Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-07 / 170. szám

1991. szeptember 7. 3 A Szabad Újságnak nyilatkozik Urs Schoetlli, a Liberális Internacionálé ügyvezető elnöke Demokrácia, liberalinnus és kisebbség Szabad újság__________________________ Szeptember elején kétnapos lá­togatásra Cseh-Szlovákiába érke­zett Urs Schoetlli vezetésével a Li­berális Internacionálé hivatalos kül­döttsége. Több politikai mozgalom­mal folytattak tárgyalásokat. Csö­­lösztön, az Együttélés fogadása után vállalkozott arra az ügyvezető elnök, hogy válaszol lapunk mun­katársának kérdéseire.- Mi volt szlovákiai látogatásának fő célja?-A Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottságának megbízásából tájékozódunk a politikai helyzetről, különös tekintettel a magyar közösségre Szlovákiában.- Látogatásának első napja után ho­gyan összegezné tapasztalatait?-A forradalom óta néhány alkalommal jártam Cseh-Szlovákia különböző helyein Mindenekelőtt azt tapasztaltam, hogy az emberek nagyon magabiztosakká váltak a politikai véleménynyilvánítás során. Egy évvel ezelőtt még volt különbség egy nyu­gat-európai és egy cseh-szlovákiai politikai vitában, ma nem látok különbséget. Az emberek ma ugyanolyan nyíltan beszélnek itt, mint Nyugaton, ez a legnagyobb alapve­tő élményem Úgy érzem, hogy a demokrá­cia épitése visszafordíthatatlan, az embe­rek a szabadságot tartják szem előtt. A má­sik, amit észleltem: a politikusokban való csalódás. A választásokon induló minden politikai párt földi paradicsomot Ígér és várja annak megvalósulását. A reálpolitikában konszenzusra kell törekedni. Igaz, egyes ambiciózus politikusok nem tartják be túl­zottan a játékszabályokat, de kétségtelenül vannak jelek, melyek a demokrácia meg­erősödését mutatják. Légióként pedig azért vagyunk itt, hogy a csehszlovák liberális erőket felszólítsuk erőik egyesítésére. Ha szétforgácsolódnak 4-5 mozgalomban, s mindegyikük szerez 0,5 százalékot a vá­lasztásokon, akkor vesztettek, ezért egye­sülniük kell. Természetesen tudom, a libe­rálisokra az jellemző, hogy individualisták, de úgy gondolom, hogy a politikai reformok kezdetén egyesülniük kell. Stratégia kell!- Hogyan értékeli a liberális eszmék hatását a társadalomra jelenleg, össze­vetve az 1989 novembere utáni hely­zettel?- Úgy érzem, hogy a liberális értékek jelentősége drámai gyorsasággal nőtt, attól tartok azonban, hogy a liberális pártok befo­lyása ennek nem felel meg. Úgy gondolom, a liberálisok huzamos ideje rossz szerve­zőknek bizonyulnak és nincsenek karizma­tikus egyéneik. Kelet-Európa politikai kultú­rája még különbözik Nyugat-Európáétól az elnyomás hosszú időszakának köszönhető­en. Most itt a karizmatikus egyéniségek szerepe sokkal fontosabb, mint például Né­metországban. A liberálisoknak fel kell is­merniük, ha ók csak magasszintü alkotmá­nyos kérdésekről vitáznak, elvesztik azokat az embereket, akik tudják, hogyan kell be­szélni a tömegekkel. Ma a liberális pártok előtt álló legfontosabb feladat: kidolgozni egy világos stratégiát a jövőbeli parlamenti politikai csatákra. S a választásokon olyan céllal részt venni; amely a liberális pártok egy részének nem túl vonzó: a legnagyobb­nak kell lenni, hatalmon kell lenni, a kor­mányban lenni.- Múlt év őszén a Liberális Internacio­­nálé Helsinkiben megrendezett kong­resszusán a nemzeti kisebbségek jogai­val kapcsolatos határozatot fogadtak el. Szlovákiában közben kisebbségellenes, nacionalista tömegtüntetések hullámát éltük át. Ilyen helyzetben nehezen kép­zelhető el egy ilyen határozat valóra váltása. A liberális eszmék a mi viszo­nyaink között hogyan segíthetik meg­őrizni a kisebbségek identitását és a to­leranciát?- Úgy gondolom, önök számára a leg­fontosabb a politikai vita. Látnunk kell az intolerancia megnyilvánulásait, de nem sza­bad túldramatizálnunk. Emlékszem kanadai látogatásomra, Trudeau liberális miniszter­­elnök idején, mikor beterjesztette azt a törvényt, mely szükségessé teszi a francia nyelv tanítását angol Kanadában, ha egy meghatározott számú francia nyelvű diák van az iskolában. Emlékszem azokra a tün­tetésekre, amikor teljesen normális állam­polgárok tiltakoztak az ellen, hogy „kény­szerítsék gyermekeiket a véres francia nyelv tanulására". Ez számomra nagyon furcsa volt, mivel Svájcban annál több mun­kalehetőség kínálkozik az embernek, minél több nyelvet bír. Szörnyű volt. A miniszterel­nök vonatját megdobálták, mikor az ország­ban utazott. Ez is hozzátartozik a dologhoz. Természetesen, az teljesen egyértelmű, hogy a kormánynak védenie kell a kisebb­ség identitását. Arra gondolok, hogy nagy különbség van a között, hogy mi történik az utcán, sőt néha a parlamentben, és mit csinál a kormány. Az alapvető dolog, hogy mit támogat a törvény, a kormányzat, hogy cselekedeteiben jelen van-e szabadság eszméje. Ha kisebbségellenes megmozdu­lások vannak, szükségszerű azonnal meg­húzni a vészféket, nem szabad túl sokáig várni. Különböző segélylehetöségek van­nak, melyek veszélyhelyzetben használha­tók. Elsősorban a saját kisebbségi közös­ség tagjai, másodsorban egész Szlovákia liberális gondolkodású polgárai, mivel a szlovákok között is tekintélyes számmal vannak olyanok - ha nem is a többség -, akik tisztelik az emberi méltóságot. Végül, de nem utolsósorban, a nemzetközi közös­ség, amelyet azonnal értesíteni kell. Ebben a konkrét helyzetben az Európa Tanácsot, az EBEÉ folyamatot, az Európa Parlamen­tet Az Európa Parlament tudatában van A helyzet komolyságával, tekintettel a tragi­kus jugoszláviai fejleményekre, tudja, hogy jobb korábban reagálni, mintsem keresztül­nézni a problémán és várni, míg kirobban Úgy gondolom, ilyen szempontból a kisebb­ség esélyei nagyon jók. Természetesen szintén nagyon fontosak a tömegtájékozta­tó eszközök, az emberek megbízása fel­adatokkal és politikai képzésük. A pártok­nak jól képzett aktivistáikkal felvilágosító munkát kell végezniük az emberek között. A demokrácia valódi próbája nagyon korán elérkezik. Az emberek megkérdezik, mi az adott párt valódi értéke, jelentősége szá­mukra. Ezért a pártnak konkrét szolgálatot kell nyújtania a polgároknak. Kollektív jogokat- A liberális felfogás szerint a legfon­tosabb értékek egyike az egyén szabad­sága, az emberi jogok tisztelete. A ki­sebbségek úgy érzik, ez nem elég identi­tásuk megőrzéséhez. Mi a véleménye a kollektiv jogokról?- Ha a szabad államban élő állampolgárt veszem alapul, az állammal való kapcsolata néhány tevékenységre korlátozódik: adót fizet, közszolgáltatásokat vesz igénybe, is­kolába küldi gyermekét, vagy jogi problé­mája van (például a rendőrséggel) Az em­berek minden esetben érezni akarják, hogy a tisztségviselők közülük valók. Azt akarják, hogy gyermekük anyanyelvű iskolába jár­jon, hogy a rendőr, a jogász beszélje nyel­vüket, hogy adójukat haladéktalanul arra használják fel, amire szükségük van. Ezek minden kisebbség valós jogai, nem elvon­tak, hanem nagyon konkrétak. A helyi ön­­kormányzat, a hatalom decentralizációja, a kisebbségek kulturális jogainak védelme véleményem szerint épp annyira alapvető mint az egyén jogai, a sajtó- és gyülekezési szabadság, a magántulajdon védelme. Ezeket a jogokat az alkotmányban ugyan­olyan szinten biztosítani kell, mint az egyéni jogokat.- E hét végén a svájci Luzernban sor kerül a Liberális Internacionálé kong­resszusára, melynek témája a kisebbsé­gi kérdés. Miért választották ezt a témát?- Mert pontosan érezzük, hogy egyre több államban vált a kisebbségi kérdés alapvető fontosságúvá. Ezzel kapcsolatban két lényeges szempontot említenék. Az egyik: a kisebbségek lojalitása az állam iránt. Ha a kisebbség úgy döntött, hogy az államban marad, az állammal szemben folytonosan lojálisnak kell lennie Nem lehet egyik nap a Jugoszlávián belüli integráció­ért, a következő napon a kiválásért szólni Amennyiben a lojalitás adott, a kisebbség­nek meg kell kapnia identitása védelmét Ez alapvető. Természetesen, van néhány más szempont is. Vannak vallási, szociális, tör­ténelmi, kulturális kisebbségek, és minden esetben ellenőrizni kell, mi a konkrét szük­séglet. De ha ezt az országot vesszük, eddigi beszélgetéseim alapján a válaszom a következő: Nyilvánvaló, hogy az itteni magyar kisebbség törvényes módon harcol jogaiért, ami alapvetően különbözik pl a baszk terroristák vagy az IRA módszerei­től. Mi, liberálisok, úgy véljük, hogy a válto­zásokat demokratikus úton kell elérnünk, az erőszakot semmilyen körülmények között sem szabad legalizálni. Második benyomá­som, hogy ez a kisebbség lojális a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasághoz, nem akar határváltoztatást. Ez a két előfeltétel nagyon vonzóvá teheti a többség számára a Szlovák Köztársaságban, hogy elfogadja a kisebbségek védelmét. Vegyük a nyelv kérdését Svájcban! Mi deklaráltuk, hogy Svájcnak 4 nemzeti nyelve van. A negyedi­ket csak kb. húszezren beszélik a 6 millió lakosból. Ennek ellenére deklaráltuk, mert úgy éreztük, hogy ezzel a kisebbséggel is gazdagabb országunk. Ha a szlovákokat irritálja, hogy itt vannak a magyarok, akkor azt mondhatják: rendben, változtassuk meg a határokat. De ha azt érzik, pozitív dolog, hogy ez a kisebbség itt van - s én úgy vélem, hogy ez pozitív: a kisebbség mindig sokkal járul hozzá a társadalom és a gazda­ság dinamizmusához -, akkor meg kell adniuk a kisebbségi jogokat. Ma láttam a községtáblák problémáját. Ez abszurd a civilizált világban. Svájcban, ha árut vásá­rol az ember, 3 nyelven olvashatja rajta a tudnivalókat: németül, franciául és ola­szul ... „Ha én szlovák politikus * lennék...“- A lojalitás értelmezésével én gondban vagyok. A korábbi totalitárius­központosított rendszerben az állam, a többség határozta meg, mit jelent az, hogy a lojalitás. Az állam határozta meg, mit kell tennem mint kisebbséginek, hogy lojális legyek. Lehet, hogy közben el kellett vesztenem identitásomat, de lojálisnak kellett maradnom, a kisebbsé­ginek a többséghez. A többségi nemzet mindig uralkodó, lépésről, lépésre tol­hatja ki a lojalitás határait, közben akár az identitás alappilléreit semmisítheti meg. Ha pedig a kisebbség nem fogadja el e jogfosztó lépéseket, rásütik, hogy nem lojális. Valahogy igy fest eddigi tapasztalataink alapján a lojalitás fo­galma.- Ha én egy liberális szlovák politikus lennék és megkérdeznék tőlem, mit értek a magyar kisebbség lojalitása alatt, azt válaszolnám: a magyar kisebbség lojális amennyiben mélyen, megkérdöjelezhetet­­lenü^elkötelezett egy demokratikus Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság mellett, ha jogszerűen viselkedik, követeléseit alkot­mányos kereteken belül terjeszti elő. A to­vábbi szempontok már nem képezik tárgyát a lojalitásnak, legfeljebb az egyezkedésnek, a stratégia feltételek körüli huzavonának. Követelhetnek a magyarok önálló tv-csator­nát, a szlovák kormány pedig gazdasági okokkal bizonyíthatja, hogy nincs eszköze önálló tv-csatorna működtetésére. De ezen követelések olyanok, melyek érdekében ál­landóan nyomást kell gyakorolnia a kisebb­ség politikai képviselőinek a kormányra, hogy legyen saját tanítóképzőjük, legyenek újságjaik stb. Ez az ó feladatuk, mivel ók a magyar kisebbség képviselői s ezen kö­vetelések képviseletétől függenek. Az más kérdés, ha önként nem teljesítik kötelessé­güket. De senki sem mondhatja a magyar képviselőknek: az önök lojalitása abban nyilvánul meg, hogy feladják érdekeik kép­viseletét. A politikában minden az érdekek körül forog. Az érdekek képviselete a lobbi­zás. Mindig hangsúlyozom, hogy a politikai folyamatokban a kisebbségi politikusoknak türelfneseknek kell lenniük, a megegyezés­hez időre van szükség. Egyidejűleg azon­ban ugyanúgy meg kell mondani a többség­nek is, hogy mikor a kisebbség lojalitását akarják próbára tenni, ezt ne politikai köve­teléseik kirekesztésével tegye. Ez abszurd!- Először kiharcoljuk a demokráciát, majd azután biztosítjuk a kisebbségi jo­gokat - hallhattuk többször 1989 novem­bere óta. Mi a véleménye erről?- Ez helytelen megközelítés. Mikor vala­ki demokratikus alkotmányt készít, bele kell foglalnia minden alapvető jogot, a jogok maximumát. Ezután következik a politikai­gazdasági valóság kérdése, és hogy a ma­ximum milyen fokig valósítható meg. On tudja, hogy nem lesz azonnal pénz egy egyetem létesítésére a magyar kisebbség számára, de a magyar kisebbségnek min­den joga megvan kulturális identitása meg­őrzésére. Célként kell vele foglalkozni. Az alkotmányban más célok is vannak, de sosem érik el az összesét. Szinte minden alkotmány tartalmazza, hogy biztosítja az állampolgárok jólétét, a gyakorlatban pedig nermképes betartani, ez azonban nem aka­dályozza abban, hogy ezt ne rögzítse az alkotmány. Ebből az okból kifolyólag: min­den alapvető kisebbségi jognak benne kell lennie az alkotmányban. A kulturális plura­lizmust, a kisebbségek kulturális identitásá­nak megőrzéséhez való jogot ugyanazon a helyen kell említeni, az alkotmány pream­­bulumában, ahol az élet, a szabadság és a magántulajdon szavatolását említik. En­nek alapvető jognak kell lennie. Csak ezt követi parlamenti tárgyalás ezen alkotmá­nyos elvek végrehajtásáról. De az elveknek bele kell kerülniük az alkotmányba.- Az identitás megőrzése szempont­jából a kisebbség számára meghatározó az önigazgatás, az önkormányzat. Ho­gyan vélekedik On az autonómiáról?- Nos, különböző országokban különbö­zőek a tapasztalatok. Meghatározó elv a hatalom átruházása az önkormányzatok­ra, a lehető legnagyobb mértékben. Ez nemcsak a magyar kisebbség önkormány­zatainak a kérdése. Alapvető követelmény, hogy minden község és város önkormány­zata rendelkezzen saját anyagi eszközökkel és jogkörrel. Autonómiák i- Az autonómiának különböző formái ismertek (kulturális, személyi, területi stb.) Amennyiben hosszú távra keresünk konszenzuson alapuló békés megoldást, mely tiszteletben tartja az állam integri­tását és egyidejűleg biztosítja a nemzeti kisebbségek identitását, több lehetősé­get kell számba vennünk, hogy a kisebb­ségek a demokráciában biztosítékot lás­sanak saját jövőjük szempontjából. Ezen biztosítékok egyike az autonómia. Mi az Ll álláspontja ebben a kérdésben, amely számunkra különösen fontos az alkot­mányozási időszakban?- A liberálisok álláspontja mindig a hata­lom maximális megosztása, decentralizá­ciója. Úgy gondoljuk, tiszteletben tartva a kulturális, szociális, történelmi feltételeket, az emberek erre képesek. Nézze, az afrikai primitív társadalmakban is képesek az em­berek a helyi önkormányzatra a hagyomá­nyaik alapján. Persze, ez nem képviseleti demokrácia, mint Európában. Ha Szlovákia adott feltételeit nézem, nem látok különbsé­get közte és Svájc között. És ha Svájcban működhet a helyi önkormányzat autonómiá­ja, akkor itt miért ne működhetne?! Európai kulturális és politikai hagyományok vannak itt is. Svájcnak van olaszul beszélő kisebb­sége (kb. 450 000 ember), mely hozzávető­leg a lakosság 8 %-át alkotja. Az országnak 6 millió lakosa van, ezért talán egy kicsit olyan, mint Szlovákia. Az olasz kisebbség például rendelkezik egy önálló Tv-csatorná­val, melyen a műsor naponta teljes egészé­ben olaszul megy. Ez természetesen költ­séges dolog. Engem azonban nem bánt, hogy a kormány támogatja és biztosítja ezt az önálló csatornát számukra, ahol azt csinálnak, amit önmaguk akarnak.- A Liberális Internacionálénak mi­lyen tapasztalatai vannak a kisebbségek pártjaival?- Különböző kisebbségi pártok tagjai az Ll-nek. A'* hiszem, hogy a pártmechaniz­­n. ’s érteimében a finn példa a legjobb. A ' inországi svédeknek meg kellett tanul­niuk három dolgot. Elsősorban meg kellett érteniük, hogy egyesíteniük kell kisebbsé­güket. Ha különböző pártokra szakítanák a kisebbséget - kereszténydemokratákra, liberálisokra stb. azonnal elveszítenék a hatalmat, nyomásgyakorló erejüket. Meg­említeném a Svéd Néppárttal folytatott tár­gyalásainkat. Közülük többen azt mondták, mi nem csatlakozunk a Ll-hez, mi nem vagyunk liberális párt, mi a kisebbség pártja vagyunk. Természetesen, a pártnak van konzervatív és szociáldemokrata szárnya is, miután azonban körülnéztek a többi internacionálénál, felismerték, hogy egy ki­sebbségi párt számára a liberalizmus meg­felelő filozófia, mert az egyén jogait hangsú­lyozza. A Svéd Néppárt a svéd kisebbség választóinak 86 százalékát tudhatja magáé­nak, ez teszi erőssé a kisebbség körében. Másodszor: el kell ültetni azt a gondolatot a többségben, hogy előnyös számára, ha a kisebbség állandó jelleggel képviselve van a kormányban. A Svéd Néppárt a kor­mánykoalíció tagja akkor is ha a szociálde­mokraták, a konzervatívok vagy ha a Cent­rum Párt alakít kormányt. Mindenki felis­merte, hogy a helyzet stabilitása érdekében a kormányban kell lenniük Nem ideológiai okokból, vagy mert programpártról lenne szó, egyszerűen azért, mert kisebbségi képviseletről van szó, s ennek ott kell len­nie. Harmadszor: elérték azt, hogy kulcs­fontosságú minisztériumokat foglaltak el Minden kormányban övék a közművelődési tárca. Gondolják, hogy a többségiek meg­­botránkoznak azon, ha az oktatás nem egy többségi nemzethez tartozó gondjaira van bízva? Szó sincs róla. Ha a miniszter ki­sebbségi, mindenképpen gondoskodnia kell a többségről. Tételezzük fel, hogy Szlová­kiának magyar oktatásügyi minisztere len­ne! Nem nyilváníthatná a magyart az okta­tás hivatalos nyelvévé: számolnia kell a többség érdekeivel, hisz ó mindenki mi­nisztere. Ugyanakkor nagy előny a kisebb­ségnek, mert hogy közülük egy a számukra a legfontosabb minisztérium élén áll, min­dent megtesz a kisebbség érdekeinek leg­jobb képviseletéért. Ez a megoldás működik Finnországban, miért ne működhetne itt is?! Magyarázza meg, ha úgy érzi, ez itt nem működhetne! Itt talán kevésbé civilizáltak az emberek, mint a finnek?- De a történelem...- Rendben. De ha mindig a történelem­mel kezdjük a politikát, semmit sem érünk el. Például Oroszország! Oroszországban, ahol sosem volt demokrácia, látjuk, mi törté­nik! Egy nap szakítanunk kell ezzel a szem­lélettel, s pokolba kell küldenünk a törté­nelmet. Például a svédek...- Említette a kisebbség egyesítésé­nek szükségességét a pártokra szaka­dás helyett. Számtalanszor elhangzott Szlovákiában a kisebbség felé az a vád, hogy amennyiben egy erős pártba tömö­rülne a kisebbség, a pluralizmus ellen cselekedne.- Vegyük ismét a finnországi Svéd Nép­párt példáját! Ez olyan politikai párt, mint a többi, mégis több, mint egy politikai párt Egy speciális lobby-csoport a svéd kisebb­ség érdekében. Továbbá kulturális szerve­zet, hozzájárul a helyi kulturális rendezvé­nyekhez, működtet egy svéd-finn intézetet a kölcsönös megismerés és jó viszony el­mélyítése érdekében. Ebben a kölcsönös helyzetben a politikai pártnak több feladata van. Ez egyáltalán nem jelenti a pluralizmus tagadását, senki sem mondja, hogy a Svéd Néppárt az SZKP-hez hasonló totalista párt. Senki sem akadályozta meg a válasz­tókat abban, hogy több pártot hozzanak létre, de a választók és a párttagok felis­merték, hogy nekik ott egy erős pártra van szükségük, amely rendelkezik a svédek szavazatainak 86 %-val. A párt országos viszonylatban megszerezte a szavazatok 5 %-át, ami azt jelenti, hogy egy szolid párt, amelyet komolyan kell venni. Egy koalíción belül 5 százalék nagyon fontos.- A jelenlegi helyzetben mit hangsú­lyozna, mit ajánlana a csehszlovákiai liberális erőknek és a kisebbségeknek?- A kívülálló szemszögéből a legfonto­sabb dolog, hogy hangsúlyozni keli azt, amit már elértek. Valóban nagy hatással vannak rám az itt tapasztalt változások. Ez azonban még nem az út vége. A másik üzenetnek annak kell lenni, hogy a demokratikus válto­zások elfogadása annak alapján lesz meg­ítélve, hogy az emberek hogyan képviselik jogos érdekeiket. Ha az emberek többsége úgy érzi, hogy a politikusok zömének nem érdeke egy liberális, pluralista, több kultúrá­jú Cseh-Szlovákia, politikai apátiába esnek, nem vesznek részt a választásokon, vagy a demagógok felé haladnak. A kisebbség­gel kapcsolatban: ha a kisebbségek azt érzik, hogy semmit nem kapnak a demokrá­ciától, ez alááshatja nemcsak saját demok­ratikus rendszerüket, hanem az egészét is. Úgy gondolom, amit a szlovák többségnek fel kell ismernie: az a sorsközösség a ki­sebbségekkel. önök szimbiózisban élnek! És amit még meg szeretnék említem: nem látok okot arra, hogy szétessen a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság. Ez egy működő intézmény, amelynek együtt kell maradnia. A hatalom maximális elosztásá­val. Az állam szétesése nemcsak a világ e részének destabilizációját jelentené, de aláásná a szabadság értékeit Egy több kultúrájú, pluralista államban jobban lehet küzdeni a diktatórikus irányzatok ellen. A ki­sebbségek veszélybe kerülnének egy nem demokratikus diktatórikus rendszerben. Európa légköre, szerencsére, ma nem ked­vez az autoriter megoldásnak. A diktátorok nem kapnak gazdasági segélyt: nincs többé Szovjetunió, szükségük van az együttmű­ködésre, a beruházásokra nyugatról. A be­ruházások pedig csak akkor jönnek, ha az emberek érzik, hogy itt egy stabil demokrá­cia van.- Köszönöm a beszélgetést. Beszélgetett: GYURCSÍK IVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents