Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-16 / 177. szám
VACLAV HAVEL: / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. szeptember 16._____• I. évfolyam_____• 177. szám_____• Ára 2,30 korona „Legyen népszavazás!” „A népszavazás olyan demokratikus alkotmányos eszköz, amely tényleg megmutathatja, hogy a polgárok mit is gondolnak valójában és azt is, hogy a politikusok vqjon a köznkamtot képviselik-e” — mondotta tegnap a Lányi beszélgetések című rádióműsorban Václav Havel köztársasági elnök. A továbbiakban megállapította, hogy — miután júliusban a parlament jóváhagyta a népszavazási törvényt — a Szövetségi Gyűlésnek most már tárgyalnia kellene a végrehajtó előírásokról, s az őszi ülésszakon napirendre kellene tűzni a referendum kiírásának kérdését. „Véleményem szerint hasznos és fontos volna, ha tartanának népszavazást” — fűzte hozzá az államfő. Az úgynevezett lusztrálási törvényről folyó vita kapcsán megjegyezte, hogy jó dolog, ha a múlttal való leszámolás jogi keretet kap. Václav Havel a készülő csehszlovák—német szerződéssel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a valóságban felesleges volt a megállapodás körüli hercehurca, s hogy nyilvánosságra hozatalával megnyugszik a közvélemény. A jugoszláviai helyzetre kitérve azt mondta, hogy az események alakulásába sem a helsinki folyamat országainak, sem a NATO-nak, sem pedig az Európai Közösségek tagállamainak nem áll rendelkezésére elegendő eszköz a beavatkozásra. Az államfő az egyedüli jogi, legális megoldásnak az ENSZ békeerőinek beavatkozását nevezte. A jugoszláv hadsereg sebesült katonáját a vukovári kórházba szállítják. A laktanya — ahol többi társával tartózkodott — ellen a horvát milícia intézett támadást. A legújabb jugoszláviai fejleményekről részletesen lapunk 3. oldalán számolunk be (Telefotó: ŐSTK/AP) A közös államért Pozsonyban szombaton spontánul jött létre a Közös Államért Polgári Kezdeményezés, amely felhívást intézett a „demokratikus módon gondolkodó állampolgárokhoz”. A felhívás aláírói hangsúlyozzák: végre lehetőség nyílt arra, hogy türelmesen keressük az egymás mellett élés új formáját Emlékeztetnek arra, hogy a szabad választásokon a polgárok nem a közös állam szétverésére adták szavazatukat Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői sem dönthetnek az ország felszámolásáról. „Ha már dönteni kell sorsunkról, döntsünk népszavazással. A közös állam megőrzésére irányuló erőfeszítéseink a demokráciáért vívott harcot jelentik” — áll a felhívásban. Továbbra is párbeszédre törekedve... Egyre nehezebb helyzetben Beszélgetés Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökével Szinte naponta megdöbbentő és torokszorító képeket látunk a szerbek és egyelőre csak politikai nyohorvátok között folyó testi’érgyilkos háboníróL A nemzetiségileg nagyon tarka másnak vagyunk kitéve a szerb tájé-Jugoszlária és az egész térség számára óriási veszélyt jelent e konfliktus. A koztatási eszközök, a szerb politikai magyar kisebbség területi megoszlása alapján Szlovéniában 9496-an (a lakosság 0,5 %-a) vallották magi lkat magyarnak, Horvátországban 25 439 (0,5 %) és a ma Szerbia részét képező Vajdaságban pedig385 356személy (a lakosság 18,9 %-a) — azl981-es adatok szerint. A horvátországi magyarlakta falvak és városok a Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában a frontvonalba kerültek A vajdasági magyarokat, akiket besoroztak a Jugoszláv hadseregbe, gyakran ezen a területen vetik be. Ez a háboni tragikus fintora a magyar kisebbség számára. A vajdasági magyarok politikai szervezete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 1991. július 5-én békefelhívással fordult a harcoló felekhez a harcok azonnali megállítása érdekében. A hét végén egy rövid beszélge- nyomán látjuk, hogy Európa tehehajlandó, vagy tésre nyílt alkamunk Ágoston And rással, a VMDK elnökével, tőle érdeklődtünk a szervezet álláspontja iránt. • Aggodalommal hallgatjuk a Jugoszláviából érkező híreket, keresve a konfliktus mielőbbi békés, demokratikus — a kisebbségek érdekeit is figyelembe vevő megoldására utaló jeleket. Eddig nem sok eredménnyel. A VMDK hogy látja a magyarság helyzetét a Vajdaságban? — A vajdasági magyarok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A jugoszláviai, horvátországi események tetlen és vagy nem nem tudja felmérni a veszélyt, amely, a horvátországi események kapcsán fenyegeti. Ezt tényként felismerve a vajdasági magyarság azzal van elfoglalva, hogyan tudna elmenekülni a közvetlen életveszély elől, hogyan tud magának olyan programot teremteni, amely kiutat jelent számára. Nagyon nehéz a helyzetünk, elsősorban azért, mert kemény politikai pártok részéről. Az utóbbi időben ez a nyomás olyan élessé vált, hogy napirenden vannak a még csak politikai-atrocitások, kirohanások, fenyegetések amelyeknek a pszichológiai célja az, hogy a vajdasági magyarság egészében megijedjen. A magyarlakta járásokban a szerb települések lakosait lassan felfegyverzik. Ez a tény nem kerüli, nem kerülheti el a vajdasági magyarok figyelmét. A rettenet nő bennünk. • Ki jutatja el a fegyvereket a lakossághoz? Ki fegyverzi fel az embereket, hiszen ez illegális? — Semmiféle bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, hogy ki juttatja fegyverhez a vajdasági szerbeket, így nem tudunk erről konkrétabban beszélni, de tény az, hogy a fegyverek megjelentek. A probléma (Folytatás a 3. oldalon) Hol marad a bibói tárgyilagosság? Stabil és instabil Európa között választhatunk A szétesés félideje A Národná obroda szeptember 11-i száma kivonatosan közölte Rudolf Chmelnek, Csehszlovákia budapesti nagykövetének beszédét, amelyet a Budapesten szeptember 4—lóén megrendezett, szolvák—magyar nemzetiségi viszonnyal foglalkozó konferencián adott elő. Nem tudom, milyen érzéseket váltott ki ottani hallgatóságából — engem mindenesetre elszomorított. Rudolf Chmel hozzászólása ugyanis egyfajta látlelet, amely híven tükrözi a jelenlegi szlovák—magyar viszony legfőbb buktatóit, a tárgyilagosság és az empátia hiányát. Elszomorító, mert jóindulatához, segítő szándékához nem fér kétség, és minden sora aláírható, amíg az általánosságok szintjén mozogva arról beszél, milyen ballasztok terhelik ezt a kapcsolatot, amelyet igenis, javítani kell, mert más megoldás nem létezik, hisz itt élünk egymás mellett, egymásra utalva. Ám mihelyt a kölcsönös kapcsolatokat beárnyékoló konkrét ügyről van szó, szertefoszlik a kezdeti tárgyilagosság, hogy átadja helyét az egyoldalú elfogultságnak. „A szlovákok és a magyarok nemzeti és nemzetiségi túlérzékenysége, sérelemérzete, történelmi traumái mindkét oldalon determinálják, de főleg deformálják kapcsolatainkat. Teszik ezt olyan látszólag kizárólag technokratikus kérdésben is, mint a bősi vízlépcső felépítése, amelyet néhány politikus a nemzetiségi emóciók felkorbácsolására igyekszik felhasználni, miközben — nemcsak otthon — a szlovákiai magyarok állítólagos népirtásának katasztrofális vízióját csempészi a köztudatba (ami a nyilvánosság szándékos manipulálásának is minősíthető).” Nem kell a sorok között olvasni tudni ahhoz, hogy megértsük, Rudolf Chmel nem szlovák politikusokról beszél, hiszen a hírközlő szervek (Folytatás a 2. oldalon) A Polgári Mozgalom szövetségi gyűlésbeli és cseh nemzeti tanácsbeli képviselői klubja, valamint a mozgalom köztársasági tanácsa szombaton együttes ülést tartott Harrachovban. A résztvevők a bel- és a külpolitikai helyzetről, valamint a gazdasági reform előrehaladásáról tárgyaltak. Az államjogi elrendezés kapcsán Jirí Dienstbier, a Polgári Mozgalom elnöke a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a csehszlovák föderáció helyzetének további alakulása véleménye szerint nem csupán belpolitikai, hanem gazdasági és nemzetközi szempontból is kulcsfontosságú kérdés. .Arról kell döntenünk, vajon egy stabilizált demokratikus Európa vagy egy instabil Kelet-Európa részévé kívánunk-e válni” — emelte ki Dienstbier. (Folytatás a 2. oldalon) Dél-Amerika félkész „Bős—Nagymarosa” A gát, amelyre nincs fedezet — Nem, nem engedető, hogy megmentsenek Itt egészen jól érzem magatn, és ami a legfontosabb, nincsenek nemzetiségi villongások (PETER GOSSÁNYI rajza) A befejezetlen gátnak a Panama folyó fölé tornyosuló, gigantikus betonpillérjei Latin-Amerika egykori ambícióinak és a nemzetközi beruházók támogatásának a műemléke. A 20 turbinával 2760 MW áramot termelő Yacyreta vízerőmű megépítéséről 1973-ban egyezett meg az Argentínát és Paraguayi kormányzó diktátorpáros, Juan Domingo Peron és Alfredo Strossner tábornok. A határfolyó hasznosításától a nemzeti szükségletet meghaladó mennyiségű áram termelését remélték 1983-ra. Kereken 1 milliárd dollárt költöttek el még a gátépítés megkezdése előtt; további 3 milliárd-ért kb. a kétharmada kész. A pénz nagy részét a Világbank és Amerika-közi Fejlesztési Bank hitelezte. A munka befejezéséhez további 3 milliárd dollár szükséges, és ezen felül tízmilliók a vezeték építésére azokhoz a helyekhez, ahol az áramot hasznosítani tudnák. A paraguayiak nemigen törődnek már vele; a Braziliával közös határfolyón levő Itaipu gát befejezésével Paraguay megkezdte az energia exportálást. Argentínának bizonyára szüksége van a többletenergiára. A múlt évben azonban Carlos Menem, a megelőző évben megválasztott elnök Yacyretát a „korrupció emlékművének” nevezte, és bejelentette a munka leállítását. Nem bizonyos, de (Folytatás a 2. oldalon) • • ..... ■ .:. —".-------■'--'.ti1 ff r^—-iH Hol vagyunk? A Holdon vagy a Csallóközben... (VASS GYULA felvétele)
