Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-22 / 208. szám

4 1991. október 22. k Parkold *»- * .............................. Szorít az öv? Igencsak berzenkedve fogadták vagy húsz évvel ezelőtt a hazai autósok a biztonsági öv kötelező használatát. Egy csomó kifogást hoztak fel ellene: szorít, piszkol, gátolja a szabad mozgást, sót a finomabb lelkek egyenesen lelki traumát emlegettek. Aztán jött az öncsévólő biztonsági öv, s vele, úgy tűnt, megoldódott minden probléma: engedelmesen „utánamegy" a vezető testének, kinnfelejteni sem lehet, hogy végigsö­pörje az úttestet. Egyet azonban megőrzött - meg kellett, hogy őrizzen - az elődje tulajdonságai közül, amennyiben azt rendeltetésszerűen használták fel: rés nélkül simul a testre, sót minden helyzetben bizonyos nyomást fejt ki rá. Ez a nyomás általában nem zavaró, de kétségkívül akadnak, akik ezt is sokallják. Rajtuk hivatott segíteni a FAST CLIP elnevezésű egyszerű mechanizmus. Mint az ábrán is látható, két részből áll. Az egyik a felfüggesztő horgot is magába foglaló test (2), a másik pedig a beléje illeszkedő billenőzár (1). A szerelés rendkívül egyszerű, és nem igényel semmiféle szakértelmet. A (2) részt az öv rögzítöcsavarjára akasztjuk, majd a megfelelően kiképzett hornyokba illesztjük a zárat (1) úgy, hogy az öv csévélőorsó felőli része a kettő között fusson. Bekapcsoljuk az övét, „normális" pozícióba helyezkedünk a volán mögött, és ebben a pozícióban egy kissé engedünk a szorításán. FIGYELEM! legfeljebb tenyérvastagságnyi rész­ről lehet szó a testünk és az öv között! Ebben a helyzetben biztosítjuk be a billenözárral, miáltal a csévólöorsó nem szorítja ismét a mellkasunkra. Az öv legfontosabb funkciója - a hirtelen rándulás esetén történő azonnali blokkolási képesség - ezáltal változatlan marad. A zár kioldásá­val a biztonsági öv bármikor újra a szokásos módon lazithatóvá válik. A FAST CLIP a Mototechna szaküzleteiben kapható. (ma) „GeneráljavMós" - 690 koronáért Előrebocsátjuk: a cim szántszándékkal és bevallottan „blikkfangos" egy kissé, s mint az idézőjel is mutatja, azért nem betű szerint értendő. Ám legalább ennyire nem csupán puszta szójáték. Lássuk, miről van tehát szó. Nemrég hazánkban is megjelent, s a benzinkutaknál megvásá­rolható a SWEDOL nevű készítmény, amely - dán gyártójának ajánlása szerint - erősen elhasználódott, általában 100 000 kilométert „letudott" személygépkocsi-motorok részbeni felújítására szolgál. Alkalmazásának módja a következő: ha a motoron már a nagyfokú elhasználódás nyilvánvaló jelei tapasztalhatók (aránytalanul nagy olajfogyasztás, az előírtnál jóval alacsonyabb kompresszióértékek), az esedékes olajcsere alkalmával nem a megszokott 4 liter friss olajat töltjük a motorba, hanem 3 liter olajhoz 1 liter SWEDOLT keverünk. (A szűrő betétjének a cseréje szintén feltétlenül szükséges!) A többit elvégzi maga a készítmény, mégpedig speciális adalékainak, mindenekelőtt teflontartalmának köszönhetően: a kopott felületeken lerakódva kitölti a hézagokat, miáltal jelentősen javul pl. az elhasznált dugattyűgyűrúk tömítöképessége. A keverékkel semmi egyéb teendő nincs: a motorban marad a szokott intervallumban esedékes következő olajcseréig, amikor is már csak tiszta olajat használunk. (Ha korábban utántöltésre volt szükség, azt is tiszta olajjal végeztük.) A gyártó a SWEDOL következő applikációját újabb 100 000 (!) kilométer megtétele után írja elő... A használati utasítás szerint 3-6 liter olajtöltetet igénylő motorok esetében elegendő 1 liter SWEDOL; ilyen csomagolásban is kapható, s ez a mennyiség kerül az említett 690 koronába. (Az olaj mennyisége a keverékben természetesen ennyivel csökkentendő). Ennyi a hír egye­lőre a dán csodaszerről, amelyet azóta már szorgalmasan tesztelnek néhány lestrapált 105/120-as Skodában, ám az eredményekre egyelőre még várni kell. Természetesen nem okvetlenül szükséges megvárni, hiszen anyagilag „mindössze" egy kiadós tankolásnak megfelelő összeg­ről van szó... ,, Megérkeztünk..." (Fotó:-ss) Szerkeszti: Vass Gyula »________________________________________________/ Faluszövetkezeti program Magyarországon A békéssámsoni Hangya-modell Szabad ÚJSÁG___________ Uj formát próbálnak keresni a meg­élhetéshez és a felemelkedéshez a városoktól távoli, kisebb községek­ben. Eddig a kereskedelmi és a szol­gáltatási teendőket általában központi egységek hálózatai látták el ezeken a településeken, s rendszerint nem igazodtak a helyi szükségletekhez a külső felvásárlók és az ellátó szerve­zetek. A lakosság munkájából szár­mazó jövedelmek máshol hasznosul­tak, ugyanakkor rendkívül magas azoknak a száma, akik kénytelenek a városokban munkahelyet keresni, naponta ingázni. Békéssámsonban a foglalkoztatást, a helyi igények kielégítését, a telepü­lés működésének összehangolását faluszövetkezeti formában, a Hangya­­modell szerint kívánják megszervezni. Mint azt Simon Imre tsz-elnök, a program kidolgozója és szervezője elmondta, a kárpótlást, illetve a tsz­­privatizálást követően a tulajdonosok­ká vált tagok alapítják meg a faluszö­­vetkezetet, amelyben a tagok egyéni vállalkozóként, vállalkozói csoportban, esetleg szakcsoport keretében tevé­kenykednek, de a közösségbe a ma­gángazdálkodók és a vállalkozók is bekapcsolódnának. Az új formában a vagyonkezelői központ (holding) szervezi, hangolja össze a részegysé­gek munkáját. A Hangya Rt. közremű­ködik a kereskedelmi, a vagyon- és egyéb biztosítási, valamint a hitelellá­tással kapcsolatos feladatok megoldá­sában. A faluszövetkezet szervezeti­leg a Hangya Rt. részvényese lesz. A szervezés első lényeges mozzana­taként megkötik a szerződést a Han­gya Rt., a békéssámsoni önkormány­zat és az Előre Tsz. között. A faluszövetkezeti elképzelésekkel nemcsak a helyi, de más, hasonló községek önkormányzati vezetői is egyetértenek, mivel az példa értékű elemeket tartalmaz a kisebb községek átalakulásához. Különösen fontos eleme a békés­sámsoni faluszövetkezeti programnak az eddigi mezőgazdasági termelés élelmiszeripari tevékenységgel törté­nő bővítése. Már épül a pékség, ahol saját őrlésű lisztből sütnek majd ke­nyeret. Vállalkozás keretében évi 4-5 ezer sertés feldolgozásához vágóhíd és húsüzem létesül. A megtermelt na­pi 6-8 ezer liter tej egy részét helyben dolgozzák fel. A pénzügyi források megteremtéséhez részjegyeket bo­csátanak ki, a megtermelt áruk meg­vásárlását pedig azok számára garan­tálják, akik az élelmiszeripari létesít­ményekhez saját tőkével is hozzájá­rultak - ígéri Simon Imre elnök. A felvásárlói és szolgáltató részleg - igény szerint - megműveli a magán­hasznosítású földeket, ellátja az álla­tokat takarmánnyal, felvásárolja a ter­mékeket. Új kereskedelmi egységük­ben vetömagvakat, műtrágyát és más termelési alapanyagot árusítanak, háztartási, építőpari és mezőgazdasá­gi kisgépeket kölcsönöznének, az áfortól átvett üzemanyag-töltőállomá­son pedig szuperbenzint és háztartási tüzelőolajat tankolhatnak majd a hely­(Napi Világgazdadaság) Vissza a gyökerekhez Keleti földeket keresnek a német gazdák Miközben a keletnémetek a nyugati tartományokba vándorolnak munkát keresni, a másik országrész gazdái előszeretettel veszik az irányt a keleti tartományok felé. Jónéhányan koráb­ban államosított földjüket, vagyonukat követelik vissza, mások pedig leendő új tulajdonosként tekintgetnek az 1,9 millió hektár - ma még vitatott sorsú - keletnémet mezőgazdasági terület felé. Otven évvel ezelőtt Kelet-Németor­­szág is óriási, bérlőknek kiadott termő­földekből állt. A 40-es évek végén kezdődött szövetkezetesítés követ­kezményeként hatalmas, olykor több száz hektáros gazdaságok alakultak, nagyüzemi művelés céljára. Ezek most ideális újrahódítandó területek­nek látszanak a nyugatiak számára. Mialatt a német vagyonügynökség azon fáradozik, hogy megfelelő tulaj­donosi formát találjon a keletnémet szövetkezeti dolgozóknak, a telepen máris megjelentek a nyugatnémet gazdák, részint a szövetkezetek ta­nácsadóiként, részint sikeres vállalko­zóként. Munkájuk nyomán tavaly óta átlagosan mintegy 8 százalékkal nőtt a gabona terméshozama, de volt, ahol 30 százalékos javulást is észleltek. Az egyik visszatérő tulajdonost pél­dául a 40-es években kényszerítették távozásra azzal, hogy elvették Mag­deburg mellett lévő hatalmas családi gazdaságát s három kastélyát. Most Alsó-Szászországban 300 hektáron bérlő és jó esélye van arra, hogy három hajdani földtulajdonossal együtt egy konzorciumba tömörülve 2500 hektárt haszonbérletbe vegyen, amit később meg is vásárolhat - írja a Financial Times. Az említett gazdák a jövő őszre várják a vagyonügynök­ség döntését, a munkák megkezdé­sét. A bérlendő terület 4900 dolgozó­jának fele már máshol dolgozik, ám az ottmaradtakból is csak 20-25 főt akar az új tulajdonos megtartani. Jellegzetes út azé a vállalkozóé is, aki jelenleg egy 700 hektáros családi birtokot vezet. Még az egyesítés előtt hívták meg egy Lipcse melletti 2200 hektáros szövetkezet tanácsadójának. A berlini fa! leomlása után az fsz menedzsere lett, de nem fektetett be a szövetkezetbe. Ebben a gazdaság­ban is súlyos munkaerőproblémák vannak: a 120 dolgozóból csak 10-re van szükség. A nyugati művelési módok és gaz­dálkodási tapasztalatok révén felfutó­ban lévő keletnémet agrártermelés minden bizonnyal hozzájárul majd az EK agrárfölöslegeinek szaporításá­hoz, ennek ellenére változatlanul élénk a nyugatnémet érdeklődés a ke­leti földek iránt. (Financial Times) Technikai hátrányból anyagi előny Bombasiker Nyugaton a Tesla-gramofon A kelet-európai technikai hátrány­ból is üzletet lehet csinálni. Ez derül ki Heinz Lichtenegger. a bécsi hifi keres­kedő sikertörténetéből. Az ifjú vállal­kozó megfogadva azt az igazságot, hogy az egykori kelet-európai szocia­lista országok kínálják a kilencvenes évek aranybányáját, Csehszlovákiá­ban kutatott valami hasznosítható után. A választása egy, a nyugati műszaki színvonal szemszögéből hal­latlanul elaggott lemezjátszóra esett, amellyel 12 hónap alatt 12 millió Schil­linge! keresett. Az egykoron az egész keleti tömböt ellátó Tesla gyár termékéről van szó, amely nélkülöz mindenféle technikai rafinériát, viszont a maga egyszerűsé­gében rendkívül megbízható. A legin­kább a New York-i Modern Művésze­tek Múzeumába illő darabot a jó érzé­kű osztrák vállalkozó még inkább régi­­esitette, feketére lakkozott fából van a háza, a forgókorongot zöld posztó borítja, s a hangkar egyúttal a ki- és bekapcsolást is elintézi. Lichtenegger nem csupán a termék kuriozitását ismerte fel, hanem a le­mezjátszópiac szélsőségességét is. Azt tudni illik, hogy a vevők vagy a mindentudó, extrafinom, digitális, 70 ezer schilling körüli berendezéseket keresik, vagy ezt a 3000 schillinges, egyszerű típust. A Project One fantázianevű gépből eddig 4000 darab kelt el Európában, s ha nem volnának állandóan szállítási nehézségek, s szüntelen viták a cseh­szlovák külkereskedelmi szervezetek­kel, még sokkal többet el lehetne belő­le adni. A gyártásra vegyes vállalat szerveződött, az osztrák üzletember nemcsak a morva partner technikai hátrányát igyekszik hasznosítani, ha­nem az olcsó munkaerőt is. A Litovel­­ben működő üzem, amelyben a régi szép időkben 3000 alkalmazottat fog­lalkoztattak, állandó ajánlatokat kap a nagy elektronikai cégektől, egyelőre azonban hűséges a nyitó partner-Rekordárak Nyugat-Európában Az idén mindössze 5,7-5,8 millió tonna alma termett az EK-országok­­ban. Ez kevesebb, mint amennyit a nyolcvanas évek bármelyikében szüreteltek (az évtized átlaga: 7,99 millió tonna). Az ez évi termelés meg­közelíti az abszolút mélypontot. Ez természetesen felhajtja az ára­kat. Az idén a termőhelyen átadott alma tonnájáért 140-150 márkát fizet­nek a felvásárlók. Hasonló a helyzet a körtével is, 1991-ben csak 1,8-1,9 millió tonnára számítanak. Egyébként az alma- és a körteárak között szoros a kapcsolat. Jó almatermés esetén a körte ára alacsonyabb, függetlenül a termés nagyságától. Ha viszont az alma drá­ga, a körte iránti kereslet erősödik. Nem független egymástól persze a terméseredmény sem, hiszen az időjárás hatásában nincs nagy eltérés, a termökörzetek csaknem azonosak. A termőhelyen történő átadásnál a mai körteárak elérik a 150-160 már­kát is tonnánként. A téli hónapok árait egyelőre még nehéz elörejelezni, hiszen azok az idén is hetente változnak. Az étkezési almának a szezon kezdetén általában viszonylag magas az ára, majd az almaszüret előrehaladtával általában csökken. Az őszi átlagos árszínvona­lat ezután ismét áremelkedés váltja fel a raktártól szállított téli alma árusítá­sának megkezdésével A jövő év eleji árakat aztán az EK raktárkészletei, illetve az import mennyisége befolyá­solja. Más a helyzet a léalmával Tekin­tettel arra, hogy a szezon elején a mi­nőség gyengébb, ekkor még az árak sem érik el a szezonális átlagot. Majd az idényben Tátlag körül mozognak, a későbbiekben pedig jócskán mege­melkednek. A feldolgozók ugyanis az idény elnyújtása érdekében preferál­ják a későbbi szállításokat Az idén már a szezon eleji átvételi árak is magasak voltak, az átlagos léalmaá­­rak valószínűleg megközelítik a 35 márka/tonnát. ... .. , (Napi Vilaggazdasag)

Next

/
Thumbnails
Contents