Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-14 / 176. szám
Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 14. (öDOÁBhfrj VáCLAV HAVEL köztársasági elnök levelet intézett a Szövetségi Gyűlés Elnökségéhez. Ebben közli a testülettel, hogy az ide vonatkozó rendelkezés értelmében szeptember 16-ára összehívja a szövetségi parlament őszi ülésszakát. Alexander dubúek, a szövetségi Gyűlés elnöke, aki egyúttal az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke is, tegnap a Polgári Mozgalom vezetőivel, Jiií Dienstbier elnökkel és Pavel Rychetsky alelnökkel tárgyalt az alkotmány kidolgozásának további folyamatáról. Megegyeztek abban, hogy el kell tekinteni a cseh és a szlovák politikai élet jelenlegi bonyolult alakulásától, amely a választások óta nagymértékben változott, és az alkotmány kidolgozásán azon ígéretek szellemében kell munkálkodni, amelyeket a demokratikus választások idején tettek a választóknak. ]VIÁRIÁN tALFA szövetségi miniszterelnök csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy ami Csehszlovákiának az Európai Közösségekhez való csatlakozását illeti, optimista, és reméli, hogy a társulási szerződést még idén októberben aláírják. Jlftí DIENSTBIER külügyminiszter meghívására holnap Csehszlovákiába érkezik Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Háromnapos látogatása során a kínai politikus találkozik Václav Havellel, Alexander Dubéekkel és Marián Őalfával. Józef BAKáAY külkereskedelmi miniszter tegnap Prágában fogadta Org Maraist, a Dél-Afrikai Köztársaság ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterét. A két tárcavezető tájékoztatta egymást a két ország együttműködési lehetőségeiről, beleértve a harmadik világ piacain való vállalkozásokat. A dél-afrikai vendég érdeklődött a csehszlovák gazdasági reformok és a vagyonjegyes privatizáció iránt. A PRÁGAI Kultúrpalotában tegnap került sor arra az összejövetelre, amelyen rehabilitálták azokat a volt csehszlovák állampolgárokat, akik a második világháború során a Brit Királyi Légierő kötelékében szolgáltak. A mintegy 200 jelenlevő között a már elhunyt pilóták hozzátartozói is ott voltak. Genscher német külügyminiszter kijelentette, hogy Litvánia, Lettország és Észtország néhány hónapon belül társult, és néhány éven belül teljes jogú tagja lehet az Európai Közösségeknek. Egyidejűleg javasolta, hogy a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet, az OECD, nyújtson a balti államoknak az eddiginél nagyobb pénzügyi segítséget. SaMIR izraeli kormányfő hűvösen reagált Bush amerikai elnök kijelentésére, miszerint megvétózza a kongresszus döntését, ha az megszavazná a 10 milliárd dolláros hitelt Izraelnek. Samir, aki Párizsban tartózkodik, azt mondta, hogy a pénzre sürgősen szüksége van, hogy honosíthassa a 300 ezer Szovjetunióból érkezett zsidó áttelepültet. Az ENSZ ellenőrző csoportja, amely Irakban a rakétarendszerek felszámolását ellenőrzi, tegnap elhagyta Bagdadot anélkül, hogy teljesítette volna feladatát. A 17 tagú csoport Németországból kölcsönzött helikopterekkel akarta végigkutatni Irak nyugati részét, de ezt a hatóságok megtiltották. NaGY-BRITANNIÁBAN számítógépeket loptak el, amelyek adattárolójába korábban fontos hadititkokat tápláltak. A számítógépeket a tolvajok 500 fontért adták el Hollandiában és csak utólag tudódott ki, mit tartalmaz az adattároló. A védelmi minisztérium illetékes tisztjének hanyag munkájáért öt évre leállították szolgálati előmenetelét. Két AFGÁN felkelőcsoport üdvözölte azt a szovjet—amerikai egyezményt, amely szerint mindkét fél jövő év januárjától leállítja a fegyverszállítmányokat Afganisztánba. Nadzsibullah afgán elnök nagy megelégedéssel fogadta a hírt és megköszönte a szovjet vezetésnek ezt a lépést. A pakisztáni kormány nem kommentálta a megállapodást. Kim IR SZÉN egykori tolmácsa, aki az észak-koreai külügyminisztériumban magas tisztséget töltött be, Dél-Koreába emigrált. A LIBANONI UNIFIL kommandó megadta magát. Ez a kommandó volt az, amely annak idején 15 ENSZ-katonát ejtett foglyul. Elfogatásuk közben a kommandó egy svéd kéksisakost megölt és két franciát megsebesített. A LENGYEL parlament nem hagyta jóvá a nemzeti bank új elnökére tett javaslatot. A javaslatot Walesa elnök nyújtotta be. A tisztségre javasolt Marek Dabrowski korábban pénzügyminiszterhelyettes volt. Báránybégetésfarkastorokból Szlovákiai magyar „csúcstalálkozó” (Folytatás az 1. oldalról) láspontot hirdető szlovák erdő- és vízgazdálkodási minisztérium, néhány, az építkezésben közvetlenül érdekelt intézmény és vállalat — pl. a Hydroconsult — élharcosaival kiegészítve. Együttesen igazán rangos csapatot alkottak: Viliam Oberhäuser, az említett tárca vezetője, Augustin Jámbor, a helyettese, Dominik Kocinger, az építkezés kormánybiztosa, Miroslav Lilka, a Hydroconsult igazgatóhelyettese, hogy csak az élmezőnyt említsük. Meg kell hagyni, igen demokratikusan indult az egész, és ilyen nyájas szellemben folytatódott mindaddig, amíg miniszter-energetikus-beruházó zavartalanul el nem sorolta kb. egymilliomodszor az építkezés előnyeit és nélkülözhetetlenségét, kimondotta apokaliptikus víziót festve arra az esetre, ha a Csallóköz netalán vízerőmű nélkül maradna. Amikor aztán szót kért az ellenpárt — J uraj Holcík, Benkovics Klára, Ján Babej és mások —, az elnöki asztal eddigi familiáris hangja hihetelen gyorsasággal megváltozott. Oberhäuser miniszter úr egyszeriben rájött, hogy ma még egy sürgős tárgyalása van, s rövidesen távozott, vagy említsük meg egy másik epizódot: Benkovics Klára felszólalását a rendezvény szóvivője — időhiányra hivatkozva — különösen durva és udvariatlan módon szakította félbe. Nem sokkal később — egy kb. ugyanilyen hasszúságú erőműpárti felszólalás során — a méltatlankodni kezdő hallgatóságot torkolta le ugyanilyen stílusban... Ennyit erről az akcióról, merthogy más tanulsága nemigen volt. Ott voltak .ugyan a csallóközi települések polgármesterei is, de az előre megírt koreográfia alapján csak az egyikük (Dénesdiből) kapott szót, aki viszont lelkesen szorgalmazza az építkezés befejezését. S ha már tanulságokról beszéltünk, még egy azért akad: ismét bebizonyosodott, hogy farkastorokból hamisan hangzik a báránybégetés. Nem sikerült elhitetnie a ritka rangos felállásban összesereglett vízügyi reprezentációnak, hogy valóban együtt éreznek a csallóköziekkel, s hogy bármi más is érdekli őket a Nagy Mű befejezésén kívül. Úgyhogy végső soron mindenki számára elvesztegetett hat óra volt. VASS GYULA Jog — zsákutcában? (Folytatás az 1. oldalról) szóló 143/1968-as számú alkotmánytörvényből, sem pedig az ország szerveinek hatáskörét új módon rögzítő, 1990-ben elfogadott alkotmánytörvény rendelkezéseiből nem következik egyértelműen, hogy a nemzeti tanácsok ilyen alaptörvényt elfogadhatnának. Hozzáfűzte: az új hatásköri törvény II. cikkelye kimondja, hogy „a szerveknek és a tagköztársaságoknak a csehszlovák államszövetségről szóló 143/1968-as számú alkotmánytörvény 7. fejezetében rögzített rendszerét és helyzetét csak a Cseh Nemzeti Tanács, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács által jóváhagyott alkotmánytörvények szabályozhatják”. Zdenék Jiíínsky ezzel összefüggésben kiemelte: ha most az egyik tagköztársaság, tehát az illető nemzeti tanács jóváhagyna egy új alkotmányt, ezzel ellentmondásba kerülhetne az érvényes szövetségi alkotmánnyal. S még nincs is olyan szerv, amely ezt rendezni tudná. (Folytatás az 1. oldalról) egyén és a közösség demokratikusabb élete és jövője. E folyamatnak mi is részesei vagyunk, ezért természetesnek tartjuk, hogy hangsúlyozzuk választóink iránt érzett felelősségünket A találkozó résztvevői észtnél cseréltek a szövetségi államformáról, a nemzetek önrendelkezéséről és a kisebbségek jogi helyzetéről, az önigazgatásról, a demokratikus jogállam kibontakoztatásáról, az önrendelkezés alkotmányos úton történő eléréséről. Szóba került továbbá a feddketetlenségi vizsgálat, a népszavazás, a piacgazdaság a regionális önszerveződés és a területi átszervezés kérdése. Az eszmecserét a résztvevők hasznosnak tartották és megegyeztek abban, hogy a jövőben is szükségesek az ilyen találkozók." Aki konkrétabb, egyértelműbb és egységesebb politikai fellépést várt, csalódottan nyugtázhatta: egy héten belül elkészült a második semmitmondó „közös nyilatkozat” is. Ez a diplomatikus semmitmondás annál szomorúbb, hogy a szlovák politikai erők által éppen meghirdetett szlovák önállóság árnyékában látott napvilágot. Mert ha a politikai csomagolást lefejtjük e nyilatkozatról, kiderül, még olyan alapvető kérdésekben sem született egységes álláspont, amilyen az ország államformája. A háttérben ugyan mindegyik politikai párt és mozgalom képviselői tisztán látják, hogy egy alkotmányellenesen kikiáltott szlovák önállóság nekünk, kisebbségieknek nem sok jót hozna (sőt, még az alkotmányos úton elért sem), de stratégiája erre az esetre egyekőjüknek sincs. A meddő vitákból kitetszik egyetlen gondolat: valamilyen úton-módon meg kellene akadályozni az államszövetség felbomlását. A találkozó résztvevőinek egy része a népszavazásban lát erre mó-Tudj man nemzetközi haderőt kér (Folytatás az 1. oldalról) tételezik, hogy a kormányfői értekezleten a szövetségi kormány átszervezéséről tárgyalnak majd. Hágában lord Carrington elnökletével folytatódik a jugoszláviai békekonferencia, amelyet az Európai Közösségek hívtak egybe. A konferencián részt vesznek a hat jugoszláv tagköztársaság külügyminiszterei, a szövetségi külügyminiszter és a jugoszláv államelnökség egy tagja. A konferencia két munkacsoportban folytatja munkáját: az egyik Jugoszlávia alkotmányos jövőjének lehetőségeit kutatja, a másik a kisebbségek problémáját elemzi. A zágrábi rádió szerint a horvát tengerparti városokban a szerb fegyveresek beszivárognak a hadsereg laktanyáiba. A szerbek és Crna Gora-i szövetségeseik Sibenikben, Splitben és Benovacban vonultak a laktanyákba. A horvátok attól tartanak, hogy a harcok most kiterjednek a déli országrészekre is. Közép- és Kelet- Horvátországban tovább folytatódnak a harcok. A Reuter szerint a szerb fegyveresek behatolása Kostajnica városba és annak elfoglalása pszichológiai csapást mért a horvátokra. A szerb fegyveresek Dél-Dalmácia egész térségét elvágták Horvátországtól, megszállták a partmenti dalmát Zadar mögötti területeket. Mesic államfő szerint a jugoszláv hadsereg puccsot hajtott végre. A hadsereg vezetői nem teljesítették az elnök parancsát, miszerint 48 órán belül vonuljanak vissza a laktanyákba. Bosznia-Hercegovinában kikiálltották a „Hercegovinái Szerb Autonóm Térséget”. Hercegovina nemzetvédelmi minisztere bejelentette: nem küld többé katonákat a jugoszláv hadseregbe. dot, a másik része ebben sem, mondván: a mostani huzavona azt követően is tovább folyna, mert annyi biztos, a dolgok nem maradhatnak úgy a holnap Csehszlovákiájában, ahogyan eddig voltak. Kérdés viszont, maradhat-e minden változatlanul a politikai mozgalmaink kapcsolatában és „együttműködésében”, tárgyalhatnak-e továbbra is egymással úgy, hogy az ütközőpontokat keresik, azt élezik ki, ami elválasztja őket egymástól. Minden bizonnyal nehéz kormánypártiként és ellenzékiként egy és ugyanazon ügyet (is) szolgálni — egy hatalmon lévő kormány ellenében. Mert tetszik, nem tetszik: a kisebbség ügye napjainkban csak a kormány ellenében képviselhető. A szlovák parlament tavaszi ülésszakát azzal a jóleső érzéssel zárták magyar mozgalmaink képviselői, hogy ők játszották a „mérleg nyelvének” szerepét. A hamarosan megkezdődő őszi ülésszakon könnyen kiszorulhatnak e posztról, helyüket átveheti a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom, amely a sok ellentmondásos államjogi nyilatkozat után előbb-utóbb úgyis színt vallani kényszerül, s a jelek szerint alaposan felboríthatja a politikai erőviszonyokat. Úgy, hogy a magyar szavazatok teljesen mellékessé válnak. Napjaink Közép- és Kelet-Európájában reális lehetőségként kell kezelni azt a tényt is, hogy a politikai erők, népek-nemzetek nem az alkotmány betgje szerint próbálják rendezni sorsukat. Éppen alakuló demokráciánkban egyébként is sok a joghézag; nincs többek között alkotmánybíróságunk, mely eldönthetné, mi az alkotmányos és az alkotmányellenes... S bár tudjuk, maradék kisebbségi jogaink nagyban annak köszönhetőek, hogy létezik a föderáció, nem elegendő minden politikai lépést csak ennek a fennmaradására építeni, mert az tőlünk és akaratunktól függetlenül is felbomolhat. S ha már a két (államalkotó) nemzet készít magának stratégiát egy esetleges szakítás problémáinak kezelésére, legfőbb ideje lenne, hogy mi, magyarok is kézhez kapjunk ilyesmit a mi politikai reprezentációnktól (minden különbözőségük ellenére). Nem odavetett koncokra gondolok, hanem egyértelmű és perspektívát, jövőt is tartalmazó stratégiára. Nem meddő szócséplésre, üres közleményre, mely alól kilóg a lóláb, a politikai marakodás és acsarkodás — most már ugyan álcázott — régi nyavalyája. Ha ugyanis egy félnapos tárgyalás végén csak azért születik közlemény, hogy kapjon valamit a választópolgár is arról a tanácskozásról, amelyen létre kellett volna hozni a szlovákiai magyarság „e mai, rendkívüli helyzetre" reagálni tudó reprezentációját (politikai testületét) — ahogy az összehívó mondja —, de ezt akadályozza, hogy „nem egyezhetünk meg miben is egyeztünk meg” (a kormánykoalíciós szerint), akkor a tudósító csak annyit tehet hozzá, még mindig reménykedve: talán majd legközelebb... Bár a résztvevők abban sem tudtak megegyezni, mikor lesz az a „legközelebb”... N. GYURKOVITS RÓZA Lépések az elszakadás felé Az amerikai Discovery űrrepülőgép tegnap elindult Föld körüli pályájára, hogy környezetvédelmi kutatásokat végezzen a világűrben. Képünkön az öttagú személyzetet láthatjuk a beszálláskor (Telefotó: CTK/AP) (Folytatás az 1. oldalról) dásának halogatása adott össztönzést”. Megjegyezte, hogy a kroméfféi csúcstalálkozó óta nem történt haladás, a politikusok egy helyben topognak, amit nyilvánosan be is ismernek. A Szuverén Szlovákiáért Kezdeményezés aláírói lépni akarnak — el kívánják érni, hogy Szlovákia szuverén állammá váljon, viszont nem szereténk szétverni a közös államot. Mint mondta, a szlovák önrendelke-Jozef Prokes szerint: Határmódosítás csak dél felé A Szlovák Nemzeti Párt tegiapi sajtóértekezletén Jozef ProkeS, a párt elnöke örömé fejezte ki afölött, hogy egyre több párt és mozgalom kezd „rájönni”: az önálló Szlovákia kikiáltása az egyedüli üdvözítő út Az újságírók ezzel összefüggésben megemlítették: a szlovák lakosok egy része attól tart, hogy Szlovákia önállósulása esetében Magyarország visszaköveteli majd volt területeit. Erre Prokeä úr azt válaszolta, hogy ez csak „kisgyerekek ijesztgetése”, mert bármely határok megkérdőjelezése a mai Európában az összes határok megkérdőjelezését jelentené. Megjegyezte, hogy hasonló törekvések egyes csehszlovákiai magyar politikai körökben is tapasztalhatók. Ennek indítóoka szerinte az, hogy az itteni magyarok attól félnek, hogy majd az önálló Szlovákia is olyan mostohán bánna velük, mint azt „Magyarország tette a szlovákokkal a megszállt területeken”. Rögtön sietett is biztosítani a sajtó képviselőit, hogy az ilyen félelmek alaptalanok, mivel a szlovák állam részéről semmiféle „revans” nem fenyegetne. ProkeS azt is elmondta, hogy alaptalan az a vád, mely szerint Csehszlovákia megsérti a trianoni egyezményt. Mint mondta, a SZNP nem kívánja a határ megváltoztatását, azonban ha ezt valaki mégis követelni foja, „azok esetleg déli irányban változhatnak”. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük Dél-Szlovákia esetleges autonómiájáról, a pártvezérek azt válaszolták, hogy csak a magyarok járnának rosszul, mert az autonóm területen kívül sehol másutt nem tudnának érvényesülni. (Nem valami hízelgő feltételezés!) A sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy a bősi erőmű építésének befejezését követelő állampolgárok egyesülete szeptember 21-éré széleskörű összejövetelt hirdetett meg Bősre, ahol „az érdeklődők” megtekinthetik az építkezést, és szakelőadók fogják felvilágosítani a lakosságot az építkezés befejezésének szükségességéről! Az akcióra csak Pozsonyból tíz autóbusz szállítja majd az embereket. (gl) zésről alkotott elképzeléseik egyesítették őket, hogy elérjék: Szlovákia „saját területén és nemzetközi téren is szubjektummá váljék”. A kezdeményezés felhívását további „neves személyiségek” is aláírták, például Peter Brriák, Vladislav Deák, Andrej és Jergus Ferko, Gabriela Kaliská és Roman Kalisky, Michal Kovác, Vladimír Meciar, Vladimír Ondrus, Jozef Prokes stb. Karélia is kiválik? A Szovjetunióban zqjló demokratizálási folyamat és a gazdasági öszszeomlás arra ösztönözte a Karéi Autonóm Szovjet Köztársaság lakóit, hogy felvessék Karélia visszacsatolását a szomszédos Finnországhoz. A Carelia című lap arról ír, hogy a Szovjetuniónak vissza kellene adnia Finnországnak azokat a területeket, amelyeket Finnország a szovjet— finn háború után 1944-ben átadott Sztálinnak. Ez a terület akkor Finnország egytizedét tette Id. Négyszázezer karéliai finn akkor kitelepült Finnországba. A karéi lakosság nagy része azonban nem támogatja a visszacsatolás gondolatát, mert az 1975. évi helsinki konferencia megerősítette az európai határok sérthetetlenségét.
