Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-24 / 184. szám
11 PcstíüHirlap __ 1991. szepten VÁSÁRVÁROS HÁROM HÓNAP ALATT Csak a tisztességes lehet nyerő Hamisítatlan vásári hangulat fogadta az érdeklődőket Szekszárdon, a Gemenc Expo 60 ezer négyzetméteres területén. Szólt a zene, a hangosbemondó reklámokat és üzeneteket közvetített, nem hiányoztak az árusok és a prospektusokat, ajándéktárgyakat vadászó iskolások sem. Most átmenetileg csend van, de ez már csak négy napig tart: szeptember 21-én megnyílik az új vásárközpont második, mezőgazdasági termékeket és gépeket felvonultató szakkiállítása. A lélegzetvételnyi szünetben beszélgettünk Kanalovics Lászlóval, a Gemenc Expo Vásárszervező és Kereskedelmi Egyéni Cég tulajdonos-vezetőjével. LACHOWSZKY BEA — Mit szóltak a város vezetői, amikor előállt az ötlettel, hogy itt egy vadonatúj vásárvárost akar létrehozni? — Gondolhatja: őrült csodabogárnak tartottak. Elképzelhetetlennek vélték, hogy három hónap alatt ezt meg lehet szervezni és még kivitelezőt is találok hozzá. —Mi volt ezen a területen azelőtt? — Egy üvegház, amit a helyi városgazdálkodási vállalat 2,8 milliós deficittel, kertészetként üzemeltetett, a mögötte lévő részt pedig illegális szeméttárolóként használta a város. Állt itt néhány épület is — például a mostani irodaépület —, de olyan lepusztult állapotban, hogy többe került a felújításuk, mintha újat húztunk volna a helyükre. A felújítás mellett csak azért döntöttünk, mert az idő sürgetett és ez volt a gyorsabb megoldás. — Végül is mennyibe került? — Ebben az első ütemezésben 52 millió forintot emésztett fel. Mind abeltéri, mind a külterületi földhasználatért természetesen bérleti díjat fizetek az önkormányzatnak — 5 millió forintot évente. Ugyanakkor az enyém az a díj, mely az Expo körül saját beruházásomban kialakított parkolóhelyekből folyik be. Könynyebbség az is, hogy ötéves bérleti szerződés készült az önkormányzat és közöttem. Ebben az áll, hogy a beruházott javak az én vagyonomat képezik és öt év múlva tartozunk elszámolni egymásnak. Adósság nélkül nem megy — Ezzel együtt úgy gondolom, hitelt is igénybe kellett vennie. — Természetesen. Kemény kamatozású banki hitel áll a beruházás mögött, állami támogatást egy fillért sem kaptam. Az Ipari Fejlesztési Bank 26 millió forintos kölcsönt adott, a Kereskedelmi Bank szekszárdi fiókjától 9 miihót kaptam és a Budapest Banknál is folyamatban van a hitelkérelmem kedvező elbírálása. Ráadásul rövid lejáratú kölcsönökről van szó, s már ebben a hónapban meg kell kezdenem a törlesztést. — Azért ezek a számok igencsak tiszteletet parancsolóak, mi több, számomra kissé félelmetesek. A felesége nem kapott a szívéhez, amikor megtudta, mekkora fejszébe vágják a fejszéjüket? — Hát voltak vitáink, hogy szabad-e, érdemes-e csinálni, de sok fontolgatásra, töprengésre nem volt időnk. Fejest ugrottunk a mély vízbe. Kétségkívül még számunkra is sokkolóak ezek az összegek, állandó feszültségben él az ember miatta, de hiszem, hogy előbbutóbb egyenesbe jövünk. Van egy olyan vállalkozói réteg, amelyik fél és nem mer kockáztatni és van egy olyan, amelyik a vállalkozását egy olyan léc felé viszi, amelyiket már könnyebb leverni, mint átugrani. Én ez utóbbiak közé tartozom. Teljes családi egzisztenciámat, vagyonomat feltettem erre a vállalkozásra. Ha nem jönnek be a számításaim, ha nem sikerül rentábilisan működtetni az Expót, pillanatok alatt el tudom veszíteni az autómat, sőt fejünk fölül a tetőt, 18 év keserves munkával összekapart javait. — Miért vágott bele mégis ? Úgy tudom, van egy másik, virágzó vállalkozása is, amiből gond nélkül élhetnének? — Mielőtt vállalkozó lettem, hobbiból foglalkoztam virágtermeléssel, később ez lett a megélhetési forrásom: az utóbbi 12 évben egy dísznövénykertészetet működtettem és egy Átrium nevű virágüzlet-hálózatot. Az Expo létrehozására azért szántam el magam, mert 12 éves vállalkozói pályafutásom alatt rengeteg hiányosságot tapasztaltam, ezeket próbálom most ezáltal felszámolni. Naponta éreztem, hogy nincs, aki összehozza a gyártót a potencális forgalmazóval, vevővel, nincs lehetőség a bemutatkozásra, a kapcsolatteremtésekre. Nekem 12 évvel ezelőtt jóval könnyebb volt az indulásom, mint a mostani kezdő vállalkozóknak. Persze, nekem is küzdenem kellett, de maga az anyagi, gazdasági helyzet jóval kedvezőbb volt, mint manapság, holott most egy vállalkozáscentrikus gazdasági, társadalmi közegről beszélünk. A gyakorlat pedig éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Becsapjuk a vállalkozókat, méghozzá úgy, hogy különböző állami munkahelyekről kiebrudalt embereket belekényszerítünk a vállalkozásba, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy miből, hogyan, és mit kell tenniük ahhoz, hogy életképesek maradjanak. A Gemenc Expo éppen azért született, hogy a vállalkozó társaimnak segítsen valahogy elindulni és járni is ezen a meglehetősen rögös úton. Ez a vállalkozás tehát voltaképpen csak névlegesen az enyém, valójában az összes többi vállalkozóé. IGtaposatlan úton — A vásár meglepően jól szervezettnek tűnik, a vásárnaptár pedig kifejezetten impozáns: idén szeptembertől összesen három vásár, jövőre pedig hét. Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt idecsalogatni a kiállítókat? — Az első kiállításra, a Nemzetközi Beruházási és Fogyasztási Javak Vásárára 148 kiállító jött el. Különleges taktikám, mellyel meg tudtam volna nyerni őket, nem volt, nem is tudtam volna kialakítani ilyen rövid idő alatt. Volt egy kapcsolatrendszerem, a munkatársaim is rendelkeztek ismeretségi körrel, jórészt ezeket használtuk fel a „toborzásnál”. Egyébként magam is a zöldfülűek útját járom. Egy teljesen újfajta szemléletet szeretnék meghonosítani, ezért nem is vettem igénybe a már működő kiállítás-, illetve vásárszervező kft.-k segítségét. A Gemenc Expo légkörét nem akarom megfertőzni. —Miért, mi a kifogása a többi vásár légkörével szemben? — Az új módi vásárszervezés kimondottan profitérdekeltségű és egyáltalán nem vállalkozóközpontú. Számomra azért ellenszenvesek, mert áldatlan állapotok között állíttatnak ki, különböző, kiállításra teljes mértékig alkalmatlan, bérelt területeken, minimális infrastruktúra nélkül. Nálunk a konkurens kiállítók is le tudnak ülni egymás mellé a vásár zárása után egy kávéra, egy italra. Van telefon, bárki által bérelhető, tolmácsberendezéssel felszerelt konferenciaterem, számítógépek és mindaz az infrastruktúra, ami nélkül nincs üzletkötés. Vagyis megpróbálunk emberhez méltó környezetet teremteni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy például a kiállítóink számára összekészítettünk egy mappát. Benne komplex tájékoztatót kaphattak valamennyi szolgáltatásunkról és az árakról. A mappákhoz pedig mellékeltünk egy-egy fényképes névjegykártyát is, hogy a leendő kiállító tudja, személyesen kihez kell fordulnia. — Apropó, árak. Mi mennyibe kerül ebben a vásárvárosban? —A felnőttbelépők 60 forintba kerülnek, a diákok 20 forintért látogathatják a vásárt. A parkolási díj óránként 20 forint. A füves szabadtéri kiállítóterület négyzetmétere 800 forint, a murvázotté 900, zárt területen a sarok-, illetve a sorstand 1500 forintba kerül, míg a legdrágább, a szigetstand 2200-ért bérelhető, a díjak természetesen az egész vásáridőre szólnak. pest ezek milyen árak? — Körülbelül 20 százalékkal vagyunk olcsóbbak, hiszen lényegesen kisebb apparátussal dolgozunk, így nincs, ami elvigye a hasznot. Töprengés helyett tettek — Ön mostanában meglehetősen népszerű ember lett. Az újságírók egymásnak adják a kilincset. Hogy éli meg ezt a hirtelen jött állapotot? — Őszintén szólva nem volt még lehetőségem gondolkodni ezen. Volt egy hivatalos megnyitó, azóta pedig reggeltől estig jönnek-mennek az üzletemberek. Alig tudtam az irodámból kiszabadulni, hogy legalább megnézzem a standokat, szót váltsak a kiállítókkal. —Kik és milyen üzleti ügyekben keresték? — Hollandiából, Finnországból jöttek különféle export-import vállatok képviselői, itt járt a szabadkai vásárszervezők képviselője, volt izraeli tárgyalópartnerem, hogy csak a legutóbbiakat említsem. Ők mindanynyian üzleti kapcsolatokat keresnek és érzem, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra. Felkeresett jó néhány leendő külföldi kiállítónk is. Velük többnyire elég nehéz zöld ágra vergődni. Azt mondják, nekik legalább 5-6 hónap szükséges ahhoz, hogy felkészüljenek egy-egy kiállításra. Én viszont megpróbálom megmagyarázni nekik, hogy a keleti országokban most olyannyira felgyorsult a tempó, olyan nagy gazdasági változások zajlanak, hogy nekik is fel kell venni ezt az ütemet, nem lehet egy évre előre tervezni még egy kiállítást sem. Ilyen helyzetben luxus várni, mert aki először lép, az léphet igazán nagyot. Eleinte kicsit furcsán néztek rám, de volt, akit sikerült meggyőznöm. — Van-e már valami elképzelése arról, hogy a kiállítások közötti, még oly rövid időszakokban is, valamiképpen kihasználja ezt az óriási területet? — Ez egy folyamatosan üzemelő vásárközpont. Az adatbanki információs rendszer segítségével állandóan foglalkozunk üzletközvetítéssel, konferenciákat, tanácskozásokat rendezünk és a csarnokokban elfekvő nyugati árukészletekből rendszeresen tartunk kedvezményes vásárokat, tehát kereskedelmi tevékenységet is folytatunk. Közben pedig természetesen épül tovább a vásárváros, hiszen öt év alatt közel 35 ezer négyzetméteres fedett területet szeretnék létrehozni, miközben tovább bővítem az infrastruktúrát és bevezetem a vásár területére az iparvágányt. Az Expóval szemben lévő területen pedig, ahol most egy ugyancsak elhanyagolt, kihasználatlan sportpálya van, szeretném felépíteni a Gemenc Expo Szabadidőközpontot és hozzá egy szállodát. —Ön egyben a Vállalkozók Országos Szövetsége Tolna megyei csoportjának elnöke. Milyennek látja a vállalkozók közérzetét ma, Szekszárdon? — Semmivel sincsenek kedvezőbb helyzetben, mint bárhol másutt az országban, úgyhogy a hangulatuk sem jobb, mint általában a vállalkozóknak. Bizonytalanok és a bizonytalanságukat csak növelik azok a jogszabályok, amelyek éppen ellenük készülnek. Félnek a jövőtől, nem tudják, hogyha befektetnek, tudnak-e majd profitálni. Ennek ellenére én igyekszem rábeszélni őket a bátrabb befektetésekre, mert a struccpolitika ma nem vezet sehová. Magam is hosszú távra, Lego-módra építem a vállalkozásomat, egyik elemét a másikba és tudom, hogy a megtérülés még jócskán várat magára. De meggyőződésem, hogy napok alatt nem lehet csodákat tenni, a gyors meggazdagodás csak a zavarosban halászok „sikerélménye”, a jövő azonban, hiszem, hogy nem az övék. Úgy gondolom, csak a becsületesen megkeresett, ha úgy tetszik, megkínlódott összegekkel a zsebében alhat nyugodtan az ember. Nekünk sosem pottyant ölünkbe semmi, minden sikerért megküzdöttünk, ha kellett, mindig újra kezdtünk. Amikor 5-6 éve elfagyott mindenünk ugyanúgy, mint az Expo építésekor, amikor az esőzések során az egész területet 40 centiméteres iszapréteg borította el. Szerencsére eddig mégis sikerrel vettem az akadályokat. Ezért is hiszek abban, hogy kitartással és szorgalommal előbb-utóbb minden tisztességes vállalkozó révbe ér. Véletlen találkozás Szüágyi Ferenc, a Vetta Kft. ügyvezető igazgatója és a Gemenc Expo vendéglátói jogának tulajdonosa. —Hogy csöppent ebbe a vásárközpontba ? —Teljesen véletlenül alakult így a dolog. Élelmiszeripari üzemmérnök vagyok. Két évvel ezelőtt lettem vállalkozó, egy húsforgalmazó céget hoztam létre 40 alkalmazottal. Lévén kezdő, minden hírre, információra odafigyeltem. Egy barátom említette, hogy a Gemenc Expo beindul és a vendéglátói jog eladó. Eljöttem az Expo tulajdonosához és megegyeztünk. —Vendéglátói képesítés nélkül vágott bele. Nem jelent ez majd problémát a későbbi.ekben? — Természetesen profi szakemberekkel vettem magam körül. —Hány évre szól a szerződés? — Öt évre bériem ajogot és valamivel több mint 2 millió forint az évi bérleti díj. A drinkbárt, az egyik pecsenyesütőt és a sörözőt magam üzemeltetem, a többi egységet — az éttermet, a büféket — magam is szerződéses üzemeltetésbe adtam. Azoknál csak a felelősség az enyém, hogy a vásárváros alakuló jó hírnevét ne ronthassa az ellátásról alkotott kép. — Milyen várakozásokkal indul, mennyire lehet nyereséges ez az üzlet? — Az árakat nyilvánvalóan a piaci viszonyok alakítják ki. A fogyasztók zsebéhez igazodunk. A cél: kis haszon és nagy forgalom. Ennek szellemében és az első vásár tapasztalatai alapján egy-két egységünknél, ahol úgy tűnik, kicsit jobban megnyomtuk a ceruzát a kalkulációk elkészítése során, most felülvizsgáljuk és újraszámolva csökkentjük az árainkat. Az első két vásári időszakban csak nagyon szerény eredményre számítunk, de hosszabb távon — megfizethető árak és tisztességes kiszolgálás mellett — minden bizonnyal beigazolódnak a rentábilis működéshez fűzött reményeink. J — Más vásárokéhoz ké
