Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-17 / 204. szám

4

Szabad ÚJSÁG

1991. október 17.

Jogi tanácsok

Külföldi tőkebefektetések lehetősége

Külföldi részvétellel működő vegyes vállalatok

A hazai gazdaság köztudottan tőkehiánnyal bajlódik. A külföldi cégek részvételét országunk gazdasági életében elsősorban ez indokolja. Az idegen töke a pénzügyi gondok enyhítésén túl technológiák megszerzését és az értékesítés megoldását is lehetővé teszi, mert a befektető a nagyobb haszon elérése érdekében mindent megtesz.

A külföldi részvételű vállalatok (vegyes vállalatok) alapvető jogi szabályozása a 112/1990 Tt. számú törvénnyel módosított 173/1990 Tt. számú törvényben található.

E törvény szempontjából a vegyes vállalat gazdasági tevékenységet folytató olyan jogi személy, amelynek székhelye a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén van, és az alapításában vagy azt követően a vállalkozói tevékenységében külföldi személy vesz részt.

A külföldi részvevőnek vagyoni értékkel kell rendelkeznie. A vagyoni hozzájárulás bármilyen vagyoni értékű dolog vagy jog lehet.

Vegyes vállalat keletkezhet úgy, hogy a külföldi személy belföldi személlyel közösen alapít vállalatot, vagy már létező belföldi vállalat vagyonához járul hozzá, illetve annak egy részét, esetleg egészét megvásárolja.

Külföldi résztvevőnek minősülnek az ország területén kívüli székhellyel (lakóhellyel) rendelkező természetes és jogi személyek.

A külföldi személyek részesedésének aránya nincs korlátozva.

A törvény hatálya kiterjed azokra a vállalatokra is. amelyek kizárólag külföldi személyek kezében vannak.

A vegyes vállalatok- kereskedelmi társaságok,- a Nemzetközi Kereskedelem Törvénykönyve szerinti egyesülések,- közös vállalatok

formájában fejthetik ki tevékenységüket.

A vegyes vállalatokra, mivel csehszlovák jogi személyek, a csehszlovák jogszabályok vonatkoznak.

Vegyes vállalat a fő szabály szerint a Szövetségi Pénzügyminisztérium engedélye és annak keretei között keletkezhet. A Szövetségi Pénzügyminisztérium az engedélyt a létesítendő vállalat székhelye szerint illetékes köztársasági pénzügyminisztérium egyetértésével adja ki. Banktevékenység folytatása esetén az engedélyt a Csehszlovák Állami Bank bocsátja ki. Az engedély bármilyen gazdasági tevékenység kifejtésére kiadható (kivétel: az ország védelmi képessége és biztonsága szempontjából fontos területek).

Az alapítási engedély kiadása iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a vállalat cégnevét, székhelyét, jogi formáját és tevékenységi körét;

b) a résztvevők nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét) és foglalkozását (tevékenységi körét);

c) az alaptőke nagyságát;

d) a résztvevők hozzájárulásának mértékét, formáját és pénznemét;

e) a tartalékalap nagyságát;

f) a résztvevők képviseletét a vállalat szerveiben;

g) a nyereség felosztásának és a veszteségek fedezésének módját, ha azokat nem határozza meg a vállalat jogi formája.

Ha a vállalatot nem egy személy alapítja a kérelemhez csatolni kell az alapító szerződés, valamint az alapszabály, illetve a szervezeti és működési szabályzat tervezetét.

A kérelmet a benyújtástól számított hatvan napon belül el kell bírálni.

1991. április 15-én lépett hatályba a Szövetségi Kormány 132/1991 Tt. számú rendelete, melynek értelmében engedély nélkül is lehet vegyes vállalatot alapítani, ha- a vállalatot kizárólag külföldi személy alapítja, vagy kizárólag ö vesz részt a vállalkozásban;- az alapító belföldi természetes személy vagy olyan csehszlovák kereskedelmi társaság, amelynek tagjai kizárólag csehszlovák természetes személyek, illetve külföldi személyek;- a belföldi résztvevő 1988. július 1 -je után alapított szövetkezet.

A vegyes vállalat a cégjegyzékbe történt bejegyzéssel keletkezik.

A külföldi részvétellel működő vállalatok önálló gazdálkodást folytatnak, állami terv nem szabhat meg számukra feladatokat

A vegyes vállalat alaptőkéje állhat bármilyen vagyoni értékű hozzájárulásból. A pénzbeli betétek történhetnek csehszlovák koronában vagy bármilyen külföldi pénznemben. Az utóbbiak értékét a mindenkori valutaárfolyamot figyelembe véve csehszlovák koronában kell megállapítani.

Ezek a vállalatok ugyanúgy és ugyanolyan adókat kötelesek fizetni, mint az egyéb belföldi vállalatok. A külföldi személyek jutalékaik után személyi jövedelemadó fizetésére kötelezettek.

A vegyes vállalatok kötelesek tartalékalapot képezni. Ennek legkisebb mértéke a törvény szerint az alaptőke tíz százaléka, és ezt évenként az adók befizetése után fennmaradó nyereség legalább öt százalékával növelni kell. A tartalékalap egy részének devizaeszközökből kell állnia. Az adófizetési kötelezettség teljesítése és az alapok képzése után fennmaradó nyereség szabadon felhasználható.

A vállalat vagyonát államositani, vagy tulajdonosi jogait korlátozni csak törvény alapján lehet, és ezekben az esetekben haladék nélkül kárpótlást kell nyújtani a külföldi résztvevőnek. A kárpótlás szabadon átutalható külföldre abban a külföldi valutában, amelyben a külföldi az alaptőkéhez hozzájárult, illetve annak az országnak a törvényes fizetőeszközében, ahol székhelye (lakóhelye) van.

A külföldi résztvevő az alaptőkén fennálló hozzájárulása erejéig szabadon külföldre utalhatja (abban a pénznemben, amelyben az alaptőkéhez hozzájárult) a vállalat vagyonában meglévő részesedését, ha a vállalatot felszámolták, megszüntették, vagy csökkent a részesedése az alaptőkén. Ha a vállalatnak vannak devizaeszközei, azokból szabadon külföldre utalhatja a betétjét meghaladó jutalékát és a vállalat vagyonából való részesedését.

A vegyes vállalatok könyvelésüket a csehszlovák jogszabályok szerint és csehszlovák koronában kötelesek vezetni. A Szövetségi Pénzügyminisztérium engedélyével ettől el lehet térni.

Az éves zárómérleget-két hiteles könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni.

A külföldi részvétellel működő vállalatok felszámolására vonatkozó szabályok a 173/1988 Tt. sz. törvény 23-26. §-aiban találhatók.

DR. LENGYEL LÁSZLÓ

Ujváry Zoltán:

Szülőföldön hontalanul

Magyarok deportálása Csehországba

A Felvidék magyar falvaiból 1946/47 telén a csehszlovák kormány több mint hetvenezer embert deportált Nyugat-Csehország területére.

Azokat, akik nem vallották magukat szlováknak. Akik nem tagadták meg magyarságukat. Akik szolgasorban is hűek maradtak őseikhez, a magyar nyelvhez és a magyar múlthoz.

A kálvária útján a megaláztatás, a szenvedés minden stációját megjárták. Testüket megtörték, de hitükben nem tudták megnyomorítani őket.

A deportált magyarok kálváriáját családja sorsát egy földműves mondja el.

Másfél évtizedes kapcsolatunk alatt beszélgetéseink vissza-viszszatérö témája volt az elhurcolás.

Élete végéig nyomta a megaláztatás emléke.

Évek óta megbékélve nyugszik a temetőben.-Ili

Szlováknak lenni vagy elmenni

Fehér levelet kaptak azok, akik ingóságukat magukkal vihették Magyarországra. Ilyen levelet kapott Erdélyi Miska katonacimborám Bejében. Egymás mellett volt az ágyunk a Hradec Králové-i kaszárnyában. Ott lettünk jó barátok. Elmentem hozzá, hogy megtudjam, mi várható. Megnéztem a levelét. Gondoltam, ha ilyet kapok én is, akkor valahogy belenyugszom, mert magammal vihetem a mezőgazdasági eszközöket, minden ingó vagyonomat, házat és földet meg kapok Magyarországon.

Megnéztem a címet, honnan jött a levél. Rimaszombatból, a kitelepítési bizottságtól. Másnap elmentem Szombatba, megkerestem az irodát. Sikerült a főnökkel beszélni. Előadtam neki, hogy mi járatban vagyok. Megtudhatnám-e, rajta vagyok-e a kitelepítési névjegyzéken? A főnök megnyugtatott, hogy sem én, sem más nincs a névsorban, mert Lévárt nem esik a kitelepítési területbe. Onnan senkinek sem kell elmenni.

Nem gondoltam arra, hogy hazudik.

Megnyugodva indultam haza. Bejében megálltam Erdélyi Miska háza előtt. Átéreztem azt a szívfájdalmat, amit náluk láttam. Mint ►ahol halott van. Nagy szomorúság. A nők fel-feljajdultak. Hova viszik őket, mi lesz a sorsuk? Már összecsomagoltak. Várták a teherautót, aztán bevagonírozás, indulás a bizonytalanságba.

Erdélyi Miskáékkal egy időben telepítették ki Kasza Béniéket is Otrokocsból. Ő is barátom volt a katonáskodás idejéből. Valahányszor elmentem a házuk előtt, ha Tornaijára vagy Szombatba mentem, vagy onnan jöttem, mindig összeszorult a szívem. A házuknak már új lakói voltak. Vadidegenek. Ki tudja honnan jöttek. Jó lett volna megkérdezni, mit éreznek a más házában.

Otthon, Lévárton megnyugtattam az embereket, hogy a falunk nem szerepel a kitelepítési jegyzéken. Sokan nem hitték, később meg is haragudtak rám, hogy becsaptam őket. "

Hittem a hivatal emberének. Elhatároztam, hogy végzem rendesen a munkámat. A paraszti munkával nem lehet várakozni. Aminek itt az ideje, csinálni kell. A két ökrömet elvezettem a rimaszombati vásárra és eladtam. Vettem helyettük két szép csikót. Mindkettő pej szőrű nóniusz fajta volt. Berci meg Dezső lett a nevük. Megkezdtem velük a munkát. Szántottam és vetettem. Az erdőből hazahordtam az eladásra szánt fát. A fele dorongos, a fele hasábfa volt. Elvetettem az őszi gabonát, és kezdtem szántogatni a tavaszi vetés alá is.

Pedig akkor már egyre aggasztóbb eseményekről hallottunk. Megkezdték a kitelepítést a tornaijai járásban. Most már mindennap érkeztek a fehér levelek. Mindennap rettegés, kit hívatnak, mit döntöttek a sorsáról, anélkül, hogy megkérdezték volna.

Az emberek nem értették, miért kell elmenni. A háború előtt nem volt itt semmi baja a magyaroknak. Az első republikában jól megvoltak együtt a szlovákok meg a magyarok.

Milyen világ készül itt?

A kommunisták az előzőnél szebb világról beszéltek. A háború évei alatt suttyomban agitáltak, hogy eljön a Kánaán, ha győznek az oroszok. Győztek, de ide valami más jött el. Úgy tanultam, hogy még a törökök is békén hagyták a lakosságot, ha az adót megfizették.

Ez még a török világnál is roszszabb.

Bizonyossá vált, hogy Rimaszombatban hazudtak nekem. Lévárt is szerepel a kitelepítési jegyzéken. A bizottság már Tornaiján is működött. Közben Blaskó Károly, a fürdős fia lett a jegyző, négy falu - Harkács, Sánkfala, Lévárt és Deresk - jegyzője. Az iroda Harkácson volt. Ez a Blaskó fiú 1945 előtt is jegyző volt Pest megye egyik falujában. Most bizonyítani akart, hogy ö igazi szlovák. Nekem már bizonyított apjával, anyjával együtt. Ók mondták ki először Lévárton, hogy magyarok kifelé.

Úgy határoztam, hogy összehívom a falu embereit. Beszéljük meg, hogy mit tegyünk.

Azt tanácsoltam, jelentse ki a falu egyöntetűen, írjuk alá mindnyájan, hogy itt akarunk maradni.

Erre azt mondták, hogy csak

akkor maradhatunk, ha szlováknak valljuk magunkat.

Az öreg Blaskó meg a felesége is állandóan ezt hajtogatta az egész faluban, hogy másképpen nem maradhatunk.

Hibát követtem el. Az emberek azt gondolták, hogy azért javasolom a levelet, mert azt akarom, hegy a falu mondja magát szlováknak. Én már meg is tettem titokban, és most rá akarom venni az egész falut, hogy tagadja meg magyarságát.

Ennek a pletykának rólam a faluban terjesztője is akadt. Egy vénkisasszony tanítónő, Király Erzsébet volt a legnagyobb ellenségem. Azt hitte - mivel én voltam az iskolaszék elnöke hogy én hozattam a faluba az új tanítónőt, aki őt kitúrta az állásából. Pedig dehogy én hozattam. Egy parasztember hogyan tudna ilyesmit intézni? Küldték az új tanítónőt, mert szlovák volt. Hiába mondtuk volna, nem kell ide szlovák tanítónő, hiszen egy gyermek se beszél szlovákul. Hogyan akar tanítani, ha nem értik meg?

Novemberben a fuvarozással voltam elfoglalva. Mindennap a tornaijai piacra vittem a fát. Ott megtudtam, hogy Tornaiján a városháza nagytermében van a kitelepítési bizottság irodája. Katonatisztek és civilek üléseznek ott. De hogy mikor kiről tárgyalnak, és mit határoznak, nem szivárgott ki.

Szerettem volna valami közelebbit megtudni Lévárt sorsáról. Volt nekem egy ismerősöm Tornaiján, Bockó Sándor bácsi. Előzőleg Köviben lakott, nem messze a mi falunktól. Jó barátságban volt velem, tiszteltük egymást. Gondoltam, felkeresem. Ö most a Centrál nevű vendéglő vezetője. A fia, Jani, meg a hentesüzlet tulajdonosa. Így hát ők tekintélyes emberek Tornaiján. Mindketten nagy szlovákok. Noha a Jani fiúnak magyar lány a felesége, Csízből nősült. A gazdag Csiszár lányt vette el.

Előhoztam Sándor bácsinak, hogy nem tud-e valamit a lévártiak sorsa felől. Itt a vendéglőben sok ember megfordul. Ö szlovák, hozzá bizalmasak, bizonyára hallott valamit a kitelepítési tervről.

Bockó Sándor bácsi úgy beszélt magyarul, mint én, talán folyékonyabban, mint szlovákul. Nem volt egymással soha semmi bajunk. De mióta nem találkoztunk, nagyot fordult a világ. Az új rendszer kikezdte az emberséget is. Most majdcsak rám ripakodott.

Menjenek innen a magyarok, csak szlovákok maradhatnak itt.

De hát - mondom neki - ha elűzik a magyarokat, üresen marad Tornaija meg minden falu. Alig él néhány szlovák ezen a tájon, azok is csak most szivárogtak le a hegyekből.

Nem tudtam meggyőzni az öreget.

Egyre csak azt fújta, hogy a magyar iratkozzék szlováknak, vagy menjen innen, ahová való, Magyarországra vagy Ázsiába.

így mutatta meg nekem Bockó az igazi arcát. (folytatjuk)