Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-03 / 166. szám
4 1991. szeptember 3. A takarékos autóvezetés (10) Most pedig - egyben sorozatunk befejező részeként - lássuk az üresjárat ésszerű és veszélytelen kihasználásának lehetőségeit. Ha olyanok az országút terepviszonyai (pl. dombvidéken), hogy egymást követik az enyhe, hosszú, jól belátható lejtők, illetve emelkedők, a lejtős szakasz kezdetén nyugodtan üresjáratba kapcsolhatunk. Sebességet- amelyre szükségünk lesz, ha az emelkedő kezdetére érünk - nem veszítünk; az erők kiegyenlítődése folytán a kocsi nagyjából megtartja az eredetit. A túlzott gyorsulást enyhe fékezéssel ellensúlyozhatjuk, de ugyanúgy ügyelnünk kell arra, hogy időben kapcsoljuk a - többnyire a legmagasabb - sebességfokozatot. Ami ezt a műveletet illeti, végezzük minél gyorsabban és kíméletesebben, különös gondot helyezve a bal és a jobb láb korábban már említett összhangjára. Nem túl gyakori eset, de azért rendszeresen előfordul, ezért érdemes szólni róla; lezárt vagy tilosat jelző vasúti sorompóhoz közeledünk, amelyet messziről is jól látunk. Ilyenkor igazán fölösleges sietnünk. Ha kellőképpen fel tudjuk becsülni a terepet, és valamelyest ismerjük kocsink gördülőképességét, akár úgy is időzíthetjük az üresjáratba kapcsolást, hogy éppen a lezárt sorompóig, vagy az ott álló utolsó kocsi lökhárítójáig „csorgurtk“, gyakorlatilag fékezés nélkül. Segítségünkre lehet ebben, ha tudjuk, hogy a legtöbb - és megfelelő műszaki állapotban lévő - személygépkocsi 90 km/ó sebességről, kb. 1100-1200 métert tesz meg a tehetetlenségi erő folytán a teljes leállásig, s hogy a vasúti sorompót megelőző „sávos“ útjelzótáblák az átkelőhelytől, mint ismeretes, 80, 160, illetve 240 méter távolságra vannak elhelyezve. A sorompóhoz érve pedig- hacsak nem a szerelvény vége halad át éppen - azonnal kapcsoljuk ki a motort! (Korábban inkább ne; hogy miért, arról még lesz szó.) Kísértetekkel bizonyították ugyanis, hogy kb. 30 másodperc az a határ, amelynél az állóhelyzetben való üresjárat az újraindítást és az akkumulátor igénybevételét is beleszámítva gazdaságtalanná válik. (Hosszabb idő esetében értelemszerűen egyre inkább.) Márpedig ennyit csaknem biztos, hogy mindig eltöltünk még a rövid ciklusú vasúti átkelőhely előtt is. S végül harmadszor: nyitott sorompóhoz közeledve is érdemes időben „neutrálba“ kapcsolnunk. Hogy miért, azt gondolom, nem kell különösebben magyaráznunk; valamennyien tudjuk, hogy fehér fény ide vagy amoda, milyen nálunk a vasúti átkelőhelyek túlnyomó többségének állapota. Sokkal bölcsebben teszünk ezzel, mint ha az utolsó centimétereken taposnánk a padlóra a fékpedált, megpillantva a tátongó gödröket, vagy elhinnénk a megengedett ötven kilométeres sebességet, és esetleg a sínek között hagynánk az amúgy is kissé lengedező kipufogót. Tulajdonképpen ugyanez játszódik le „kicsiben" - és sokkal gyakrabban -, ha nagyobb városban közlekedünk. A szemaforokat szintén érdemes már messziről figyelnünk a szemünk sarkából! Ha látjuk, amint pirosra vált - azonnal nyúlhatunk a sebességváltó kar után, ugyanis biztos, hogy meg kell majd állnunk. Ha huzamosabb ideje tilosat jelez, szintén érdemes „üresbe“ váltanunk, ám ekkor állandó készenlétben kell lennünk, hogy ha kell, bármikor kapcsolni tudjuk a megfelelő sebességfokozatot. Ami a motor kikapcsolását illeti a tilosat jelző szemafor előtt, megoszlanak a vélemények. Sok függ a lámpa ciklusától, az odaérkezés pillanatától, a már ott álló járművek számától, s nem utolsósorban kocsink műszaki állapotától. Három-négyszeri indítási kísérlet ugyanis a többszörösét is „elviheti" annak a benzinmennyisógnek, amennyit megtakarítani véltünk. Úgyhogy ilyenkor hagyjuk inkább alapjáraton futni a motort. Menet közben azonban - mint már történt rá utalás - MINDIG. A takarékosságnak is vannak ésszerű határai, s a motor haladó gépkocsiban való kikapcsolása egyértelműen túlmegy ezen a határon. Akármi történhet, amikor az egyik másodpercről a másikra „szükségünk lehet“ a motorra, s ha ilyenkor az indítással kell kezdenünk, majdnem biztos, hogy gyászosan ráfizetünk. Egy másik nyomós érv, ami ellene szól: vannak kocsitípusok, amelyeknél már az indítókulcs „O“ állásban való fordítása a kormány lezárását eredményezi; ha erre későn jövünk rá, megint csak felesleges részletezni, mi történhet. Ám még ha nem is tartunk mindjárt a legrosszabbtól, akkor is elég azt tudatosítanunk, hogy kikapcsolt motornál (gyújtásnál) a legtöbb kocsinál nem működik egy csomó ellenőrző és jelzőberendezés, például a rendkívül fontos irányjelzók. Kisebb pánikot okozhat a fékpedál váratlan „érzéktelensége" is, fékhatás-erósítóvel felszerelt kocsiknál. Egy szó mint száz: ha a kocsi mozog - leszámítva a vontatást - a motornak is működnie kell! Ha a sorozatban olvasott több tanácsot megfogadják, higgyék el, még így is elérik azt, ami közös célunk volt tíz héten keresztül: takarékosan vezetni... (Vége) Nem futurista karosszéria-tanulmány, még csak nem is különösebb autó-egzotikum, hanem - tessék nézni a jelzést a maszkon - közönséges mentökocsi. Igaz, nem Skoda 1203-as, amelyben a beteg kileheli a lelkét, hanem Pontiac TransAm, háromszázötven lóerős motorral, 200 kilométeres óránkénti végsebességgel. Úgyhogy annyira azért mégsem közönséges... (Kép és szöveg: -ss) Szerkeszti: Vass Gyula Szabad tusAr.-------! SZÖVETSÉGI HÍRMONDÓ }— %___________________________1____________________________ Jó helyen demonopolizálunk? A 63-as csapdája Lapunk augusztus 6-ai számában tettük közzé azt a felhívást, amelyet az Érsekújvári járás mezőgazdasági dolgozói és az Érsekújvári Másopriemysel á. v. vezetői intéztek Szlovákia mezőgazdasági üzemeihez és feldolgozó vállalataihoz. Ebben kérték az érintetteket, egyeztessék álláspontjukat a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát illetően, és feltüntették azt is, ók milyen árakat javasolnak. Hasonló összefogásra szólította fel a földműveseket, július 19-ei kassai tanácskozásán a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség Elnöksége is. Többek között ezekre reagált a Hospodáfske Noviny augusztus 20-ai számában a „Törvényekkel szembeni kötelességeink" című írásában Alica Kráéáková, a Szlovákiai Monopóliumellenes Hivatal alelnöke. Mint írja: „... ha a termelők eleget tennének a felhívásnak, és e szerint határoznák meg az árakat, ez a törvény értelmében karteltmegegyezésnek minősülne." A felhívás még nem törvényellenes Megszegték tehát a törvényt az érsekújváriak, illetve az SZFSZSZ vezetősége? - tettük fel a kérdést ALICA KRSSAKOVANAK és MIROSLAV MIHÁLIKNAK, aki az említett hivatal I., a mezőgazdasággal foglalkozó végrehajtó osztályának munkatársa. A. Kráéáková: - A 63/1991-es számú, a gazdasági verseny védelméről szóló törvény értelmében a kartellszerzódések és a fúziók a szabad verseny megengedhetetlen korlátozó eszközeinek minősülnek. Ez a törvény március elsején lépett hatályba, valószínűleg sokan még nem ismerik, illetve nem magyarázzák helyesen. A szóban forgó konkrét esetben egyelőre csak felhívás történt, ami önma-' gában még nem törvényellenes. De ha Írásbeli vagy ún. csendes, tehát szóban történő megegyezés jönne létre, akkor hatáskörünkbe tartozik kivizsgálni az esetet és bírságot kiszabni. A csendes megegyezésre abból következtethetünk, ha más-más helyen ugyanabban az időben, különösebb külső befolyás nélkül egyformán emelkednének vagy csökkennének az árak.- A mezőgazdasági dolgozók viszont hátsó szándék nélkül, pusztán fennmaradásuk érdekében folyamodnak ilyen lépésekhez, és ezért hoznak létre különböző szövetségeket, kamarákat... M. Mihálik: - A törvény nem tiltja az effajta szövetségek létrejöttét, amíg azok szakmai téren és a szociális szférában fejtik ki tevékenységüket. Mihelyt azonban megpróbálják szabályozni az árakat, vagy pedig felosztják egymás között a piacot - akár egy járás területén belül - az már összeütközésben áll a törvénnyel. A piacgazdaság egyik fontos jellemzője ugyanis, a piacra való szabad belépés és kilépés joga. Nem lehet senkinek megszabni, hol és mennyiért értékesítse termékét. Az előbb említett írásban vagy szóban történő megegyezések esetében látszólag mindenki elégedett, de nem alakul ki verseny, ami nélkül a piacgazdálkodás elképzelhetetlen. Megmaradnak a gyenge vállalatok is, viszont a nagyon jók nem tudnak előrelépni. Olyan intézkedés tehát, amelyik mindenki érdekeit védi, nem jó. Azt szeretnénk, hogy a legjobb, a leggazdaságosabb termelő üzemek maradjanak fenn.- Ennek azonban ellentmondani látszik az a tény, hogy az állam garantálja bizonyos termékek felvásárlási árát, és a piacszabályozási alap is az árak kiegyenlítését szolgálja. A. Kráéáková: - Véleményem szerint a piacszabályozási alap hátráltatja a szabad verseny kialakulását, hiszen állandóan beleavatkozik a termelői és a feldolgozói szférába, s nem hagyja érvényesülni azokat az erőket, amelyeknek a piacon szükségszerűen fel kell lépniük. M. Mihálik: - A kormány fontolgatja a piacszabályozási alap fokozatos csökkentését egészen a megszűnéséig, mert tudja, hogy ez piacellenes tényező. Az eddigi tervgazdálkodásról azonban nem térhetünk át minden átmenet nélkül a piacgazdálkodásra. Azt is látjuk azonban, hogy a kormány keresi ezen alap legmegfelelőbb felhasználási módját. Mint ismeretes, eddig a belső piacot támogatta belőle, július elsejétől viszont a külföldre irányuló termékek árának kiegészítésére szolgál.- Különböző fórumokon sok szó esett már arról, hogy közelíteni kell az elsődleges termelők és a feldolgozóipar érdekeit. Ezt a célt szolgálná, ha a mezőgazdasági üzemek részt vehetnének a feldolgozó vállalatok privatizációjában, igy az árak alakulására is nagyobb befolyásuk lehetne és a nyereségen is arányosan osztoznának. Az ilyen elképzelések nincsenek ellentétben a már említett törvénnyel? M. Mihálik: - A Cseh Köztársaság privatizációs minisztere nemrégiben érdekes kijelentést tett: azt mondta, a feldolgozóipar privatizációs tervezeteit aszerint hagyják jóvá, hogy szerepel-e a részvényesek között mezőgazdasági üzem vagy sem. Nem vitás, ennek lennének előnyei. Másrészt viszont az ilyen esetekben vertikális fúzió bizonyos jelei lépnek fel. Félreértés ne essék, a fúzió nem minden esetben törvényellenes. Nagymértékben függ attól, hogy a részvények hányad részét birtokolják az egyes részvényesek. És egy további fontos momentum: az így létrejött vállalat nem működhet az adott terület egész tevékenységének rovására. A. Kráéáková: - A fúziókra tett javaslatokat nálunk kell bejelenteni és mi engedélyezzük, illetve elvetjük azokat. Mit mond a másik fél? Miután a Szlovákiai Monopóliumellenes Hivatal munkatársai kifejtették a felhívással kapcsolatos álláspontjukat, felkerestük CYRIL MORAVŐÍKOT, az SZFSZSZ elnökét és tanácsadóját, JURAJ MEDVEDET. Kértük, mondják el, ők miként látják az ügyet, íme az egybehangzó véleményük:- Kartellszerzödésröl és. -árakról akkor beszélhetünk, ha a felek olyan magas piaci árakban egyeznek meg, amelyek indokolatlan nagy hasznot hoznak számukra. A földművesek esetében azonban erről szó sincs. Sőt! Az érsekújvári mezőgazdasági dolgozók és a húsüzem csupán azon árak betartására hívta fel a figyelmet, amelyeket a három kormány, a szövetségi, a cseh és a szlovák - júliusi zidlochovicei és prágai összejövetelén jóváhagyott. Ezek tulajdonképpen csökkentett garantált árak, és jócskán elmaradnak az év végén megállapított garantált áraktól. Az élelmiszer-ipari búza esetében a tonnánkénti 3400 koronáról 3000-re, a rozs esetéber 3200-ról 2900 koronára csökkent. A vágóbika és -üsző garantált felvásárlási ára 35,40-ről 28 koronára módosult. A valós árak pedig ettől is jóval alacsonyabbak, és egyáltalán nem fedik az előállítási költségeket. Pedig az árakról szóló törvény értelmében az árat az átlagos termelési költségek plusz a megfelelő mértékű haszon alkotják. Az SZFSZSZ Elnöksége a kassai tanácskozáson elhangzott felhívásában valóban szolidaritásra szólította fel a mezőgazdasági üzemeket, mégpedig azért, hogy a jelenlegi szorult helyzetben ne egymás aluilicitálásával próbáljanak némi pénzhez jutni. Ebből ugyanis megint csak a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek származhat haszna, a termelők pedig mindinkább kiszolgáltatottakká válnak. Nem érthetünk egyet azzal a nézettel sem, miszerint a piacszabályozási alapot egyre inkább csökkenteni kell, majd teljesen meg kell szüntetni. Ellenkezőleg, növelni kell azt. Hiszen ha körülnézünk a világban, a fejlett mezőgazdaságú országokban mindenütt támogatják ezt az ágazatot, figyelembe veszik speciális helyzetét, biológiai jellegét. Az EGK országai és az USA szubvenciós politikája a szükségletek mérlegelésén és a kiviteli lehetőségeken alapul, így gyakran a vetésterületek csökkentését támogatják. Sőt, a tervgazdálkodás bizonyos elemei is fellelhetők. Természetesen nem dirrektív, központi irányításról van szó, hanem a piaci helyzet felméréséről s a földművelők tájékoztatásáról: mit érdemes termelni és mennyiért. Ha tehát bíráljuk a piacszabályozási alapot, akkor inkább arról kellene szólni, miért nem teljesíti küldetését. Azért, mert a kereslet-kínálat közti különbség igen nagy. Ezt viszont nem elsősorban a túltermelés, hanem a kereslet drasztikus csökkenése idézte elő. Az alap kiegyensúlyozott piaci viszonyok mellett működhetne jól. A kormány súlyos hibát követett el akkor, amikor az elsődleges termelés visszafogására nem dolgozott ki átfogó, átgondolt tervet. A mezőgazdasági üzemek ugyanis szívesen megszabadulnának felesleges állatállományuktól, de nem tudják értékesíteni azt. Az elvetett gabonát sem vághatták le zölden csak azért, hogy ne legyen túltermelés. S most, a vetés kezdetekor ismét tanácstalanok. Parlagon nem hagyhatják a földeket, hiszen az irreálisan magas adókötelezettség továbbra is érvényben van, és úgy tűnik, 1991 januárjáig nem is változtatnak rajta. így könnyen előfordulhat, hogy a mezőgazdasági üzemeknek még az adó befizetésére is kölcsönt kell felvenniük. Az elmondottak tanulságaként immár sokadszor mondhatjuk el, ugyanazt, a hazai mezőgazdaság igen szorult helyzetben van. Ezért is érthetetlen, miért akarják a fennmaradásuk érdekében tett próbálkozásaikat már csírájában elfojtani, még az olyanokat is, amelyek során csupán a termelőket megillető, a kormány által garantált árakra hívják fel a figyelmet. Az írás első felében említett hivatal munkatársainak talán inkább a feldolgozóipar háza táján kellene körülnézniük, ott biztos könnyebben találnának demonopolizálni valót. V. KRASZNICA MELITTA ( fi SZLOUÁK1AI FŐLDMŐUES-SZÖUETKEZETI SZÖVETSÉG ROVATA )
