Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-17 / 178. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 17. A dunaszerdahelyi Progressonban Csépelték a szalmát Közismertebb nevén a Teslában, hiszen a vállalatnál hosszabb ideje dolgozó alkalmazottak szája inkább a régi névre áll rá. A „művelet” két hete kedden késő délután zajlott, s a vállalati vezetés, valamint a munkások közötti „eszmecsere” értendő alatta. Bár a címben képletesen említjük a mezőgazdaságot, elképzelhető, hogy a Progresson dolgozói nemsokára szorosabb kapcsolatba kerülnek a nemzetgazdaság ezen ágával. Miért és miképpen? Az alábbiakból kiderül. Az előzmények és a gyűlés néhány fontosabb mozzanatát tárjuk a nyilvánosság elé a feltett kérdések, az elhangzott vélemények és válaszok tükrében. Az adósággal küszködő pozsonyi Teslából a múlt év végén kivált a dunaszerdahelyi fióküzem, nevet változtatott, így jött létre a Progresson. Az önállósulásnak persze ára is volt: át kellett vennie az adósságállomány és a pozsonyi vállalat egy részét. A dunaszerdahelyi vállalat ebben az évben főleg Progresson 447 A típusú rádiókészülékeket állított elő. Az értékesítési gondokkal arányosan nőtt a raktárkészlet, jelenleg 27 ezer rádió eladatlan. Ezért, valamint a szállítófelek helyzetének megrendülése miatt kényszerű lépésre szánta el magát a vállalati vezetés: egy időre leállítja a gyártást, az alkalmazottaknak pedig fizetés nélküli szabadságot ajánl fel, illetve egyéb munkát próbál keresni. Két hete a szakszervezet találkozót kért az új épületben székelő igazgatótól, aki kisebb vonakodás után délután négy órára jelezte érkeztét. (Mellesleg: a munkaidő fél háromig tart.) A gyűlés kezdetén az érintettek döntő többsége jelen volt, hiszen számukra egyik megoldás sem optimális. Bírálták az igazgatót, hogy nem képes lemenni közéjük, s már vagy fel éve nem találkoztak. Ez a tény is nagyban hozzájárult a kritikus hangulat kialakulásához. Dr. Posvanc László—aki az igazgatói széket a múlt év végén három pályázó közül nyerte el (az alkalmazottak neki szavaztak bizalmat), s később az illetékes minisztérium megerősítette őt funkciójában — rengeteg tennivalójára hivatkozott. Fél éve már otthon is alig tartózkodik, nagyon sok energiáját leköt a vállalat irányítása. A vezetés és a munkások közti kapcsolattartás a termelési igazgatóhelyettes és a műhelyfőnökök feladata — vélte. Bármikor jön, ha lesz ideje, de ezt előbb egyeztetni kell a szakszervezettel és a műhelyfőnökökkel. Ilyen ultimativ módon azonban többet nem — biztosította „kollégáit”. Egyébként azért érkezett négy órára, mert munkaidőben nem tartanak gyűléseket. Tavasszal több mint kétszáz munkást bocsátottak el. Ennek tudatában többen az idén felvett irodai dolgozók száma felől érdeklődtek. Az igazgató úrnak nagyjából 20—25 új munkaérőről volt tudomása, akiket azért kellett felvenni, hogy a vállalat működni tudjon. Amúgy október 1-jétől kezdve drasztikusan csökkenteni fogják a dolgozók számát —jelezte. Novemberben komplett műholdas vevőkészülékek, jövőre pedig két új rádió gyártását szeretnék megkezdeni. Az új program megvalósításához csak 160 munkás kell, beindításához további kölcsönre lesz szükség. Addig az alkalmazottak segíthetnének a vállalaton azzal, hogy fizetés nélküli szabadságra mennek, vagy pedig elfogadják a felkínált pótmunkát. Ezidáig 50 fő részére sikerült a pozsonyi Figaróban munkát szerezniük. Tárgyalnak a mezőgazdasági szövetkezetekkel is, de konkrét információk még nem voltak a vállalati vezetés birtokában. A fizetés nélküli szabadság lehetőségét eleve kizárták az érintettek, hiszen annak leteltéig is kell valamiből élniük. A mezőgazdaságba meg nem kívánkoznak, rossz tapasztalatokat szereztek már a korábbi években. A Figaróban ígért 3000— 3500 koronás fizetésről szóló szavakat (mellesleg: nem szabad továbbadniuk az ott dolgozóknak!) — minimálbérhez lévén szokva — kétkedéssel fogadták. Pótmunkára vállalkoznak, de a vállalaton belül — hangoztatták. Arra pedig garanciát követeltek, hogy nem kapnak felmondást, ha a vezetés javaslatainak valamelyikét elfogadnák. Posvanc úr előbb ígéretet tett, hogy aki elmegy fizetés nélküli szabadságra, azt vissazveszik. Később nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a szabadság ideje alatt kézhez kaphatják a felmondást. Olyan álláspontot képviselt, hogy mindenkinek jogában áll a pótmunkát nem elfogadni, de abban az esetben az illető nem kapja meg elbocsátása esetén a lelépési dijat. Erre a következő javaslat született: hozzák előbbre a felmondásokat, ne tartsanak senkit bizonytalanságban, mert az a legrosszabb. Az egyik műhelyfőnök figyelmeztetett: amíg nem tudja, mit és milyen technológia alapján fognak gyártani, nem képes megállapítani, kire lesz a továbbiakban szüksége. Többen kétségüket fejezték ki az új gyártási programot illetően, hiszen már az év elejétől hitegetik őket. Az igazgató úr tömör véleménye: aki ebben a programban nem hisz, az elmehet. Pőthe László mérnök, igazgatóhelyettes a kétkedőkével ellentétes hangot ütött meg, három piackutatási eredmény alapján ecsetelte a szatellitprogram szebb jövőjét. Majd helyzetüket a vádlottak padján ülőkéhez hasonlította, mert egykét óra alatt nem lehet mindent elmondani, ami hét-nyolc hónap alatt történt. Megállapította, hogy a műhelyekben dolgozók valahogy nagyon el vannak szigetelődve az információktól. A vezetés felrótta a laza munkafegyelmet, a munkaidő letelte előtti távozásokat, a rossz kártyaütést. A munkások — hivatkozva a gyakori anyaghiány miatti kényszerű állásokra — ezt elismerték. Időközben a gyűlésezők száma egyre apadt, fél nyolcig csupán néhányan bírták ki. Hogy érdemes volt-e végig kitartani, döntsék el az ott maradottak. Annyi biztos, a fokozatosan kiürülő műhely az ellenkezőjéről tanúskodott, a hallgatóság reakcióiból érződött, hogy nem volt a semmitmondó válaszoktól és az ígéretektől elragadtatva. Párbeszédről szó sem volt, az álláspontok nem közeledtek. Legjobban talán egy elég korán távozó — a beszélgetésben aktív szerepet vállalt — hölgy tömör észrevétele jellemezheti a hangulatot: „Itt mesedélután van”. A gyűlés vége felé — miután bemutatkoztam — megkértem az igazgató urat, hogy néhány percet szenteljen nekem pár részlet pontosítása végett. Posvanc úr készségesen bevezetett a legközelebbi irodába. A „bemelegítő” kérdéseken átesve bővebb magyarázatot szerettem volna kapni arra a kérdésre, hogy miért nem látogatja a műhelyeket. Semmivel sem sikerült többet megtudnom, mint korábban. Ezt követően az új adminisztratív munkaerők számát kezdtem firtatni, amikor érdekes fordulatot vett társalgásunk: Posvanc úr szerepcserére ítélt. Ki vagyok, melyik újságtól jöttem, hogyan kerültem ide, hol jöttem be — tudakolta szorgosan. Majd felszólított, hogy hagyjam el a vállalat területét. Felszólításának eleget tettem. Kikísért, közben még váltottunk pár szót a kapu előtt, végül annyiban maradtunk, hogy a fejleményekre még visszatérhetünk... A. KIS BÉLA NÁLUNK KERESSEN UTÁNFUTÓT! KÍNÁLATUNK: KOVO PS 600-as Méretei: 120x190 cm Súlya: 170 kg Teherbírása: 450 kg Hátsó homlokfala leemelhető' 13-as keréknagyság VONÓHORGOKAT IS VEGYEN HOZZÁ Villamoscsatlakozókkal és a forgalmi engedélyhez szükséges iratokkal együtt a következő' autómárkákhoz kínáljuk: ékoda 105/120 (1984 előtt és után gyártottaknak) — ára: 800,-; ékoda Favorit — 850,-; Fiat 126 P — 800,-; Lada Samara — 900,-; Lada uni (2101,21011,2103) — 850,-; Moszkvics Aleko — 900,-; Dacia — 850,-; Daewoo — 1050 korona Címünk: KOVO-Varga, 930 30 Rohovce 83, tel. (0709) 983 60 TÍZ NAPON BELÜL,UTÁNVÉTELLEL SZÁLLÍTUNK SZÚP-289
