Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-17 / 178. szám
1991. szeptember 17. Szabad ÚJSÁG 9 z^xQgQ2B23---------7 WSPORTI Magyar NB 1,4. forduló I. labdarúgóliga, 6. forduló A kékek kiütötték Változik, legfőképpen a forma Azok a szép hatvanas, hetvenes évek! Gonosz választást kínált a vasárnap délelőtt: múlt és jelen között kellett dönteni Az ember pedig van annyira gyarló, hogy egyikről sem hajlandó lemondani Ezért az Albert Flórián ötvenediksziiletésnapjára rendezett Fradinosztalgiamérkőzés és az MTK—-Videoton bajnoki között döntetlent hirdettem. Az Üllői úton az első, a Hungária körúton a második félidőt néztem meg. A hatvanas és hetvenes évek ferencvárosi futballistáinak csúcstalálkozóját persze hiba lenne egyszerű sporteseményként értékelni. A Szőke-Varga- Albert-Rákosi-Fenyvesi álomcsatársor 23 év óta először állt össze. Juhász István San Diegóból tért haza e meccsre, az ellenfélnél a Nyilasi-Ebedli-Mucha középpályás trió idézte az utolsó nagycsapatot, az egyik kispadon Mészáros Dodó bácsi, a másikon Dalnoki Jenő ült. A lelátón pedig emberek ezrei, bizonyítván: a szurkoló nem felejt. Hogy a futballista felejt-e? Azt hittük, ez az ünnep mellett csak részletkérdés lesz. Nem lett az. Ebedli az első percben lőtt gólja előtt olyan sprintet vágott le, amilyenre fénykorában sem vállalkozott, Szőke rettegett jobblába hozta meg az egyenlítést, Hajdú azzal a régi vetődéssel ütötte ki a bal sarokból Albert lövését, az ünnepelt Császár aztán büntetőből mégis betalált. A fiatalabb csapat így is nyert 5:2-re, de ezen nincs mit csodálkozni. Még akkor sem, ha a hetvenes évek gárdája egy komplett csatársort nélkülözött. Pusztai négy éve halott, Magyar végleg idegenbe szakadt, Szabó itthon van, de ki tudja merre jár? A legnehezebb feladat Flóri mellett Varga Zoltánra várt. A többieket ugyanis öregfiúk meccsen, kispadon, televízióban a szurkolók látták megpocakosodni, megöregedni, de Varga csak legendaként élt a hívek emlékezetében. Isten áldotta tehetségként, fiatalon. Kiállta a próbát. Rendre úgy nyúlt a labdához, ahogy az utóbbi években senki magyar pályán. Egy deka súlyfelesleg nélkül futott fel-alá, az ember úgy érezte, a hetvenes, sőt, a nyolcvanas évek csapatában lenne a helye. Elgondolkodtató, futballon és sporton túlmutató tény: Varga mellett az alsónémedi rétekről Amerikába elszármazott Juhász tűnt a legfiatalabbnak az „öregek” közül. A két ember, aki az elmúlt időt nem Magyarországon töltötte. Véletlen egybeesés? BALLAI ATTILA Az UEFA Kupa jegyében Még nem szuper a Vác A Vác semmiben sem különbözik a többi NB I-es csapattól. Persze, a kijelentés csak akkor helytálló, ha vizsgálatunk tárgya pusztán az: hány meccsen jutott túl az első osztály. De ha mennyiségen felül a minőséget, azaz a hogyant is firtatjuk, rögtön sokszínűvé válik a kép, s a legtisztább, legvilágosabb színekkel, ugyanakkor a legkarakterisztikusabb vonalakkal az Izzó rajzolódik ki előttünk. Négy forduló (ebben teljes az egység) egyenlő hét ponttal (váci specifikum). S ezt a hét pontot nem összekoldulta, összekunyerálta, kiszenvedte Csank János csapata, sokkal inkább összefutballozta. Az ellenfelek között pedig ott találjuk a Ferencvárost (a tavalyi ezüstérmest), a Pécset (övé volt a bronz) és a Siófokot (amely nem annyira a múltjára lehet büszke, mint a reményeire). Szombaton épp a pécsiek kaptak kiadós leckét a modem futballból. A vendégeknek olyan okításban volt részük, hogy talán még jegyzetelni sem volt idejük, nem ellenállni (milyen remek találmány is a videó!...). Gyors, pontos és ellenállhatatlan volt a hazai legénység, senki sem dajkálgatta a labdát, nem tekeredett rá, a váci akciók oly természetességgel folytak a pályán, mint a Dráva Lelenyénél. Tény, hogy a Vácban kemény munka fekszik, s ez, meg a kitűnő rajt önbizalmat kell hogy adjon a játékosoknak. Ha ők alkotják az egyik legjobb magyar csapatot, amelynek kötelezettsége van külföldön is (az UEFA Kupában). Még nem szuper ez a gárda a jelző abszolút értelmében, legfejlebb relatíve, a feltételeihez, a körülményeihez képest. S ennek a kisvárosi együttesnek szerdán egy hatalmas ország monstrum fővárosának nagy múltú klubjával kell felvennie a versenyt. Ha az Izzó a párharcból győztesen kerül ki, nagy tettet visz végbe. De elöljáróban nem árt rögzíteni (már csak a szurkolói csalódottság megakadályozása végett is), hogy a Dinamo egy európai színvonalú bajnokságban botladozik, míg a Csank-legénység egyelőre csak itthon vitézkedik. Egyelőre... (borókai) Az NB I 4. fordulójának játékosa (Sok)mindenből az első... „Hemzsegtek” a jó osztályzatok a fordulóban. A sort a váciak nyitották pénteken — Víg és Zombori—, majd a kispesti Vincze két gólt vágott Tatabányán, a győri Végh pedig „kivédte az UTE játékosainak a szemét” a Megyeri úton. Valamennyiük kalkulusa nyolcas, amely általában elegendő ahhoz, hogy valaki a forduló játékosa legyen. Fischer Pál azonban Siófokon még náluk is jobb teljesítményt nyújtott. A válogatott csatár két gólja mellett Duró találatát „feladóként” jegyzi, a mérkőzés folyamán végig remekül futballozott, és ezzel tudósítónktól kiérdemelte a magas kilences osztályzatot. Fischer a BVSC-MÁVTRANSSPED ellen első siófoki gólját szerezte, ezért arról kérdeztük, pályafutása során milyen volt az első... ... NB I-es gólja? — Az Üllői úton rúgtam a Zalaegerszeg ellen. Az volt a harmadik élvonalbeli meccsem, 0:0-nál vágtam egyet, meg is nyertük a derbit l:0-ra. ... meccse, amelyet látott? — Arra már nem emlékszem, hogy ki volt az ellenfél. „Természetesen” a Fradit láttam az Üllői úton. Apámmal mentünk ki a meccsre, én még alig látszottam ki a földből. ... válogatott, melyben szerepelt? — A Bicskei irányította ificsapatban voltam először válogatott. Ez a Pintér, Keller, Szeiler-féle csapat volt. Sajnos, én a moszkvai Európa-bajnokság előtt kimaradtam. ... bőrlabda, amit kapott? — Pilisszántón laktunk, ha jól emlékszem, hatéves lehettem, amikora nagyanyám meglepett egy „igazival”. ... külföldi „túra”? — A Ferencváros ificsapatával jártam Ausztriában, tizenöt évesen. Rettentő büszke voltam, hogy „világjáró” lettem. ... „felnőtt” válogatottság? — A görögök ellen, 1988-ban. Nyertünk 3:0-ra. Mit mondjak, madarat lehetett volna fogatni velem. Mezey György volt a szövetségi kapitány... ... pénz futballistaként? — Nem voltam még tizennyolc éves, valami prémiumféiét kaptunk. ... alkalom, amikor abba akarta hagyni? — Most nyáron, amíg tartott az átigazolási herce-hurca. El is voltam keseredve, hogy a Ferencváros ilyen könynyen lemondott rólam. ... autója? — Sokáig nem volt kocsim. Huszonnégy éves voltam, amikor vettük a Volvót. ... interjúja, és mikor adta? — A rádiós Molnár Dánielnek nyilatkoztam Jerevánban, az ifjúsági világbajnokságon. (a-d.) a bányaszokat Gólözön jellemezte az I. labdarúgóliga 6. fordulóját. S az, hogy ezúttal nem sok babér termett a vendégek számára, hiszen hét esetben vesztesen voltak kénytelenek elhagyni a játékteret. Egyszer azonban — s ez volt a forduló legnagyobb meglepetése — térdre kényszerültek a vendéglátók: a Slovan 3:0-ra legyőzte a Baníkot. Örvendetes tény, hogy az idei bajnokságban a szurkolók egyre több gólnak örülhetnek. Példa erre a 6. forduló, melynek nyolc mérkőzésén harminc gól született. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a gólszüret azt jelenti, bizony néhány együttes nem üti meg az európainak egyáltalán nem nevezhető I. liga színvonalát. Vessünk csak néhány pillantást a táblázatra! A Hradec Králové játékosai 540 perc alatt mindössze egyszeri!) tudtak hálóba találni. Ez önmagáért beszél. Ugyancsak góliszonyban szenvednek a Cheb (2), a C. Budéjovice (3) és a Trnava (3) labdarúgói is. A Vítkovice csatárai ugyan már ötször megrezegtették az ellenfél hálóját, de kapusuk 21- szer(!) kapitulált. Hacsak csoda nem történik — bár ebben a banokságban minden megtörténhet — az előbb felsorolt öt együttesből jövőre kettő egy osztállyal lejjeb lesz kénytelen futballozni. Óriási bravúrt hajtott végre a Slovan Bratislava. Talán még a legoptimistább Slovan-szurkolók sem gondolták volna, hogy a kékek két ponttal a tarsolyukban térnek haza ostravai kiruccanásukról. A tudósítások szerint a vendégek megérdemelten győztek, minden csapatrészükben felülmúlták ellenfelüket. Ez azért meglepő, mert a Skarabela, Neőas, Casko hármas az egyik legjobb középpályássor az I. ligában. Az egykori fenegyerekek, Lancz és KriStofík valósággal leiskolázták Neőasékat. A Slovan kapujának előterében korlátlan úr volt Vencel (11-est is hárított), a védelemben pedig Glonek jeleskedett. Kérdés, ez a teljesítmény mire lesz elegendő a Real Madrid ellen. A táblázat élére a bajnokság történetében először az Olomouc került. Nincsenek nagy nevek a Sigmában — a sztárok már külföldön kergetik a bőrt —, de Brückner edzőnek sikerült remek csapatot összekovácsolnia. — Azért van még mit tanulnunk — nyilatkozta az Olomouc trénere a Bohemians elleni mérkőzés után. —A harmadik gól után nem lett volna szabad megengednünk, hogy a Bohemians felkeljen a padlóról. Ilyen hibát egy igazi nagy csapat nem követ el. Mindenesetre a Sigma vasárnapi teljesítménye jó jel a közelgő kupaszerda előtt. -nl-Kéz a kézben... (VojlKek felvétele) c Pletykasarok Janajev a Fradiban Edzést tart a Ferencváros. A púk a levezető köröket futják, a kispadon egymás mellett ücsörög a két edző, Nyilasi Tibor és Szepessy László. Pont egy hely van közöltük, odatclepszcm. Több sem kell Nyilasinak! Széles mosollyal mutogat Szepessyre, miközben tájékoztat a legfrisebb fejleményekről. „A Szegynek percrőlpcrcre változik a beosztása. Hosszú évekig csak a nemes "Ló” névre hallgatott, de aztán jött a francia kapcsolat, és „Ló"-ból villámgyorsan Brutus lett. Brutus büszkén viselte a nevét, egészen a legutóbbi időkig Mostanában azonban csak arra hallgat, ha Janajevnck szólítják. Sőt Ő kéri, hogy így szólítsák, hiszen igazi példaképnek tekinti a nagy puccsszcrvezőt..." Ez utóbbi mondat már nem folytatódhat, hiszen egy nagy — nincs jobb szó! — röhögés az egész kispad Szepessy Ló, Brutus, Janájev nem sértődik meg de parádriposztja már nem való egy újság hasábjaira. A hangulat mindenesetre jó, az ellentétek elsinmltak 1 — ezt a fent említett példa számunkra fényesen bizonyítja! Mészöly Dunaharasztiban? Nem mindennapos átigazolási hírt hallottunk a közelmúltban. A Mészölycsalád egyik tagját Dunaharasztiba hívják futballozni Mielőtt bárki is a fejéhez kapna, nem a szövetségi kapitány vállalja újra a játékot — bár azt termé! —, még csak nem is a Mészöly Géza tart a kiscsapatba. Ő jól érzi magát a Vasasban! De a család harmadik férptagja, az ipabb Kálmán — bár ő az egyre népszerűbb, keresettebb Disznófő vendéglő vezetőjeként jól érzi magát — úgy gondolja, esetleg újra kapusmezt húz, és a háló elé álL A rossznyelvek szerint, amit ezúttal a papa képvisel, nem is kaphat gólt, hiszen a szerény súlyfelesleggel rendelkező Kálmán csak kirakja a kezeit, és a labda már nem is fér be a kapuba!
