Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-23 / 183. szám

7~\ 4 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 21. Világgazdasági mozaik Nő a válság... Franciaországban idén hónapról hónapra növekszik a munkanélküli­ség, júliusban a növekedés elérte az 1,6 százalékot. Abszolút számok­ban kifejezve: 2 763 200 ember volt munkanélküli, ami a gazdaságilag aktív lakosság 9,5 százalékát teszi ki. Az év eleje óta majdnem negyedmillió új kérelmet nyújtottak be a munkahivataloknak. Rendkívül nyugtalanító az ifjúság helyzete e téren, mivel a huszonöt évesnél fiatalabbak körében az utóbbi egy évben 7 százalékkal nőtt a munkanél­küliség. A munkaerőpiacon aligha lesz javulás, sőt a téli hónapokban további elbocsátások várhatók. Decemberben így 300 000-rel több munkanélküli lesz, mint az év elején volt. * * * Az Ahold Csehszlovákiában A Koninklijke Ahold dán élelmiszer-kereskedelmi vállalat megnyi­totta első áruházát Csehszlovákiában. Az Ahold az Euronova csehszlovák vállalat fő részvényese. Az említett áruházhat, amely Jihlaván nyílt meg, Mana névre keresztelték, s 52 alkalmazottal működik. Az új kezdeményezést a csehszlovák piacra való jövőbeli betörés megalapozott reményében az Ahold irányítja. * * * Közelebb az ing... Az Európai Közösség 1993-ig Németország öt új keleti tartományának gazdasága felújítására 3 milliárd ECU-t folyósít. A segély mindenekelőtt a munkatermelékenység növelésére, új munkahelyek kialakítására, kép­zésére és átképzésére fordítható. Az Európai Beruházási Bank ugyan­ezen időtartam alatt 1,5 milliárd ECU hitelt biztosit a keletnémet tartományoknak. A fegyvergyártás átalakítására és az acélgyártás kor­szerűsítésére további 1,1 milliárd ECU áll majd rendelkezésükre. Az EK brüsszeli bizottságának német kirendeltje, Gerd Langguth szerint elkerül­hetetlen, hogy a keleti tartományok területén 600 000 hektár mezőgazda­sági földterület maradjon par'agon, növelni kell a mezőgazdasági üzemek konkurenciaképességét és fel kell számolni a vaj és a hús nagyfokú állami támogatásával előidézett állapotokat. A fogyasztóközönség mára már nagymértékben áttért az egészségesebb margarinra, így a vajfo­gyasztás a felére csökkent. Ami pedig a termőföld ugaroltatását illeti, észre kell venni, hogy az EK országaiban is 1,08 millió hektár szántó hever parlagon, tehát nem egyedi esetről lesz szó. * * * Micsoda boldog emberek! A londoni Nemzetközi Közvélemény-kutató Intézet kilenc nyugat­európai országban összesen félmillió munkavállalalót kérdezett meg arról, hogyan értékeli az emberi kapcsolatokat munkahelyén. Olaszországban csak a foglalkoztatottak 60 százaléka tartja jónak a munkahelyi légkört, Hollandiában és Nagy-Britanniában 77 száza­lékuk, Svájcban 79 százalékuk. Az első helyen Németország végzett: ott 80 százalék tartja úgy, hogy munkahelyén jók az emberi kapcso­latok. Ez az eredmény feltehetőleg sokakat meglep nálunk, mivel a német munkahelyi szigor és fegyelem híre már hozzánk is elért. Ám úgy látszik, a jó emberi kapcsolatok nem azon múlnak, ki mennyire tűri meg a lógást, a lazaságot, hanem azon, kellőképpen „honorálják-e“ az elvégzett jó munkát, tisztességesen beszélnek-e az emberrel... * * * Virágzó virág kertészet Lehet, hogy a világ sok részét a recesszió jellemzi, van azonban egy szerény áru, amely ellenáll a gazdasági ciklusnak: a virág. Az északi féltekén virulnak a virágok, s a virágtermeló ipar is. Világviszonylatban tavaly 100 milliárd dollár értékben értékesítettek vágott virágot, szemben az 1980. évi 80 milliárd dollárral. Az ágazat gyorsan fejlődik, és még gyorsabban változik: a termékek egyre nagyobb része érkezik a déli féltekéről, döntően Kolumbiából, amely Hollandia után a világ második legnagyobb virágexportóre, valamint Kenyából, Mexikóból, Peruból és Ecuadorból, ahol megfelelő az éghajlat és alacsonyak a bérek. Ezért a holland virágtermelők most az egzotikusabb, drágább termékekre összpontosítanak. A piac talán leginkább az Egyesült Államokban változott meg, ahol a virágok és palánták értékesítése 1988-tól tavalyig 10 milliárd dollárról 13 milliárd dollárra nőtt. Ezáltal a kertészet az egyik leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági ágazattá vált. Számos vállalat egyre ötletesebb módokat alkalmaz az értékesítésben, például olyan helyen nyitnak üzletet, ahol a virágot a termelőktől közvetlenül a fogyasz­tókhoz juttathatják el. A hagyományos virágok - a szegfű és rózsa - mellett egyre többen keresik az egzotikus virágokat. * * * A zsoldok zsoldja Az Öböl-háború idején havi 2400 dollár volt a csehszlovák vegyvédelmi egység közkatonáinak fizetése. Mindez a teljes ellátás mellett. Összehasonlításképpen: egy amerikai őrmester körülbelül 1200 dollárt kapott. Katonáink tehát valójában a jól fizetettek közé tartoztak odakint. * * * (A Hospodárské noviny, a Magyar Mezőgazdaság, az Ágra Europe, a Magyar Gazda és a Ceskoslovensky Profit nyomán) Kereseti lehetőség munkanélkülieknek is A „sárga csarnok“ titka Az Ipolynyéki Mezőgazdasági Szö­vetkezet vezetői - meg kell hagyni- merész, vállalkozó szellemű em­berek. Megint kitaláltak valami újatl Ezúttal a közös vagyonának gyara­pítása és újabb munkahelyek megte­remtése érdekében csemegekukorica feldolgozására vállalkoztak. S ezúttal a szerencse sem pártolt el mellőlük. Meditáció - kukoricáról Már jó ideje melegek, verófényesek a nappalok. Mintha bűntudata lenne a természetnek a túl zordra sikeredett tavasz, meg a gabonaszemapasztó aszályos nyári hónapok miatt: most szépen színesednek-ízesednek, sze­désre értek-érnek a szölöfürtök, acé­losodnak a kukoricaszemek... Éppen szőlőből és kukoricából, no meg répá­ból és napraforgóból mutatkozik szép termés több vidéken. A nyéki közös vezetői különöskép­pen örülhetnek a termésérleló időnek, ugyanis - a környéken úttörőként- 300 hektáron csemegekukorica ve­tésére szánták el magukat. Annus Ingrid örül az időszakos mun­kának is Ám Korcsog László és társai ko­rántsem érték be ennyivel. Eltökélték, hogy a termést részlegesen fel is dol­gozzák, azaz konzervipari finalizálás­­ra alkalmas formában értékesítik. Mintegy 28 millió koronáért - bankhi­telre - szupermodern betakarító kom­bájnt, valamint csófosztó, szemfejtő, csomagológépeket vásároltak, s hoz­zá láttak egy megfelelő munkacsarnok elkészítéséhez. Ekkor még sejteni sem lehetett, milyen hozamra lehet számítani. És még rágondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha egy esetleges szélvihar megtizedeli, vagy jégeső elveri a ter­mést. Most már a szövetkezet elnöke (is) fellélegezhet... Nem lehetne kockázat nélkül? Sajnos, a kormány mezőgazdasági politikája ma még eléggé zavaros, s talán éppen a szövetkezeteket meg az egyénileg gazdálkodó földművese­ket segíti legkevésbé. Meg akarjuk tanítani úszni a gyer­mekeket. Mi sem egyszerűbb ennél - gondoljuk - aztán fogjuk, és a még patakot sem látott apróságokat a ten­ger mély vizébe lökjük, s várjuk, mi történik velük. Közben nyugtatgatjuk magunkat, s váltig bizonygatjuk, hogy helyesen cselekedtünk. Az erősek életképesek, mondogatjuk, majd csak kiúsznak a többiekért meg nem kár! De vajon biztos-e, hogy ez az úsz­­nitanulás legjobb módja? Ha megkur­títjuk a sánta ember egészséges lábát is, attól még nem fog egyenesen járni! A gazdaságok és a magángazdál­kodók talajműveléskor jószerével még nem tudják, mi iránt lesz az elkövetke­ző hónapokban kereslet, mivel érde­mes foglalkozniuk. így aztán a legtöb­ben természetszerűleg „improvizál­nak“, kapkodnak. S legtöbbször olyan növónyféleségek honosításába fog­nak, amilyenekkel vidékükön eladdig nem is igen foglalkoztak. Aztán vagy sikerül az elképzelés, vagy nem! Persze, a másik véglet sem megol­- A fóliába csomagolt, előfózött cse­megekukorica hamarosan a boltokba kerül - büszkélkedik Cseri Gábor dás: nem érdemes ölbe tett kézzel várni a sült galambra. Égető szükség lenne hát jól átgon­dolt és szervezett agrárpolitikára és a földművelésből élő tízezreket segítő s érdekeiket valóban védő mezőgaz­dasági érdekszövetségre is. Azért, hogy a parasztembernek ne kelljen állandóan létbizonytalanságban élnie. Ki a jó gazda?- Ha nem lépünk időben, s nem kockáztatunk, mi is a tönk szélére jutunk - nyilatkozta a szövetkezet am­biciózus elnöke. - Ezért fogtunk bele a kicsit talán kockázatos vállalkozás­nak tűnő kukoricaprogram megvalósí­tásába is. Az indulás előtt természete­sen alaposan meghánytunk-vetettünk mindent, a legapróbb részletkérdése­ket is... A fosztott csöveket vagy a le­morzsolt szemeket ömlesztve a kon­zervgyáraknak adjuk el, de már az idén is igyekszünk minél nagyobb mennyiséget végtermékké feldolgoz­va értékesíteni! A jókora, sárga műanyaglemezek­kel borított, gabonatárolóból villám­gyorsan átalakított csarnokban zúg­nak, zakatolnak a gépek, az ember nehezen hallja meg a saját hangját is. Gumicsizma meg a munkaruhát védő gumikötény nélkül nem nagyon taná­csos belépni a kapun. A munkások legtöbbje tizen- vagy alig huszonéves fiatal. Közéjük tarto­zik például Kázmér Regina és Liach Ivett is, akik a szállítószalagot ügyelik. A végtelenített gumihengerről se­besen lekapkodják a némi csuhét is tartalmazó csöveket. Regina a szom­szédos szécsénkei gyermeknevelő intézetben dolgozott, de a minap meg­szűnt a munkahelye, s az utcára ke­rült. Ivett az ipolysági gimnáziumban érettségizett, s nem sikerült bejutnia katonai főiskolára, ezért ő is a munka­­nélküliek táborát gyarapította. A fel­dolgozóállomás révén mindketten munkához jutottak. Havi 800 korona- örülök, hogy dolgozhatok - kia­bálta túl a zakatoló gépeket Regina csak az a bökkenő, hogy havonta mindössze 800 koronát kereshetünk, ellenkező esetben ugyanis a járási hivatal megvonja tőlünk a munkanél­küli segélyt. Itt viszont mindössze né­hány hétre biztos a munka, aztán kezdhetnénk a segélyért futkosást elölről.- A szövetkezet sok munkanélkülit foglalkoztat - vetette közbe társa -, délelőttönként és délutánonként álta­lában a mi korosztályunk dolgozik, az éjszakai műszakokra többnyire idő­sebbek kerülnek. Pár méterre arrébb Annus Ingrid­del és Bojtos Barnabással váltottam néhány szót. Ingrid közgazdasági szakközépiskolába járt, az érettségi után térdig járta állás után a lábát, de mindhiába igyekezett! Barnabás cím­­festö-kirakatrendezó, az ö munkájára sem akadt a környéken igény. Termelés három műszakban A miniüzem augusztus tizenegyedi­kétől megszakítás nélkül három mű­szakban termel. A gépek beszerelését Cseri Gá­bor, a szövetkezet fógépesítöje szer­vezte.- Indulás óta nincs komolyabb fennakadás - büszkélkedett -, vala­mennyi gépünk nagyon modern, nincs náluk jobb Európában... Március vé­gén láttunk hozzá a csarnok átalakítá­sához, aztán megterveztük és szere­lőinkkel elkészítettük a szállítószala­gokat meg a tartó vázszerkezeteket. A részleg 90 embernek ad munkát. Fejenként százötven koronát is meg­kereshetnek egy műszak alatt. Az éj­szaka dolgozók még ennél is többet kaphatnak. A speciális, csemegekukorica beta­karítására tervezett, de átalakítható amerikai csófosztó kombájn valósá­gos csodamasina: röpke 11 perc alatt fél gőzzel letör egy teherkocsira való kukoricát. Tiszta Amerika! A gazdaság a Sandens, Jubilee és Merit fajtákkal fogott hozzá kukorica­programja megvalósításához. Mind a három hibrid az Amerikai Egyesült Államokból származik, s egymást kö­vetően jutnak el a begyűjtéshez szük­séges teljesérés állapotába.- Három tonnás hektárhozammal számoltunk - árulta el Cseri mérnök -, de mivel az időjárás a kegyeibe foga­dott bennünket, hat, hat és fél tonna is megterem egy hektáron. A lédús csö­vek egy óránál többet nem állhatnak hűtetlenül, mert különben erjedésnek indulnak, és felhasználhatatlanná válnak. A mintegy 3,5 millió korona értékű kombájnt dollárért vette a szövetkezet A gép esőben, latyakban is zavartala­nul dolgozik. A morzsológép is megér­demel néhány jó szót: 8 óra alatt 25 tonna szemet fejt le a csövekről. Egy kis technológia A visszamaradó csutkát, csuhét si­lókészítéshez hasznosítja a szövet­kezet. A kukorica a teherjárműről a foga­dóasztalra, majd az önműködő adago­lótartályba s a fosztógépbe kerül, ahol egy szerkezet gondosan elválasztja az egészséges példányokat a törött, apró daraboktól. A csuhét gumikoron­gok csavarják le, a „bajuszt" viszont egy szelektor mossa le a csőről. A legnagyobb csövek aztán szállí­tóládába, majd az épület előtt várako­zó hűtökocsikba jutnak. A gazdaság üzletkötője már „lábon“ eladta az egész termést: Zsolnára, Nyitrára, Di­ószegre, Brünnbe, hútóházakba, majd feldolgozásra kerül az Ipolynyéken termesztett mézédes, aranysárga szemű kukorica! Egyes konzervgyárak a morzsolt Kázmér Regina és Liach Ivett (A szerző felvételei) szem megvásárlására kötöttek a me­zőgazdasági üzemmel szerződést. A zökkenőmentes feldolgozás jól egybehangolt csapatmunkát s körülte­kintő szervezést igényel. Nyersen, főzve, szárítva A már „csatasorba“ állított olasz csomagológép jóvoltából kész ter­mékként előfózött morzsolt és csövön hagyott kukorica kerül majd a közös nevével fémjelzett tasakokban a bol­tokba. A jövőben pehely, müzli is ké­szül a készletből. Előreláthatólag a hónap végéig be­fejezik a termény betakarítását, feldol­gozását. A csöves kukorica kilójáért 10 koronát, egy kiló szemért pedig 15 koronát kap a szövetkezet. ZOLCZER LÁSZLÓ V.

Next

/
Thumbnails
Contents