Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-17 / 178. szám
1991. szeptember 17._____________________________________ Szabad ÍjSAG_ Gyógyítók ós gyógymódok 5 (A szerző felvétele) Füvek és virágok ismerője Egy birkózóból masszőr lesz... A Füleki Városi Művelődési Ház ajtaja újabban mindig tárva-nyitva áll. Ha nem így lenne, a látogatók azóta talán már le is tépték volna róla a kilincset. Amióta ugyanis egy új, rendhagyó szolgáltatás nyílt itt, nemcsak Fülekről, de a környező falvakból is tömegesen jönnek az emberek. * * *- Dusán ma később jön - közli velem egy fiatalasszony az épület folyosóján. Természetesen elhatároztam, hogy megvárom. Közben figyelem az utca forgatagát, és csaknem minden középkorú vagy idősebb férfiban őrá tippelek. Talán beidegződésből, mivel „csontkovácsnak“ is nevezik? Annál nagyobb a meglepetésem, amikor egy fiatalember lép oda hozzám: „Grano Dusán vagyok.“ Bemutat(koz)ás Dusán a nyár elején tért haza Szófiából, friss diplomával: a testnevelési főiskolán végzett. Még nincs huszonhárom éves; a szlovákon és a magyaron kívül négy nyelven beszél. Korábban járási bajnokságot nyert asztaliteniszben, főiskolás korában birkózóversenyt Szófiában, s jelenleg ő a füleki labdarúgó csapat tartalékkapusa. A teljesség kedvéért tegyük még hozzá, hogy hegedül, zongorázik, és iskolázott baritonja van. A Bulgáriában szerzett oklevele alapján testnevelő tanár, de ugyanott szerzett nemzetközi I. osztályú birkózóedzői képesítést is. Ez pedig - ismerve a bolgár birkózósport színvonalát - nem kis dolog! Ezen kívül ott-tartózkodása során elsajátította az ázsiai gyógymódok alapjait, valamint az európai masszázstechnikát. A kezdet- A gyakorlatok során egyszer roszszul estem, és utána hosszú ideig fájt a derekam - fog bele a „sztorijába“ Dusán. - Mivel a főiskolánkon a sportorvosi képzés keretében masszázst is oktatnak, tudtam, hogy sok jó képességű masszőrünk van. Felkerestem az egyiket, és valóban: olyan sokoldalú szakemberre bukkantam benne, aki az európai és az ázsiai (főleg kínai) masszázshoz egyaránt értett, azon kívül egy kicsit „csontkovács“ is volt. Többször jártam nála még azt követően is, hogy helyrerakta a csigolyáimat. Több fogást megtanultam tőle, s egyszer alkalom is adódott, hogy kipróbáljam azokat. Egy összejövetelen - amelyen élsportolók és főiskolai tanárok is részt vettek - felajánlottam egy hátfájásra panaszkodó angol professzornak, hogy meggyógyítom. Ott helyben, a teraszon helyre is raktam „ Akcióban" a csigolyáit. Rögvest több páciensem is akadt: például egy ciprusi vágtázó térdét és hátgerincét is sikeresen kikezeltem. Kedvet kaptam a dologhoz, és - mivel egykori mesterem időközben Olaszországba költözött - beiratkoztam egy tanfolyamra, ahol ázsiai masszázst oktattak. Nem volt olcsó mulatság - ezer levát kellett befizetnem de tudtam, hogy az ázsiai masszázs jóval hatásosabb, és nem utolsó sorban látványosabb is az európainál. Az ilyesmi pedig általában vonzó az emberek számára. Eléggé tekintélyes nemzetközi gárda verődött öszsze, és ott ismerkedtem meg részletesebben a kínai gyógyítás alapjaival, például a fülterápiával. Gyógyítás - kölessel-A fülkagyló egyes részein olyan pontok találhatók, amelyek hatással vannak az ízületek mozgatására, illetve azok energia-ellátására. Ezekre a pontokra az akupunktúrás módszerek mellett apró szemcsékkel is hatást lehet gyakorolni. Kínában erre a célra rizsmagot használnak, Bulgáriában homokot, én pedig kölessel dolgozom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kölesnek, vagy bármilyen más magnak van gyógyító ereje; a lényeg az, hogy a megfelelő pontra kell hatni vele. Rászórom pl. egy ragtapasz belső oldalára, kb. fél négyzetcentiméter nagyságú felületen, aztán felragasztom, miáltal állandó nyomást gyakorol a szóban forgó pontra. Ez a gyógymód igen bevált a fogyni kívánóknál, bár jómagam mindemellett inkább a rendszeres sportolás híve vagyok, és sokkal szívesebben ajánlanám mindenkinek, hogy estefelé húzzon melegítőt, és kocogjon egy félórácskát. Olyan eset is volt, hogy beállított egy nyákkendős úriember, és izomerősítő tablettákat kért tőlem. Egy kis fizikai munkát ajánlottam... Egyébként itt kell elmondanom azt is, hogy a bolgárok jóval kitartóbb és bizakodóbb páciensek. Volt olyan, aki tizenkétszer jött el hozzám, amíg segíteni tudtam rajta. Nálunk valaki eljön egyszer, legfeljebb kétszer, s ha elmarad a látványos, azonnali eredmény, többször már nem jön, sőt csalónak nevez. Pedig én pénzt sem fogadok el... Mit ér Füleken egy oklevél? A füleki birkózósportnak bizony inkább a múltja fényesebb, mint a jelene. Régen volt már, amikor olyan hírességek dolgoztak itt, mint Varga Ervin, Sliva Tibor vagy Hegedűs Péter. Dusán, mint már említettük, nemcsak edzői oklevelet szerzett Szófiában, hanem aktívan birkózott is; legjobb eredménye az akadémiai bajnokság megnyerése volt a 68 kg-os súlycsoportban. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy hazatérése után jelentkezett a füleki birkózó szakosztály vezetőinél.- Közöltem velük, hogy edzői képesítésem is van, amit ők merev fejbólintással tudomásul vettek - aztán semmi. Én pedig nem kerestem többé fel őket, mert utálom ezt a fajta hozzáállást. Ennek ellenére a nyáron mégis együtt edzettem a fiúkkal. Hogy hogyan? Megtudtam, hogy az edzőjük nyáron a közeli üdülőben tevékenykedik másodállásban - butikos vagy úszómester, mit tudom én -, és nem jár az edzésekre. Hát eljártam én... Ehhez még annyit, hogy októberben bevonulok, és már közölték velem a Losonci Katonai Parancsnokságon, hogy a pozsonyi katonacsapathoz kerülök, amelynek birkózói most kerültek fel az élmezőnybe. Pozsonyban tehát szükség van rám, Füleken viszont, úgy látszik, nem volt. Nem sok ideig marad tehát már Grano Dusán a „Vigadóban“, ahogy Füleken a művelődési házat nevezik. Addig viszont kétségkívül sokan ellátogatnak még ho?zá, hogy panaszaikon enyhítsen. Jövő júniusban, leszerelése után pedig remélhetőleg nemcsak itt üdvözlik majd újra szívélyesen, hanem a füleki birkózósport irányítói is jobb belátásra térnek... FARKAS OTTÓ Néha elképedve veszem tudomásul, mennyire visszaél az ember a természet türelmével, önzetlenségével. Ami azonban a számomra még ennél is meglepőbb, a természet a gyakori sérelmek ellenére sem vonja meg tőlünk kegyeit. Gyógyszertárába belépést nyerhetnek mindazok, akik értenek a füvek és a virágok nyelvén. Sülik József vágfarkasdi természetgyógyász ezek közé tartozik. De mindezt mások javára is csinálja. Elsősorban is azt szeretné, ha betegeit azzal a boldog meggyőződéssel bocsáthatná útjukra, hogy segíteni tudott rajtuk. A beteg ember sosem firtatja, honnan érkezik a segítség, ha az gyógyuláshoz segíti őt. Sülik József a katonai szolgálatának idején érszűkületben szenvedett, s testének egyik oldala csaknem teljesen megbénult. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni, s így utolsó lehetőségként felkeresett egy idős pozsonyi természetgyógyászt, aki teával kezelte őt. Néhány hónap múlva meg is mutatkozott az eredmény. Ez a fajta betegség viszont teljesen el nem múlik, s kiújulása kétségbeejtette a fiatalembert. Ezúttal már teljes bizalommal indult útnak, hogy ismételten segítséget kérjen a füvesembertől. Az viszont időközben már meghalt. A mi vágfarkasdi betegünk nem adta fel, megvásárolta a hozzáférhető irodalmat, s a gyógyfüvek tanulmányozásába kezdett. A faluban Zsemle Margit néninek is voltak ilyen könyvei, hiszen egykori szerettei is ezzel a régi mesterséggel foglalkoztak. Együtt indultak el az erdőbe, hogy füveket, virágokat gyűjtsenek. Sitiik József végül megtalálta a számára olyannyira szükséges teakeverékeket, s nagy megnyugvással töltötte el őt az a tudat, hogy legyőzött egy betegséget. A győzelem újabb kihívásra serkentette, ezért úgy gondolta, ha már segíteni tudott önmagán, másokról sem feledkezhet meg. A gyógyszertárak kellemetlen szagának, ridegségének megadóan és kelletlenül vetjük alá magunkat arra a pár percre, amennyi a gyógyszer kiváltásához szükségeltetik. A természet más. Csendje és illata máris jótékonyan hat a gyógyulni kívánó szervezetre. Sillik József parányi patikája egy apró fészerben található, ahol számtalan fonott kosár, szakajtó és láda rejti a növényeket, amelyeket a tetőn található üvegházban a Nap gondjaira bíztak. A szántás közben jótékonyan meghagyja illatukat; kellemesen bódító hatásuk olyannyira a hatalmukba kerített, hogy kedvem sem volt már elhagyni a helyiséget. Kíváncsiságom viszont egy fehérre meszelt, heverővei, székekkel ellátott komoly rendelőbe vezetett, ahol az asztalon teakeverékekkel, pakolásokkal találtam magam szembe. Kérdő tekintetemre a természetgyógyász készségesen válaszolt:- A legkülönfélébb betegségekkel keresnek fel, s én valamennyire igyekszem megtalálni a megfelelő orvosságot, pakolás, borogatás vagy tea formájában. ízületi fájdalmakkal, gyomorbántalmakkal, cukorbetegséggel, szívelégtelenséggel és daganatokkal egyaránt felkeresnek, s még nem fordult elő, hogy nem vettem volna fel a harcot a betegséggel. A legnagyobb kihívások egyike számomra a legutóbbi eset, amikor egy hároméves kislánnyal kerestek fel a szülei. Az orvosok rosszindulatú daganatot találtak a gyermek gyomrában. A műtéteket kővetően fogytán volt a reményük. Én most kezelni kezdtem a megfelelő teákkal a kislányt. Az eddigi eredmény ígéretesnek mondható. Természetesen fontos, hogy a betegeim higgyenek abban, hogy segíteni tudok rajtuk. Teáimnak nincs mellékhatásuk, ami a gyógyszerekről általában nem mondható el. A negyven év körüli természetgyógyász mély meggyőződéssel beszél. Saját magáról csupán annyit árul el, hogy érszűkülete végett teljesen munkaképtelenné vált, majd saját kezelésének köszönhetően részleges rokkantsági állományba helyezték. Érdeklődési köre meglepően nagy. Bőrfeldolgozással és kertészkedéssel is foglalkozik, sőt még szobrászkodik is. A csökkentett munkaképességűek helyi szövetkezetében cipőfelsőrészek varrását is vállalta. A természetgyógyászatban elért sikerei viszont egyre inkább erre a szakterületre irányítják figyelmét, mert érzi, segíteni tud másokon is. A Zobor-alji erdőségek nagyon gazdag forrásnak bizonyultak, s ezért újra és újra ellátogat ide, hogy feltöltse patikáját. Nagy bosszúságára a páciensek nagy része nem jelez vissza: mennyire javult az egészségi állapotuk. A visszajelzések helyett azonban újabb betegek kopogtatnak hozzá. Saját bevallása szerint az eredményeit nem a betegek számával szeretné mérni, de azt tartja mérvadónak, hiányukat segített hozzá a teljes felépüléshez. A füvek és virágok vágfarkasdi ismerője búcsúzáskor készségesen ellátott néhány megszívlelendő tanácscsal:-Akik fáradékonyság ellen kávét fogyasztanak, ha csak tehetik, azt cseréljék fel a kitűnő és vértisztító hatású csalánteával. Nem árt, ha egy csipetnyi szárított csalánhoz hasonló adag csipketeát kevernek. Higgyék el, a várt hatás nem marad el! Az ilyen módon elkészített teakeverék valóban üdítő, s jelentős mértékben megakadályozza a szívinfarktus előfordulását is. Azt ajánlom továbbá, hogy gyulladás esetén a beteg forduljon orvoshoz, s szakszerű elsősegélyt ugyancsak orvostól várhatunk el. Az együttműködésünkre viszont mindenképpen szükség van. A természetgyógyászok főképpen az utókezelésben töltenek be fontos szerepet. Tessék elhinni, sokszor előfordult, hogy egyegy betegségre, amellyel napközben viaskodtam, éjjel találtam meg a megfelelő teakészítményt. Olyan mesterség ez, amelyben az ember sosem állíthatja teljes lelkiismerettel, hogy már mindent megtett és megpróbált. A remény talán egyszer még engem is túlél... SZÁZ ILDIKÓ Életfonál... „Hogy meddig? Amíg lesz kenderem, fonalam, na és persze erőm“ - válaszolja Mária Bajusová. A hetvenen túl járó gacsalti anyóka azt is elmondja, hogy még gyermekkorában kezdte tanulni ezt a szép mesterséget. A rekvizitumoknak is beillő kellékek még az ő életkorát is meghaladják: a szátyva (szövőszék) kereken száz, a mellette látható csévélő pedig száztíz éve szolgálja a családot. Térítők, pokrócok, törülközők és a legkülönfélébb szőttesek végeláthatatlan sora készült már rajtuk, amellyel ellátták az egész rokonságot. Mária néni tavaly vett végső búcsút a férjétől, s azóta fiával és unokáival éli tovább az életét. „Ameddig lesz kenderem, fonalam és erőm“ - hallom ismét a szavait, miközben kezében szaporán siklik a vetélő, szálat váltanak a nyüstök, ütemesen csattog a bordafej, s a zubolyon egyre gyülemlik az idős asszony keze által testet öltött szépség. (korcsmáros)
