Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-16 / 203. szám
1991. október 16. 5 Szabad ÚJSÁG Kultúra Égtájakat keresve Művelődéstörténet dióhéjban >>Mezopotámiában került sor először a vallás, a tudomány és a hangjelenségek összekapcsolására a „kozmológia" jegyében, ami végigkísérte az ókori kultúrákat egészen az európai középkorig - írja Darvas Gábor. Mezopotámia civilizációja már az ókorban lezárult, de zenéjének a vallásban és a köznapi életben betöltött szerepe, a hangszerek bámulatos sokasága és a hangjelenségek tudományos elemzése erősen hatott a szomszédos kultúrákra és közvetve a nyugati művészet kialakulására is.« Hasonlóképpen a képzőművészetben. Ha valamit, akkor elsősorban a két folyam közének művészetét ismeri az utókor. A szárnyas bikáktól a Bábel tornyának vélt zikkuratokig. Az ókori Kelet művészetének döntő jelentősége volt. A művészetnek itt Mezopotámia Utna-pisti) viszont nem más, mint az Ószövetség vízözön-mítoszából ismert Noé. A Gilgames-eposz, s általában a sumér-akkád szövegek, évezredekre eltűntek a világ szeme elől, csak a múlt század második felében kerültek ismét, régészek áldozatos munkája nyomán, a világ ámuló szeme elé. Két világhírű remeke vált még a sumér-akkád irodalomnak különösen ismertté. Az egyik a nevezetes Istár pokolraszállása, a másik a Teremtés. A Teremtés a világmindenség keletkezését mondja el. Arról az időről szól, amikor még csak istenek éltek és harcoltak egymással. S ha a Gilgamesben fölismertük az Ószövetség Máig vita tárgyát képezi, hogy hol ringott a civilizáció bölcsője? Kínában? Indiában? Egyiptomban? Afrikában? Egyáltalán, volt bölcsője a civilizációnak, s ha volt, csak egyetlen bölcsője volt? Ahány kísérlet, annyi válasz. Nem a mi feladatunk, hogy eldöntsük az eldönthetetlent csak annyi szubjektivizmust engedhetünk meg magunknak, hogy alapos érveknek engedve, mi is azt tartjuk a legvalószínűbbnek, hogy a mezopotámiai kultúrák legősibbje, a sumer ringatta a civilizáció bölcsőjét. De azt, hogy kik voltak a sumérok, máig vitatja a tudomány. Sokan az ural-altáji nyelvcsalád részének vélik nyelvüket, így hozván rokonságba a magyarokkal, lásd az évszázada föl-föllángoló sumerológus vitát. Mások szerint minden más néptől különböző nyelv volt a suméroké, s rokontalanul tűnt el a történelem viharában. A nép és nyelve eltűnt ugyan, de itt maradt az, amit alkottak: művészetük, irodalmuk, tudományuk. A sumérokról beszélünk, de köztudott, hogy e tájnak, a két folyam (a Tigris és az Eufrátesz) közének nem egyetlen nyelve, s nem egyetlen kultúrája volt, ahogy birodalma sem egy volt csupán. A sumérok eltűntek a történelem süllyesztőjében, ám jöttek utánuk az akkádok, az asszírok, a babiloniak. Az ókori Elő-Ázsiában az i. e. III. évezred és az I. sz. I. század között több mint egy tucat nyelvet jelöltek Mezopotámiában az ún. ékírás jeleivel. S ha már művelődéstörténetről beszélünk, akkor legelőször is erről kell szólnunk, az emberi művelődés egyik legnagyszerűbb találmányáról, az ékírásról. Az egyiptomi hieroglifek mellet1 ez volt az emberiség további fejlődésének, egyáltalán a civilizáció útján való elindulásának a föltétele. Történelem, művelődés azóta van, mióta írott nyomai vannak az emberiség tetteinek. A sumér művelődés gyökerei az i. e. IV. évezred végéig nyúlnak viszsza. Ekkor alakultak ki az ékiráson alapuló írnoki műveltség alapjai. A III. évezred első felében fokozatosan alakul ki a felirat műfaja, a himnuszköltészet s a hősi epika. A sumér kultúra emlékei a kiásott paloták és templomok; azok építésénél agyagos földet használtak és ezért a keramikus díszítések elpusztultak. Nyomaik maradtak azonban régi csatornáiknak, melyekkel Mezopotámia földjét öntözték és édenné varázsolták. Aligha véletlen, hogy itt alakult ki az édenkert mítosza, a Biblia-béli mítosz is innen ered. A sumérok vallása természetvallás volt, de ők fejlesztették ki a csillagászatot, melynek az ókorban a legkiválóbb művelői voltak. Ékírásos jelekkel telekarcolt agyagtábláikon pedig megtalálható az emberi civilizáció legősibb rétegének szinte minden mozzanata: a napi számadásoktól a töredékekben fennmaradt eposzokig ezer és ezer agyagcserép őrzi a két folyam közének kultúráját. A magyar olvasó kivételesen szerencsés helyzetben van, hisz az ősi szövegeket a kitűnő sumerológus, Komoróczy Géza, s a nem kevésbé kitűnő költő-műfordító, Rákos Sándor jóvoltából klasszikus magyarításokban olvashatjuk, így a Gilgameseposzt, a világirodalom egyik legelső és egyben legjelentősebb remekét. Gilgames, a tudomány mai állása szerint, kétségtelenül történelmi személy volt, Uruk város uralkodója, aki városának népét kényszermunkára kötelezte. Az istenek, a nép panaszát meghallgatva, megteremtik Enkidut, a vadembert, hogy ő mérkőzzék meg Gilgamessel. Enkidu halála után Gilgames, önmaga halandó voltára döbbenve, elindult, hogy az örök élet titkát a mitikus ős, Utá-naistim segítségével megismerje. Ez az Utá-naistim (vagy Noéját, alig okoz nagy fáradságot, hogy a Teremtésben fölismerjük a Genezist, Mózes első könyvét. Figyeljük csak: ,,Kezdetben teremté isten az eget és a földet - kezdődik a Genezis. A Teremtés pedig így kezdődik: „Midőn még az ég nevetlen) s alant a föld szintazonképpen)... nem volt szárazföld se, láp se) s egyike sem az isteneknek“. „Ha a mezopotámiai költészet irodalmi párhuzamai egyfelől az Ótestamentum felé mutatnak - írja Hahn István másfelől egyes szálak a mi irodalmunk közvetlen őse, a görög irodalom felé vezetnek. Homérosz olvasói nem egy meglepő párhuzammal fognak találkozni: a mezopotámiai ember hitében a temetetlen lelkek ugyanolyan hazátlanul bolyonganak, mint ahogy ezt az elképzelést a görög vallásos hiedelmekből ismerhetjük“. Nem más a helyzet Mezopotámia művelődésének irodalmon túli területein sem. A tudomány, főképp a csillagászat csíráiról szólottunk már, hasonlóképpen a mérnöki „tudományok“ kezdeteiről, a csatornázásról, továbbá a naptárkészítésről. Lássuk még mi a helyzet a zenével s a képzőművészettel? kibontakozott korszakai* tekinthetők mind a görög ókor, mind a nyugati és keleti középkor előzményeinek, hasonlatosan ahhoz, amit erről az irodalommal kapcsolatban Hahn István professzortól idéztünk. S ha művelődéstörténetről beszélünk, semmiképpen nem feledkezhetünk el az ókori Mezopotámia két legfontosabb eredményéről: Hammurabbi törvényeiről s Assurbanipál Ninive-i könyvtáráról. Hammurabbi király időszámításunk előtt kétezer évvel foglalta először össze az emberi társadalom viselkedési normáit, s ahogy a Teremtésben s a Gilgamesben fölismerhettük a Biblia egy-egy forrását, ugyanúgy állíthatjuk, hogy Mózes törvényei is itt gyökereznek. Mindezekből nyilvánvaló, bármenynyire madártávlatból vettük is csak szemügyre az egészet, hogy ha volt bölcsője az emberi civilizációnak, akkor az legelsősorban itt lehetett, a két folyó közén, ahol az édenkert volt, a vízözön volt és Bábel tornya, s ahol manapság is zajlik a világtörténet, hisz köztudott, hogy a Tigris és az Eufrátesz manapság nem másutt, mint Irakban hömpölyög. CSELÉNYI LÁSZLÓ Színvonalasabb oktatást Az elmúlt hetekben a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében Királyhelmecen, Kassán, Rimaszombatban, Losoncon, Dunaszerdahelyen, Érsekújváron és legutóbb Galántán tanácskoztak az alap- és középiskolák, valamint az óvodák igazgatói. Pukkai László szerint az akciósorozat sikerében nem kis részük volt a magyar oktatásügyi szerveknek, amelyek kitűnő szakelőadókat biztosítottak. Fruttus Levente és felesége, valamint Tóth Tibor, a nagykőrösi református főiskola és gimnázium tanárai, dr. Pereszlényi Éva, a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa és dr. Szente Péter, az OKI munkatársa előadásait élénk vita követte. A mostanihoz hasonló igazgatói tanácskozás még nem volt Dél-Szlovákiában. Hogy mekkora igény van ezekre az összejövetelekre az is bizonyítja, hogy a záróülésen megfogalmazódott: a jövőben legalább évi két szakmai továbbképző tanfolyamra lenne szükség. Nagy az érdeklődés az alternatív módszerek iránt, ezeket a módszereket szeretnék bevezetni iskoláinkban. A Komáromi járásban például 8 osztályban kezdték meg az oktatást a Zsolnay-féle módszer alapján. A pedagógusok szakmai támogatást kaptak. A tanfolyamok elvégzése után is folytatják a továbbképzést. A pedagógusszövetség elnöke szerint a dél-szlovákiai oktatásügy nagy lépést tett az európai szintű oktatás megteremtéséért. Beszédében elemezte a szlovákiai iskolaügy helyzetét és vázolta a feladatokat és célkitűzéseket. „Oly módon szeretnénk megváltoztatni az iskolák légkörét, hogy iskoláinkban, tantestületeinkben pártállásra, világszemléletre való tekintet nélkül, tiszta szívből tudjunk örülni egymás sikereinek: múljék el tőlünk a több mint négy évtizede belénk ivódott irigység, rosszindulat, bizalmatlanság. “ Majd így folytatta: „Nem irigylésre méltó az új vagy a funkciójukban megerősített igazgatók feladata: hiszen a kettős igazgatóválasztás, a nem egészen átgondolt és távolról sem kielégítő szociális támogatás nagyon sok oktatási intézményben ugyancsak megmozdíthatatlannak tűnő éket vert a tantestületek közé, s ezt a hatalmas feszültséget feloldani nem egyszerű, nem is kis feladat. Aztán a hatalom nagyon sok embert megváltoztat, sajnos nem mindig jó irányban, s ettől, gerincünk deformációjától, bizony mentsen meg mindnyájunkat a józan ész. A fentebb vázolt emberi kapcsolatok rendezése után kerülhet sor a szakmai továbblépésre.“ A tagság szakmai fejlődésére kell helyezni a fő hangsúlyt - vonta le a következtetést, majd hozzátette: „Ha most nem tudunk pozíciókat kivívni, újabb 40-50 évre lesz majd szükségünk a továbblépésre, ha akkor még lesz kinek és kiért továbblépnünk. “ A továbbiakban felhívta a figyelmet a megosztottság veszélyeire: „Pedagógusaink közül nagyon sokat megtévesztenek a szlovák tanítói kezdeményezések. Mivel tömegre van szükségük, a mi sorainkat megbontva is szeretnék ezt elérni. Sajnos, el kell hogy mondjuk: többször folytattunk tanácskozást az Ucitefské fórum és más szervezetek képviselőivel azzal a céllal, hogy ezeket konföderációba tömörítsük. Nem egyeznek bele. Egyrészt azért, mert maguk között folytatnak ádáz küzdelmet a hatalomért, másrészt bennünket csak egy szekciónak, nem pedig egy önálló jogi személynek tudnak elképzelni, egyenrangú partnerségről már nem is beszélünk." # Befejező szavaiban utalt a Szülői Szekcióval való együttműködés fontosságára, valamint arra, hogy a Csemadokkal és a helyi önkormányzatokkal való összefogás nagyot lendíthet oktatásügyünk helyzetén. BALÁZS F. ATTILA Ginzery Árpád Egy lányról Pepita ruháján át fényes földszín-haj csordul. Csak állsz, konok ízekkel torkodban. Elmélázik benned egy őszutó riogó vadmadár-emléke. Pirosra gyúlt arcot keresel a kandi fénynyalábok között, pedig már elsárgult egy nyárral. Elteltek az évek. Esti tarlók halk álmában ring szemed vissza a múltba, de nem látsz már a széphomlokú lányarcon ismerős csillagot. Nem kérsz vissza semmit a fények közül, miket ráaggattál. Csak némán állsz, szemedben hús vizek mandolinja sír második búcsúszót. Érsekújvár háromszáz éve város Széchényi György esztergomi érsek 1691-ben adományozott kiváltsága értelmében emelkedett Érsekújvár városi rangra. A 300. évforduló megünneplésére készül a városi önkormányzat és a Csemadok-alapszervezet. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz október 26-án Széchényi György emléktáblájának felavatása (Nagy János szobrászművész alkotása), amit a város egyik központi terének épületében helyezünk el, s a tér a jövőben az egykori esztergomi érsek, Széchényi György nevét viseli majd (a mai Fr. Zupka tér). Az emléktábla felállításának és az egész rendezvénysorozatnak a költségeit a városi önkormányzat támogatása ellenére az alapszervezet képtelen önerőből fedezni. Ezért a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete felhívással fordul jelenlegi és egykori polgáraihoz (határon innen és határon túl), szervezetekhez, intézményekhez, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az emléktábla elkészítéséhez és a 300. évforduló méltó megünnepléséhez. A Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének folyószámlája: 32545- 179 (Slovenská státna sporiterfia, Nővé Zámky). Címünk: Csemadok ASZ Érsekújvár, Pefőfi utca 6. SZÁRAZ DÉNES Sumér szobrocska i. e. a 3. évezredből. Az oroszlánfejű, semleges törzsű műalkotás valószínűleg kultikus célokat szolgált (Brooklyn Museum, New York)
