Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-17 / 178. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 17. Bánat helyett: Külföldi állampolgár is jogosult? Borha fojtjuk a bort (és a szoltfegazdát) Már egy órája ismerkedtem az önálló nagykürtösi borászati üzemmel, újabban MOVINO-val, amikor Varga Milos igazgató egyszer csak kifakadt: — Itt, az Ipoly mentén mindig is jobbára földművelésből, mezőgazdasági munkából éltek az emberek. Gyár, vagy üzem most is csak mutatóba akad. Ráadásul azok is a tönk szélén állnak... Gyakoriak az elbocsátások, egyre több a munkanélküli. Az állás, kereset nélkül maradóknak szinte esélyük sincs az újraelhelyezkedésre... Ingerült mindenki; kenyérre, tejre, élelemre kell a pénz, egyre ritkábban ülnek le az emberek a kocsmaasztalokhoz békés kvaterkázásra, borozni, poharazgatni. Többnyire a pultnál, állva belöknek egy sört meg egy felest, aztán mogorván, szótlanul máris fordulnak ki az ajtón... Megértem az igazgatót, nagyon is megértem a bánatát Itt a szüret, s neki még tavalyról mintegy 60 millió korona értékű bor van a nyakán! ißzftopentf’—költőpénz? Évekkel ezelőtt egyre-másra telepítettek szőlőt Szlovákia legfiatalabb járásában a mezőgazdasági üzemek. Botorság is lett volna kimaradni a jónak látszó üzletből, hisz az állam nagyvonalúan honorálta, jelentős összegekkel dotálta igyekezetüket. Nem egy szövetkezet épp a „szőlőprogram” révén tudta esztendőkön át fenntartani magát. A gazdaságok 15—18 koronát kaptak a termés kilójáért. De hát hol van már a tavalyi hó! Az idén, jegyezte meg az igazgató, egy kiló fehér szőlőnek négy korona húsz fillér és hat ötven között mozog az ára, míg a piros fajtákért legfeljebb hat korona jár. Szinte megbénítja a létbizonytalanság az embereket, megöli a vállalkozókedvet. A nagykereskedelem is privatizáció előtt áll, a piac jóformán teljesen széthullott, nagyon kevés vezető merészel — és akar egyáltalán — jelentős beruházásokba fogni. A műtét sikerült, de... MiloS Varga üzemalapító, 31 éve dolgozik a borszakmában. — Megvallom őszintén — mondta keserű szájízzel —, nem látom az alagút végét. Most a legtöbben taktikáznak, majd mindenki túlérésről szónokol, közben meg sodródunk az árral, a kivárással iparágakat tehetünk tönkre, s félő, hogy mire feleszmélünk, túl késő lesz, és úgy járunk, mint ama bizonyos orvos, aki első beavatkozása után büszkén jelentette, hogy az operáció sikerült, csak a beteg halt bele a műtétbe. Akadozik a termelés, az áruszállítás, az ellátás, az üzemek nem tudnak mit kezdeni egyre halmozódó készleteikkel, a boltokban pedig külföldről importált — és korántsem garantáltan jó minőségű — készítmények okoznak a hazai termelőknek sok fejtörést. S mindez állami jóváhagyással történik! Szerte a világban, szigorú regulák, rendeletek, törvények védik a belpiacot, minálunk viszont — ezzel szöges ellentétben — a kormány éppen a hazai termelők kárára hoz határozatokat. Szomorú jubileum A nagykürtösi járás területén mintegy 2000 hektár nagyüzemileg művelt szőlőterület van, amelyből 1500 hektár fordult ezidáig termőre. A másfélezer hektáron átlagban 1000—1200 vagon szőlő terem, melynek több mint két harmadát a borfeldolgozó üzem vásárolta és dolgozta is fel. Az egész készletet tárolni is tudta az idén húszéves üzem. Jelenleg, mivel 400 vagon tavalyi bor foglalja le a tartályok egy részét, csupán 500 vagon szőlő átvételére köthetnek szerződést. Más járásokban, sajnos, még kritikusabb a helyzet. A feldolgozó 21 személyt foglalkoztat. — Mi eddig Kelet-Szlovákiába szállítottuk a készleteinket — mondta MiloS Vagra —, most viszont már kézi palackozógépet is vásároltunk. Fajborok olcsó áron Az üzem kizárólag fajborokkal foglalkozik. Az igazgató büszke is rá, hogy az ő boraik a legolcsóbbak a hazai piacon. Egy liter fehér rizling 20 koronába, a kékfrankos 23 koronába kerül. A hordós borok közül a zöld veltelíni litere 22, a szentlőrincié 24 korona. Telefoncsengés szakította félbe beszélgetésünket. A vonal túlsó végén a nyitrai járás egyik mezőgazdasági üzemének az elnöke. Csak a MOVINO igazgatójának szavait értettem: „Bármikor hajlandó vagyok annyi szőlőt felvásárolni önöktől, ahány liter bort átvesznek tőlünk!” Erre a hívó fél gyorsan elbúcsúzott... Az üzem 70 magánvendéglő, étterem, falatozó, kocsma részére szállít bort. Az alkalmi vásárlók egy hónapban 15 ezer koronáért vesznek közvetlenül a helyszínen a készletből. Ha nem csurran, legalább cseppenjen! Kézi palackozóval a világpiac felé?! Nyugatra nem kell! A piros fajták feldolgozására tavaly új csarnokot avattak. Az építkezés kezdetekor még nagy volt a vörösbor keletje. Azóta a helyzet megváltozott. A nyugati piacra, a MOVINO képtelen betörni. Ahhoz modernebb berendezéseket kellene vásárolni. Ehhez viszont rengeteg pénzre lenne szükség. Pénz azonban nincs. — Ráadásul elestünk a csehországi piacoktól is — bökte ki az őszinte ember —, a mi termékeinket külföldről, egyebek mellett Spanyolországból vásárolt olcsó borral kiszorították. Sajnos, kénytelenek vagyunk lenyelni a békát! Lehet, hogy mindez már függetlenségi törekvéseink eredménye? A múlt rendszerben a Nagykürtösi járásban, A Közép-Szlovákiai kerületben szüretelt szőlőből készült borokat Kassán palackozták, s kelet-szlovákiai termékként kerültek forgalomba. A kassai részleg mintegy 800-1000 vagon bort palackozott évente, s ennek a 60 százalékát a kürtösi üzem szállította, biztosította. Most már másoktól független, önálló cég a MOVINO, ám nem igen tud mit kezdeni az önállóságával. A gazdaságok a csemegeszőlőt már leszedték, az igazi szüret azonban legkorábban szeptember végén kezdődhet. De hogy ilyen szomorú szüret is régen volt már, ahhoz semmi kétség nem férhet ZOLCZER LÁSZLÓ A piros szőlőfajták feldolgozására új csarnokot is építettünk.- (Milos Varga) (A szerző felvételei) Kárpótlásul—Magyarországon Több olvasónk kérdéseivel fordultunk Taba Lajos mérnökhöz, a Magyar Köztársaság pozsonyi konzuljához a magyarországi tulajdonviszonyokat illetően az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, az idén hozott XXV. számú törvény magyarázatáért. — Ki jogosult kárpótlásra? — Aki 1949. június 8-át követően szenvedett sérelmet és a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt, vagy akit ugyanebben az időszakban a magyar állampolgárságtól való megfosztással összefüggésben ért sérelem. Jogosult természetesen a leszármazottja, vagy túlélő házastársa is. Nem illeti kárpótlás azt, akinek igényét nemzetközi szerződés már rendezte. — Örökölhető-e a jogosultság? — Minden érintett kizárólag saját jogon részesülhet kárpótlásban. Ha elhalálozott, a leszármazói jogosultak. Ha nincsenek, akkor a túlélő házastárs, aki a sérelem elszenvedésekor a házasságban vele együtt élt. Fontos megkötés az is, hogy az érintettek a kárpótlásról nem mondhatnak le egymás javára. — Miként érvényesíthető az igény? — Kilencven napos határidőn belül bármikor benyújtható a kérelem. Jogalkotásunk rendje szerint az 1991. május 26-án kihirdetett törvény hatályba a 30. napon lép, ha az a Magyar Közlönyben is megjelenik. A határidő elmulasztása jogvesztő. Egyébként az igények kielégítésének sorrendjét nem befolyásolja az, ha valaki a határidő kezdeti vagy utolsó napjaiban jelenti be azt. A kérelmet az illetékes megyei kárrendezési hivatalhoz, a külföldön élőknek a fővárosi kárrendezési hivatalhoz kell benyújtani. — Milyen okiratok szükségesek hozzá? — A kárpótlási igények érvényesítésekor megengedhetetlen a tanúbizonyítás, feltétlenül szükséges az írásbeliség. Ha a kérelem időben megérkezik a kárpótlási hivatalhoz, a szükséges bizonyítékok már később is beszerezhetők, erre a hivatal póthatáridőt ad. A volt tulajdont nagyon sok közvetlen vagy közvetett bizonyítási eszköz igazolhatja, amelyről az illetékes hivatalok adnak tájékoztatást. — Hogyan állapítják meg a kárt? — A kár mértékét átalányértékben határozzák meg, három nagy csoportot megkülönböztetve: ingatlan, vállalat, termőföld. Az átalányérték magában foglalja az ingóságok értékét is. — Mi a kárpótlási jegy? — A kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő értékpapír. Ellenében, a kárpótlásra jogosult kérésére, a társadalombiztosítás keretében életjáradék folyósítható. Egyébként az értékes a mindenkori piaci kereslet-kínálat határozza meg, mert tulajdonosa ellenérték gyanánt az állami vagyon megvásárlásakor részvényeket, üzletrészeket szerezhet vele. Szabadon átruházható, magányszemélyekre épp úgy, mint szervezetekre, bankokra, társaságokra. — Köszönöm a tájékoztatást. Hajdú András Francia bor Állami támogatással A világ egyik vezető tőkés országa (Franciaország) Nyugat-Európa legnagyobb területét tudhatja magáénak, mintegy félszáz millió lakosával Gazdasági életére jellemző: a nagyipar mellett mindmáig jelentős maradt a Ids- és kézműipar, valamint a mezőgazdaság. Ez utóbbi ágazatban a 10— 50 hektáros birtokok — egyelőre — jelentik az uralkodó formát, ám megfigyelhető bizonyos mértékű koncentráció, a viszonylagosan nagyobb farmok létrejötte. Franciaország a világ egyik legnagyobb szőlőtermelője és borimportőrje, ezért felkerestük Poitiers vidékének legkorszerűbb borszpvetkezetét. A fenti sorokat figyelmesen olvasván rögtön szembetűnik egy paradox állítás, miszerint különlegesnek tűnik egyszerre legnagyobb szőlőtermelőnek és borvásárlónak lenni. Pedig egyszerű a magyarázat: a franciák igencsak szeretik a bort, még a magyaroknák is magasabb a statisztikai számuk. Az egy főre jutó fogyasztás ugyanis nincs messze a kétszáz litertől. Érdekes módon a márkás borokat viszont exportálják. Ki ne ismerné például a Champagne, vagy a Bordeaux környéki híres itókákat. Mellékesen megjegyezzük, hogy Normandiában és Bretagneban az almából készült bor a legnépszerűbb, ugyanis e vidékeknek köszönhetően mondhatják el magukról világelsőségüket az almatermesztést illetően. Az Atlanti-óceán közelségében lévő egyik borvidék központja Poitiers városától alig húsz kilométernyire található: Cave-Vins du Haut Poiton. A hétszázfős borszövetkezet igazgatójától, Jean Francoistól megtudtuk, hogy az 1948-as megalakulás óta forradalmi változásokon ment keresztül a szövetkezet. Az 1950—60-as években olyannyira rosszul mentek a dolgok, hogy kénytelenek voltak nagymértékű szerkezetátalakítást megvalósítani hatékony minőségi követelményrendszer felállításával, új társasági formában. S ez a változtatás már garanciát nyújt a tagság számára. Kézenfekvő a negyven települést magában foglaló szövetkezet bortermelőinek minősítése: számmal ellátva (a címkén) ellenőrizhető az eredetiség, így megnyílt a lehetőség a kiváló áruk exportjára. Az itt termelt borok csaknem felét szállítják Németországba, Hollandiába, Dániába, az Egyesült Államokba és Kanadába. A fehér bor az uralkodó e régióban (60%), a vörössel szemben (40%). A borpincében tett látogatásról hangsúlyozandó: a magas technikai színvonal, a modern technológia és természetesen a nagyfokú tisztaság. Az évi ötvenezer hektolitert előállító pincegazdaságban mindössze harmincán dolgoznak állandó jelleggel, s ennek csupán fele ténykedik fizikai állományban, tizenöten képviselik a szellemi kategóriát, magyarán az adminisztrációt. Átlagosan három millió üveggel palackoznak évente, amiből a hagyományos nemzetközi szabvány szerinti (0,75 1) kiszerelés adja a termelés mintegy kilencven százalékát. A fennmaradó tíz százalék fél literes adagokban kerül a fogyasztók asztalára, ami Magyarországon még kevésbé ismert forma. Mindenesetre az ötlet nem elvetendő a Kárpát-medencében sem, hisz ha az anyagi helyzetünkre, vagy a kisebb fogyasztású igénylőkre gondolunk, feltétlenül indokolt ennek bevezetése. Egyébként a vidék legjellegzetesebb fajtáit érdemes megjegyezni: Sauvignon, Chardonnay, Gamay és Heritage. Az a lényeg: az államtól közvetlenül kapják a szubvenciókat a termelők. Szalay Attila
