Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-15 / 202. szám
1991. október 15. 9 Szabad ÚJSÁG Legendás Fradi-ötpercek „A remény hal meg utoljára...” Emberek — vélemények Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz El kell, hogy keserítsem a nyájas olvasót A fenti bölcselet sajnos nem tőlem, hanem Oscar Wilde-tól származik. Abban azonban egészen bizonyos vagyok, hogy a Parnasszuson is otthonosan mozgó ír-angol író sorait egy magyar NB I-es forduló előtt vetette papírra./Amennyiben tévednék, az viszont azt a véleményt támasztaná alá, mely szerint a 20. században minden — az élet, a házasság, sőt, még a politika is — a futball körül forog.Az öröm és bánat vonalát tárcsázó szurkolóink elmondták véleményüket Tornyiról, a bírókról, Glázerről, a Ferencvárosról (egyszóval mindennapi kis saját, belső ügyeinkről), ám nemigen mondhattak olyat, amiről az igazán nagy betSvetők (vagy éppen „betű mondók” közül valaki,...talán éppen a világ túlfelén) ne mondta volna el a magáét Hiába, no, az a bizonyos tojás azért csak-csak nagyon hasonlít.. Kiss László „Minden reggel megvárom, amíg megjön a Times. Megnézem a halálozási rovatot, és ha nem vagyok benne, elmegyek dolgozni." (A.E. Matthews, angol színész) „Debrecenből telefonálok, de a Tatabányáról szeretnék beszélni. Lám, nem az volt a jó megoldás, hogy kirúgták Tomyit. Az új edzővel is vesztett a csapatuk. Tomyi rátermett szakember, aki itt Debrecenből a Kinizsinél és az Oroszlánnyal is bizonyított Most a saját bőrén kénytelen tapasztalni, hogy egy edzővel bármit meg lehet csinálni.” Gulyás László „Reggelizni mentem. Ha nem jövök meg 12.30-ra, akkor ebédelni is." (Falfirka) „Mikor vesszük már észre, hogy itt nincs futball? Lemaradtunk, kész, Európában más játékot játszanak. Bárki láthatja ezt, aki nézi a műholdas adásokat és a hazai "élvonalat" is. Örülök nagyon a Ferencváros győzelmének, de a csapat játéka csak a Levszki elleni diadal alkalmával volt az igazi. Ha a jól megtermett Ruferékat ki tudják zárni a kapu elől, talán van esélyük a Werder ellen is." Kiss Zsuzsanna „Ha biztosra veszed, hogy mindent értesz ebből az egészből, teljesen meg vagy zavarodva" (Walter Mondale, amerikai politikus, volt elnök) „Nem értem, hogyan fordulhatott elő, hogy az Üllői úton a Rádió riportere és a bíró is Fradi drukker volt. Nem csoda, ha kikapott a Rába, mert ki kellett kapnia! ” Mihók Géza ,^4 macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többet nem fog forró kályhalapra ülni De hidegre sem. ” (Mark Twain, amerikai író) „Teljesen el vagyok keseredve a ZTE miatt Egy hete nem tudták legyőzni a Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek egyáltalán nem meglepetés a hír, miszerint Tomyi Barnabásnak, a Tatabánya vezető edzőjének megköszönték eddigi tevékenységét. Már régóta készülődik valami Tatabányán, s jó magyar szokás szerint ugyebár, minden gondnak a megoldása nálunk az, hogy menesztik az edzőt Úgy látszik, ez alól a Tatabánya sem kivétel, s rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, még mindig előszeretettel alkalmazzák a régi receptet: rossz a csapatod? Kézenfekvő megoldás: zavard el az edzőt! Félreértés ne essék, nem akarom én védelmembe venni Tomyit — csupán arra szeretném felhívni az érdekeltek figyelmét, hogy ma már más alternatíva is létezik, sőt, lehetséges a hasonló problémák megoldására, mint elköszönni az edzőtől. Valahogy az az érzésem, hogy egy jól előkészített akcióról van itt szó, amelynek kivitelezéséhez jó alkalom a csapat gyenge szereplése. A bajok okát én máshol látom. Amikor Tomyi Barnabás még az Oroszlány edzője volt, remek munkát végzett. Mindenki arról beszélt, hogy egy rendkí-DVTK-t —akkor majd kit? —, most pedig egy ötöst kaptak Vácott. Majd féltucatszor kapott gólt a hálójuk, és ráadásul a kapus volt a csapat legjobbja... Alig van közöttük NB I-es képességű futballista. Nem is elsősorban a játékossággal van gond, a vezetők alkalmatlanok. Miért nem erősítettek úgy, mint a többi újonc? Le fognak szokni Egerszegen az emberek a futballról, a kutya se fog meccsre járni...” Csordás György „Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon. ’’ (David Lloyd George, brit politikus) „Azt kérdezem a sajtótól, a közvéleménytől, a futball kül- és belvilágától: mikor fogják elismerni a Vácot? Mikor veszik tudomásul, hogy a magyar futball válságából Csank János munkája jelenti a kivezető utat? Tavaly szenzációszámba ment a szereplésük, most nyáron Csank nagy kockázatot vállalva hét új játékost — nem márkaezrekért összevásárolt sztárokat — épített a csapatba, és ott állnak a tabella tetején. Mikor lesz végre becsülete a tisztességes, eredményes munkának?” Ismeretlen telefonáló „Ne okozzunk autóbalesetet az utakon. Vezessünk a járdán!" (Falfirka) „A Zalaegerszeg az NB Il-be való!” Erdélyi Zoltán „Kár, hogy azok, akik tudnák, hogyan kell irányítani az országot, mind hajat vágnak, vagy tant vezetnek " (Robert Bums, amerikai humorista) „Elcsakák a bírók a ferencváros haladás elleni meccsét, sőt, a Videoton ellenit is. Pedig láthatja mindenki, a Fradit nem lehet megállítani. Lipcsei csodálatos, ha így folytatja, rövidesen a Bundesligában, vagy az olasz élvonalban játszhat.” Varga Gábor „Mutass nekem egy embert, aki mindkét lábával a földön áll Fogadjunk, hogy vül tehetséges ember, olyan, aki az életét arra tette fel, hogy jó edző lesz belőle. Tornyiról tudni kell: soha nem rejti véka alá a véleményét. Olyankor is elmondja azt, ami a szívét nyomja, amikor éppen nem kellene. Persze, minden embernek van hibája. Tomyi valóban olyan ember, aki minden idejét azzal tölti, hogy minél többet tudjon meg a labdarúgásról. Azt az ismeretanyagot aztán, amelyet megszerez — megszerzett —, nem tartja meg magának, hanem megpróbálja ott alkalmazni, ahol éppen dolgozik. Legutóbb — most már így kell fogalmazni — Tatabányán érezte úgy, hogy a régi, megszokott „munkarendben” már nem lehet jól és eredményesen dolgozni. Ezt szóvá tette, ezzel azonban óhatatlanul is belegázolt olyan nagy egyéniségek lelkivilágába, mint az a Szabó Gyuri, akinek tulajdonképpen szobrot kellene emelni a bányászvárosban. Tomyi vállig állítja, hogy ő csupán a berozsdásodott struktúrát kérdőjelezte meg, ám ez éppen elég volt ahhoz, hogy azok, akik még most is azokban a nagyon kényelmes bársonyszékekben ülnemtudja felvenni a nadrágját" (AK. Watson, angol iskolaigazgató) „Kint voltam a Vasas—Haladás mécsesén, majd néztem a Híradó utáni Telesportot is. Nem értem, miért kellett úgy leszólni a Vasas meccset, nem volt az olyan rossz. Nem hiszem, hogy azok segítik a futballt, akik mindig csak ostorozzák. Meg kell benne találni a szépet... Török Pétertől szeretném kérdezni, hogy miért játszik olyan bátortalanul a Haladás. Szerintem a vasiak többre is képesek.” Karácsonyi Péter „Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?" (H.G. Wells, angol író) „Győri vagyok — magam is futballozom a Junior FC-ben, Bodor Zsolt csapatában — és nagyon drukkoltam az ETO- nak. Elsősorban Glázerért, Urbánért és Végh Zoliért szorítottam. Azt üzenem a mesternek, hogy a nehézségek ne tántorítsák, tartson ki. Bízzon a fiatalokban, például éppen Végh kapusban és Urbánban...” Papp Tamás „Már hetedik éve, hogy az anyósom karácsonykor mindig átjön hozzánk Idén újítunk Beengedjük ” (Les Dawson, angol tévés személyiség) „Kérem, lehet, hogy az én sztorim egy kicsit abszurd. Telefonáltam az Önök rovatába a Ferencváros—Haladás mérkőzés után is, és elmondtam a véleményemet: Pillér játékvezető — szerintem — kritikán aluli teljesítményéről. Nos, utána felhívott a bíró édesanyja telefonon és azzal érvelt, hogy az ő fia nem lehet hülye, hiszen négy nyelven beszél, ráadásul ilyen fiatalon FIFA-bíró. Az élet néha ismétli önmagát. A mostani Fradi meccsen Molnár működött felháborítóan. Most váljam a telefont? * * * Lám, az öröm és bánat vonala valóban olyan, mint maga az élet. Ami az egyik drukkernek örömet okoz, az a másiknak csak bosszúság. Altól függően, hogy ki-ki melyik csapatnak a színeivel alszik a párnája alatt. Abban azonban nem kételkedhetünk, hogy a meccsek főszereplői — edzők, játékosok, bírók — és a szurkolók egyaránt mindent megtennének, hogy a magyar futballt újra ott jegyezzék, ahol a harmincas, az ötvenes, vagy éppen a hatvanas években tették. A recept? Javaslom, olvassák Mark Twaint, aki a következőket írta a magyar futballról: „Mindenki panaszkodik az időjárásra, de senki sem csinál semmit az ügyben.” András Dénes nek, azonnal Tatabánya első számú ellenségévé kiáltsák ki. Ehhez persze nagy segítséget nyújtott a csapat szereplése is, amely valóban elfogadhatatlan. Mégis felmerül a kérdés: vajon mennyi köze van ehhez Tomyi Barnabásnak? Tavaly még értett a munkájához, mostanra viszont egyszeriben tudatlan volt? Azt hiszem, nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy Tomyi viselkedése, nézetei kellemetlenné tették sokak szemében. Ezért aztán lépni kellett. És léptek is. Ma még úgy látszik, megtehetik. De vajon meddig? Mikor következik be az, hogy a problémák megoldása gyanánt egy vezető feláll és azt mondja: „Rosszul végeztem a munkámat, nagy részem van abban, hogy idáig jutottunk!” Mert egyet nem szabad elfelejteni: a sikerhez nemcsak a csapat, a klubvezetők profi munkája is kell. Olyan nem létezik, hogy én jól dolgozom, Te nem dolgozol jól... És amikor az edző kerül szóba, akkor azoknak is felelniük kell, akik szerződtették... Öt perc. A Szent Inkvizíció kínzókamrájában, ez több mint az örökkévalóság, de ha például egy szerelmi légyott tart ennyi ideig, bele sem érdemes fogni. Ha öt perc van hátra egy futballmeccsből, és az egyik csapat vezet, a közönség szinte biztosan készülődni kezd. Józan emberi számítás szerint ugyanis ennyi időt guggolva is ki lehet hekkelni, a másik pedig az idő haladtával egyre idegesebb, és ez nem igen kedvez az összepontosításnak, a felelősség vállalásának és a helyes döntés megszületésének. Ezek nélkül pedig nincs egyenlítés, hogy a győzelemről már ne is beszéljünk. A normális megfontolás szerint tehát a Ferencvárosnak szombaton vesztesen kellett volna elhagynia a pályát. Öt perccel a lefújás előtt a Rába ETO vezetett az Üllői úton, és ha a szerencsét maga mellé állítva is, de szívósan és szervezetten védekezett. Ám hiába — a futballban fabatkát sem ér a normális megfontolás. Nagy Béla, a Ferencváros krónikása még azt is fejből vágja, hogy Slózi milyen színű zokniban rúgta a rongylabdát, de megakad, amikor azt kellene megválaszolnia, hogy a Fradi mikor fordította meg az eredményt az utolsó öt percen belül. Aztán a mérhetetlen archívum könyveiben Albert Flórián segítségével bukkantunk rá a dátumra. — Szombathelyen négy perc volt még hátra, amikor a Haladás vezetett — meséli a császár. — Ekkor Novák egyenlített, majd az utolsó másodpercekben Szarkát is kicselezve, én lőttem a győztes gólt Az edzőnk, Lakat Karcsi bácsi szokásához híven öt perccel a vége előtt bement az öltözőbe, ahol jól leszidott bennünket, hogy kikaptunk. Mondtam neki, hogy de Karcsi bácsi, hiszen győztünk, de erre az Öreg még mérgesebb lett, mert azt hitte, tréfálkozom vele... Ez 1968. augusztus 11-én történt. Négy évvel korábban, 1964. március 25- én a Dorognak állt a meccs, de a 86. percben Dalnoki egyenlített, majd — ki más? — Albert révén a két pontot is megszerezte a Ferencváros. A legfrissebb dátum: 1991. október 12. A 85. percben Lipcsei lőtt gyönyörű gólt, majd a kilencvenedikben Wukovics talált a Rába hálójába, és így nyert a Fradi 2:l-re. Ui.: Kedves Barnabás! Engedd meg nekem, hogy néhány jó tanácsot a jövőre nézve azért adjak Neked. Abban biztos vagyok, nem lesz gondod abból, hogy most pillanatnyilag állás nélkül vagy, mert érzésem szerint hamarosan lesz csapatod. Ez így természetes, hiszen Rád szüksége van a labdarúgásnak. Am néhány apróságot azért nem hallgatok el: 1. Jó lenne, ha elgondolkodnál azon, hogy miképpen kell — illik — viselkednie egy edzőnek. 2. Ha nyilatkozol, legyél szerényebb, ne gondold, hogy Te vagy a legokosabb. 3. Fontold meg a fontossági sorrendet, hogy a szakmai munka vagy a klubvezetés kritizálása á 11 - e nálad az első helyen. 4. Véleményedet továbbra is hozd azok tudomására, akiket iUet, de az eddiginél sokkal jobban válogasd meg az időpontot és a helyet. Mielőtt kinyitod a szádat, számolj tízig... A végén pedig azt kívánom, ne veszítsd el a kedvedet Tarts ki amellett, hogy igenis jó edző legyen belőled. És a legfontosabb, hogy mindig az legyen a szemed előtt, hogy bizonyíts. Jó munkát, kevés balhét ni d az új munkahelyeden. Zombori Sándor — Régi igazság, hogy a remény hal meg utoljára — emlékszik vissza erre az utolsó öt percre Nyilasi Tibor, vezető edző — elismerem azonban, én legfeljebb a döntetlenben bíztam. Hétköznapi emberek talán már Lipcsei kapufája után elvesztik a hitüket, hiszen úgy tűnt, nekünk ezen a napon semmi sem sikerül, ám a játékosok bebizonyították, hogy nem ebbe a kategóriába tartoznak. A szünetben azt beszéltük, hogy a második félidő első negyedórájában egyenlíteni tudunk, akkor nyerhetünk is. De hol voltunk már attól a negyedórától?... Ez a győzelem számunkra két tanulságot is magában rejt Nem szabad hagyni, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk, de ha már így alakult, akkor az utolsó sípszóig küzdeni és hinni kell. Csodálatos érzés, amikor ez a közönség ünnepel, de mi tudjuk csak igazán, hogy mennyire borzasztó, ha átkoz. Itt tulajdonképpen nem is lehet feladni.. Öt perccel a vége előtt egyre ritkább lett a meggyőződés nélkül meg-megeresztett „Hajrá, Fradi”, a publikum fütyült, és tüntetni készült. Aligha hitte volna, hogy öt perc múlva vastapssal köszönti a tiszteletkört futó kedvenceket. Szombaton az Üllői úton a menny és a pokol éppen ötpercnyi járásra volt egymástól... (p. gy. L) A forduló játékosa: Kovács Ervin Vasárnap délután a Kispest-Honvéd igazi futballgálát rendezett a diósgyőri stadionban. Pisont és Kovács még gólpárbajt is vívott, végül csatájuk döntetlenül végződött Mindketten kétszer találtak Knotz hálójába. Szépségdíjas gólokat rúgtak, mégis Kovács Ervinre esett a választásom. A magyarázat egyszerű. Ervin régi fényében csülogotL Nemcsak gólokat rúgott, hanem beszáguldozta a pályái Az egyik percben szerelt saját 16-osánál, a másikban már hálót szakasztó lövést küldött az ellenfél kapujába. A mezőny kimagaslóan legjobb játékát produkálta. Ezért kapott 9-es osztályzatot. — Hogyan indult pályafutása? — Nem volt sok egyesület, ahol megfordultam, 24 éves koromban Schuman Jani bácsi csábított el az Újpesti Dózsába. — És a Honvéd? — Két éve játszom Kispesten. — Hány NB I-cs mérkőzést tud maga mögött? — Nem vagyok jó statisztikus, talán 172 bajnokin játszottam eddig. — És a gólok száma? — Azt hiszem 16-szor iratkoztam fel a góllövőlistára. —Válogatottság? — Tizenhétszer szerepeltem a legjobbak között És... Csak egyszer rúgtam gólt — Melyik volt az első válogatott szereplése? —1987 júliusában, Verebes Józsi bácsinál játszottam először, az NDK ellen, idegenben a 0:0-ás találkozón. A második félidőben álltam be. — Nagy visszhangot váltott ki, amikor e(jött a Dózsától. Megérte? — Mindenképpen jót tett nekem. — Az utóbbi időben nem ment valami jól a játék. — Volt két olyan hetem, amit nem tudok megmagyarázni, fogytam néhány kilót, erőnlétileg mélypontra jutottam, egyszerűen nem tudom mi volt velem. A bajnokság indulásakor még nem voltam valami jó formában, de aztán jött ez a két hét és most már túl vagyok rajta. — Most viszont kirobbanó formában szerepell— Egyre jobb erőben érzem magam és ideális ellenfél volt a Diósgyőr is. Mi nagyszerű csapatjátékot játszottunk, ellenfelünk nem tudott ennek ellenállni, nagyon jó volt újra jót játszani... (boross) Még egyszer a Tornyi-ügyről Meglepetés? Ugyan
