Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-17 / 204. szám

1991. október 17. 5 Szabad újság______ ( SZÖVETSÉGI HÍRMONDÓ ] A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség nyílt levele a szövetkezeti tagokhoz, de Szlovákia többi mezőgazdászához is Tiszteli Szövetkezeti Tagoki Nehéz helyzetben fordulunk Önök­höz, akkor, amikor a szövetkezeteket és az egész szlovák mezőgazdaságot a jóvátehetetlen hanyatlás és felbom­lás fenyegeti, mely összekapcsolódik az elhúzódó értékesítési és pénzügyi válsággal, a birtok feldaraboltatásá­­nak és a termelési alapeszközök szét­­züllesztésének szándékával. A valós mezőgazdasági fejlődés egészen más lenne, mint ahogy azt az agrárszféra gazdasági reformjának konkretizálásakor az SZK és a CSSZSZK kormánya jóváhagyta a múlt év őszén. A kormány gazda­ságpolitikai korrekciós intézkedései, melyek e fejlődést pozitív jrányba te­relnék és megakadályoznák a terme­lés teljes csődjét, hosszadalmasan, konfliktusok közepette, nagy huzavo­nával készülnek, és nem hoznak sem­miféle javulást. Fokozódik így minden mezőgazdasági termelő bizonytalan­sága, nem tudják, hogyan lesz a jövő­ben, de nő a társadalmi feszültség is a falvakban. Nagyfokú visszafejlesztés A bizonytalanságot csak fokozza a nyilvánosságra hozott kormányzati agrárpolitikai program, mely a mező­gazdasági termelés nagyfokú vissza­fejlesztésével számol, előnybe helyez­ve a kistermeléshez való visszatérést. A termelés korlátozása legnagyobb mértékben a hegyi és hegyvidéki szlo­vák gazdálkodókra hat ki. ,,Pótmegol­dásként" a szarvasmarhatartás és juhtartás helyett a ,, világ viszonyainak kiváló ismerői" agroturizmust és pótló­lagos termeléseket ajánlanak nekik, bár maguk is jól tudják, erre rövid időn belül nem lesznek adottak az elemi anyagi feltételek. A reális gazdasági fejlődés ugyanis már most arra mutat, hogy többnyire éppen azok a mellék­üzemágak és szolgáltatások kerülnek felszámolásra, amelyeket a szövetke­zetek épp gazdasági önfenntartásuk érdekében és saját mezőgazdasági termelésük támogatására fejlesztettek ki. m Nehéz a gazdasági helyzet Szlová­kia többi mezőgazdasági szövetkeze­tében is, beleértve a Csallóköz és a Kelet-szlovákiai síkság szövetkeze­teit is. Ezért most arra kérjük Önöket, hogy a szövetkezeti kollektívákban va­lós véleményükkel, tapasztalataikkal, körültekintésükkel és konstruktív ja­vaslataikkal segítsenek lebírni a ne­héz helyzetet, és támogassák azokat, akiknek nem mellékes a megújult szö­vetkezet sorsa, mert benne látják munkájuk és életük értelmét, távlatait; segítsék azokat, akik az egyszerű szö­vetkezeti tagok létbiztonságáról is gondoskodni tudnak és akarnak, akik becsületes, jó munkát és munkafe­gyelmet kívánnak mindenkitől. Ugyanakkor meghívjuk Önöket, ve­gyenek aktívan részt a szövetkezeti érdekek védelmében és egy olyan kormányzati reformpolitika követe­lésében, mely megakadályozza a szlovák mezőgazdaság teljes pusztulását, hozzásegíti azt a való­di kibontakozáshoz, és élelmisze­rek terén biztonságot teremt min­den állampolgár számára. Egy ilyen szellemű gazdasági refor­mot az SZFSZSZ is támogat, és segíti a szövetkezetek belső átalakítását va­gyoni-betéti szövetkezetekre, hogy ér­vényre jusson bennük a társtulajdono­si felelősség és a vállalkozói motivált­ság. Ehhez azonban elviselhető külső gazdasági feltételek kellenek, ame­lyektől az eddigi fejlődés lényegesen eltér a reformok jóváhagyása során, főleg az alábbi területeken:-Az a feltételezés, hogy az SZK mezőgazdasági termelése állami tá­mogatásának csökkentése évi 30 százalékkal majd megtérül a fele­melt felvásárlási árakban (a hozzá­vetőleges tájékozódást szolgálandóan közzé tett árak), nem vált valóra. így a szlovákiai mezőgazdászok csak eb­ben az évben körülbelül 5-6 milliárd korona jövedelemtől estek el.- Az SZK és a CSSZSZK kormányai olyan tervezetet hagytak jóvá, hogy kompenzálni fogják a mezőgazda­sági termelésben nélkülözhetetlen ipari és import belépő termékek és nyersanyagok áremelkedését, s eb­ben a korona-dollár (USD) módosí­tott árfolyamából fognak kiindulni. Ezt a feltételt sem teremtették meg. A mezőgazdasági termelésben fel­használt termékek ára (beleértve a 28 koronás dollárárfolyamot is) kb. 70 százalékkal növekedett, miközben a mezőgazdasági termékek ára lénye­gében a tavalyi szinten maradt (ha pedig az árakhoz hozzászámítjuk az 1990-ben kifizetett differenciális pótlé­kokat is, akkor az idei árak lényegé­ben alacsonyabbak a tavalyiaknál). -Nemcsak hogy jóval olcsóbban értékesítjük termékeinket a kalku­lált árnál, hanem az értékesítési vál­ság miatt lényegesen kevesebb mennyiséget vagyunk képesek eladni, mint tavaly, főleg marhahús­ból és tejből. Az így keletkezett feles­leg a bevételek helyett Szlovákiában több mint 200 ezer túltartott szarvas­­marhát, kb. 160 millió liter tejfelesle­get, kb. 500 ezer tonna eladhatatlan gabonát és nem kis mennyiségű egyéb terméket,,produkált". Az ilyen nagymértékű túlkínálat, valamint a ki­vitel körüli huzavonák és korlátozások következtében csődöt mondott a ga­rantált árak rendszere is. ,,Javulást" csak annyit hoztak ez ügyben, hogy július végén megszüntették a garantált felvásárlási árakat. A mostani alacso­nyabb szintű ún. intervenciós felvásár­lási árak - melyek eleve veszteséges­sé teszik a termelést csak a felesleg egy kis részének kiviteli célú felvásár­lását oldják meg.-A helyzetet rontó tényezők közé besorakozott a fokozott mértékű hi­telfelvétel, méghozzá lényegesen nagyobb kamatokkal, mint a konkrét agrárreform azt feltételezte. A kama­tok a szlovákiai mezőgazdasági őster­melésben idén 660 millió koronával nőttek. Ugyanakkor romlottak a bizto­sítási feltételek is. Aktív reagálás Csak üdvözölni és helyeselni lehet, hogy a szövetkezetek zöme a szigo­rúbb gazdasági feltételekre aktívan reagált. A dolgozók létszáma 1991. első félévében mintegy 52 ezerrel ke­vesebb a tavalyinál, ami egyötödnyi létszámcsökkenést jelent. S még e nagymértékű létszámcsökkenés el­lenére is arra kényszerültek a szövet­kezetek, hogy béremelés és valorizá­ció helyett - mely más ágazatokban természetes volt - csökkentsék a munkabéreket. Szlovákiai átlagban ez az I. félévben 114 koronát tesz ki havonta, ami 3,8 százalékos csökke­nésnek felel meg. A szövetkezeti ta­gok reálbérének csökkenése a hivata­los statisztikai adatok szerint 39,4 szá­zalékos (az alkalmazottaké 30,5). A szövetkezetek észrevehetően korlátozták a műtrágya-, vegyszer-, építőanyag- és gépvásárlásaikat, a javítások és karbantartások vég­zését, a rezsikiadások több tételét, s tették ezt sokszor a szükséges teendők rovására. Mégha minden jtrágább lett is, az anyagi kiadások pénzben kifejezve az I. félévben az 1990. évihez mérten 4,5 százalékkal csökkentek. A szigorú takarékosság a gazdálkodásban tovább folytatódik, tekintet nélkül arra, milyen következ­ményei lesznek a jövőben, ha most a termelési és a műszaki alap felújítá­sa elmarad. De szabad kezet adhat­nak-e az üzemgazdászok az agronó­­musoknak, az állattenyésztőknek és a gépesitőknek a nagyobb beruházá­sokban, ha már a bérek kifizetésére sincs pénzük? Az emberek elbocsátása, a bérek csökkentése és a dologi kiadásokon való takarékoskodás nem elégséges ahhoz, hogy pótolja az árbevételből és a többletkiadásból fakadó vesztesége­ket, melyek egyértelműen az általános drágaság és az értékesítési válság következményei. A szövetkezetek emiatt zárták 1991 első félévét szlová­kiai méretben 5,3 milliárd korona vesz­teséggel (ebből az egy szövetkezetre jutó átlag több mint 1 millió korona). Ha a nyereségekhez hozzáadjuk az állami támogatások összegét is, akkor az 1990-es első félévhez mérten kb. 3 milliárd koronával rosszabb az ered­mény. Sok szövetkezetnek nincs pén­ze a számlái- kifizetésére, nem tudja törleszteni a hiteleit, fizetni a kamato­kat és az adókat. A fizetésképtelensé­get fokozzák, hogy az üzleti partnereik - főleg az állami tejüzemek - nem térítik meg a nekik járó kinnlevősége­ket, így kerülik el a magas kamatokkal járó hitelfelvételt, szintén a szövetke­zetek kárára javítva saját helyzetüket. Az üzemi költségvetések állása szerint a legtöbb szövetkezet hatal­mas veszteségekkel gazdálkodik idén, melyet ugyan rá lehet tábláztatni a szövetkezeti vagyonra, de pénzhez az ilyen eljárással egyik szövetkezet sem jut.- Sajnos, a szövetkezetek (és állami gazdaságok) gazdasági kilátá­sai - az SZK Mezőgazdasági és Élel­mezési Gazdasági Kutatóintézete elő­zetes számításai szerint - 1992-re semmivel nem jobbak az ideinél. Elkendőzött valóság Az üzemek gazdasági helyzetét to­vább rontja, hogy az állattenyésztés leépítése tartós állomány felesleg mel­lett történik, ami eleve a minőség csökkenésével jár. A tehenek tejhoza­­ma a tavalyihoz képest már egy ötödé­vel csökkent, csökkent a súlygyarapo­dás az állattenyésztésben, romlik a vágási minőség és nő az állatelhul­lás. Az idei év nyolc hónapja alatt Szlovákiában több mint 97 ezer üsző­vel és tehénnel kevesebb került fedez­tetésre, ami előre jelzi a jövendő ten­denciákat a tejtermelésben. (Az emlí­tett 97 ezer a jelenlegi tejelő állomány egy ötödé.) A növénytermesztésben és -gazdálkodásban a hozamok terén már jövőre megmutatkozhatnak az olyan ,, takarékosság" következmé­nyei, amelyet a vetőmag minőségének rovására, a talajelőkészítés elnagyolá­­sára, a trágyázás csökkentésére, a gyomok és más kártevők elleni vé­dekezés elmulasztására vezethetünk vissza. Mit tehetnénk azonban, ha e,, rövid­látásra" az Önök vezetőit a valóság, a jelenlegi anyagi kényszerhelyzet és bizonytalanság kényszenti rá, ráadásul az hogy nem tudhatják, ki fogja learatni, amit elvetnek, s hogy meg­veszik-e és mennyiért?! Ez az állapot és tendencia, sajnos, sok állásfoglalásban, még kor­mánytisztviselők véleményében is fe­lületesen jelenik meg, gyakorta lebe­csülik vagy elkendőzik e gondokat. Némely politikai körökből azt hallani, nem a mezőgazdaság hanyatlásáról és csődjéről, szétveréséről van szó, hanem egy egészséges változásról, átalakulásról. Vannak olyan ismerői is e tárgykörnek, méghozzá képviselői mandátummal a zsebükben, akik sze­rint a jelenlegi kritikus helyzet egyedül a mezőgazdasági nagyüzemi terme­lésre való áttérés és a valamikori,,ol­csó élelmiszert az embereknek" politi­ka következménye. A mezőgazdasági támogatást nem kapcsolják össze az olcsó élelmiszerekre való törekvés po­litikájával, hanem azt valamiféle élős­­ködésnek minősítik az állami költség­­vetésen. E nézeteket talán hagyjuk, ez az ő élettapasztalataikat és intellektu­sukat minősíti. De azt nem hagyhat­juk, hogy minden nehézségért a je­lenlegi szövetkezeti elnököket te­gyék felelőssé, s mivel őket már az állami szervek nem válthatják le, arra biztassák a szövetkezeti tagokat, te­gyék meg helyettük, főleg, ha ez az ö céljaiknak is megfelel. Milyen legyen az új szövetkezet? A valós helyzetről, a követeléseink­ről, javaslatainkról és ajánlásainkról szóló tájékoztatást - melyeket a föld­műves-szövetkezeti szövetségek járá­si rendezvényein és az SZFSZSZ szerveinek tanácskozásain dolgoz­tunk ki - néhány esetben figyelembe vették az állami szervek, vagy bele­foglalták azokat saját elemzéseikbe és javaslataikba, melyeket a növekvő ér­tékesítési válsággal, az árakkal, a pénzügyi helyzettel kapcsolatosan készítettek. Sok esetben azonban ál­láspontjainkat éppen a legsúlyosabb kérdésekben hagyják figyelmen kívül a kormányzati szervek. Az egyik legfontosabb kérdés: a készülő törvény a szövetkezetek vagyonjogi viszonyainak rendezé­séről (az ún. transzformációs tör­vény). Az SZFSZSZ vezetése 1991. 9. 26-ai szklabonyai ülésén hozott döntésében elutasította e törvényja­vaslat azon változatát, melyet a szö­vetségi gazdasági minisztérium a szö­vetségi pénzügyminisztériummal együttműködve kidolgozott. Elutasít­juk azt a javaslatot, mely néhány befo­lyásos politikai erő nyomására arra törekszik, hogy a szövetkezetek va­gyonát felaprózzák és felparcellázzák, ne pedig a hosszú időt e szövetkeze­tekben eltöltött volt és jelenlegi tagok közt osszák fel vagyonrészesedés­­ként. Nem értünk egyet azzal sem, hogy az egykori földtulajdonosok örö­kösei is részesedjenek a szövetkezet vagyonából még akkor is, ha e va­gyont gazdálkodásukkal soha nem gyarapították, s most sem akarnak földjeiken gazdálkodni, csak a ha­szonbért szeretnék utána felvenni. A Vagyoni felelősséget és érdekelt­séget a szövetkezet gazdálkodásában előremutatójó dolognak tartjuk a szö­vetkezetek belső átalakításának folya­matában. De nem tartjuk sem erköl­csösnek, sem gazdaságilag indokolt­nak, hogy az emberek egy része konk­rét tevékenység nélkül gazdagodjék meg, miközben mások elvesztenék azt a vagyont, melyet maguk hoztak létre. A Szlovákiai Földműves-szövetke­zeti Szövetség nagyra értékeli, hogy a mezőgazdaság helyzetével már többször is foglalkozott az SZK kormá­nyának gazdasági tanácsa, konkrét elemzéseket készítve és szeptember végén (csaknem egy évvel a reform jóváhagyása után) az SZK kormánya az egész kérdéskört programjára tűz­te. Külön örültünk annak, hogy a kép­viselők egy csoportjának kezdemé­nyezésére foglalkozott e kérdéssel a Szlovák Nemzeti Tanács is, és java­solta a kormánynak, hogy oldjon meg több égető kérdést, hogy oldjon meg alapvető koncepcionális elképzelé­seket. A szlovák szervekben azonban ja­vaslatokon és ajánlásokon 'kívül sem­milyen konkrét döntés vagy határozat nem született a gazdaságpolitikáról és a legiszlatív intézkedésekről, melyek döntő fordulatot és kivezető utat jelen­tenének a mostani termelési és gaz­dasági csődhelyzetből. Ennek egyik oka tán az, hogy a szlovák szervek makroökonómiai illetékessége korlá­tozott a piacszabályozás, a kivitel-be­hozatal és a pénzügyi politika terén, a reform eddigi eredményeinek és az agrárreform további irányának komp­lex megítélése pedig a szövetségi szervekben napolódik el folytonosan. Azok a megoldások, melyeket e szer­vek képviselői a szövetkezetek és ál­lami gazdaságok elöljáróinak több összejövetelén kilátásba helyeztek, csak a felesleg kivitelének támogatá­sában valósulnak meg (a hazai érté­kesítés romlása mellett), de csak rész­ben; az árpolitikában, a pénzügyi és legiszlatív szférában megmaradnak ígéreteknek. Az SZK mezőgazdasági minisztériuma ugyan törekszik az SZK agrárkomplexuma problémáinak meg­oldására, mindeddig azonban na­gyobb eredmények nélkül, mert nem tud fordulatot elérni a mezőgazdaság válságában. Ezért döntöttek úgy szervezetünk szervei, hogy tovább­ra is határozottan követelik jogos igényeik figyelembevételét, gazda­ságpolitikai javaslataik végrehajtá­sát az illetékes szerveknél. Pillanat­nyilag azt, hogy szabják meg a mi­nimális felvásárlási árakat a kijelölt termékek esetében, s ezt minden üzleti partner legyen köteles megfi­zetni, mert így megakadályozható a feketézés, a korrupció, a kereske­delem árdiktátuma az őstermelővel szemben. Javasoljuk, hogy az egész vágómarha-állományt és gabonafe­lesleget vásárolják fel előfelvásárlás formájában a szövetségi és köztársa­sági piacszabályozási alapra 1991-re átcsoportosított pénzekből. Legfőbb ideje, hogy tájékoztatást kapjanak mezőgazdasági termelőink a jövő évi várható értékesítési lehető­ségekről, s hogy a főbb termékekre új r- gazdaságilag indokolt - garantált árakat állapítsanak meg. A kritikus helyzetet némileg csök­kentendő javasoljuk, hogy a mezőgaz­dasági termelők esetében átmenetileg csökkentsék a földadót, a bérek és jutalmak után kifizetendő adót 1992- re, kapjanak haladékot a hiteltörlesz­tésben, csökkentsék a forgalmi adót és ezáltal az ún. „zöld gázolaj" árát, csökkentsék az idei termésre és ál­latállományra alapozott biológiai tarta­lékra felvett hitelek kamatait 10 száza­lék alá. Ugyanolyan hitelpolitikát kö­vetelünk, mint amilyet az állami gaz­daságokkal szemben alkalmaznak, beleértve a mezőgazdasági szövet­kezetek adósságai egy részének jó­váírását, - törlését is. Ezen intézkedé­sekkel mérsékelni lehetne az egyéb­ként elkerülhetetlen drasztikus áreme­léseket s a vele együtt járó Inflációt. A mezőgazdaság eddig nem ger­jesztett és a jövőben sem óhajt ár- és bérpolitikájával inflációt gerjeszteni. De kérdezzük: fékezheti-e az inflációt saját alapjai rovására, ahogy azt neki a jelenlegi makroökonómiai politika sugallja?! Tüntetés 1991. október 24-én Ezekről a kérdésekről fogunk be­szélni azon a nagygyűlésen, amelyet Pozsonyban rendezünk meg 1991. október 24-én 14.30 órakor a mező­gazdászok és a többi állampolgár szá­mára. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy minden szövetkezet mérje fel jelen gazdasági helyzetét és mozgó­sítsa minden lehetőségét annak javí­tására. A kor követeli, hogy növeljük saját aktivitásunkat, vállalkozzunk, merjünk egészséges kockázatot vállalni, s ahol arra van szükség, személyi-változáso­kat is végrehajtani mind a vezetésben, mind az egyéb területeken. A vezetők nyíltan mondják meg a tagságnak, milyen a szövetkezet gazdasági helyzete, hogyan hatottak rá az érté­kesítési nehézségek, az árpolitika és pénzügy változásai. Mondják meg, mit tettek azért, hogy e külső tényezőket ellensúlyozzák, és hogyan akarják a szövetkezetei újra jövedelmezővé tenni. Most már nem bízhatunk az állam védő kezében, a fentről kapott biztonságban, nem lehet felelőtlenül dönteni, azok háta mögött, akiket min­den lépés érint. Nem várható el, hogy valaki majd feláldozza magát, mások helyett fog gondolkodni és dönteni. Szót kapnak „önjelölt" szószólók is a mezőgazdaság képviseletében, aki­ket a legitimen megválasztott köztár­sasági és szövetségi vezetés a mi szervezetünkben nem tart jogosultnak a szlovák földművesek nevében be­szélni. Nem igaz, hogy az SZFSZSZ reformellenes. Ezt döntsék el a szö­vetkezeti tagok és a többi mezőgaz­dász! Szövetségünk, mely önigazgató vállalkozói intézményévé akar válni szövetkezeteinknek és azok tagságá­nak, képviselve jogos gazdasági és szociális érdekeiket, hozzá akar járul­ni a vagyonrészesedésü új szövet­kezetek felvirágoztatásához, de az egész szlovákiai mezőgazdálkodá­séhoz is. A Szlovákiai Földmű ves-szö vetkezeti Szövetség Pozsony, 1991. október (Alcímek: a szerkesztőség.) A SZLOVÁKIAI FÖLDMŰVES-SZÖVETKEZETI SZÖVETSÉG OLDALA V J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents