Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-06 / 169. szám

1991. szeptember 6. Szabad ÚJSÁG 5 Tíz éve indult el, hogy felfedezze Tróját A történelem bizalmasa VODNÉ DIELO NA DUNAJI 3IEL0 VSEUZITOCNE, JEDINECNÉ, NAS NOW NARODNY PARK Nyílt levél a bősi erőmű tervezőihez Hát nem szégyellik magukat? Másság. Aki a megszokottnál vala­mi megmagyarázhatatlan „többel“ bír, a csodálat, vagy pedig ellenkező­leg, a kiközösítés áldozatává válhat. Miért lenne ez másképpen a gyerekek körében? A komoly arcú, sokat bete­geskedő kislányt osztálytársai semmi­képpen sem tudják maguk közé fo­gadni. Talán szülei indokolt féltése, talán mert kitűnt komolyságával, gyors felfogásával, volt az oka annak, hogy nemegyszer osztálytársai élcelődései­nek központjává vált. Otthon más világ fogadta, a könyvek megadták neki mindazt, amit a barátoktól nem kapha­tott meg, nem élhetett át. A legjobb pajtásai Vica, az Egri csillagok hőse és a Tüskevár Tutajosa lettek. Aztán az iskolában egyszer régi tankönyveket árusítottak ki, s a tíz^ éves kislány választása egy hetedikes történelemkönyre esett. Korona öt­­venért meg is vásárolta. A tankönyv a középen éppen Trójánál nyílt ki, és megnyitotta előtte a történelem súlyos kapuját, ó pedig mohón habzsolni kezdte az új ismereteket. A vágsellyei Bakai Elena ma hu­szonegy éves, s a pozsonyi Ko­­mensky Egyetem jogi karának har­madéves hallgatója. Az egykori félénk, sápadt kislánynak ma iíiár nyoma sin­csen. Kérdésemre, vajon azóta véget ért-e kalandos felfedezöútja, amely az ókori történelembe vezetett, moso­lyogva mutatja két kezén a bőrkemé­­nyedéseket. Elmélyült élménybeszá-Augusztus 12-ei számunkban je­lent meg egy pársoros írás és egy felvétel Matovics Józsefről, „Elége­dett ember“ címmel. A lap megjelené­se után telefonált szerkesztőségünkbe mólóba kezd az idei soproni régésztá­borról, én viszont arra kérem, mesélje tovább a történetet arról, hogy befo­lyásolta az akkor nyolcadikos lány pá­lyaválasztását ez a különös vonzalom.- Akkoriban valamennyi könyvet ki­vettem a könyvtár ifjúsági részlegéről, amelynek valami köze is volt a trójai háborúhoz. 1986-ban Trójáról írtam egy tanulmányt, majd Vágsellye őstör­ténetével foglalkoztam, a várkastélyról gyűjtöttem adatokat. Médea égisze alatt címmel az ókori orvostudomány­ról írtam újabb munkát, egy másik tanulmányomnak pedig A természet ábrázolása az ógörög kultúrában cí­met adtam. A gimnázium negyedik évfolyamában Atlantisz problémája felé fordultam; ezt a munkát a történe­lemtanáromnak ajándékoztam oda. • Ma jogot tanulsz. Miért nem a ré­gészetre esett a választásod, s véle­ményed szerint mennyire áll közel az ókori történelem a joghoz?- Figyelmeztettek arra, hogy a ré­gészet férfimunka. Sokat betegesked­tem, a fizikumom nem tenné lehetővé, hogy a jövőben megszakítás nélkül az ásatásoknál dolgozhassak, s a régé­szeti főiskolával nem akartam múzeu­mi alkalmazott lenni. S hogy miért nem a történelmet választottam? Ha már nem azt, amit szerettem volna, akkor a jogot. Ne hidd, hogy vaktában csele­kedtem, így. Átnéztem a tankönyve­ket, s megragadott a jogtörténelem. Matovics munkaadója, Bőd Béláné, akit otthonában látogattunk meg. Elmondta, hogy az említett írásban közölt információ nem fedi a valósá­got. „Matovics József a fizetés mellett Azóta már írtam egy tanulmányt az ókori Rómáról, pontosabban a római szenátusról. • A főiskolai tanulmányok befeje­zése után hogyan tovább? Hú ma­radsz Trójához?-Nem fordulok el a régészettől, hobbiként ápolom majd tovább. Ter­mészetesen szeretnék részt venni ásatásokon, és nagy álmom, hogy eljussak Görögországba. • Talán eddigi legnagyobb törté­nelmi barangolásodat élhetted át nemrég a soproni régészeti táborban. Mennyire tér el a könyvekből ismert elmélet a föld- és porszagú való­ságtól?- A visegrádi régésztáborba ké­szültem, de az államvizsgák miatt er­ről lemaradtam. A szervezőknek (MIÉSZ) köszönhetően viszont részt vehettem a Sopronban megrendezett régészeti táborban, ahol a római kori ásatásoknál gyűjtöttünk gazdag ta­pasztalatokat. Az elsősorban középis­kolásokból álló régészcsoportunkat dr. Csámpai Ottó pozsonyi szocioló­gustanár vezette. Egy Vespasianus korabeli amfiteátrumot tártunk fel az ún. Bécsi-dombon. Sopron csodálatos város, már nagyon régóta lakott, és jelentősége a múltban még nagyobb volt. Nekünk az amfiteátrum felépíté­séről kellett minél többet megtudnunk S bár sok minden mást is láttunk a városban és környékén, - voltunk a nagycénki Széchenyi-kastélyban, valamint hajóúton a Fertő-tavon - a legnagyobb élményeimet az ása­tások során éltem át. Rövid időn belül ismét szeretnék visszatérni Sopronba és környékére. Úgy érzem, Bakai Elenát sok utazó szívesen elfogadná idegenvezetőjé­nek. Ez a huszonegy éves lány annak idején kétségtelenül eljegyezte magát Trójával, s az évek során érdeklődése kiterjedt az ókori görög és római törté­nelemre. Mindig más volt mint kortár­sai. Másságának értelmét a történe­lemben találta meg. A történelem pe­dig felismerte tehetségét, és úgy dön­tött, hogy beavatja öt a még fel nem fedezett rejtelmeibe is. Szerintem Ele­na rászolgált a bizalmára. teljes ellátásban részesül, s erről az írásban nem esett szó. Ellátjuk éle­lemmel, frissítővel, cigarettával és ru­haneművel. Dolgos, becsületes em­ber, meg is érdemli. Éppen a fent említett erényei miatt döntöttünk úgy, hogy a dinnyeszezon elmúltával - mi­vel magánvállalkozók vagyunk -, is alkalmazni fogjuk. Télen a lakásunk­ban biztosítunk a számára szállást, fűtött helyiséget.“ (—tt—) Tisztelt Hydroconsult! Mi, a bősi erőmű, az önök,, életmű­vének" meggyözödéses ellenzői, az utóbbi napokban-hetekben-hónapok­­ban sok mindent megpróbáltunk le­nyelni az önök nem mindig tárgyila­gos és korrekt érvelései, kinyilatkozta­tásai közül. S miközben e nyilatkoza­tokat tették, mi még mindig megpró­báltuk nem az önök nyakába varrni minden rosszat, amit ez a szerencsét­len építkezés már eddig is hozott, s az elfogulatlan szakértői vélemények szerint a jövőben is hoz majd magá­val. Sőt, ha igazán őszinték akarunk lenni: voltak pillanataink, amikor egy kicsit meg is értettük önöket. Elvégre neves szakembereik tucatjai dolgoz­tak éveken keresztül félrevezetve, tel­jes jóhiszeműséggel a Nagy Mű terve­zetén: olyanok, akik akkor talán még elhitték, vagy el akarták hinni, hogy jót, üdvösét, hasznosat cselekszenek Természetesnek találtuk, hogy véde­keznek, hogy be akarják fejezni azt, amire a fél életüket szánták. Csak­hogy - és most engedjenek meg egy kis általánosítást - a vitákban, nézet­­eltérésekben felhasznált érveknek mindig vannak erkölcsi és etikai kate­góriák által megszabott határai. Olyan határok, amelyeket túllépve nemcsak az esetleg amúgy is igen vitatható szakmai argumentumok veszítik el hi­telüket, hanem - és ez a súlyosabb - a partner szavahihetősége, őszinte­sége, tiszta szándéka is. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy önök nem habozlak átlépni ezt a határt. S tegyük mindjárt hozzá: különösen visszatetsző, ízléstelen, sót provokatív módon. Nehéz lenne ugyanis más jelzőkkel illetnünk azt a csinos, színes borítójú, rajzokkal illusztrált füzetecskét, amellyel or­szágvilág tudtára igyekeznek adni, mi­lyen korszakos, ország formáló, kör­nyezetkímélő, közhasznú stb. művet építenek önök a Duna mentén. Való­ban ennyire meg vannak győződve róla? Nem hinném. Elvégre önök mégiscsak szakemberek, akiknek az utóbbi évek során ha tetszett, ha nem, egyre gyakrabban kellett szembesül­niük az ugyancsak szakmai ellentábor előbb csak figyelmeztető, majd egyön­tetűen elítélő véleményével. Csak­hogy mit vontak le önök tanulságként ebből? Azt, hogy sürgősen lépniük kell, s ehhez a rendelkezésükre álló lehetőségek közül a legrosszabbat, legprimitívebbet választották. Az emlí­tett brosúra ugyanis nemigen minősít­hető másként: legfeljebb a ,, dema­góg" jelzőt lehetne még hozzábigy­­gyesztenünk. Még csak nem is a tartalmával akarunk vitatkozni, bár megtehetnénk Ilyen összefüggésekben kezdhetnénk például a füzetnyi kiadvány kétsoros, bombasztikus címével (,.A dunai víz­lépcső: egyedülálló, közhasznú alko­tás, hazánk új nemzeti parkja "), és befejezhetnénk mondjuk az enyhén szólva is rossz emlékű zárómondatá­val („Egységben az erő!"). Megkér­dezhetnénk továbbá, honnan volt ilyen hirtelen nyomdai kapacitás, színes technika, krétapapír, fóliaboritás stb a megjelentetésére, amikor mindany­­nyian tudjuk, sót érezzük, hogy taka­rékoskodnunk kell, ahol csak lehet Sokkal képmutatóbbak, sót cinikusab­­bak voltak azonban önök akkor, ami­kor ezt a könyvecskét - a környezet­védőknek címezték. Valami elképesz­tő arcátlansággal ,,Barátaink!“-ként szólítják meg őket, hogy nyomban utána a hordódemagógia és a régi rendszer frazeológiájának valóságos lavináját zúdítsák a nyakukba:,, önök­höz fordulunk ezekben a történelmi időkben...“ „Azt akarjuk mondani önöknek, hogy mi önökkel vagyunk, és arra kérjük önöket, legyenek önök is velünk, hiszen közös, nemzeti (ti) ügyért harcolunk...“ „Egységben az erőt - töltsük meg ezt a jelszót tettek­kel...“ - és így tovább. Émelyítőt Kivet akarják önök elhitetni, hogy ba­rátaiknak tekintik ezeket az embere­ket? Tudják önök, kikről van szó? Azokról, akiket a rendőrök később hát­racsavart kézzel vonszoltak ki a szi­vattyúaknából, lábbal rugdostak te a hajóról, könnygázt fújtak a szemük­be! Igaz, nem közvetlenül önök tették- de akik tették, az önök ügyéért tették! Eddig tartott a „barátság"? Ez lenne az ,,Egységben az erő" jelszó „tettekkel való megtöltése“? Nem, ez a szirupos szavak mögött rejlő való­ság, az önök igazi arca, és az immár leplezetlen eltökéltsége: elsöprőnk mindent és mindenkit, aki az utunkban áll S ha tudták, hogy ezt akarják- márpedig tudták -, akkor igazán kár volt azért a füzetecskéért. Egy kissé az önök erkölcsi bizonyítványává vált, amelynek alapján csak egyet tudunk mondani Önöknek: szégyelljék ma­gukat! Minden környezetvédő, természet­­barát és nem-eróműpárti nevében: VASS GYULA Csehszlovák—német kereskedelmi vállalat elad és vesz, importál és exportál az egész világon. CÍM; D. K. B. MAESTRO spol. s r. o Bernoiákovo nám. 10 940 51 NovéZámky TELEFON: 0817/212 77 FAX: 0817/215 71 SZÚP-Mt dzemie sa takto mö2e staí naSíra novtfm a jedineönfm národnj sa mohói staí atrak'.ívnyin aj pre zahraniőn/ch návStevnfkov. Szemelvények a szóban forgó füzetből (V. Gy. reprodukciói) ,,Nagyon szeretnék eljutni Görögországba“ - mondja Elena. Vajon hányszor pörgette már meg a földgömböt? (Zoltán Plichta felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Ami az írásból kimaradt Nemcsak fizetést kap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents