Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-16 / 177. szám

2 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 16. RoZSNYÓN tegnap ünnepélyes keretek között emlékeztek a várossá vá­lás 700. évfordulójára. A gömöri telepü­lést III. Endre emelte városi rangra és felvirágzását a környék gazdag nemes­fémlelőhelyeinek köszönhette. Koráb­ban aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak a térségben, napjainkban már csak va­sércet hoznak a felszínre. H raDEC KRÁLOVÉBAN olyan hírt tettek közzé, hogy a több mint egy héttel ezelőtt elrabolt gyermek minden bizonnyal él. Erre engednek következ­tetni a rendőrség számára rendelkezésre álló adatok itthonról és külföldről egya­ránt. A rendőri szervek elkészítették a valószínű gyermekrabló — egyébként nő — fantomképét, eddig idehaza nem al­kalmazott számítógépes módszerrel. A gyermekrabló ígéretet kapott arra, ha a kis TadeáSt visszaadja szüleinek, min­dent megtesznek annak érdekében, hogy ne büntessék meg. PRÁCÁBAN a Nemzeti Szocialista Párt olyan közleményt tett közzé, misze­rint ellenzi, hogy az ország sorsáról kis­­politikai csoportok döntsenek, mégha azok a nemzeti tanácsok elnökségei is lennének. Ladislav Bátor szóvivő szerint pártja meggyőződéssel vallja, hogy a je­lenlegi gyakorlat fő célja az, hogy elvonja a figyelmet az ország előtt álló legfonto­sabb feladatról, a kommunizmus gyöke­reinek kiirtásáról. A párt egyébként a szövetségi államforma megőrzésére tö­rekszik. POZSONYBAN gyermekvédelmi alapítványt hoztak létre Slonad elneve­zéssel, amelynek a legfontosabb felada­ta, segíteni az elhagyott, beteg gyermek­eket. Az alapítvány támogatni kívánja a különböző olyan szociális intézménye­ket, amelyek gyermekneveléssel foglal­koznak. ZsOLNÁN szombaton munkaérte­kezletet tartott a Szlovákiai Vállalkozók Társulása. A tanácskozáson felmérték a szervezet eddigi tevékenységét és annak új szerkezeti felépítéséről is tárgyaltak. A szociális minisztériummal karöltve olyan információs rendszer kiépítését is tervezik, amely a központot a járási vál­lalkozói szervezetekkel kötné össze. POZSONYBAN szombaton tartotta 5. ülését a Csehszlovák Szocialista Párt szlovákiai szervezetének képviselete, és felhívással fordult az ország lakosságá­hoz, hogy az „Önálló Szlovákiáért” pol­gári kezdeményezéssel ellentétben az al­kotmányosság betartásának szükséges­ségére hívja fel a figyelmet és megelőzze az államalakulat szétesését. AlBRECHTICÉBEN szombaton elhunyt Frantiäek Várták érsek-metro­­polita. A 75 éves egyházi méltóság hosszú, súlyos szenvedés után halt meg. Az olomouci püspöki hivatalt az utóbbi két évben irányította. Eperjesen kiállítás nyílt arról, hogy milyen volt az „élet” a politikai foglyok számára kialakított sztálini mun­katáborokban. A gulagokon történteket videofelvételek, a foglyok feljegyzései, térképek, élők és holtak jegyzékei doku­mentálják. IgLÓRÓL érkezett jelentés szerint a hét végén folytatódtak a betakarítási munkálatok és a mintegy kétszáz hektár­nyit kitevő burgonyaföldekről a felét si­került a raktárakban elhelyezni. A smií­­anyi szövetkezetben a mintegy hárome­zer tonnát kitevő termést burgonyaszi­rommá dolgozzák föl, és az eljut az or­szág minden szögletébe. SeÖBE megérkeztek a horvátorszá­gi cseh kisebbség első menekültjei. A mintegy háromszáz gyereket a Chrudimi járásnak ebben az üdülőközpontjában helyezik el. A gyerekek között 6—18 éves diákok mellett újszülöttek is van­nak. A Daruvár környékéről érkezett gyerekek a több mint nyolcszáz kilomé­teres utat minden bonyodalom nélkül tették meg. PRÁGÁBAN, az Óváros téren mint­egy ötszáz anarchista rendezett tüntetést szombaton. A jelenlevők az általános hadkötelezettség és az állandó hadsereg megszűntetését követelték, s egyúttal síkraszálltak a fajüldözés és az erőszak ellen. A szétesés félideje (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozás szünetében Pavel Rychetsk^, a mozgalom alelnöke is nyilatkozott. Mint mondta, a jelenle­gi helyzetet az állam szétesése félide­jének lehetne nevezni. Utalt arra, hogy cseh és szlovák részről egyaránt kisebb szándék mutatkozik a közös állam megőrzésére, amelyet a Szlo­vák Nemzeti Tanács részéről tapasz­talt egyoldalú lépések ki is domborí­tanak. Leszögezte, hogy emiatt a Polgári Mozgalom mindenekelőtt olyan pozitív, konstruktív kiutakat keres, amelyek révén az érintettek egyrészt képesek tiszteletben tartani a szlovák államiság és identitás meg­erősítése szükségességét, másrészt viszont azt, hogy az egységes ország már 73 éve nemzetközi jogi szubjek­tum, olyan állam, amelynek eddig jóhíre volt a demokratikus világban. „A valóságban — folytatta, és ezzel Jiff Dienstbier szavait erősítette meg — arról kell dönteni, vajon a demok­ratikus Európa és a nagyon instabil, szétesőfélben levő Kelet-Európa kö­zötti határ Csehszlovákia nyugati vagy keleti végein fog-e vezetni, te­hát vajon csatlakozunk-e a demok­ratikus Európához, amely az integ­ráció és a jólét felé halad, vagy a kontinens azon részéhez kívánunk-e tartozni, amely az elkövetkező idő­szakban mély belpolitikai, nemzeti és gazdasági válságba kerül.” Az interjú további részében Pavel Rychetsky megállapította: a Polgári Mozgalom tudatában van annak, hogy esetleg nem sikerül érvényt szerezni a kroméfíZi megállapodá­soknak, tehát nem születik konkrét szerződés a két tagköztársasági par­lament között a jövőbeni államjogi elvekről. „Úgy tűnik — szögezte le—, hogy a Szlovák Nemzeti Ta­nács és a Cseh Nemzeti Tanács ve­zetői közötti különbségek diametrá­­lisak, azonban tudatosítani kell, hogy az alapvető ellentét nem cseh—szlo­vák, hanem szlovák—szlovák. Úgy tetszik, hogy a szlovák politikai közé­leti meder szintje alatt olyan válság jelei mutatkoznak, amelyek mélyre­ható politikai krízist idézhetnek elő Szlovákiában, sőt, elősegíthetik a je­lenlegi kormánykoalíció szétesését és egy új megalakulását. A rádióvetélkedő kérdései A pozsonyi rádió magyar adása a nyugdíjasok Életfa című magazinjában folyatatja történelmi—irodalmi—művészeti vetélkedőjét. A rádióban vasár­nap elhangzott kérdéseket lapunk mai számában közöljük, hogy minél többen bekapcsolódhassanak versenyünkbe. E heti megfejtéseiket 1991. október 1-jéig HARASZTI MÁRIA várja az alábbi címen: Slovensky rozhlas — HRMV Mytna 1 812 90 Bratislava A borítékra, kérjük, írják rá: „Életfa”! * * * 1) A XVIII. század Magyarországának legradikálisabb mozgalma a ma­gyar jakobinus mozgalom volt. A magyar jakobinusok — francia mintára — célul tűzték ki a feudalizmus és abszolutizmus megdöntését, a köztársaság kikiáltását, összeesküvésüket azonban leleplezték, s a mozgalom öt vezér­alakját — Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost, Sigray Jakab grófot és Szentmarjay Ferencet a budai generális kaszálőtéren (Vérme­ző) 1795. május 20-án kivégezték. A Hétszemélyes Tábla még ugyanebben az évben a jakobinus mozgalomban való részvételért további 18 vádlottat halálra, 18-at hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítélt. Kérdésünk: Ki volt az a francia király és osztrák származású felesége, akiket viszont a francia jakobinusok végeztettek ki 1793. január 21-én, illetve 1793. október 16-án? 2) Az 1805-ös országgyűlésen I. Ferenc király teret engedett a magyar nyelvhasználatnak. A magyar nyelv és ízlés legismertebb megreformálója, aki politikai nézete­iért 2387 napot töltött börtönben (jórészt a brünni Spielbergben), börtöné­vei után is fellépett a szabadság elnyomói ellen. Szabadulása után alakul ki végérvényesen nyelvújító koncepciója, s 1806-tól Széphalomról irányította irodalmi életünket. 1808-ban Tiibingiai pályairatával fejezi ki nyelvművelői harcának nemzeti-politikai tendenciáját. Tövisek és Virágok című támadó epigrammáinak, valamint a Poétái episztola Vitkovics Mihály úrhoz című szatirikus költői levelének megjelenésével indul be 1811-ben a magyar nyelvújításért folyó harc. A Pályám emlékezete című műve a széphalmi mester erkölcsi erejét, mély humanizmusát tükrözi, a Fogságom naplója pedig politikai hitvallásának foglalata. Melyik nyelvújítónkat nevezi „széphalmi mester”-nek iroda­lomtörténet-írásunk? 3) A nagy francia forradalom után, a XIX. század folyamán Európa túlnyomó részén a polgárság kezébe került a hatalom. A művészeti alkotá­sok legnagyobb felvevő rétege a középosztály lett. Ebben az időszakban a barokk stílus már mindenütt kifulladt. Nyugtalan keresés indult meg a művészet világában a nyugodtabb, mélyebb, pihentetőbb formák és szerke­zetek iránt. Az építészetben a görbe vonalak kiegyenesedtek, a tartó- és támasztóelemek újra visszanyerték tiszta szerkezeti jellegüket. A hellén-ró­mai művészet puritán formái váltak követendő példává. Franciaországban ekkor épül az Alexandre Théodore Brongniart tervezte Tőzsdepalota, Condé­­palota, Barthélemy Vignon alkotása, a párizsi Madeleine-templom, Németor­szágban Karl Gotthard Langhans megtervezi a Belvedere-kastélyt Charlotte­­burgban s ez építészeti stílus összefoglalásaként megépíti a berlini Branden­burgi Kaput. Melyik stílusról van szó? Legutóbbi, augusztus 11-i kérdéseinkre a helyes válaszok: 1. A mohácsi csatában II. Lajos király vesztette életét. 2. Kisfaludy Károly Mohács című verséből vettük az idézetet. 3. AII. Lajos holttestének megtalálása című kép festője Székely Bertalan. A Szabad ÚJSÁG-ra negyedéves előfizetést nyert: Horváth Gizella (Du­naszerdahely). A Madách Könyvkiadó könyvcsomagját Pákozdy Erzsébet (Deáki) kapta. Az Ifjú Szívek két szép lemeze Süveg Angelikáé (Kisölved) lett. A Pannónia magánkönyvkiadó ajándékát Nagy Mária (Farkasd) nyerte. Közlemény Az Esterházy János Klub tanácsa tisztelettel meghívja Önt és minden kedves ismerősét az 1991. szeptember 18-án, szerdán 19 órakor kezdődéi rendezvényére a pozsonyi Istropolisba (volt Szakszervezetek Háza — 2. emelet, 3-as terem), ahol Csáky Pál parlamenti képviselő és dr. Gyurcsík Iván jogász Genfi konferencia a nemzeti kisebbségekről címmel tart beszámolót. A vendégek megosztják velünk tapasztalataikat és kérdésekre is szívesen válaszolnak. Mindenkit szeretettel vár AZ ESTERHÁZY JÁNOS KLUB TANÁCSA Híd marad a bibéi tárgyi (Folytatás az 1. oldalról) által már alaposan megmanipulált szlo­vák közhangulat barométere nem a víz­műellenes politikusoknak kedvez. Azok mindegyike jól tudja, népszerűségét ten­né kockára, ha ilyen értelemben foglal­na állást. Marad tehát a „katasztrofális víziókkal” ijesztgető (természetesen ma­gyar) politikusok elmarasztalása, miköz­ben tisztázatlan marad a lényeg, vagyis az, hogy mi volt előbb, a tyúk-e avagy a tojás; az érintett régió lakóinak emberi­leg nagyon is érthető félelme a nem egyértelműen biztonságos vízlépcsőtől és petícióik süket fülekre találása, avagy félelemérzetük dobraverése és az ezt kö­vető elmarasztalás, amely szlovák rész­ről illojálisnak bélyegez mindenkit, aki nem hajlandó támogatni a vízmű felépí­tését. S mivel ezek az „illojális” honpol­gárok véletlenül éppen magyar nemzeti­ségűek, a szlovák sajtó nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy a csallóközi ma­gyarság nemzetiségi alapon vált kerék­kötőjévé egy országos érdekű, tehát szlovák ügynek. Eleve oktalan rosszin­dulatnak, a magyar kisebbség „déli hatá­rainkon túlról szított” szabotázsakciójá­nak minősíti a csallóköziek kétségbee­sett kapálódzását a diktatúra által rájuk kényszerített veszélyes örökség ellen, miközben igyekszik elfeledtetni az olva­sókkal azt az egyszerű tényt, hogy ahogy az ember nem magyarként alszik, vagy igyekszik fedél alá vihar idején, úgy a megvadulni bármikor kész őselemtől, a víztől való félelem sem jellegzetesen ma­gyar tulajdonság. Ennek a tendenciózus, gyakran már hisztérikus sajtókampány­nak csak visszhangja az olyan megnyilvá­nulás, mint a Matica slovenská nagymi­­hályi szervezetének nyílt felhívása, amely „minden maticást és egyáltalán minden szlovákot" a vízlépcső befejezé­sének támogatására buzdítva, deklarál­tan nemzeti-nemzetiségi ügynek állítja be a problémát. Rudolf Chmel mégsem a vízmű körül hullámzó sajtókampány hangnemét kifogásolja, hanem valami egészen mást. Kár. A szlovák-magyar kapcsolatok legne­uralgikusabb pontját, a kisebbségek kér­dését érintve, Rudolf Chmel leszögezi: „A magyar kisebbségértelmezés másik problematikus aspektusa az elmúlt rendszerek nemzetiségi politikáját bírá­ló megnyilvánulások teljes hiánya.” Nem tudom, kinek szánta ezt a szem­rehányást a szerző? Mivel elmúlt rend­szereket említ, ez esetben a bíráló szó kimondása a történészek feladata. El­gondolkodtató ez a szlovák részről oly gyakran elhangzó vád, mivel egyfajta tá­jékozatlanságot árul el. Az elmúlt évek­ben ugyanis számos olyan könyv, tanul­mány jelent meg, amely épp ezt a kér­dést vette bonckés alá és bizony egyikük sem takarékoskodott a bíráló szóval. Kővágó László, Tilkovszky Lóránt, Ara­tó Endre, Ádám Magda, Nemes Dezső és más magyar szerzők munkái a magyar olvasók tízezreit késztették a múlttal va­ló szembenézésre, az egykori tévedések és bűnök, megtévesztő manipulációk felismerésére. Elgondolkodtató ez a vád azért is, mivel nagyon alkalmas arra, hogy elvágja egy rendkívül konstruktív­nak ígérkező kapcsolatteremtés lehető­ségét. Néhány hónapja egy ugyancsak a szlovák-magyar viszonyt boncolgató új­ságírói szemináriumon vettem részt. A meghívó szerint a találkozó célja kap­csolataink javítása lett volna. Rögtön az első napon érdekes javaslatok hangzot­tak el, amelyek valóban elősegíthették volna a folyamatos kölcsönös informáci­ócserét, a két ország újságíróinak szoro­sabb együttműködését. Másnap azon­ban egy szlovák történész tartott előa­dást, amelynek fő mondanivalója az volt, hogy a múlt századtól napjainkig mennyi sérelem érte a szlovákságot a magyarok részéről. Egyfajta tetemrehívás volt ez az előadás és utána a hangulat is ennek megfelelően alakult. Nem volt több konstruktív javaslat. Nem csoda: ha ál­landóan a múltban elszenvedett sérel­mekhez térünk vissza, nincs megfelelő alap az előrelépésre. Mert lehetetlen kapcsolatokat építeni, javítani úgy, hogy az egyik fél folytonos szemrehányások­kal halmozza el a másikat. Családtagok, házastársak, akik egymás mellett kény­telenek élni, tapasztalhatták, hogy a múltbeli hibák, vélt vagy valós sérelmek minduntalani felhánytorgatása jottányit sem javít helyzetükön, csak tovább mér­gezi kapcsolatukat, és az eleinte készsé­gesen meaculpázó fél előbb-utóbb felte­szi a kérdést, vajon hányszor lehet ugyanazt a számlát benyújtani? Mert nincs más megoldás, mint elfo­gadni egymást és főleg nem gyanakodva, a múlt hibáit, sérelmeit a jelenbe vetítve tekinteni egymásra. „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményű­­ektől, a más nyelvűektől, a más fajúak­­tól, a forradalomtól, az összeesküvések­től, az ellenség ismeretlen gonosz szán­dékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazok­tól az imaginárius veszedelmektől, me­lyek az által válnak valódi veszedelmek­ké, hogy félünk tőlük.” Ezeket a sorokat Bibó István írta még 1946-ban A kelet­európai kisállamok nyomorúsága című tanulmányában, amely tiszteletet paran­csoló, párját ritkító tárgyilagossággal elemzi mindazoknak a bajoknak a gyö­kerét, melyek egész Kelet-Európát a mai napig nyomasztják. Mindeddig nem jelent meg szlovák nyelven. Kár. VOJTEK KATALIN A gát, amelyre nincs fedezet (Folytatás az 1. oldalról) Argentína, amely képtelen kifizetni több mint 50 billió dollár külföldi adóságát, nincs abban a helyzetben, hogy további kölcsönt kétjen, ha egyáltalán lenne olyan balga bankár, aki adna. A befejezetlen gát megváltoztatta a környéket! Építőmunkások falvai nőttek ki a földből szerte a lapos völgyben; a gát melletti Ituzaingó, ahol korábban 6000 ember élt, ma 20 000 lakosú. Az erőműtől 80 km-re felfelé a két ikertele­pülésen, az argentin Posadaban és a pa­raguayi Encamacionban 30 000 embert szólítottak fel 12 évvel ezelőtt lakóhe­lyük elhagyására. Néhányan elmentek, többségük kétkedve kitart. Utólagos bölcsességgel a Yacyreta­­tervet bizonyára nem kezdték volna el. A diktátorok elkezdték, és az utódaik fi­zetik a számlát. A helyszínen levő hiva­talnokok kitartanak abban a hitben, hogy a munkák folytatódni fognak. „Többe kerülne abbahagyni, mint befe­jezni.” A tájékoztatási igazgatónak azonban nincs névjegykártyáját „Taka­rékossági intézkedő” — mondja. THE ECONOMIST Devizapiaci árfolyamok Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1991. szepL 16-án Vételt Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 51,21 52,25 51,73 49,90 53,04 51,47 Ausztrál dollár 23,49 23,97 23,73 22,56 24,26 23,41 Belga frank (100) 84,99 86,71 85,85 82,77 88,05 85,41 Dán korona 4,53 4,63 4,58 4,40 4,70 4,55 Finn márka 7,17 7,31 7,24 6,95 7,43 7,19 Francia frank 5,15 5,25 5,20 5,01 5,33 5,17 Görög drachma (100) 15,78 16,10 15,94 14,73 16,27 15,50 Holland forint 15,53 15,85 15,69 15,13 16,09 15,61 ír font 46,79 47,73 47,26 45,10 48,46 46,78 Japán jen (100) 22,09 22,53 22,31 21,51 22,83 22,17 Kanadai dollár 26,05 26,57 26,31 25,36 26,92 26,14 Luxemburgi frank (100) 84,99 86,71 85,85 81,91 88,03 84,97 Német márka 17,50 17,86 17,68 17,22 18,14 17,68 Norvég korona 4,47 4,57 4,52 4,34 4,64 4,49 Olasz líra (1000) 23,38 23,86 23,62 22,78 24,22 23,50 Osztrák schilling 2,48 2,54 2,51 2,45 2,57 2,51 Portugál escudo (100) 20,38 20,80 20,59 19,47 21,09 20,28 Spanyol peseta (100) 27,91 28,47 28,19 27,14 28,84 27,99 Svájci frank 19,99 20,39 20,19 19,66 20,72 20,19 Svéd korona 4,81 4,91 4,86 4,67 4,99 4,83 USA-dollár 29,60 30,20 29,90 29,20 30,60 29,90

Next

/
Thumbnails
Contents