Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-17 / 178. szám

8 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 17. A dunaszerdahelyi Progressonban Csépelték a szalmát Közismertebb nevén a Teslában, hiszen a vállalatnál hosszabb ideje dolgozó alkalmazottak szája inkább a régi névre áll rá. A „művelet” két hete kedden késő délután zajlott, s a vállalati vezetés, valamint a munkások közötti „eszmecsere” értendő alatta. Bár a címben képlete­sen említjük a mezőgazdaságot, elképzelhető, hogy a Progresson dol­gozói nemsokára szorosabb kapcsolatba kerülnek a nemzetgazdaság ezen ágával. Miért és miképpen? Az alábbiakból kiderül. Az előzmé­nyek és a gyűlés néhány fontosabb mozzanatát tárjuk a nyilvánosság elé a feltett kérdések, az elhangzott vélemények és válaszok tükrében. Az adósággal küszködő pozsonyi Teslából a múlt év végén kivált a dunaszerdahelyi fióküzem, nevet változtatott, így jött létre a Progres­son. Az önállósulásnak persze ára is volt: át kellett vennie az adósságállo­mány és a pozsonyi vállalat egy ré­szét. A dunaszerdahelyi vállalat eb­ben az évben főleg Progresson 447 A típusú rádiókészülékeket állított elő. Az értékesítési gondokkal ará­nyosan nőtt a raktárkészlet, jelenleg 27 ezer rádió eladatlan. Ezért, valamint a szállítófelek helyzetének megrendülése miatt kényszerű lépésre szánta el magát a vállalati vezetés: egy időre leállítja a gyártást, az alkalmazottaknak pedig fizetés nélküli szabadságot ajánl fel, illetve egyéb munkát próbál keresni. Két hete a szakszervezet találko­zót kért az új épületben székelő igazgatótól, aki kisebb vonakodás után délután négy órára jelezte ér­­keztét. (Mellesleg: a munkaidő fél háromig tart.) A gyűlés kezdetén az érintettek döntő többsége jelen volt, hiszen számukra egyik megol­dás sem optimális. Bírálták az igaz­gatót, hogy nem képes lemenni kö­zéjük, s már vagy fel éve nem talál­koztak. Ez a tény is nagyban hozzá­járult a kritikus hangulat kialakulá­sához. Dr. Posvanc László—aki az igaz­gatói széket a múlt év végén három pályázó közül nyerte el (az alkalma­zottak neki szavaztak bizalmat), s később az illetékes minisztérium megerősítette őt funkciójában — rengeteg tennivalójára hivatkozott. Fél éve már otthon is alig tartózko­dik, nagyon sok energiáját leköt a vállalat irányítása. A vezetés és a munkások közti kapcsolattartás a termelési igazgatóhelyettes és a mű­helyfőnökök feladata — vélte. Bár­mikor jön, ha lesz ideje, de ezt előbb egyeztetni kell a szakszervezettel és a műhelyfőnökökkel. Ilyen ultimativ módon azonban többet nem — biz­tosította „kollégáit”. Egyébként azért érkezett négy órára, mert munkaidőben nem tartanak gyűlé­seket. Tavasszal több mint kétszáz munkást bocsátottak el. Ennek tu­datában többen az idén felvett iro­dai dolgozók száma felől érdeklőd­tek. Az igazgató úrnak nagyjából 20—25 új munkaérőről volt tudo­mása, akiket azért kellett felvenni, hogy a vállalat működni tudjon. Amúgy október 1-jétől kezdve drasztikusan csökkenteni fogják a dolgozók számát —jelezte. Novem­berben komplett műholdas vevőké­szülékek, jövőre pedig két új rádió gyártását szeretnék megkezdeni. Az új program megvalósításához csak 160 munkás kell, beindításához to­vábbi kölcsönre lesz szükség. Addig az alkalmazottak segíthetnének a vállalaton azzal, hogy fizetés nélküli szabadságra mennek, vagy pedig el­fogadják a felkínált pótmunkát. Ezidáig 50 fő részére sikerült a pozsonyi Figaróban munkát szerez­niük. Tárgyalnak a mezőgazdasági szövetkezetekkel is, de konkrét in­formációk még nem voltak a vállala­ti vezetés birtokában. A fizetés nélküli szabadság lehe­tőségét eleve kizárták az érintettek, hiszen annak leteltéig is kell valami­ből élniük. A mezőgazdaságba meg nem kívánkoznak, rossz tapasz­talatokat szereztek már a korábbi években. A Figaróban ígért 3000— 3500 koronás fizetésről szóló szava­kat (mellesleg: nem szabad továb­badniuk az ott dolgozóknak!) — mi­nimálbérhez lévén szokva — kétke­déssel fogadták. Pótmunkára vállal­koznak, de a vállalaton belül — han­goztatták. Arra pedig garanciát kö­veteltek, hogy nem kapnak felmon­dást, ha a vezetés javaslatainak vala­melyikét elfogadnák. Posvanc úr előbb ígéretet tett, hogy aki elmegy fizetés nélküli sza­badságra, azt vissazveszik. Később nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a szabadság ideje alatt kézhez kaphatják a felmondást. Olyan állás­pontot képviselt, hogy mindenkinek jogában áll a pótmunkát nem elfo­gadni, de abban az esetben az illető nem kapja meg elbocsátása esetén a lelépési dijat. Erre a következő javaslat szüle­tett: hozzák előbbre a felmondáso­kat, ne tartsanak senkit bizonytalan­ságban, mert az a legrosszabb. Az egyik műhelyfőnök figyelmeztetett: amíg nem tudja, mit és milyen tech­nológia alapján fognak gyártani, nem képes megállapítani, kire lesz a továbbiakban szüksége. Többen kétségüket fejezték ki az új gyártási programot illetően, hi­szen már az év elejétől hitegetik őket. Az igazgató úr tömör vélemé­nye: aki ebben a programban nem hisz, az elmehet. Pőthe László mérnök, igazgató­­helyettes a kétkedőkével ellentétes hangot ütött meg, három piackuta­tási eredmény alapján ecsetelte a szatellitprogram szebb jövőjét. Majd helyzetüket a vádlottak pad­ján ülőkéhez hasonlította, mert egy­két óra alatt nem lehet mindent el­mondani, ami hét-nyolc hónap alatt történt. Megállapította, hogy a mű­helyekben dolgozók valahogy na­gyon el vannak szigetelődve az in­formációktól. A vezetés felrótta a laza munka­­fegyelmet, a munkaidő letelte előtti távozásokat, a rossz kártyaütést. A munkások — hivatkozva a gyakori anyaghiány miatti kényszerű állá­sokra — ezt elismerték. Időközben a gyűlésezők száma egyre apadt, fél nyolcig csupán né­­hányan bírták ki. Hogy érdemes volt-e végig kitartani, döntsék el az ott maradottak. Annyi biztos, a fo­kozatosan kiürülő műhely az ellen­kezőjéről tanúskodott, a hallgatóság reakcióiból érződött, hogy nem volt a semmitmondó válaszoktól és az ígéretektől elragadtatva. Párbeszéd­ről szó sem volt, az álláspontok nem közeledtek. Legjobban talán egy elég korán távozó — a beszélgetés­ben aktív szerepet vállalt — hölgy tömör észrevétele jellemezheti a hangulatot: „Itt mesedélután van”. A gyűlés vége felé — miután be­mutatkoztam — megkértem az igazgató urat, hogy néhány percet szenteljen nekem pár részlet ponto­sítása végett. Posvanc úr készsége­sen bevezetett a legközelebbi irodá­ba. A „bemelegítő” kérdéseken át­esve bővebb magyarázatot szeret­tem volna kapni arra a kérdésre, hogy miért nem látogatja a műhe­lyeket. Semmivel sem sikerült töb­bet megtudnom, mint korábban. Ezt követően az új adminisztratív munkaerők számát kezdtem firtat­ni, amikor érdekes fordulatot vett társalgásunk: Posvanc úr szerepcse­rére ítélt. Ki vagyok, melyik újságtól jöttem, hogyan kerültem ide, hol jöttem be — tudakolta szorgosan. Majd felszólított, hogy hagyjam el a vállalat területét. Felszólításának eleget tettem. Kikísért, közben még váltottunk pár szót a kapu előtt, vé­gül annyiban maradtunk, hogy a fej­leményekre még visszatérhetünk... A. KIS BÉLA NÁLUNK KERESSEN UTÁNFUTÓT! KÍNÁLATUNK: KOVO PS 600-as Méretei: 120x190 cm Súlya: 170 kg Teherbírása: 450 kg Hátsó homlokfala leemelhető' 13-as keréknagyság VONÓHORGOKAT IS VEGYEN HOZZÁ Villamoscsatlakozókkal és a forgalmi engedélyhez szükséges iratokkal együtt a következő' autómárkákhoz kínáljuk: ékoda 105/120 (1984 előtt és után gyártottaknak) — ára: 800,-; ékoda Favorit — 850,-; Fiat 126 P — 800,-; Lada Samara — 900,-; Lada uni (2101,21011,2103) — 850,-; Moszkvics Ale­­ko — 900,-; Dacia — 850,-; Daewoo — 1050 korona Címünk: KOVO-Varga, 930 30 Rohovce 83, tel. (0709) 983 60 TÍZ NAPON BELÜL,UTÁNVÉTELLEL SZÁLLÍTUNK SZÚP-289

Next

/
Thumbnails
Contents