Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-07 / 170. szám
1991. szeptember 7. Szabad ÚJSÁG 5 Er ( i d m é n yek és kudarcok Beszélgetés Pukkai Lászlóval, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) másfél évvel ezelőtt érdekvédelmi céllal jött létre, hogy pedagógusaink közös erővel elérjék nemzetiségi oktatásügyünk autonómiáját, hogy beleszólásuk legyen a honi oktatásügy kérdéseibe, s hogy részt vállaljanak azoknak a hiányosságoknak a felszámolásából, amelyekkel iskolarendszerünk mind a mai napig küzd. Ennek érdekében el kellett ismertessék a szövetséget az oktatásügyi minisztériummal, hogy az valóban kérje ki az SZMPSZ véleményét a dél-szlovákiai magyar oktatásüggyel kapcsolatos kérdésekben. Most, a tanévkezdéskor különösen sok pedagógus, szülő, sőt diák is kíváncsi arra, mit sikerült mindebből elérniük. Eredményeikről és kudarcaikról faggatom Pukkai Lászlót, a szövetség elnökét. • Az SZMPSZ feladatainak meghatározásakor valószínűleg felállítottak egy fontossági sorrendet Melyek azok a kérdések, amit rövid, illetve hosszú távon kell megoldaniuk? — Fő feladataink közé tartozott a kisiskolák felújítása, mert mindenütt azt tapasztaltuk: ahol felszámolták az iskolát és nincs pap sem, ott a mesterséges asszimiláció felgyorsult. Ugyanilyen fontos volt a közös igazgatású iskolák szétválasztása. Az elmúlt szeptemberben 18 kisiskolát sikerült ismét beindítani. A közös igazgatású iskolák esetében kevésbé voltunk eredményesek—mindössze két iskolában jártunk sikerrel —, mert ez a törekvésünk ellentétben áll az oktatásügyi tárca irányvonalával, hiszen, mint tudjuk, még az exminiszter, Kováé úr kiadta a rendeletet, hogy semmiféle iskolaszétválasztást nem engedélyez. Szakmai, érdekvédelmi szövetség vagyunk — nem elhanyagolható feladatunk a pedagógusok szakmai színvonalának, s ezáltal a dél-szlovákiai magyar oktatás színvonalának emelése. Ennek érdekében — távlatilag 3-4- 5 éven belül — szeretnénk kiépíteni a szakmai szekciókat. Pedagógusaink többsége eléggé apatikus, s nehéz kiemelni őket ebből az állapotból. Talán ezért is örülök szerfelett a matematikusok szervezkedésének, akik az elsők között ismerték fel a szekciók fontosságát. Ők, ezenkívül a zeneszakosok és az óvónők is szekciót alapítottak. Szükségesnek érezzük továbbá, hogy a tanügyi igazgatóságok vezetői olyan emberek legyenek, akik megfelelnek a magyar oktatásügy követelményeinek is. Az új iskolatörvény megjelenésekor írásban kértük, hogy a központi tanfelügyelőségi és módszertani testületekben mi is képviseletet kapjunk.Ezt az elvárásunkat teljesítették, a mi hibánk, ha ezekre a posztokra nem tudunk megfelelő létszámú szakembert állítani.Az apátiára tehát most sem időnk, sem okunk nincs — mert nagy árat fizethetünk érte. Bízom azonban abban, hogy 5—10 éven belül egy szakmailag is megalapozott, jól tájékozódott, átütő erejű szövetségünk működik majd. • Milyen a kapcsolatuk az oktatásügyi minisztériummal? — Míg nincs szó konkrét döntésről, addig jó... Piáút miniszter úrral mindenesetre ritkábban kerülünk konfliktushelyzetbe, mint azelőtt Kováé úrral. Legutóbbi augusztusi találkozónkon 5 témakörről tárgyaltunk: A nemzetiségi főosztály megszervezéséről, mert 89 novembere előtt csak egy nemzetiségi alosztály működött, a változások után pedig Kováé miniszter úr nagyon sietett egy általunk nem szeretett osztály, a „Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területei főosztályának”, azaz a 22-es főosztálynak a kiépítésével, ahová jelenleg a nemzetiségi oktatásügy is tartozik. Piáút miniszter úr nyitottabb mint az elődje volt, s megígérte, hogy ha kidolgozunk egy konkrét tervezetet — gondolkodik a főosztály engedélyezésén. Válaszát a napokban vátjuk. A szlovák nyelv tanítását illetően szintén szót kellett értenünk. Véleményünk szerint a szlovák nyelv a magyar iskolákban idegen nyelv — s ezzel a miniszter úr is egyetértett — így a tantervet ennek megfelelően kell kidolgozni, viszont a szlovákórák számát nem szabad más tantárgyak rovására emelni. Harmadik témánk a szakmunkásképzés volt. A kis- és nagyprivatizáció hatására sok szakmunkásképző megszűnt. Az oktatásügyi tárca részben fel kell vállalja ezt a problémát a gazdasági minisztériumtól. A szakmunkásképzés terén eddig is hátrányos helyzetben voltunk, s ez a háttérbe szorulás most még inkább felerősödött, így átmeneti megoldásként azt javasoltuk a miniszter úrnak, hogy legalább azokban a szakmunkásképzőkben, ahol egy-egy évfolyamban a magyar tanulók száma eléri a 13—15 főt, ott az általános tantárgyakat ezeknek a diákoknak az anyanyelvükön oktassák. Persze, megoldás lenne az is, ha országszerte követnék a hidaskürti szakmunkásképző magániskola példáját... Foglalkoztunk továbbá a magyar kisegítőiskola-hálózat kérdésével, mert az ott tanuló gyerekek elhelyezkedési lehetősége nagyon korlátozott. Nem feledkeztünk meg a pedagógusok szociális helyzetéről sem, mivel a tanítók átlagfizetése a hazai átlag alatt van, s ezt a 6 százalékos valorizáció sem szüntette meg. Ősztől e téren viszonylagos, bár nem kielégítő javulás lesz. A munkanélküliségre kényszerült óvónők, illetve napköziben tanító pedagógusok helyzetén úgy szeretnénk könnyíteni, hogy akik hűek kívánnak maradni a szakmához, azoknak levelező tanfolyamon lehetőségük legyen valamely keresett szakra átképezni magukat, s ezalatt teljes fizetést kapjanak. Piáút miniszter úr kedvezően viszonyult az általunk előterjesztett javaslatokhoz és támogatásáról biztosított bennünket. Nagyon vátjuk hát a konkrét, írásba adott válaszukat. • Szeptemberben ismét megszaporodtak a problémák, mit kell a leggyorsabban megoldaniuk? — Az 1990 januárjától napjainkig lezajló két igazgatóválasztás nagyon felbolygatta a tantestületeket. A pedagógusszövetség úgy próbálja oldani ezeket a feszültségeket, hogy hét nagy akciót szervez szeptember végén és október elején. Galántára, Losoncra és Királyhelmecre meghívjuk az alap- és középiskolák igazgatóit és a szülői munkaközösségek elnökeit, Érsekújvárra, Dunaszerdahelyre, Rimaszombatba és Kassára pedig az óvónőket és az óvodák szülői munkaközösségeinek elnökeit, hogy ezeken a találkozókon megvitassuk a személyiségfejlesztés és a modern iskolairányítás lehetőségeit, módozatait. Ezzel is szeretnénk elősegíteni az iskolákban az elmúlt évtizedek folyamán eluralkodott középszerűség felszámolását. • A tantestületek szellemének felfrissítéséhez szükség lenne fiatal, energikus pedagógusokra. Elegendő-e az utánpótlás? — Egy nagyméretű felmérést szeretnénk készíteni arról, hogy melyik iskolából mikor mennek nyugdíjba a pedagógusok, hol milyen szakos tanerő hiányzik, hogy ennek tükrében tudjuk megszervezni a nagyobb lélekszámú csoportokat az egyetemekre és főiskolákra. A felméréseket szeptembertől László Bélának, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola dékánhelyettesének az irányításával végzik. Az eredmények eljuttatását minden iskolába szövetségünk vállalta. Annyit eddig is tudtunk, hogy szükség van pedagógusokra, ezért is szerettük volna, ha már az idén kellő számú diákot küldhettünk volna Magyarországra, az ottani egyetemekre. Sajnos, e téren nem volt elég tapasztalatunk s a politikai mozgalmakkal egyetemben elég sok hibát elkövettünk. A magyarországi továbbtanulásra jelentkezett, de különböző okok miatt be nem került diákok ügyében még mindig próbálunk lépni, sorsuk alakulásáról a közeljövőben beszámolunk. Szlovákiában tavaly évvégi adatok szerint 386 magyar tanítási nyelvű óvoda, 140 1—4 osztályos és 121 1—8 osztályos alapiskola, 41 középiskola (ebből 18 a gimnázium, 3 az önálló a többi pedig vegyes igazgatású szakközépiskola), 8 szakmunkásképző és 2 magán-szakmunkásképző működik A diákok, szülők, pedagógusok számát egybevetve számszerűleg is kimutatható, hogy tízezrek érdeke kívánja- az oktatásügy kérdésével rendszeresen fog lalkozzunk Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kiművelt emberfők határozzák meg jövőbeni életszínvonalunkat, a társadalomban elfog lak helyünket S ha egy időre eluralkodik is a káosz országunkban, a pedagógusok akkor sem tehetik hogy a jelenleg tapasztalható tantestületi marakodások az oktatásügyben is jelentkezett feszültség a tanítás színvonalán érződjékMinden elsikkasztott tehetség által szegényebbek leszünk valamennyien. CSANAKY ELEONÓRA 4 gazdaság függvénye Meddig lesz ingyenes oktatás Jó hír: —-------Újabb magániskola 1991. szeptember 2-án jelentős eseménynek lehettek tanúi Guta város lakosai Ezen a napon nyitották meg a város első szakmunkásképző iskoláját, amely magániskola. A szakmunkásképző magyar tanítási nyelvű és szerves része a hidaskürti magán-szaktanintézetnek. 104 diák kezdte meg itt tanulmányait Gutáról és a környékbeli falvakból, de soraikban találunk komáromiakat, párkányiakat és dunaszerdahelyieket is. Az iskola feladata: szakmailag kitűnően képzett autószerelőket, fodrásznőket, kozmetikusokat, varrónőket, pincéreket és pincérnőket képezni. A kozmetikus szakmát a növendékek 4 esztendeig tanulják majd, s tanulmányaikat érettségi vizsgával zárják. Az iskola igazgatója Fördös Gyula. Szokol Dezső mérnök, az iskolalétesítés legfőbb szorgalmazója elmondta, hogy a megüresedett Gorkij utcai óvoda épületét alakították át erre a célra Kollégium nincs, így a szervezők nagyon sok családot látogattak és győztek meg hogy a más faluból vagy városból jött diákok elszállásolását vállalják Az oktatást öt állandó szakpedagógus, valamint a város legjobb pedagógusai külső munkatársként biztosítják Az utóbbiak tanítják az általános tantárgyakat, a szaktanárok pedig az egyes szakmák titkaiba vezetik be a növendékeket. A szülők a magániskolái oktatásértfizetnek Az iskolától viszontelvárjákhogy kiválóan felkészítettszakembereket neveljenek gyermekeikből KOLOZSI ERNŐ A szeptemberi tanévkezdés számos kérdés felvetésére ösztönzi a szülőt, a tanítót, a gyerekeket... Szóval szinte mindenkit, mert bár titkoljuk, azért jó ideje tudjuk: amilyen a ma iskolája, olyan lesz a jövőnk Ha pedig rózsásnak egyáltalán nem nevezhető gazdasági helyzetünk és a politikai hullámverés függvényében próbáljuk végiggondolni, milyen jövőt remélhetünk, akár el is fanyalodhatunk. Nem könnyű ma pedagógusnak, diáknak lenni. Szülőnek sem. Hisz az összes válaszra váró kérdést talán még feltenni sem vagyunk képesek. Balogh Gézával, a Szlovák Köztársaság oktatási miniszterhelyettesével is csak néhány alapvető kérdésre kerestük a választ villáminterjúnkban. • Kissé elcsodálkoztam, amikor a privatizálásra váró vállalatok névsorában megláttam a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó nevét Miért volt ez olyan sürgős? — A Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó nem a mi tárcánk, hanem a Kulturális Minisztérium irányítása alatt áll, tehát teljesen az ő ügye, hogy milyen gyorsan kívánja privatizálni azt. Tudomásom van azonban arról, hogy ez a privatizáció bizonyos problémákkal jár. A kiadóvállalat igazgatója már megkeresett bennünket azzal az ajánlattal, hogy a privatizálásra felajánlott tőke 51 százalékát vásárolja meg az oktatásügyi minisztérium. Nemmel kellett felelnünk, mivel erre egyszerűen nincs pénzünk. Ha a pedagógiai könyvkiadó a jövőben nem tudna olyan mértékben szolgálatokat tenni az oktatásügynek, mint eddig, akkor sem történik nagyobb baj, mivel már jelentkeztek más kiadóvállalatok, előnyösebb feltételekkel. Tehát a jövőt úgy képzelem el, hogy pályázatot írunk ki, és az a kiadó gyÓi, amely a legelőnyösebb feltételek mellett hajlandó vállalni az állami megrendelést. A tárca keretén belül is működik két kiadóvállalat, a Sport és a Smena, s az utóbbi már jelezte, hogy hajlandó elfogadni megrendeléseinket. • Ha már a tankönyveknél tartunk: a szülők attól tartanak, már nem sokáig lesznek ingyenesek. — Ahhoz, hogy így legyen, egész sor legiszlatív változásra van szükség. Elsősorban meg kellene változtatni az alkotmányt és ebből kifolyólag egy egész sor előírást, amely a jelenlegi helyzetet létrehozta. Annak ellenére, hogy nagyon sok szó esik a tankönyvek ingyenességének megszüntetéséről és a kötelező tandíjakról is, ezen a téren belátható időn belül nem lesz változás. A jövőben azonban nem kizárt. • A közeljövőben? — Ezt nagyon nehéz megmondani; minden attól függ, milyen irányban és milyen ütemben fejlődik majd a szlovák gazdaság. Tehát ha javulnak a gazdasági eredmények, szerintem a jövőben is megtarthatók a jelenlegi előnyös feltételek. • Az oktatásügyi minisztérium nemrég tartott sajtótájékoztatóján az újságírók csalódottan vették tudomásul, hogy Pisút miniszter úr a pedagógusok bérrendezésével kapcsolatban korainak tartotta konkrét összegekről beszélni. Azt mindenesetre megígérte, hogy novemberig rendeződik az ügy. Reális ez az időpont? — A dolog nem olyan egyszerű, ahogy első látásra tűnik, hisz tapasztalhattuk például az ezzel kapcsolatos cseh megnyilvánulásokat. Egyelőre még tárgyalások folynak arról, hogy a kormány által e célra jóváhagyott 190 millióból mennyit juttatunk a pedagógusoknak és mennyit az ágazat többi dolgozójának. Ha nem változik meg a dotációt jóváhagyó kormányrendelet — s bízom abban, hogy nem —, már a közeli napokban szétosztjuk ezt a pénzösszeget. • A központosítás során nagyon sok kisközségben felszámolták az iskolát Kérelmezik új iskolák létrehozását az érintett helyeken? — Amennyiben ilyen igény felmerül, az önkormányzatnak a járási tanigazgatóságon kell kérelmeznie az új iskola létrehozását. Konkrét példát nem tudok mondani, de tudom, hogy szeptember 1-jén több ilyen iskola nyílt. • Több helyen a közegészségügyi szolgálat használhatatlannak, egészségre károsnak minősítette az iskolaépületet, az építésükhöz használt fomaldehid miatt Tudok olyan faluról, ahol most más megoldás híján a helyi művelődési házban folyik az oktatás. — Szerencsére nincs sok ilyen iskola, s noha a tárca anyagi helyzete nem a legjobb, annyira mégsem rossz, hogy ilyen esetekben ne tudnánk segíteni. • A sajtótájékoztatón a miniszter úr többször hangsúlyozta a decentralizáció fontosságát — Ez már huzamosabb ideje folyik az oktatásügy minden szférájában. Meggyőződésem, hogy helyes irányba indult meg a decentralizációs folyamat, de sikere attól függ, valóban akarják-e azok, akiket érint. Sajnos, az alacsonyabb szintű vezetők sok esetben nem is tudják, hogy mennyi mindent meg tudnának oldani saját hatáskörükben. Hozzám is gyakran fordulnak olyan kérésekkel, amelyeket maguk a kérelmezők könnyen megoldhatnának, mivel az ő hatáskörükbe tartozó dologról van szó. • Nemrég kezembe került egy tanulmány a francia oktatás válságáról. A felsorolt, súlyosnak ítélt problémák nekünk, nem nyugatiaknak, mondvacsináltaknak tűnnek. Azt hiszem, a mi oktatásügyünknek még jó ideig nem kell ilyesféle válságtól tartania, mert egészen más gondjai vannak. — őszintén megvallva, én, aki a tárca gazdasági ügyeiért vagyok felelős, szívesen vállalnám a francia oktatásügy gondjait. Elég jól ismerem az ottani körülményeket, s tudom, hogy az iskolák ellátása nagyon magas szintű. Azt a szintet szeretnénk mi is elérni. • Ez mikorra várható? — Jóslásokba nem bocsátkozom, ez rengeteg körülménytől függ: a gazdasági eredményektől, a jövőbeli kormányok hozzáállásától. Én mindenesetre optimista vagyok. VOJTEK KATALIN
