Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-19 / 206. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. október 19. Valtr Komárek szerint Még nincs későn... Valtr Komáreket nem szükséges bemutatni. A neves tudós a Csehszlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézetének igazgatója, a Szövetségi Gyűlés képviselője. A napokban Kassán járt, előadást tartott saját elképzeléseiről és ismét nyilatkozott a sajtónak gazdaságunk alakulásáról. A Pravda* ban megjnlnwt haurélgetáshü a kmmtkamk* ragad» tűk kis ' ' fl(f| ^ ^ _ j-j < , -A hatalom másik arca A kisebbségnek? Csak önigazgatást ne! (Hárman egy témáról) A hatvanas évek elején, párhuzamosan a járások megszüntetésével, egy tollvonással közös igazgatás alá vonták az addig 00*0110 királyhelmeci magyar gimnáziumot. Az ilyen és efféle rendeletek nem is túlságosan burkolt célja a magyar iskolahálózat szétverése volt, részét képezte azon törekvéseknek, hogy a nemzeti kisebbségek „problémáját“ végleg megszüntessék. Azt már az akkori vezetők is tudták, hogy értelmisége nélkül egy kisebbség nagyon rövid ideig állhat csak eilen az asszimilációs nyomásnak.- Képviselő úr, Ön nemrégiben egy kiadványt jelentetett meg, amelyben birálja a gazdasági reform elméleti kiindulópontjait és gyakorlatát. Összefoglalná röviden az írás lényegét?- Az elméletnek olyannak kell lennie, hogy azt megértsék az emberek. Amiben a kormány koncepciójával egyetértünk, az a piacgazdaság. Csakhogy annak szociális beállítottságúnak kell lennie, úgy, mint Nyugat-Európában. Ami azonban nálunk történik, ellenkezik a fejlődéssel. A mi piacgazdaságunk inkább keleti bazár, nem pedig modern piac. A felgyülemlett gazdasági problémákat fokozatosan, logikai és időrendi összefüggésekben kell megoldani. Fokozatosan kell teret nyitni a piacnak, s ugyanúgy a belső gazdaságnak, miközben dinamizálni kell a vásárlóerőt. (s- Hogyan határozná meg az állam szerepét ebben a folyamatban?- A szociális beállítottságú, ökológiailag ellenőrizhető piac formálásában az állam szerepe pótolhatatlan. Ügyelnie kell arra, hogy a munkanélküliség ne veszélyeztesse a politikai és gazdasági stabilitást. Milton Friedmann „receptjei“, amelyeket a dél-amerikai államok viszonyaira javasolt, nagyon is katedraízűek. Csupán Chilében váltak be úgy-ahogy, s milyen áron és feltételek között! Erős diktatúra alakult ki, az ország egy generációt áldozott fel, s a sikereket a szociális áldozatokon keresztül érte el.- Mi a lényege ennek a politikának?- A dél-amerikai államok nagyon eladósodtak. Ezért azt tanácsolják nekik: „többet kell külföldre szállítanotok, de mivel nem vagytok konkurenciaképesek, devalváljatok - és konkuráljatok olcsó árakkal, korlátozzátok a költségvetési kiadásokat, adjátok el az állami vállalatokat.“ Ezt azonban valakinek meg kell fizetnie, tehát fékezni kell a béreket, miközben az árak emelkednek. Pontosan ez a modell érvényesült nálunk is, mégpedig egyszerűsített formában. Megfeledkezünk arról, hogy a gyakorlati politikusoknak nem az elméletekről kell vitázniuk, hanem a pragmatikus megoldásokat kell keresniük.- Vagyis mit jelent ez konkrétan?- Ne beszéljünk tisztán csak elméletekről. Keressük a megfelelő történelmi megoldásokat. Ötven évvel lemaradtunk a világpiactól, az ipar lényegében teljesen állami, az anyagi bázis és az infrastruktúra elmaradott. Hiányzik a vállalkozói légkör, nincsenek ilyen jellegű tapasztalataink.- Tehát amerre nézünk, itt minden rossz?- Nem, ezt hem állíthatom. Művelt embereink vannak, egészen jó a mezőgazdaságunk, annak ellenére, hogy meg akarják semmisíteni. Szerencsére a földet nem lehet! Megvannak az első tapasztalatok is. Az emberek ismerik a múlt örökségét, tudják, mit nem akarnak.- Van a kormány által szorgalmazott gazdasági átalakításnak alternatívája?- Kell, hogy legyen. A lényeg az, hogy időben kell eszmélni, abbahagyni a sok elmélkedést, odafigyelni azokra a politikusokra, akik pozíciójuknak köszönhetően hihetetlenül gyorsan gazdagodnak. Át kell értékelni a privatizáció folyamatát, amely felelőtlen a mai, de mindenekelőtt a jövő generációval szemben, megállítani a nemzeti vagyon „eláramlását“, s ami még ennél is fontosabb: megakadályozni, hogy a „szürkelomány", a tudás kimenjen az országból. Sajnos, a fiatal értelmiségiek még mindig külföldön keresik a jó munkalehetőségeket és a jólétet. A piacot megbízhatóan kell fejleszteni, le kell küzdeni a makrogazdasági és értékdeformációkat.- Sokan azzal vádolják Önt, hogy a szociális tényezőt nagyon is előtérbe helyezi...- Igen, ez így van. Én az embert tartom a legfontosabb tényezőnek. Igyekszem őt beavatni az eljárásokba, támogatom az alkotóerőt. A reform, sajnos, hátat fordít az embernek. A munkanélküliség, az alacsony bérek, a rossz életfeltételek a jellemzőek. Mindezek nem motiválják az embert, hanem éppen ellenkezőleg: hatásukra közömbössé válik.- Ezzel minden bizonnyal összefügg az a tény is, hogy Ón már több hónapja a szociáldemokráciához vonzódik...- Meg vagyok győződve arról, hogy a jobboldali légkört csakis néhány „kiabáló“ alakítja ki, közülük többen éppen a kormányfunkciókban. A lakosok többsége azonban mind gyakrabban felteszi a kérdést: vajon mit is hozott számunkra a reform - és mi fenyeget a jövőben. Mert veszély van elég. Éppen ezért sokaknak az az érzésük, a jobboldal elhagyta, elárulta őket. A szociáldemokrácia pedig világosan szól hozzájuk, 1989 novemberének gondolatait felidézve. Igyekszik kialakítani, ha nem is az egyetértés, de legalább a megértés légkörét. Társadalmunk felettébb komoly politikai, gazdasági és erkölcsi válságba került. Az egyetlen kiút: az ember tisztelete és a törvényesség betartása. Másfél évvel ezelőtt harcot indítottak a pedagógusok és a szülők a királyhelmeci magyar gimnázium önállóságának visszaszerzéséért, bár akkor még nem sejtették, hogy ez valóban harc lesz a javából. A kerületi tanügyi hivatal ugyan illetéktelennek nyilvánította magát, de a miniszteri hatalom jóságosán bólogatott: hogyne, persze, mi sem természetesebb, legyen önálló a magyar gimnázium, hisz demokratikus jogállamban élünk, ugyebár... És elkezdődött a végtelen pingpongmeccs. Először a választási időszakra hivatkoztak. Aztán az érettségire. És ha minden érv elfogyott, jöhet a legutolsó, amellyel mindenkor lehet takarózni: nincs pénz. Hiába dolgozták ki a pedagógusok az önálló gimnázium gazdasági és szervezési felépítését, hiába vállalta magára az önkormányzat a leendő magyar igazgató fizetésének anyagi terheit. A minisztérium engedménye: javaslat egy magyar igazgatóhelyettes megválasztására. Az „oszd meg és uralkodj“ elvét már ősapáink is jól ismerték! Azóta is jönnek-mennek a kérvények, folyamodványok. Az iskola kép-A királyhelmeci önálló magyar gimnázium létrehozása körül kialakult helyzet jó példával és megfontolandó tanulsággal szolgál arra, hogy miképpen lehet és hogyan kell érdekeinket (kulturális, társadalmi stb.) megfogalmazni és milyenek érdekérvényesítési lehetőségeink az iskolaügy - de nemcsak az iskolaügy - terén. A lehetőségek felismerését leginkább az nehezíti, hogy gondolkodási és értékelési rendszerünk az elmúlt évek és évtizedek sablonjai szerint működik. A pártállam „ajándéka“ és „csodafegyvere“ a PÁRT volt maga. Ha probléma és gond adódott, akkor a párthoz illett, sőt kellett fordulni orvoslás végett. Minden más instanciához való fordulás véteknek számított. És a párt orvosolt. Először is kezelésbe vette a panasztevőt, hogy örökre elmenjen a kedve a „demagóg siránkozástól", aztán elhelyezte a többi biztosítékot... A baj el nem múlt, csak elfeledtetett. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a demokrácia abban különbözik a parancsuralmi rendszertől, hogy az előbbiben a jogos panaszra igazi orvosságot kapunk az utóbbiban tapasztalt látszatmegoldásokkal szemben. Szó sincs róla! A társadalmi konfliktusok kezelése terén - látszólag - a demokrácia sokkal sutább és eredménytelenebb, mint a diktatúra, hiszen az ellentmondásokat ütköztetni és nem elsimítani kénytelen. így az az érzésünk támad, hogy a dolgok ahelyett, hogy előre mennének, csak egyre jobban összekuszálódnak. És lehet, hogy így is van. Megoldásban, az- A városi önkormányzat természetesen támogatja az ügyet. Egyértelműen állást foglaltunk: a város nemzetiségi összetétele alapján jogos a magyar nemzetiségű lakosok igénye egy önálló oktatási intézményre. Természetesen ugyanígy joga van a 16 százaléknyit kitevő szlovák lakosságnak önálló szlovák gimnáziumra. A magyar gimnáziumnak történelmi hagyománya van. Nemcsak az oktatás szempontjából lenne rá szükség, betöltené egy kulturális intézmény szerepét is a Bodrogközben. Mert ilyen jelenleg nincs! Nem hiszem, hogy véletlenül gátolják a gimnázium viselői eredménytelen tárgyalásokra utaznak, és a hatalom lassan fölfedi igazi arcát. Ez az Európa felé kacsingató arc kifelé mosolyog, az álarc mögött azonban a régi hatalmi politika fortélyos gépezete dolgozik. Finomodnak a módszerek: nem telepítenek ki minket. Nem vonják kétségbe állampolgári jogainkat (hivatalosan). A támadás alattomosan a jövő értelmisége ellen irányul, nemzeti létünk egy olyan sarkalatos tényezőjére, amely nélkül már régen felszívódtunk volna a környező népek tengerében. Szóba jöhet-e egyáltalán a „jogállam“ kifejezés, ha az állampolgárok legalapvetőbb jogainak egyikét, az önrendelkezésre való jogot nyirbálják meg? Beszélhetünk-e egy olyan államban demokráciáról, ahol a szülői közösség, az önkormányzat és a pedagógiai kar jogos, semmilyen törvénybe nem ütköző kérését nem teljesítik? Az üggyel foglalkozóknak egyre világosabbá válik, itt már régen nem érvek-ellenérvek csatájáról van szó. Mintha a hatalom berkeiben vastag fal kezdene növekedni, amelyre valaki(k) nagy betűkkel fölírták: AZÉRT SEM! Mert amíg a szétválási procedúrának I. ellentétek feloldásában csakis akkor reménykedhetünk, ha kiépültek és működnek azok az intézmények, amelyek ezen feladatok „elvégzésére“ alkalmasak. És itt vagyunk - véleményem szerint - alakulgató demokráciánk leggyengébb pontjainál. A magyar iskolarendszer Szlovákiában csak úgy működhet jól, ha annak közvetlen irányításában a fő szerep a szlovákiai magyarságé lesz. Nem egy megfoghatatlan tömegé, mely magáról ezt hirdeti, hanem egy olyan szakmai reprezentációé, amely folyamatosan kap megbízást, és munkájáról folyamatosan el is számol - a szlovákiai magyarságnak. Mert mi is történik valójában a királyhelmeci gimnáziummal? Mindazok, akiket érint a magyar nyelvű középiskolai oktatás, azok kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy legyen önálló magyar gimnázium (szülök, iskolaszék, önkormányzat, pedagógusok). A miniszter úr és hivatalnokai félnek az iskola kettéválasztásától, mert ez precedens lehet majd a jövőre nézve. Hogy az elutasítás demokratikus színezetet öltsön, a döntés előkészítésébe bevonják az összes parlamenti párt képviselőjét, a szlovák tagozaton oktató (nagyrészt magyar nemzetiségű) pedagógusokat és még sok mindenki mást, akinek az ügyhöz semmi köze nincsen, mert nem érdekelt az optimális megoldásban, sót abban érdekelt, hogy semmi ne változzon. A rafinált módon felsorakozta-II. önállósulását. Ugyanígy megtagadtak tőlünk majdnem minden más anyagi támogatást is. Az infrastruktúra a városban nagyon elmaradott, sorolhatnám a csatornahálózattól kezdve a hulladéktárolóig. Állítólag megkaptuk az önigazgatás lehetőségét, de az eszközöket, melyek jogaink gyakorlásához kellenének, megvonták. Szeretnénk az életünket magunk irányítani, de ehhez valóban területi autonómiára van szükségünk. Arra, hogy a pénz, amit itthon kitermelünk, nagyrészt itthon is maradjon. A minden település számára jóváhagyott 13 százalék kevés, a maradékot pedig kegyként csak az aktái híznak, vastagodnak, más tekintetben nagyon is naprakészén cselekednek a hatalom képviselői: már másodízben látogat a városba az SZNT 11 képviselője, egy bizonyos bejelentés alapján, miszerint a városban megszegik a nyelvtörvényt. Közben pedig múlik az idő. A magyar műveltségű pedagógusok száma (nemcsak a helmed gimnáziumban) rohamosan csökken. A nyugdíjba vonulók helyett olyan tanárok jönnek, akik magyarul csak egy bizonyos szinten tudnak, kultúránkat nem vallják magukénak, s ennek is a diákok műveltségi színvonala látja kárát. A miniszter úr joggal fél attól, hogy a királyhelmeci gimnázium esete lavinát indíthat el. Egyrészt: mert természetes folyamat, hogy a legkisebb közösség is önállóságra törekszik. Másrészt: iskoláink gazdasági önállóságának kérdése egyben létkérdés is; úgy kell érvényt szereznünk jogainknak, hogy közben el ne feledjük: nemcsak saját érdekünkről van szó, hanem az utánunk következő generációk jövőjéről is. TÓTH FERENC tott magyar nemzetiségű ellenzők nem a jelenlegi kormányzat találmányai, ezt már a régi rendszerben megszoktuk, de a módszer nagyon jó bizonyíték arra, hogy mennyire nemzeti alapon polizál, érvel a magát liberálisnak nevező oktatási tárca. Mert az előbb elmondottakat árnyalhatjuk egy kicsit: meghatározó joga a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos kérdések eldöntésére azoknak a szülőknek van, akik gyermekeiket magyar iskolákba íratják vagy óhajtják íratni. Elsősorban nem nemzeti érdekről van tehát szó, hanem csoportérdekről. Nem azt állítom ezzel, hogy bárkit is ki lehet vagy ki kell zárni a döntési folyamatból, de nem szabad ugyanolyan mércével mérni a gyerekeit magyar iskolába járató szülő véleményét, mint azét a szülőét, aki piros-fehérzöld színekkel fellobogózva harcol a „magyar ügyért“, de gyerekeit szlovák nyelvű iskolába kíséri reggelente Vagy más-más megmérettetést igényel azon pedagógus véleménye, aki - hogy legyen túlóra bőségesen - magyar osztályokban is szeretne tanítani, mint azé, aki tud is magyar nyelven tanítani. Summa summárum: önigazgató, autonóm magyar iskolaügy nélkül nem tudom elképzelni a jövőt. Toldozgatással-foltozgatással nem megyünk semmire. A feladat nem kicsi, de bele kell vágni! FUKSZ SÁNDOR, a Csemadok Járási Választmányának elnöke osztja szét az állam. Sem az itt élő magyar, sem az itt élő szlovák nem attól lesz gazdagabb és nem attól fog jobban élni, ha ellenőrzik a nyelvtörvény betartását. Kértük a Gazdasági Bizottságot, jöjjenek el, nézzék meg, hogyan élünk itt. Ók nem jöttek, a minisztérium továbbra is semmibe vesz minket. Az iskolaügyi minisztériumban azt hajtogatiák, ha ketté válik a közös iskola, milyen lesz az oktatás színvonala? Az oktatás színvonala legalább olyan fontos nekünk itt, Királyhelmecen, mint ott, a pozsonyiaknak. PÁSZTOR ISTVÁN, Királyhelmec polgármestere Hozzászólás sä királyhelmeci önálló magyar gimnázium kérdéséhez mtSSi
