Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-24 / 184. szám
1991. szeptember 24. P esi iái íüírla P III. VAGYON • VÉDELEM • VAGYON • VÉDELEM • VAGYON • VÉDELEM • VAGYON • VÉDELEM • VAGYON • VÉDELEM • VAGYON NEM LEHET OSAKA RENDŐRSÉG DOLGA Alapítvány a bűn megelőzésére — Nagyon jól látja a kérdést. Mivel a bűnmegelőzés a legtöbb helyen a bűnüldözési szerveken belül kapott helyet, magától értetődik, hogy létszámgondok esetén először azokhoz nyúlnak, akiknek a tevékenysége nem mérhető egzakt módon. Persze ennek az ellenkezője is igaz már egy sor helyen, hiszen mind több rendőri vezető ismeri fel, hogy a bűnmegelőzés egy-egy felületen nagyon is szorosan összefügg a bűnüldözéssel. Már az is nagyon jó lenne, ha az információáramlás útjába nem emelnének akadályokat. Mégis azt kell mondanom, hogy elsősorban a közbiztonsági szervek érdektelensége miatt alig jutunk használható információkhoz. Szomorú tény, de igaz, hogy ezt a munkát már nem a lakosság felé kell menedzselnünk — hiszen az állampolgárok örömmel veszik, hogy tanácsért is felkereshetik a rendőrséget —, hanem befelé, ahol kevésbé értik meg céljainkat. —A bűnmegelőzés eszközei közül kiemelkedik a propaganda és a reklám, amelyhez viszont pénz kell. Rendelkeznek-e megfelelő anyagi háttérrel ? — Erre a célra elkülönítve egy fillérünk sincs. Ha egy szórólapot szeretnénk készíteni, akkor addig megyünk, amíg nem találunk támogatót. Talán most elindul valami, hiszen „Társadalmi összefogással a bűnözés ellen” címmel 10 millió forintos alaptőkével alapítványt kíván létrehozni az ORFK vezetése. További 20 millió forintra már van szándéknyilatkozatunk különféle cégektől és magánszemélyektől, ám a kormány még nem adta áldását erre az alapítványra, amelynek anyagi eszközeivel a drog elleni harcot, a visszaeső bűnözés megakadályozását, a fiatalok beilleszkedését, a vagyonbiztonság elősegítését és a bűncselekmények áldozatait szeretnénk támogatni — hallottuk végezetül dr. Kiss Ernőtől. A MINDIG FIGYELŐ SZEM Az ajtó, és ami azon túl van Életünk rohamosan dél-amerikanizálódik. A szegények egyre reménytelenebbül pislognak a már-már pöffeszkedő vagyonosodókra, azok pedig joggal féltik megszerzett ingóságaikat. Elképesztő méreteket ölt a bűnözés, amely mindennapjaink részévé vált, és senki sem tudhatja biztonságban akár szerény értékeit sem. A nehéz helyzetben lévő rendőrség képtelen felvenni a versenyt a bűncselekmények ijesztő szaporodásával. Magad uram! — sugallja a józan ész, ez hívja életre a különböző lakossági védelmi csoportokat A lakások, házak védelme sokféle eszközzel, rendszerrel megoldható, csak éppen pénz kell hozzá. No és szakismeret Ez utóbbit kínálja a felhasználóknak a SZEM, a Vagyonvédelmi Vállalkozók Szövetsége. Elnökük, Kármán József a SZEM céljáról, tevékenységéről beszél. zásában. Szakembereket képezünk tanfolyamainkon. Ezen kívül érdekvédelmi szerv is vagyunk, tagjainkat propagáljuk és a nagy felhasználóknak ajánljuk. Ellenőrzést is végzünk, igyekszünk a szakmából kiszorítani a kontárokat és a konjuktúralovagokat. — Mennyire sikeres az együttműködés a biztosítókkal? — Mi a biztosítók szövetségével vagyunk kapcsolatban, ez a szervezet is most kezdi elnyerni végleges formáját és megfelelő súlyát. Ha valakinek, épp a biztosítóknak érdekük, hogy emelkedjen a védelem szintje, hiszen minden meghiúsult betörés az ő hasznuk is. A rendőrség, vagyonvédelem, biztosítók hármas együttműködése azért fontos, mert a károkozások módját, divatos metódusait a rendőrség tapasztalja elsőként, a vagyonvédők kidolgozzák a hatásos védekezést, a biztosítók pedig ajánlják a felhasználóknak. Ez az ideális folyamat. Sajnos, még nem működik, most kezd kialakulni az összmunka. Jogászok és kriminalisták körében időről időre kiújuló vitát jelent, vajón a bűnüldözés vagy a bűnmegelőzés élvezzen-e elsőbbséget a társadalmon belül. Ez a polémia leginkább a tyúk és a tojás keletkezésének körülményeihez hasonlít, hiszen egyes vélemények szerint először rendet kell csinálni ahhoz, hogy később megelőzhessük a közbiztonság további romlását. Mások szerint viszont már a rendcsinálás közepette tenni lehet a még nagyobb bajok térhódítása ellen. SOMOGYI GÁBOR Kíváncsiak voltunk, miként vélekedik e kérdésről dr. Kiss Ernő alezredes, az ORFK bűnmegelőzési osztályának vezetője. —A bűnüldözés és a megelőzés közé nem lehet éles választóvonalat húzni, s ezt nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják. A hazai rendőrséget hosszú időn keresztül belekényszerítette az állami apparátus egy olyan szerepbe, amelyben a bűnmegelőzés automatikusan a bűnüldözők feladata lett. A fejlett világ viszont idejekorán felismerte, hogy ez a két terület alapvetően eltér egymástól, s a bűnmegelőzést nem lehet csupán a rendőrségtől elvárni. Az Európa Tanács már 1987-ben olyan ajánlásokat tett, hogy a különböző országok kormányai vegyék fel programjukba a bűnmegelőzést, amelynek államilag szervezett tevékenységnek kell lennie — mondotta elöljáróban az osztályvezető. —Tudna-e esetleg példát mondani arra, miként tettek eleget ezen ajánlásoknak a nyugati országok ? — Franciaországban alkalmam nyűt személyesen is körüljárni ezt a problémát. Ott például törvény szabályozza a bűnmegelőzéssel kapcsolatos feladatokat, jogköröket, és ezen a téren teljes konszenzus jött létre a pártok között. Az Országos Bűnmegelőzési Tanács elnöke maga a miniszterelnök, így a jogi normák, de akár a vámjogszabályok kialakításakor már menet közben is figyelembe veszik azok bűnözésre gyakorolt várható hatását. De Németországban is igen nagy hangsúlyt kap ez a tevékenység a szövetségi belügyminisztériumok munkájában. — Pár évvel ezelőtt még hazánkban is működtek bűnmegelőzési tanácsok, de tapasztalataim szerint ezek a fórumok vállalati vezérigazgatók és párttisztségviselők vidám összejövetelét jelentették. Hogy néz ki ehhez képest a ma bűnmegelőzési szervezete? — Nálunk a 80-as évek elején már majdnem született egy bűnmegelőzési törvény, amely azonban lekerült a napirendről. Az ön által említett szervezetek valamiféle hiány pótlására jöttek létre, de tevékenységükkel valóban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Már az Európa Tanács ajánlásait szem előtt tartva készült el 1989-ben egy előterjesztés, ám az a kezdeményezés — a rendszerváltás miatt — már nem került terítékre az akkori kormánynál. Pillanatnyilag az ORFK-n egy kis létszámú osztály foglalkozik a bűnmegelőzés szervezésével, a lakossági kezdeményezések támogatásával, a gyermek- és ifjúságvédelmi munkával, valamint a propagandatevékenységgel. Egy OEFK-vezetői intézkedés értelmében valamennyi rendőr-főkapitányságon létre kellett hozni a társszerveinket, de ezek még ma sem egységesek. —Ne haragudjon, de jó néhány rendőrtiszttől hallottam már, hogy a bűnmegelőzés vízfej a rendőrség testén. S ha feltételezem, hogy néhány magas beosztású rendőri vezető is hasonló véleményen van, akkor nem csoda a hatalmas lemaradás ezen a téren. — A SZEM ez év elején kezdett szerveződni és a nyár közepén alakult meg a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kebelében. Olyan magánvállalkozók, jogi személyek — tehát nagyobb vállalkozások — a tagjaink, akik vagyonvédelmi berendezések, eszközök előállításával, forgalmazásával, telepítésével foglalkoznak. Jómagam nagy tapasztalattal rendelkezem, hiszen hosszú időn keresztül a rendőrség vagyonvédelmi osztályának a vezetője voltam. Mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban segíteni tudok a SZEM tagjainak. Több könyvem jelent meg ebben a témakörben és a továbbképzéseken használt jegyzet is tőlem származik. — Szövetségünk vállalja, hogy tagjainkat tájékoztatjuk a legfrissebb szakmai újdonságokról. Kidolgozzuk a vagyonvédelem stratégiáját, ennek értelmében ajánljuk az eszközöket a biztosítóknak, felhasználóknak, importőr cégeknek. Szakértőink részt vesznek szabványok kidolgozásában, a területre vonatkozó jogszabályok létreho-AJÁNDÉK A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMNAK Változatok egy műgyűjtőre _____________________NICHS ANDREA_____________________ John Hoyland cím nélküli festménye már akkor feltűnt, amikor először, fiitólag néztem végig a Szépművészeti Múzeum kiállítását. Azért fiitólag, mert pár perccel a megnyitó előtt csak kevés ideig nézelődhettem, s máris felhangzott Benjamin Britten Változatok egy Purcell-témára című műve. Sokan mondták már, hogy a művészetek hatással lehetnek egymásra, de először most éltem át, hogy milyen érzéseket szabadít fel a zene. Mindent betöltő hangjai nyitottá teszik az embert, s ahogy ott álltam az említett festmény előtt — most már másodszor —, úgy gondoltam mindent megértettem. Persze a pillanatnyi öröm után nem maradt meg a kétségbevonhatatlan igazság érzete, mégis úgy éreztem többet tudok a képekről, mint eddig. Új művészet címmel rendezték meg azt a tárlatot, melynek anyagát Bryan Montgomery úr, egy angolszász műgyűjtő bocsátotta a Szépművészeti Múzeum rendelkezésére. Az elmúlt harminc esztendőben összevásárolt képeket pedig egy nagylelkű döntéssel a múzeumnak adományozta, teljesebbé téve ezzel a 20. századi gyűjteményt. A bemutatott művészek az e századi absztrakt festészet és formaképzés különböző irányzatait képviselik, az absztrakt expresszionizmustól kezdve a hard-edge és a minimal art stílusváltozatain át a geometrikus absztrakcióig. Harsány színek csakúgy jellemzik a kiállítás képeit, mint a visszafogott színválasztás. Boshier Derek Nifo című 1966-06 festménye például a formák egymáshoz való viszonyát kutatja Elénk csíkos alapra fest köröket, amelyek szintén csíkosak, persze az alap sávjaival nem azonos szögben. Hasonló képek természetesen születtek már, jó néhányan vizsgálták az op-art jelenségeit, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy az alkotások nagy része nem az új évtized művei közé tartozik. lan McKeever A vízen túl című képe egy dzsungel folyójához hasonlatos. Hömpölygő áradat zúdul felénk, s a fehér folyó „halálos dinamizmusa” nem enged bepillantást a folyón túli világba. Szintén a színek világa foglalkoztatja Mario Dubskyt. Vörös és zöld alakjainak a fekete háttér szolgál kontrasztul, s ekképpen vált a kép neonfényekkel megvilágított éjszakából éjszakai sötétségre, vagy furcsa déli napsütésre. A két dm nélküli Hoyland-festményen egyszer a kék és a zöld kellemes együtthatását látjuk, másszor a narancsszín keménységéről győződhetünk meg. Az előbbi egybeolvadását, harmóniáját a másik agresszivitása váltja fel. Az első lebegő érzetet kiváltó színeit a második „beleragadás-élménye” követi Hasonló színkísérletek Zapkis alkotásai. Egyszerre lehetnek „szabályos” virágoskertek, melyekben egyenlő részre osztva találunk margarétát és nefelejcset, s ugyanakkor, mint felülnézetből festett épülettömbök sorakoznak a szabálytalan foltokból rendszerbe zárt szabályos formák. A százhatvanhét alkotást persze nehéz lenne mind felsorolni, mostantól azonban bárki megnézheti, hiszen bekerültek a Szépművészeti Múzeum állandó gyűjteményébe.
