Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-06 / 169. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 6. Sok kertjeinkben az elöregedett fa Az országot járva sokfelé látunk megvénült, alig vagy egyáltalán nem termő, esetleg elaprósodott, beteg, satnya gyümölcsöt adó fákat. A törzsük korhadt, ágaik mohosak, nincs mit kezdeni velük. Tagadhatatlan, hogy az egykor bizonyára sok és szép gyümölcsöt adó fákhoz érzelmi szálak fűződnek, ám a természet rendjét megváltoztatni nem lehet. Amennyiben értékes fajtáról van szó, akkor'még idejekorán, tehát a fa terméshozó állapotának idején gondoskodjunk a fajta oltás útján történő átmentéséről. S mihelyt az új oltvány termőre fordul, vegyünk búcsút a kivénült kedvenctől. Ilyenkor, a már termő „utód“ gyümölcsét ízlelgetve, könnyebben válunk meg az öreg, beteg, gyakran terméketlen fától. Igen, ifjítani is lehet, amíg lehet, de a végtelenségig így sem tartható fenn a gyümölcsfa termőképessége. Egyébként könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az idős fa alkalmas-e még az ifjításra. Például figyeljük meg, hogy miképpen viselkedik a sebzésekkel szemben. Jó jelnek számít, ha az egy-két éves nagyobb sebek körül fejlődő gyűrűket, éreterős növesztő szöveteket találunk. Ugyanígy életerőről tanúskodnak az öreg, görcsös ágakból itt-ott előtörő, erőteljes hajtások. Ezekkel a fa szinte önmagát kívánja megújítani, csak valahogy nem figyeltünk fel rájuk. Ellenben a rosszul vagy egyáltalán nem gyógyuló sebek, a korhadó, odvas törzs, a terjeszkedő csúcsszáradás, vagy a részleges, de állandó ágelhalás már a vég jele. Az ilyen fákkal nem érdemes kísérletezni. Ha nem vágjuk ki, előbb-utóbb magától kiszárad, elpusztul, s csak fölöslegesen elodázzuk az újratelepítést, a terület ésszerű kihasználását. (Mk) Gyógynövények termesztése Vetés és ültetés ősszel Szeptemberben szabadföldbe vethetjük a kamilla (Matricaria chamomilla) rendkívül apró magját. Ha meleg, párás az időjárás, egy hét alatt kikel, az október végi fagyok előtt jól meggyökeresedik, és a növény jól áttelel. Májusban már virágozni fog, és legalább négyszer ad gyűjthető termést. Egy hektárra 2 kg vetőmagot számítsunk, melyet aprósága miatt vetés előtt tízszer annyi fűrészporral kell összekeverni. Ajánlott sortávolság 30, gépi betakarításhoz 60 cm. Kerti zsálya (Salvia officionalis) is vethető ebben a hónapban, bár inkább palántázni szokták. Egy hektárra 15r—17 kg vetőmagot számítsunk, a vetési sortávolság 50 cm. A mag 3-4 hét alatt, tehát elég lassan csírázik. Október végéig vethető az angyalgyökér (Archangelica officionalis) magja, 40-50 cm sortávolságú, 3—4 cm mély barázdákba. Kelése 21-28 napig tart. A 2-2,5 méter magasra is megnövő növény kétéves, a gyökerét gyűjtjük. Hektáronkénti hozama 80-120 mázsa, melyből 18-25 mázsa száraz drog nyerhető. Még kecskeruta (Galega officionalis) is vethető október közepéig, mert 10 C-fok hőmérsékleten 14-17 nap alatt kicsírázik és kikel. Egy hektárra 15 kg vetőmagot számítsunk. Az ajánlott sortávolság 50-60 cm. Júliusban már virágozni fog. Egyébként ennek a minden évben termő, 60-120 cm magasra megnövő növénynek drogként a 10-15 cm magasság feletti szárrészét gyűjtjük. Termése a második és a harmadik évben a leggazdagabb, áranként 40-80 kg. A szintén évelő, magas növésű lestyán (Levisticum off. koch) rügyszemeit is szeptemberben _£______________________________— szokás ültetni, mert a magról termesztés rendkívül munkaigényes. Ha csak a drogként használatos gyökerére lesz szükség, és egy év múlva betakarítjuk, a sortávolság 30 cm legyen. Ha két vagy több év múlva szedjük fel a gyökereket, mert közben a levelét, a szárát fűszerkészítésre kívánjuk felhasználni, a sortávolságot 40-50 cm-re kell növelni. A rügyszemek 6 cm mélyre kerüljenek a talajban, majd humuszos földdel takarjuk és hengerezzük meg, hogy a föld jól hozzátapadjon a rügyszemekhez. Szeptember közepétől november végéig vethető kenderkefű (Galeopsis segetum Neck). Egy hektárra 14-16 kg vetőmag kell. A vetési sortávolság 45 cm, de nem baj, sőt, előnyös, ha sűrűbbre vetünk, mert így jobb, finomabb drogot nyerünk. Különben sem megengedett, hogy a növény begyűjtött szára 0,5 cm-nél vastagabb legyen. Ügyeljünk, a fácánok szívesen rájámak a vetésterületre, számukra ízletes eleség a kenderkefű magja, mely egyébként fagyás, telelés után, lassan, nehezen csírázik, de ha elég meleg és száraz a talaj, kora tavaszszal gyorsan kizöldül. Ha palántát nevelünk a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris L.) magjából, feltétlenül ki kell ültetni a hónap végéig, 45 cm-es sortávolságra, egymástól 30 cm-es tőtávolságra, lehetőleg nedves ta-, lajba. Ha száraz az időjárás, az ültetvényt be kell öntözni. Hasonló az eljárás, ha törpecserjés, évelő növényünket a frissen levágott szárak dugványozásával kívánjuk szaporítani. Itt talán még fontosabb a rendszeres öntözés! Mégpedig mindaddig, amíg szemmel nem látható, hogy végre meggyökeresedtek a dugványok. (hajdú) • HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK • Istállók a háztájiban A háztájiban tartott (tenyésztett) apróállatok számára szálláshelyül a régi ló- vagy tehénistállók, illetve az eredetileg merőben más célra használt létesítmények, épülárészek (például a garázsok, az alagsori helyiségek vagy a padlásterek) egyaránt megfelelnek, ha ezeket a célnak megfelelően átalakítjuk. Az átalakítás során jól takarítható és tökéletesen fertőtleníthető, sima felületek kiképzésére törekedjünk. A padozat szilárd, sima felületű legyen (beton, aszfalt, esetleg műanyag borítású). Ha ketreces állattartásra kívánunk berendezkedni, ne feledkezzünk meg a megfelelő lejtési szögben kialakítandó trágyaelvezető csatornáról. A régi épületek hőszigetelése rendszerint kielégítő (téglafalak, nádpadlós födém stb.). Az ilyen istállók, illetve ólak az elkerülhetetlen felújítási munkák (födémjavítás, vakolás, meszelés, szilárd padozat kialakítása stb.), valamint a célt szolgáló berendezés beépítése után jól szolgálhatják a háztáji állattartást. Üj istállót építeni már rendszerint költségesebb vállalkozás. A tervezésnél feltétlenül vegyük figyelembe a választott állatfaj specifikus igényeit, valamint azt is, hogy mekkora állománnyal kívánunk dolgozni. Az utóbbi szabja meg az építendő létesítmény nagyságát. Például egy-egy anyanyúl esetében a kizárólag természetes eljárással szellőztetett létesítményekben hozzávetőlegesen 2 nr légtér szükséges ahhoz, hogy a léghuzatot elkerülve, télen-nyáron elegendő friss levegőt tudjunk biztosítani az állomány részére. S talán nem árt gondolni az állomány létszámának, s ennek megfelelően a létesítmény utólagos bővítésének lehetőségére is. Ha egy mód van rá, az új istálló csendes, szélvédett, árnyékos helyrp kerüljön. Ne feledjük, hogy a baromfi és a házinyúl rendkívül érzékeny a huzatra. Ezért nagyon fontos, hogy az istálló széltől védett helyre kerüljön és a nyílászáró szerkezetek is megfelelő helyen, jól zárható kivitelben kerüljenek beépítésre (ajtók, ablakok). A tűző napnak kitett istállók, ketrectömbök légtere gyorsan felmelegszik, s főleg a lapostetős létesítményekben akár 30-35 C-fokot is elérhet a levegő hőmérséklete. Ez - különösen a túlzsúfolt létesítményekben - könnyen hőtorlódást, hőgutát, végül elhullást okozhat. Persze már önmagában az is káros, hogy jelentősen csökken az állatok étvágya és takarmányfelvétele, s ezzel összefüggésben a termelőképesség is visszaesik. Mindez elkerülhető, ha árnyékos helyre tervezzüképítjük a szálláshelyet. Ügyeljünk arra, hogy a kiszemelt területen a talajvíz legmagasabb szintje tavasszal is legfeljebb 1,5 méter legyen. Fontos követelmény, hogy az istállókba bevezessük a villanyt és a vezetékes vizet. A trágyalé és a szennyvíz elvezetése a csatornázptt helyeken könnyen megoldható, másutt helybeni szikkasztás céljából ülepítőt kell létesíteni. (ol) Közeleg a gyümölcsszüret, ilyenkor értékelhetjük leginkább fáink termőképességét, s persze azt is, milyen hibákat vétettünk az utóbbi években a metszéskor és a tápanyagpótláskor, valamint a növényvédelemben. (Lőrincz János felvétele) Válogattuk • A ribiszke legveszedelmesebb kártevője az üvegszárnyú ribiszkelepke. Kártétele következtében a bokrok legyengülnek, a vesszők nagy része a következő tavaszon nem hajt ki, a termés kényszeréretté válik, mennyisége csökken, minősége romlik. Ezért a kártevő elleni harcot a szüret utáni időszakban is folytatni kell. Elengedhetetlenül fontos a károsított vesszők kimetszése, elégetése. A kártevő rajzását ribiszkeszörpös csalogatóanyag segítségével követhetjük nyomon. • Egyéb tennivalóink közepette ne feledkezzünk meg a madarak itatásáról. Ez is egy lehetőség, hogy kertünkbe szoktassuk a növényeinket fenyegető kártevők természetes ellenségeit. Hatónak megfelel a sziklakért természetkivájta köve, melyet időről időre feltölthetünk vízzel. Persze a kút vagy a kerti csap közelében is elhelyezhetünk egy lapos vályút, melyből kedvük szerint ihatnak a madarak. • Ha eddig nem futotta az időnkből, most már gyorsan telepítsük el az apróhagymásokat (hóvirág, krókusz, csillagvirág, fürtös gyöngyike, törpe íriszek). Tavasszal korán nyílnak, tehát akár a fák árnyékába is kerülhetnek. Szépségük akkor érvényesül igazán, ha egy-egy foltba legalább 10-15 hagymát teszünk. • A boróka (Juniperus) fajok többségét dugvánnyal lehet legeredményesebben szaporítani. Erre ezekben a napokban, vagy októberben és novemberben célszerű sort keríteni. Jó tudni, hogy a fiatal, erőteljes növekedésű bokorról szedett dugvány jobban gyökeresedik. Főleg az egy- vagy kétéves oldalhajtásokról szedjünk dugványt, ággyűrűre vágva. Szakított dugvánnyal is dolgozhatunk, de akkor a dugvány alját ajánlatos a másodéves hajtásig visszavágni. A kis oldalágakat távolítsuk el vagy kurtítsuk meg, az alapi részt hasítsuk be és kezeljük gyökereztető hormonnal, illetve gombaölő szerrel. Ajánlatos páradús környezetet biztosító üvegtakarást alkalmazni. • Az erkély- vagy bejárati ajtó tömör betétrészéből az alsó keret fölött fűrészeljünk ki egy 14x25 cm-es darabot, így készíthetünk bejáratot a macskánknak. Az ajtócska széleit alul-felül ferdén kerekítsük le, majd bőrből készítsünk tömítést és zsanért. A vékony lécekkel az ajtóhoz rögzített „macskaajtót“ szükség szerint retesszel zárhatjuk.
