Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-14 / 176. szám

4

Szabad ÚJSÁG

1991. szeptember 14.

Közgazdasági figyelő

Váltóleszám ítolás

A pozsonyi székhelyű Szlovák Mezőgazdasági Banknak a napokban bevezetett új szolgáltatása a váltók leszámítolása. Fiókjai jelenleg az élelmiszerbúza és sörárpa adásvételével kapcsolatban kibocsátott váltókat számítolnak le a Csehszlovák Állami Bank rendelkezései szerint.

A váltó a 191/950-es számú (Tt.) törvény értelmében szabadon eladható értékpapír, amellyel a kiállító kötelezi magát, hogy egy adott összeget fizet ki adott időben és helyen, illetve egy harmadik személyt utasít erre. A bank mezőgazdasági vállalatok és magángazdálkodók által kiállított váltókat egyaránt átvesz - előnyben részesítve leendő ügyfeleit

mégpedig konkrétan:- Idegen váltókat, azaz olyan, mezőgazdasági felvásárlóvállalatok által kiállított váltókat, amelyek révén azok utasítják az intézvényezettet, hogy a hitelezőnek fizesse ki a váltón szereplő összeget. A kiállító a váltót elfogadás céljából bemutatja az intézvényezettnek. A hitelezők a mezőgazdasági termelők, az intézvényezettek és adósok pedig a mezőgazdasági termékek megrendelői és leendő feldolgozói, mint pl. a malmok, sütőipari üzemek, sörgyárak.- Saját részükre szóló idegen váltók. Ezt a váltótipust a mezőgazdasági termelők - a földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok, magángazdálkodók - állítják ki, s utasítást adnak vele az intézvényezettnek, hogy a váltóösszeget fizesse ki részükre. A kiállító a váltót elfogadás céljából bemutatja az intézvényezettnek. A hitelezők ebben az esetben is a termelők, az intézvényezett, illetve adós pedig lehet a terményfelvásárló vállalat, malom vagy sörgyár.- Saját váltók, azaz olyanok, amelyeket a mezőgazdasági terményfelvásárló vállalatok állítanak ki, kötelezve vele magukat, hogy tartozásuk összegét kifizetik a mezőgazdasági termelőknek - földműves-szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, magángazdálkodóknak. A hitelezők a mezőgazdasági termelők, az adós pedig lehet a mezőgazdasági terményfelvásárló vállalat.

A váltót mindig a tulajdonosa, azaz a mezőgazdasági termelő terjeszti be leszámítolásra a Szlovák Nemzeti Bank fiókintézeteinek a lejárati időn belül.

Bizonyos terményfajták esetében a váltó lejárati ideje legfeljebb 9 hónap lehet.

A lejárati időt a váltón napra pontosan fel kell tüntetni, és a kiállítás napjától számítódik.

A váltó kellékeit a 191/1950-es számú (Tt.) váltó- és csekktörvény tartalmazza. Ezek a következők:

Idegenváltó esetében:

a) annak megjelölése, hogy váltóról van szó,

b) feltétlen utasítás bizonyos összeg kifizetésére,

c) a fizetésre kötelezett (intézvényezett) neve,

d) a lejárati idő (a hónap neve betűvel írandó),

e) a kifizetés helye,

f) annak a neve, akinek vagy akinek a javára történik a kifizetés, továbbá a folyószámla száma,

g) a kiállítás időpontja és helye,

h) a kiállító aláírása.

Saját váltó esetében:

a) annak megjelölése, hogy váltóról van szó,

b) az adós feltétlen kötelezettségvállalása bizonyos pénzösszeg kifizetésére,

c) a lejárati idő (a hónap neve betűvel írandó),

d) a kifizetés helye,

e) annak neve, akinek vagy akinek a javára történik a kifizetés, továbbá a folyószámla száma,

f) a kiállítás időpontja és helye,

g) a kiállító aláírása.

A bank a váltóügyletek kockázatának csökkentése céljából megköveteli kezes feltüntetését. Kezes olyan jogi vagy fizikai személy lehet, aki igazolja bonitását.

Fiókintézeteink az olyan váltó leszámítolását vállalják, amely(et)

a) a CSSZSZK-ban bejegyzett szubjektum állított ki,

b) csehszlovák fizetési eszközre szól,

c) szlovák vagy cseh nyelven állítottak ki (a két nyelv ebből a szempontból egynek számít),

d) az összeget, amelyre szól, számjeggyel és szóval egyaránt feltüntették rajta, s a kettő között nincs eltérés,

e) idegent csupán abban az esetben, ha az adós elfogadó nyilatkozata olvasható rajta (az elülső oldalon),

f) nem tartalmaz hátiratot (az első és egyetlen váltóforgatmányos a leszámítoló bank, azaz a Szlovák Mezőgazdasági Bank lehet),

g) tartalmazza a kiállítónak, a tulajdonosnak és az intézvényezettnek s esetleg a kezesnek a bankszámlaszámát, a bank számkódját és az állandó szimbólumot,

h) olyan váltókat, amelyekért kezességet vállaltak.

A leszámítolásra átvett váltó névértékéböl kifizetéskor a bank levonja a diszkontot, amelynek összege a leszámítolás napjától a váltó lejártáig hátralevő időtől és a banki jutalék nagyságától függ.

Reméljük, hogy az üzleti kapcsolatnak ez a formája a jövőben széles körben elterjed, s ehhez a mi pénzintézetünk is hozzájárul.

DRAHOMÍRA LACKÓVÁ

Kiállítás Verebélyen

Verebélyen egyre nő a kisállattenyésztők szervezettsége, aktivitása, ezt tanúsítják a havonta megrendezett börzék, vásárok is. A nevelés és tartás okozta örömök mellett persze, az anyagiak sem elhanyagolhatók. A tavaszi kiállítás után rendszeresen októberben tartják az őszi tenyészszemlét.

Karol Fülétől a szervezet elnökétől megtudtam, hogy az idei kiállításra október 12-13-án kerül sor, amelyre szinte egész Zsitva völgye készül, mert ekkor lesz a városkában búcsú is. A kertészkedók szövetségének elnöke Jókai Károly viszont arról tájékoztatott, hogy a Tesla vállalat helyi klubjában gyümölcskiállítást rendeznek. A látogatók, a kiállítások iránt érdeklődök bizonyára ezúttal sem csalódnak majd.

(motesíky)

Csáky Pál

Az első év néhány tanulsága III.

Élünk a lehetőségekkel?

Az elmúlt negyven év egyik legnagyobb bűne, hogy igyekezett kiölni az emberekből a kezdeményezés igényét, beléjük sulykolta, hogy felülről várják az utasításokat. Megmondta nekik, mit szabad és mit nem szabad tenni, így könnyen kezelhetővé, paszszíwá, lemondóvá tette őket. Napjainkban tapasztalhatjuk, sokan közülünk hozzászoktak eme paternalizmushoz, és most hiányolják is. Mert a jelen - számos hibája és felemássága ellenére - eddig nem ismert lehetőségeket is nyújt az állampolgároknak.

Érthetetlen számomra, miért nem használják sok helyen a magyar települések eredeti nevét. Néhány pozitív példát leszámítva a többség még mindig ,,nem foglalkozik ezzel a témával", pedig ez identitásunk megtartásának egyik fontos eleme. A helyi önkormányzatok feladata lenne, hogy viszszaadjon valamit a falu-város önbecsüléséből. Hadd ismételjem meg itt: a helység magyar nevének feltüntetése kék információs táblán, fehér betűkkel, semmilyen törvényt, sőt előírást sem sért.

Sok település, érthetetlen módon, vonakodik a kisiskola visszahozatalától is. Mondjuk ki ezt is egyértelműen: az iskola a község lelke, ahol nincs, ott a jövő hal meg. Az ilyen falu önként lemond az új nemzedék neveléséről, így saját lakosságának utánpótlásáról. A jelenlegi önkormányzatoknak jó három évük van arra, hogy ezen a téren tegyenek valamit, mert véleményem szerint ezeket a kérdéseket kiemelt fontosságúként kell kezelniük, hiszen tarthatatlan az a helyzet, hogy több tízezer magyar gyerek szlovák iskolába járjon azért, mert a környéken vagy helyben csak az van. E témának mozgalmaink, társadalmi szervezeteink is nagyobb figyelmet kell szenteljenek!

A mozgalmaknak, a Csemadoknak vagy az arra vállalkozóknak legalább egy brosúra terjedelmű csehszlovákiai magyar történelemkönyvet kellene kiadniuk, elősegítve vele tudati fejlődésünket. S még egy fontos tudnivaló: az a tökéletlen nyelvtörvény, amelyet a szlovák parlament tavaly jóváhagyott, biztosítja, hogy azokon a településeken, ahol 20 százaléknál többen élünk, a magyar is hivatalos nyelv legyen. Éljünk vele, használjuk az önkormányzatokban is! Az olyan önkormányzatban, amely vegyes összetételű, szerintem az lenne a helyes, ha mindenki az anyanyelvén beszélne. Nem szabad vonakodni a tolmácsolástól, a tolmácstól. A jog azért van, hogy éljünk vele, s ha élünk vele, idővel természetessé válik mind a választott testületekben, mind az önkormányzati és közigazgatási hivatalokban.

Önállóságunk fokozásának

lehetőségei

Idézzük csak vissza a kisebbségek dualista korban hangoztatott igazságát, gazdasági önállóság nélkül nincs politikai önállóság! Erre is gondoljunk, amikor a kis- és nagyprivatizációról beszélünk, s a bennük rejlő lehetőségeket mérlegeljük! Ezt tartsuk szem előtt a kárpótlásoknál és jóvátételeknél, a vállalkozásoknál, a föld, illetve az egyéb ingatlanok nevesítésénél. Ne mondjunk le újra az egyszer már elkobzott vagyonúnkról azzal, hogy nem igényeljük vissza! A vállalkozások segítésénél, esetleg menedzselésénél se feledkezzünk meg régiónk érdekeiről! Egyáltalán: súlyt kell fektetnünk a regionális politika kibontakozására.

Jövőképünk

Jövőképünk az autonómiák kiépítésére, szellemi-belső függetlenségünk növelésére kell, hogy épüljön. E téren van a legnagyobb szükség az elméleti-elemző munkára, s a lehető legszélesebb konszenzus elérésére. Hangsúlyozom, hogy e téren távolról sem elégséges a munkákba csupán a politikai mozgalmak aktív tagjait bevonni; itt a társadalmi, tudományos stb. csoportosulásokra is fontos feladat vár. Ha nem tudunk egymással megegyezni, hogyan remélhetünk korrekt kiegyezést a szlovákokkal?! Pedig erre van szükség, tevékenységünkkel a kelet-közép-európai régió demokratizálódását, „lakhatóvá tételét“ is elősegíteni, mégha a térség egyes részei- akaratunk ellenére - most inkább a Balkán, mint a fejlett Európa felé sodródnak. (Megjegyzem: parlamenti konstruktív magatartásunkkal ez év tavaszán eme sodródás veszélyét is megpróbáltuk csökkenteni - talán időleges sikerrel.)

Szlovák emancipációs törekvések

Olyan meghatározó problémája ez a jelen időszaknak, amelyet egyszerűen nem lehet kikerülni. A kérdés megítélésében konszenzus mutatkozik a magyar mozgalmak között, bár némely részletről nem beszéltünk mélyebben, így adódhatnak hangsúlybeli eltérések.

Ha áttanulmányozzuk a szlovák állam megalakításának történetét 1939 tavaszán, sőt, az esemény előtörténetét is, mondjuk 1916-tól, vagy akár a múlt század közepétől, két fontos jelenségcsoportot különböztethetünk meg. Az első: a szlovák állam hatalminagyhatalmi érdekekből alakult meg 1939 tavaszán, s világosan kirajzolódik az a nagyhatalom, Hitler Harmadik Birodalma, amely bábállamként Tiso Szlovák Köztársaságát létrehozta. Ebben a jelenlegi helyzet némiképp különbözik az akkoritól, most legalábbis nem rajzolódik ki világosan az a világpolitikai erőtér, amely az önálló szlovák állam létrehozatalát kezdeményezné, amelynek mentén egy ilyen esemény végbemehetne. Ugyanakkor az európai klíma is teljesen eltérő az akkoritól.

Másrészt viszont: a fent említett előtörténet áttanulmányozásából az is kitűnik, hogy a szlovákiai, „lenti“ politikai nyomás kérdésében a történelem mintha kísértetiesen ismételné önmagát, s a forgatókönyv mintha pl. Karol Sidor feljegyzéseire hagyatkozva, a „jól bevált módszert“ követné. Az is világos, hogy a beígért forró ősz előtt minden jelentősebb politikai tényező fokozottan Szlovénia és Horvátország sorsát figyeli, bár értékelésem szerint nálunk diametrálisan eltérő problémáról van szó. Ott az állam fejlettebb részei menekülnek a visszahúzó fejletlenebbektől, ott a kommunizmust elvetők a neokommunistáktól, ott Európába menekülnének a Balkánról; itt mindez fordítva kísért. A függetlenséget szorgalmazó pártok és mozgalmak parlamenti munkájuk során megfogalmazták elképzeléseiket, le is írták azokat - egyrészt a függetlenségi nyilatkozat tervezetében, másrészt az általuk kidolgozott alkotmánytervezetekben. De ezek számunkra elfogadhatatlanok; ugyancsak kísért a nemzeti bezárkózás és az általános elszigeteltség veszélye, a gazdasági koncepciók hiánya és az előre látható gazdasági problémák, melyekért később esetleg bűnbakokat is kell keresni.

A félreértések elkerülése végett: elismerjük a nemzetek önrendelkezési jogát, ha partnerünk is elismeri és hajlandó garantálni a más népcsoportok jogait. Ezt persze nem elég deklarálni, ehhez garanciákra van szükség- és olyan konstrukciókra, amelyekben a garanciák nem anulálhatók. Ezek lehetnek tehát a kapcsolódási pontok az esetleges tárgyalásokhoz; mindezek mellett azonban egy egységesülő Európában elvi meggondolásokból sem tudunk támogatni bármiféle elzárkózást. Az általánosan elfogadott európai jogrend, a liberális gazdaságpolitika, a határok fokozatos eltűnése, a régiók természetes kapcsolatainak kiépítése és fejlesztése, az általános és specifikus emberi szabadságjogok kiszélesítése és garantálása- ezek azok a támpontok, amelyekben perspektivikusan gondolkodunk.

Baloldaliság és a 68-as eszmék

Ez a problémakör is élő, foglalkozni kell vele. A kétfajta megközelítés nem ugyanaz, nem mosandó össze! Baloldalra természetesen szükség van, itt elsősorban a szociáldemokráciára és az Európában általában szalonképesnek tartott baloldalra gondolok; semmi esetre sem a szélsőbalra.

68 esetleges restaurációjával, valamiféle emberarcú szocializmus reneszánszával kapcsolatban pedig elmondhatjuk, hogy minden ilyen kezdeményezés felett eljárt az idő. Viszszahozható - de sikere nem lehet. Félreértés ne essék: tisztelem azokat, akik 56-ban ötvenhatot, 68-ban hatvannyolcat csináltak. Akkor azt kellett tenniük, az volt az előremutató, a reális (?), az emberi. 1991-ben hatvannyolcat csinálni viszont bún volna. Lássuk be: Marx fölött is, Lenin fölött is- de pl. Bibó fölött is - eljárt az idő. Vannak persze univerzális gondolataik, amelyek talán örökérvényüek lesznek, de a gondolatrendszer, amelyben mozognak, túlhaladott. Nem ezeket kell foltozni, új eszmék kellenek, amelyek képesek rugalmasan reagálni a kor kihívásaira.

Hol vannak számunkra a lojalitás határai?

A múltkoriban azt mondta nekem valaki (szerb származású, csehszlovák állampolgár, szlovák iskolába járt): itt, Szlovákiában, a magyarok valahogy csendben vannak. Ez a nagy lojalitás már nem is normális.

Nem tudok az ilyen általánosító véleményekkel azonosulni. Szerintem a Csehszlovákiában élő magyarság azt teszi, amit a génjeiben elraktározódott több évtizedes tapasztalatok parancsolnak neki, s viselkedésében én becsülöm a bölcsességet. A kérdés lényegét azonban nem lehet megkerülni: hol vannak lojalitásunk határai?

Korábban már szóltam egyértelmű, határozott elképzeléseink kidolgozásának szükségességéről. Azon a nyomon való együttműködés a jó út, a járható út, a róla való letérés több veszéllyel fenyeget. Mi ezt az utat szeretnénk képviselni és elfogadtatni tárgyalópartnereinkkel. Teljességgel elfogadhatatlan számunkra az olyan alternatíva, amely jogaink bővülését nem viszi kellőképpen előre, vagy amelyik azokat csorbítani akarná. Mindenféle türelmetlenséggel, balkanizációval fenyegető út számunkra elfogadhatatlan.

Azon is el kell gondolkodnunk, mi különbség lehet a mostani és a pártállambeli magyar nemzetiségű képviselő között. Akkor úgymond a pártállambeli totalisztikus struktúrák miatt nem lehetett eredményeket elérni, most a kedvezőtlen, nemzeti túlfűtöttségtől és érzékenységtől terhes légkör miatt nem lehet átütő sikerekről beszámolnunk.

Én azt hiszem, a különbség az egyértelműségben és a hozzáállás tisztességességében kell, hogy legyen. Abban, hogy választóinknak az igazat mondjuk. Akkor is, ha nem sikerül megvalósítanunk mindazt, amit szeretnénk. Ez azonban nem akadályozhat meg minket abban, hogy elképzeléseinket minél teljesebben megfogalmazzuk, önmagunkban tisztázzuk és minden lehetséges fórumon képviseljük.

Az állandó útkeresés kötelezettsége alól semmi és senki nem menthet fel.