Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-07 / 170. szám
4 1991. szeptember 7. Szabad ÚJSÁG Csődtörvény után Transzformációs törvény előtt (A szerző felvétele) Az Agrokomplexen láttuk Ropstop-S és Superfin A Pozsonyi Tőzegtermelö Üzem, amely hamarosan EBA (EKO-BIO-AGROPROGRAM) néven folytatja tevékenységét, ismét rendkívül széles árukínálattal szerepelt az Agrokomplex Nemzetközi Mezőgazdasági Vásáron. Szerves eredetű trágyáik speciális és univerzális földjeik, talajfertőtlenítő és eróziógátló készítményeik méltán keltették fel a látogatók érdeklődését. Termékskálájukból a Ropstop-3 szubsztrátumot és a Superfin szerves trágyát ismertetjük részletesebben. A ROPSTOP-S kőolajjal és kőolajszármazékokkal (gázolaj, olajok stb) szennyezett talajok „gyógyítására“ szolgáló ökológiai szubsztrátum, amely az ilyen talajokat eredeti állapotukba - sót, szerves anyagokkal és mikroorganizmusokkal gazdagítva - állítja vissza. A kőolajat és származékait biogradációval olyan összetevőire bontja le, amelyek a talajban természetes körülmények között is előfordulnak. A Ropstop-S eltávolítja a szennyvíztisztító állomásokon, a szerelőműhelyek, gépipari üzemek környékén visszafogott üledékekbők a rádioaktív szennyeződést. A készítményt a talajjal, üledékkel 1:3-5 arányban, a szennyeződés mértékétől függően keverjük. Az eredmény 3-6 hónap múlva jelentkezik. A Ropstop-3 szubsztrátumot az 1990-es Agrokomplexen Arany Sarló, az idei Inchebán pedig Kék Bolygó díjjal jutalmazták. A SUPERFIN a legjobb minőségű természetes alapanyagokkal, koncentrált humuszképző mikroorganizmusok segítségével előállított biokomposzt. Biológiai hatásfoka többszörösen meghaladja az istállótrágyáét. Ennek köszönhetően sokkal hatásosabban javítja a talaj biológiai aktivitásával összefüggő tulajdonságait. A Superfin nem tartalmaz kórokozókat és gyommagokat, azok ugyanis a fermentáció során elpusztulnak. Úgy tűnik, végérvényesen veszélyhelyzetbe került a mezőgazdaság. Ami csak megjelent a piacon, minden gondot okozott. Kezdődött a tejjel, rögtön utána jelentkezett a sertés- és szarvasmarha-értékesítési gond, a gabonával pedig megrajzolódott az l-betű, már csak a pont hiányzik róla. Az előzetes értesülések és előrejelzések szerint azt a szőlő és a kukorica eladhatatlansága fogja feltenni rá. Közben készül a transzformációs törvény. Mit várnak tőle a mezőgazdászok, hogyan értékelik az eddigi mezőgazdasági évet, s szerintük mi várható - erről beszélgetünk az izsai szövetkezet vendégeiként KIS TÓTH LÁSZLÓVAL, a kisgéresi, BODNÁR FERENCCEL, a bodollói, FAZEKAS ÁRPÁDDAL, a pelsőci, KAJTOR PÁLLAL, az ipoíysági, MÓRICZ ZOLTÁNNAL, a somorjai és PETRÁNYI GYULÁVAL, az izsai szövetkezet elnökével.- Önök szerint mi az oka annak, hogy az az ágazat, amely még a nyugati pénzügyi és gazdasági szakemberek szerint is jól megszervezett és eredményes volt, tehát a mezőgazdaság, ennyire a padlóra került? Miben kell keresni annak az okát, hogy ennyire eladhatatlanok a mezőgazdasági termékek? Fazekas Árpád: - Én természetesen a termelő szemével nézem a dolgok állását, s azt mondom, a mezőgazdász - legyen az már vállalkozó, szövetkezet vagy állami gazdaság - kettős hátrányban van a piacon. Pontosabban: kétszer kerül érintkezésbe a piaccal, de mindkétszer neki diktálnak. Mert amikor vesszük a vetőmagot, a műtrágyát, a növényvédőszereket, az üzemanyagot, a villanyáramot, nincsenek piaci viszonyok, meg kell fizetni a diktált árakat. Amikor aztán előállítottuk a tejet, a húst, a gabonát, senkit nem érdekel, milyen a termékek valós ára: újra az ipar diktálja az árakat, s ha nekünk ez nem felel meg, egyszerűen szóba sem állnak velünk. Hogy ő aztán újra beszámíthatja a villanyáramot, a szállítási költségek emelkedését, azon már legfeljebb a vásárló dühönghet, de nem sokat tehet. Kis Tóth László: - Valamilyen formában minden nyugati országban támogatják a mezőgazdasági termelést. Hol úgy segítik megtartani a piaci egyensúlyt, hogy ösztönzik a NEM termelést, esetleg megfinanszírozzák az új termények bevezetését, vagy pótolják a biotermelésből eredő kiesést, vagy még másként, de a mezőgazdaságot nem hagyták magára. Nálunk viszont fordított a helyzet. Kajtor Pál: - Olyannyira, hogy a különböző tárgyalásokon elért eredményeink csak a sajtóban jelentenek valamit, méghozzá a nagy olvasóközönség félrevezetését. Vegyük a legutóbbi példát, a gabonafelvásárlást! Tele volt minden a háromezer koronás felvásárlással, a valóság pedig az volt, hogy a malomipar is, a felvásárló központok is legfeljebb kétezer-háromszázat voltak hajlandók adni az első osztályú gabonáért. Sőt, az az igazság, hogy nem is nagyon érdekelte őket a sikértartalom, nekik az nem volt fontos, ezért úgy fizettek, ahogy akartak. A mezőgazdasági minisztériumban is jártam érdeklődni, mi az igazság, mire azt mondták, írjam meg észrevételeimet a miniszternek. Petrányi Gyula: - Alapvető kérdésnek tartom hogy a kormánynak nincs mezőgazdasági politikája, legfeljebb annyi, hogy amikor Csehszlovákia belépett a Nemzetközi Valuta Alapba, kötelezte magát, hogy a mezőgazdasági termelést harminc százalékkal csökkenti. De ehhez sem programot nem tudott kidolgozni, sem nekünk, termelőknek kapaszkodót adni. Nem tervet, Isten őrizz, abból elegünk volt, nem kell minket kézen fogva vezetni! De még azt sem körvonalazták, körülbelül mire van szüksége ennek a társadalomnak, hogy polgárai éhen ne haljanak. így jött össze az, hogy mindenki abból indult ki: tejre, húsra, kenyérre mindig szükség lesz, azt termeljünk. Hát, nem lett szükség. Móricz Zoltán: - Még egy dolgot említenék, mert a legfontosabbnak tartom. Minden tisztességes ország védi saját termelőit, saját termékeit, méghozzá védővámmal. Mi meg nagy örömmel nyitjuk ki a határainkat olyan termékek előtt, amelyekből itthon is túltermelés és felesleg van. Előreszaladok az időben: a borászati cégek ajánlását kaptam meg a minap, egy kiló szőlőért három koronát ajánlanak, azt is csak akkor fizetik ki, ha realizálták az üzletüket, magyarán, ha már eladták a termékeiket. De kinek adhatják el, amikor Spanyolországból a legnagyobb kedvezmények mellett négy koronáért hozzuk be a mustot?!-Ilyen körülmények között milyen esély van arra, hogy a kis- és nagyprivatizáció botladozó megvalósulásától eltérően a földtörvény érvényesüljön, azaz a valós tulajdonosok és örököseik mihamarabb rendezzék birtokviszonyukat? Bodnár Ferenc: - Súlyos teher nyomja a vállukat; a gazda számára nincs szörnyűbb érzés, mint veszni hagyni saját keze munkáját. Ráadásul olyan a politikai és a társadalmi közhangulat, mintha minderről csak mi tehetnénk. De hogy ez nem így van, bizonyítja, hogy mindeddig a földért csak olyanok jelentkeztek, akik rég elköltöztek a faluból, Kassán meg még messzebb élnek, s a földjüket csak azért akarják kivenni, hogy aztán bérbe adják. Dehát kinek? A szövetkezeti tagság nem vállalkozik rá, nem vevő az ilyen üzletre, a helybeli volt gazdák pedig még a sajátjukból is legfeljebb fél hektárt kérnek vissza. Látják, tudják: a lábunkat lejárhatjuk, nem tudjuk tisztességes áron eladni termékeinket. Kajtor Pál: - Nálunk is hasonló a helyzet, s nem tudok mást mondani, csak annyit: úgy tűnik, ennek a kormánynak egyenesen érdeke padlóra küldeni a mezőgazdaságot. Mindent ráfizetéssel adtunk eddig el. A tej előállítási ára közel öt korona. A minőségi mutatókat úgy határozták meg, hogy szinte lehetetlen teljesíteni, de ami ennél is rosszabb, ellenőrizhetetlen, mikor miért sorolták a tejet ilyen vagy olyan kategóriába, mindenesetre eddig négy korona tíz filléres átlagot értünk el. A gabona felvásárlási áráról már beszéltünk, csak annyit teszek hozzá, hogy a termelési költségek a feltételektől függően tonnánként kétezer-ötszáz és -hétszáz korona között mozogtak. Petrányi Gyula: - De kiléphetünk a magánszektorba is, hiszen a mi vidékünkön a parasztember már rég nem nyolc meg tíz órát dolgozik, hanem legalább tizenhaiot. A zöldségtermesztésbe lassan belefáradnak az emberek, évek óta ugyanaz az értékesítési nehézség kíséri, ebben az évben még a primőr árunak sem volt ára és piaca. Néhány évvel ezelőtt ragjaink azt kérték, adjunk minél több gabonát, s állattenyésztéssel is foglalkoznak háztájiban. Ma azt mondják, mit kezdjenek annyi gabonával, amennyit adni akarunk. Saját szükségletük kielégítésén túl ugyanis nem látják értelmét az állattartásnak. Ilyen körülmények között ki akar magángazda lenni. Fazekas Árpád: - Pedig mi is tudjuk, milyen fontos rendezni a földtulajdon kérdését, hiszen ha nem jelentkezik az őstulajdonos vagy az örököse, a föld az állami földalapban köt ki, s a további sorsa kétséges. De ha megkérdezik az emberek, hogy jó, jó, de aztán mi lesz, nem tudunk rá válaszolni mi sem, hiszen ki tudná megmondani, milyen lesz a transzformációs törvény!- Való igaz, a földtörvény elfogadása érdekében a parlament tavasszal nem foglalkozott a transzformációs törvénnyel, ám az elképzelések szerint már akár szeptemberben a parlamenti bizottságok elé kerülhet. Mit várnak Önök a törvénytől? Móricz Zoltán: - Hellyel-közzel az az érzésem, hogy tudatosan nem vitték végig a parlamentben ezt a törvényt együtt, sőt a földtörvényben is olyan hézagok maradtak, hogy annak megvalósítása akkor is nehézségekbe ütközne, ha az emberek igényelnék földjeiket. De ezt hagyjuk! Ha a transzformációs törvény legalább ilyen szinten elkészült volna, nem okozott volna nehézséget létrehozni az újfajta szövetkezéseket, vagy mezőgazdasági társulásokat, nevezzük azokat bárhogy is. Csakhogy - én is egyetértek az előbbi véleménnyel - úgy tűnik, ennek a kormánynak nem érdeke, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala és volumene emelkedjék. Kajtor Pál: - Én, bizony pesszimista vagyok, s azt mondom, nem transzformációs törvényre lesz itt szükség rövidesen, hanem csődtörvényre. A szövetkezetek óriási többsége eladósodott, olyanok is vannak, amelyeknek vagyonuk fele már a bankoké, mert hitelből élnek, élünk. Elkótyavetyélt vagyon lesz a szövetkezeté, olcsó pénzen jut majd hozzá valaki, számításaim szerint főleg a külföldi, aki elsősorban azért veszi majd meg, hogy ne termeljen rajta, hanem hozhassa be eredeti birtokán megtermelt élelmiszereit. Petrányi Gyula: - Igenám, be lehet hozni, de ki fogja megvenni, milyen pénzen, ha leáll a termelés?! Mifelénk sok idős ember is él, aki nem győz bennünket figyelmeztetni: két-három hektárból csak nyomorogni lehet, élni nem. S a nagytermelésre biztatnak bennünket. Véleményem szerint tehát olyan transzformációs törvény kellene, amely után valós tulajdonosok egyesülhetnek újra szövetkezetté, hogy nagyüzemi termelést valósítsanak meg magas szinten. Bodnár Ferenc: - Ez így igaz, de abban is igazad volt, hogy a kormánynak kapaszkodót kell adnia a mezőgazdaságnak, körvonalazni, hogy az államnak és a társadalomnak körülbelül mire van szüksége, mert ha ennyire program nélkül hagyja az állam vezetése a mezőgazdaságot, akkor valóban csak a csődeljárásra várhatunk. Kis Tóth László: - Tapasztalt nyugati közgazdászok és politológusok figyelmeztetnek arra, hogy bizonyos gazdasági vagy társadalmi feltételek esetén a kormánynak nagyobb részt kell vállalnia a napi dolgok intézéséből, mint az egyébként szokásos a piacgazdaság viszonyai közepette. Azt sem én mondom - én csak egyetértek ezzel az értékeléssel hogy jelenleg Kelet-Közép-Európában olyan a helyzet, hogy a kormánynak felelősséget kell vállalnia egy-egy gazdasági ágazat ki- vagy átalakításában. Valószínűleg ezért tartja a kezében a kormány például a vállalatok privatizálásának az ügyét, irányítja szinte kézi vezérléssel az exportot, sőt néhány esetben még az importot is. Ami a mezőgazdasági termelésből származó exportot illeti, szinte minden „listás“ termék, érthetetlen hát számomra, miért mostohagyermek ez az ágazat. Ilyen körülmények között ugyanis semmilyen transzformációs törvény nem segít Fazekas Árpád: - Teljes mértékben egyetértek Lászlóval, s csak folytatnám gondolatmenetét: a kormányzat jelenlegi agrárpolitikája mellett bármilyen transzformációs törvény csak arra lesz jó, hogy ne az állami gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek menjenek tönkre, hanem a polgár, a mezőgazdasági vállalkozásra kényszerített ember, vagy az ilyen emberek közössége. Nem ártana, ha a transzformációs vitákkal párhuzamosan a képviselők és a kormányzat tüzetesen áttanulmányozná a nyugaton alkalmazott mezőgazdasági támogatási formákat, hogy legalább jövőre változzon a helyzet. Mert most még az erdő közepén állunk, s nem látjuk az ösvényt, amely annak szélére vezetne. Legalábbis a mezőgazdaságban nem. Köszönöm, hogy megosztották olvasóinkkal véleményüket. NESZMÉRI SÁNDOR A biokomposzt összetétele: égethető anyagok a szárazanyagban nedvességtartalom N PA k2o CaO, MgO pH Az Agra Europe tekintélyes londoni mezőgazdasági szaklap East Europe and US6R cimű melléklete arról tájékoztat, hogy a Szlovák Köztársaság közös piaci típusú importkötelezettség és bizonyos mezőgazdasági termékek esetében egységes importárak bevezetését tervezi, hogy ellensúlyozza a termékfeleslegből adódó problémákat. Ezzel kapcsolatban idézi Jozef Krsek szlovák mezőgazdasági miniszter kijelentését, hogy az élelmiszer iránti csökkenő kereslet ellensúlyozására védelmet kell biztosítani a mezőgazdasági termelői ágazatnak A lap emlékeztet arra, hogy Csehszlovákiában a január elsejei élelmiszerárak felszabadítása óta a marhahúsfogyasztás 40 százalékkal, a tejfogyasztás pedig 30 százalékkal csökkent. Ezért az ország importár-kötelezettséget készül bevezetni, mégpedig közös piaci árszínvonalon. Továbbá ismerteti a szlovákiai mezőgazdaság legnagyobb gondjait, vagyis az 1991-es gabonatermés 300 000—400 000 t-val haladja meg a tavalyi szintet, s hogy a gyümölcstermést alaposan tönkretették a tavaszi fagykárok. Az őszibarack, sárgabarack és diótermés legmin. 40 % min. 40 % - max. 60 % min. 12 000 mg/kg min. 10 000 mg/kg min. 8000 mg/kg min. 15 000 mg/kg min. 6,5 alább 40 százalékkal kisebb lesz a szokottnál. A szőlő mintegy 40 százalékban szenvedett fagykárt. A VWD német hírügynökség jelentése szerint - írja továbbá a Ágra Europe - Csehszlovákia jelentős exportszerződést készül kötni a Szovjetunióval. A csehszlovák mezőgazdasági minisztérium 20 000 tonna húst, 10 0001 vajat és 40001 tejport szeretne küldeni a Szovjetuniónak, hogy enyhítse az ottani élelmiszer-ellátási gondot. A minisztérium szóvivője szerint a közöspiaci magas ártarifák gátolták meg Csehszlovákiát abban, hogy Nyugat-Európában értékesítse termékfeleslegét. A 130 millió dollár értékű szállítmányért a Szovjetunió olajjal, vegyipari termékekkel és egyéb áruféleségekkel fizet, tekintettel a szovjet fizetőképesség körüli problémákra. Július elsejétől Ausztria 50 százalékos vámtarifa-kedvezményben részesíti Csehszlovákiát - tudósít a lap Wolfgang Schuessel osztrák gazdasági miniszter korábbi bejelentéséről. Ezáltal jelentős mértékben - 180-220 millió schillinggel - növekedhet Csehszlovákia Ausztriába irányuló kivitele A Superfin felhasználható a szántóföldi mezőgazdaságban, a gyümölcsösökben és a zöldségesekben. Ezenkívül kiválóan alkalmas hegyvidéki és hegyaljai, valamint vízvédelmi övezeteken belüli területek trágyázására Magas biológiai hatásfokú szerves anyagokkal gazdagítja a talajt, ami a növényi maradványok gyorsabb humifikálását és a talaj újjáéledését teszi lehetővé. Gombaölö hatású. Szokványos trágyázás esetén egy hektárra 1500 kg Superfint (100 m2-re 15 kg-ot) adagolunk. Egy m3 talajkeverék készítéséhez 25-50 kg-ot használunk belőle. Gyümölcsfák, valamint szőlő telepesítésekor egy fácskához, illetve tőhöz 0,2-0,4 kg Superfint szórunk. A trágyát egy ásónyi mélységbe dolgozzuk be. A Superfin rendszeres használata esetén fokozatosan csökkenthetjük, majd teljesen mellőzhetjük a műtrágyák adagolását, így biológiailag tiszta, egészséges zöldséget, gyümölcsöt termeszthetünk. A Ropstop-3, a Superfin, valamint a tőzegtermelő üzem más termékei a következő címen rendelhetők meg: Raselinové závody, Mileticova 23, 824 56 Bratislava, Tel.: 07/602 68. (vkm) Vélemények a nyugati szaksajtóból A csehszlovák mezőgazdaság gondjai
