Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-16 / 177. szám
2 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 16. RoZSNYÓN tegnap ünnepélyes keretek között emlékeztek a várossá válás 700. évfordulójára. A gömöri települést III. Endre emelte városi rangra és felvirágzását a környék gazdag nemesfémlelőhelyeinek köszönhette. Korábban aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak a térségben, napjainkban már csak vasércet hoznak a felszínre. H raDEC KRÁLOVÉBAN olyan hírt tettek közzé, hogy a több mint egy héttel ezelőtt elrabolt gyermek minden bizonnyal él. Erre engednek következtetni a rendőrség számára rendelkezésre álló adatok itthonról és külföldről egyaránt. A rendőri szervek elkészítették a valószínű gyermekrabló — egyébként nő — fantomképét, eddig idehaza nem alkalmazott számítógépes módszerrel. A gyermekrabló ígéretet kapott arra, ha a kis TadeáSt visszaadja szüleinek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne büntessék meg. PRÁCÁBAN a Nemzeti Szocialista Párt olyan közleményt tett közzé, miszerint ellenzi, hogy az ország sorsáról kispolitikai csoportok döntsenek, mégha azok a nemzeti tanácsok elnökségei is lennének. Ladislav Bátor szóvivő szerint pártja meggyőződéssel vallja, hogy a jelenlegi gyakorlat fő célja az, hogy elvonja a figyelmet az ország előtt álló legfontosabb feladatról, a kommunizmus gyökereinek kiirtásáról. A párt egyébként a szövetségi államforma megőrzésére törekszik. POZSONYBAN gyermekvédelmi alapítványt hoztak létre Slonad elnevezéssel, amelynek a legfontosabb feladata, segíteni az elhagyott, beteg gyermekeket. Az alapítvány támogatni kívánja a különböző olyan szociális intézményeket, amelyek gyermekneveléssel foglalkoznak. ZsOLNÁN szombaton munkaértekezletet tartott a Szlovákiai Vállalkozók Társulása. A tanácskozáson felmérték a szervezet eddigi tevékenységét és annak új szerkezeti felépítéséről is tárgyaltak. A szociális minisztériummal karöltve olyan információs rendszer kiépítését is tervezik, amely a központot a járási vállalkozói szervezetekkel kötné össze. POZSONYBAN szombaton tartotta 5. ülését a Csehszlovák Szocialista Párt szlovákiai szervezetének képviselete, és felhívással fordult az ország lakosságához, hogy az „Önálló Szlovákiáért” polgári kezdeményezéssel ellentétben az alkotmányosság betartásának szükségességére hívja fel a figyelmet és megelőzze az államalakulat szétesését. AlBRECHTICÉBEN szombaton elhunyt Frantiäek Várták érsek-metropolita. A 75 éves egyházi méltóság hosszú, súlyos szenvedés után halt meg. Az olomouci püspöki hivatalt az utóbbi két évben irányította. Eperjesen kiállítás nyílt arról, hogy milyen volt az „élet” a politikai foglyok számára kialakított sztálini munkatáborokban. A gulagokon történteket videofelvételek, a foglyok feljegyzései, térképek, élők és holtak jegyzékei dokumentálják. IgLÓRÓL érkezett jelentés szerint a hét végén folytatódtak a betakarítási munkálatok és a mintegy kétszáz hektárnyit kitevő burgonyaföldekről a felét sikerült a raktárakban elhelyezni. A smiíanyi szövetkezetben a mintegy háromezer tonnát kitevő termést burgonyaszirommá dolgozzák föl, és az eljut az ország minden szögletébe. SeÖBE megérkeztek a horvátországi cseh kisebbség első menekültjei. A mintegy háromszáz gyereket a Chrudimi járásnak ebben az üdülőközpontjában helyezik el. A gyerekek között 6—18 éves diákok mellett újszülöttek is vannak. A Daruvár környékéről érkezett gyerekek a több mint nyolcszáz kilométeres utat minden bonyodalom nélkül tették meg. PRÁGÁBAN, az Óváros téren mintegy ötszáz anarchista rendezett tüntetést szombaton. A jelenlevők az általános hadkötelezettség és az állandó hadsereg megszűntetését követelték, s egyúttal síkraszálltak a fajüldözés és az erőszak ellen. A szétesés félideje (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozás szünetében Pavel Rychetsk^, a mozgalom alelnöke is nyilatkozott. Mint mondta, a jelenlegi helyzetet az állam szétesése félidejének lehetne nevezni. Utalt arra, hogy cseh és szlovák részről egyaránt kisebb szándék mutatkozik a közös állam megőrzésére, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács részéről tapasztalt egyoldalú lépések ki is domborítanak. Leszögezte, hogy emiatt a Polgári Mozgalom mindenekelőtt olyan pozitív, konstruktív kiutakat keres, amelyek révén az érintettek egyrészt képesek tiszteletben tartani a szlovák államiság és identitás megerősítése szükségességét, másrészt viszont azt, hogy az egységes ország már 73 éve nemzetközi jogi szubjektum, olyan állam, amelynek eddig jóhíre volt a demokratikus világban. „A valóságban — folytatta, és ezzel Jiff Dienstbier szavait erősítette meg — arról kell dönteni, vajon a demokratikus Európa és a nagyon instabil, szétesőfélben levő Kelet-Európa közötti határ Csehszlovákia nyugati vagy keleti végein fog-e vezetni, tehát vajon csatlakozunk-e a demokratikus Európához, amely az integráció és a jólét felé halad, vagy a kontinens azon részéhez kívánunk-e tartozni, amely az elkövetkező időszakban mély belpolitikai, nemzeti és gazdasági válságba kerül.” Az interjú további részében Pavel Rychetsky megállapította: a Polgári Mozgalom tudatában van annak, hogy esetleg nem sikerül érvényt szerezni a kroméfíZi megállapodásoknak, tehát nem születik konkrét szerződés a két tagköztársasági parlament között a jövőbeni államjogi elvekről. „Úgy tűnik — szögezte le—, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács és a Cseh Nemzeti Tanács vezetői közötti különbségek diametrálisak, azonban tudatosítani kell, hogy az alapvető ellentét nem cseh—szlovák, hanem szlovák—szlovák. Úgy tetszik, hogy a szlovák politikai közéleti meder szintje alatt olyan válság jelei mutatkoznak, amelyek mélyreható politikai krízist idézhetnek elő Szlovákiában, sőt, elősegíthetik a jelenlegi kormánykoalíció szétesését és egy új megalakulását. A rádióvetélkedő kérdései A pozsonyi rádió magyar adása a nyugdíjasok Életfa című magazinjában folyatatja történelmi—irodalmi—művészeti vetélkedőjét. A rádióban vasárnap elhangzott kérdéseket lapunk mai számában közöljük, hogy minél többen bekapcsolódhassanak versenyünkbe. E heti megfejtéseiket 1991. október 1-jéig HARASZTI MÁRIA várja az alábbi címen: Slovensky rozhlas — HRMV Mytna 1 812 90 Bratislava A borítékra, kérjük, írják rá: „Életfa”! * * * 1) A XVIII. század Magyarországának legradikálisabb mozgalma a magyar jakobinus mozgalom volt. A magyar jakobinusok — francia mintára — célul tűzték ki a feudalizmus és abszolutizmus megdöntését, a köztársaság kikiáltását, összeesküvésüket azonban leleplezték, s a mozgalom öt vezéralakját — Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost, Sigray Jakab grófot és Szentmarjay Ferencet a budai generális kaszálőtéren (Vérmező) 1795. május 20-án kivégezték. A Hétszemélyes Tábla még ugyanebben az évben a jakobinus mozgalomban való részvételért további 18 vádlottat halálra, 18-at hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítélt. Kérdésünk: Ki volt az a francia király és osztrák származású felesége, akiket viszont a francia jakobinusok végeztettek ki 1793. január 21-én, illetve 1793. október 16-án? 2) Az 1805-ös országgyűlésen I. Ferenc király teret engedett a magyar nyelvhasználatnak. A magyar nyelv és ízlés legismertebb megreformálója, aki politikai nézeteiért 2387 napot töltött börtönben (jórészt a brünni Spielbergben), börtönévei után is fellépett a szabadság elnyomói ellen. Szabadulása után alakul ki végérvényesen nyelvújító koncepciója, s 1806-tól Széphalomról irányította irodalmi életünket. 1808-ban Tiibingiai pályairatával fejezi ki nyelvművelői harcának nemzeti-politikai tendenciáját. Tövisek és Virágok című támadó epigrammáinak, valamint a Poétái episztola Vitkovics Mihály úrhoz című szatirikus költői levelének megjelenésével indul be 1811-ben a magyar nyelvújításért folyó harc. A Pályám emlékezete című műve a széphalmi mester erkölcsi erejét, mély humanizmusát tükrözi, a Fogságom naplója pedig politikai hitvallásának foglalata. Melyik nyelvújítónkat nevezi „széphalmi mester”-nek irodalomtörténet-írásunk? 3) A nagy francia forradalom után, a XIX. század folyamán Európa túlnyomó részén a polgárság kezébe került a hatalom. A művészeti alkotások legnagyobb felvevő rétege a középosztály lett. Ebben az időszakban a barokk stílus már mindenütt kifulladt. Nyugtalan keresés indult meg a művészet világában a nyugodtabb, mélyebb, pihentetőbb formák és szerkezetek iránt. Az építészetben a görbe vonalak kiegyenesedtek, a tartó- és támasztóelemek újra visszanyerték tiszta szerkezeti jellegüket. A hellén-római művészet puritán formái váltak követendő példává. Franciaországban ekkor épül az Alexandre Théodore Brongniart tervezte Tőzsdepalota, Condépalota, Barthélemy Vignon alkotása, a párizsi Madeleine-templom, Németországban Karl Gotthard Langhans megtervezi a Belvedere-kastélyt Charlotteburgban s ez építészeti stílus összefoglalásaként megépíti a berlini Brandenburgi Kaput. Melyik stílusról van szó? Legutóbbi, augusztus 11-i kérdéseinkre a helyes válaszok: 1. A mohácsi csatában II. Lajos király vesztette életét. 2. Kisfaludy Károly Mohács című verséből vettük az idézetet. 3. AII. Lajos holttestének megtalálása című kép festője Székely Bertalan. A Szabad ÚJSÁG-ra negyedéves előfizetést nyert: Horváth Gizella (Dunaszerdahely). A Madách Könyvkiadó könyvcsomagját Pákozdy Erzsébet (Deáki) kapta. Az Ifjú Szívek két szép lemeze Süveg Angelikáé (Kisölved) lett. A Pannónia magánkönyvkiadó ajándékát Nagy Mária (Farkasd) nyerte. Közlemény Az Esterházy János Klub tanácsa tisztelettel meghívja Önt és minden kedves ismerősét az 1991. szeptember 18-án, szerdán 19 órakor kezdődéi rendezvényére a pozsonyi Istropolisba (volt Szakszervezetek Háza — 2. emelet, 3-as terem), ahol Csáky Pál parlamenti képviselő és dr. Gyurcsík Iván jogász Genfi konferencia a nemzeti kisebbségekről címmel tart beszámolót. A vendégek megosztják velünk tapasztalataikat és kérdésekre is szívesen válaszolnak. Mindenkit szeretettel vár AZ ESTERHÁZY JÁNOS KLUB TANÁCSA Híd marad a bibéi tárgyi (Folytatás az 1. oldalról) által már alaposan megmanipulált szlovák közhangulat barométere nem a vízműellenes politikusoknak kedvez. Azok mindegyike jól tudja, népszerűségét tenné kockára, ha ilyen értelemben foglalna állást. Marad tehát a „katasztrofális víziókkal” ijesztgető (természetesen magyar) politikusok elmarasztalása, miközben tisztázatlan marad a lényeg, vagyis az, hogy mi volt előbb, a tyúk-e avagy a tojás; az érintett régió lakóinak emberileg nagyon is érthető félelme a nem egyértelműen biztonságos vízlépcsőtől és petícióik süket fülekre találása, avagy félelemérzetük dobraverése és az ezt követő elmarasztalás, amely szlovák részről illojálisnak bélyegez mindenkit, aki nem hajlandó támogatni a vízmű felépítését. S mivel ezek az „illojális” honpolgárok véletlenül éppen magyar nemzetiségűek, a szlovák sajtó nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy a csallóközi magyarság nemzetiségi alapon vált kerékkötőjévé egy országos érdekű, tehát szlovák ügynek. Eleve oktalan rosszindulatnak, a magyar kisebbség „déli határainkon túlról szított” szabotázsakciójának minősíti a csallóköziek kétségbeesett kapálódzását a diktatúra által rájuk kényszerített veszélyes örökség ellen, miközben igyekszik elfeledtetni az olvasókkal azt az egyszerű tényt, hogy ahogy az ember nem magyarként alszik, vagy igyekszik fedél alá vihar idején, úgy a megvadulni bármikor kész őselemtől, a víztől való félelem sem jellegzetesen magyar tulajdonság. Ennek a tendenciózus, gyakran már hisztérikus sajtókampánynak csak visszhangja az olyan megnyilvánulás, mint a Matica slovenská nagymihályi szervezetének nyílt felhívása, amely „minden maticást és egyáltalán minden szlovákot" a vízlépcső befejezésének támogatására buzdítva, deklaráltan nemzeti-nemzetiségi ügynek állítja be a problémát. Rudolf Chmel mégsem a vízmű körül hullámzó sajtókampány hangnemét kifogásolja, hanem valami egészen mást. Kár. A szlovák-magyar kapcsolatok legneuralgikusabb pontját, a kisebbségek kérdését érintve, Rudolf Chmel leszögezi: „A magyar kisebbségértelmezés másik problematikus aspektusa az elmúlt rendszerek nemzetiségi politikáját bíráló megnyilvánulások teljes hiánya.” Nem tudom, kinek szánta ezt a szemrehányást a szerző? Mivel elmúlt rendszereket említ, ez esetben a bíráló szó kimondása a történészek feladata. Elgondolkodtató ez a szlovák részről oly gyakran elhangzó vád, mivel egyfajta tájékozatlanságot árul el. Az elmúlt években ugyanis számos olyan könyv, tanulmány jelent meg, amely épp ezt a kérdést vette bonckés alá és bizony egyikük sem takarékoskodott a bíráló szóval. Kővágó László, Tilkovszky Lóránt, Arató Endre, Ádám Magda, Nemes Dezső és más magyar szerzők munkái a magyar olvasók tízezreit késztették a múlttal való szembenézésre, az egykori tévedések és bűnök, megtévesztő manipulációk felismerésére. Elgondolkodtató ez a vád azért is, mivel nagyon alkalmas arra, hogy elvágja egy rendkívül konstruktívnak ígérkező kapcsolatteremtés lehetőségét. Néhány hónapja egy ugyancsak a szlovák-magyar viszonyt boncolgató újságírói szemináriumon vettem részt. A meghívó szerint a találkozó célja kapcsolataink javítása lett volna. Rögtön az első napon érdekes javaslatok hangzottak el, amelyek valóban elősegíthették volna a folyamatos kölcsönös információcserét, a két ország újságíróinak szorosabb együttműködését. Másnap azonban egy szlovák történész tartott előadást, amelynek fő mondanivalója az volt, hogy a múlt századtól napjainkig mennyi sérelem érte a szlovákságot a magyarok részéről. Egyfajta tetemrehívás volt ez az előadás és utána a hangulat is ennek megfelelően alakult. Nem volt több konstruktív javaslat. Nem csoda: ha állandóan a múltban elszenvedett sérelmekhez térünk vissza, nincs megfelelő alap az előrelépésre. Mert lehetetlen kapcsolatokat építeni, javítani úgy, hogy az egyik fél folytonos szemrehányásokkal halmozza el a másikat. Családtagok, házastársak, akik egymás mellett kénytelenek élni, tapasztalhatták, hogy a múltbeli hibák, vélt vagy valós sérelmek minduntalani felhánytorgatása jottányit sem javít helyzetükön, csak tovább mérgezi kapcsolatukat, és az eleinte készségesen meaculpázó fél előbb-utóbb felteszi a kérdést, vajon hányszor lehet ugyanazt a számlát benyújtani? Mert nincs más megoldás, mint elfogadni egymást és főleg nem gyanakodva, a múlt hibáit, sérelmeit a jelenbe vetítve tekinteni egymásra. „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” Ezeket a sorokat Bibó István írta még 1946-ban A keleteurópai kisállamok nyomorúsága című tanulmányában, amely tiszteletet parancsoló, párját ritkító tárgyilagossággal elemzi mindazoknak a bajoknak a gyökerét, melyek egész Kelet-Európát a mai napig nyomasztják. Mindeddig nem jelent meg szlovák nyelven. Kár. VOJTEK KATALIN A gát, amelyre nincs fedezet (Folytatás az 1. oldalról) Argentína, amely képtelen kifizetni több mint 50 billió dollár külföldi adóságát, nincs abban a helyzetben, hogy további kölcsönt kétjen, ha egyáltalán lenne olyan balga bankár, aki adna. A befejezetlen gát megváltoztatta a környéket! Építőmunkások falvai nőttek ki a földből szerte a lapos völgyben; a gát melletti Ituzaingó, ahol korábban 6000 ember élt, ma 20 000 lakosú. Az erőműtől 80 km-re felfelé a két ikertelepülésen, az argentin Posadaban és a paraguayi Encamacionban 30 000 embert szólítottak fel 12 évvel ezelőtt lakóhelyük elhagyására. Néhányan elmentek, többségük kétkedve kitart. Utólagos bölcsességgel a Yacyretatervet bizonyára nem kezdték volna el. A diktátorok elkezdték, és az utódaik fizetik a számlát. A helyszínen levő hivatalnokok kitartanak abban a hitben, hogy a munkák folytatódni fognak. „Többe kerülne abbahagyni, mint befejezni.” A tájékoztatási igazgatónak azonban nincs névjegykártyáját „Takarékossági intézkedő” — mondja. THE ECONOMIST Devizapiaci árfolyamok Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1991. szepL 16-án Vételt Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 51,21 52,25 51,73 49,90 53,04 51,47 Ausztrál dollár 23,49 23,97 23,73 22,56 24,26 23,41 Belga frank (100) 84,99 86,71 85,85 82,77 88,05 85,41 Dán korona 4,53 4,63 4,58 4,40 4,70 4,55 Finn márka 7,17 7,31 7,24 6,95 7,43 7,19 Francia frank 5,15 5,25 5,20 5,01 5,33 5,17 Görög drachma (100) 15,78 16,10 15,94 14,73 16,27 15,50 Holland forint 15,53 15,85 15,69 15,13 16,09 15,61 ír font 46,79 47,73 47,26 45,10 48,46 46,78 Japán jen (100) 22,09 22,53 22,31 21,51 22,83 22,17 Kanadai dollár 26,05 26,57 26,31 25,36 26,92 26,14 Luxemburgi frank (100) 84,99 86,71 85,85 81,91 88,03 84,97 Német márka 17,50 17,86 17,68 17,22 18,14 17,68 Norvég korona 4,47 4,57 4,52 4,34 4,64 4,49 Olasz líra (1000) 23,38 23,86 23,62 22,78 24,22 23,50 Osztrák schilling 2,48 2,54 2,51 2,45 2,57 2,51 Portugál escudo (100) 20,38 20,80 20,59 19,47 21,09 20,28 Spanyol peseta (100) 27,91 28,47 28,19 27,14 28,84 27,99 Svájci frank 19,99 20,39 20,19 19,66 20,72 20,19 Svéd korona 4,81 4,91 4,86 4,67 4,99 4,83 USA-dollár 29,60 30,20 29,90 29,20 30,60 29,90
