Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-02 / 165. szám

Hazaérkezett a vegyvédelmi egység Szaúd-Arábiából / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. szeptember 2.______• I. évfolyam • 165. szám • Ára 2,30 korona Tapasztalatokat adtak át Szombaton, a reggeli órákban a prá­gai repülőtéren landolt az a katonai különgép, amelynek fedélzetén haza­érkezett a múlt év decemberének kö­zepétől Szaúd-Arábiában tartózkodó csehszlovák vegyvédelmi egység utol­só 49 katonája. Ján Való ezredes, a különítmény pa­rancsnoka közvetlenül a megérkezés után újságíróknak elmondotta, hogy az alakulat több mint 8 hónapot töltött a Közel-Keleten az Irak ellen meghirde­tett Perzsa-öböli felszabadító háború­ban részt vevő nemzetközi szövetségi erők részeként. „Egységünk a csehszlo­vák és szaúd-arábiai kormányközi szer­ződésből, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatából eredő min­den feladatot teljesített. Az egyetlenegy sajnálatos és szerencsétlen eseten kívül — amikor az egység egy tagja véletlen folytán agyonlőtte magát — a különít­ményünk tagjai nem szenvedtek sérü­lést, nem kellett komolyabb problémák­kal szembenéznünk” — tájékoztatott a parancsnok. Arra a kérdésre, hogy melyek voltak a legnehezebb pillanatok az egység szá­mára, az ezredes így válaszolt: „A hábo­rú közvetlen kirobbanása előtti időszak, amelyet a helyi feltételek nem ismerésé­ből eredő lélektani feszültség és a kü­szöbönálló csata kimenetelétől való fél­elem jellemzett. Rendkívül válságos volt a háború legelső hete is”. Ján Való ezredes arról is beszámolt, hogy a csehszlovák katonák a háború utáni küldetésükből kifolyólag szaúd­­arábiai katonai specialistákat képeztek ki. Hadseregünk a közel-keleti ország­nak 60 katonai tehergépkocsit, néhány vegyi felderítő harckocsit, több labora­tóriumot, illetve távközlési és egyéb be­­rendzést adott el. Alexander Dubéek és Václav Havel a besztercebányai ünnepségek alkalmából tartott munkaebéden (ŐSTK-felvétel) Moszkva: ma kezdődik a népi küldöttek kongresszusa 7 Uj vezetés a hadseregben A moszkvai Kremlben tegnap a Szövetségi Biztonsági Tanács megtartotta első ülését. A korábbi testületnek majd minden tagja részt vett az összees­küvésben és ezért leváltották őket tisztségükből. A parlament múlt heti ülésén Gorbacsov javaslatára kiegészítette a Szövetségi Biztonsági Tanácsot és tagjai közé beválasztotta kilenc köztársaság legfelsőbb képviselőit, akik az új szövetségi szerződés kidolgozásában is részt vettek. Gorbacsov elnök szombaton meg- vek tévesen tájékoztattak az atomfegy­fosztotta tisztségétől a védelmi minisz­ter három helyettesét. A leváltottak kö­zött van a szárazföldi erők főparancsno­ka, a légvédelem főparancsnoka, vala­mint a deszant alakulatok parancsnoka. Varennyikov, a szárazföldi haderő eddi­gi főparancsnoka már letartóztatásban van, mert kulcsszerepet játszott a Gor­bacsov elleni akcióban. Saposnyikov új szovjet védelmi mi­niszter bejelenetette, hogy Németország területéről kivontak minden szovjet atomfegyvert. Korábban a szovjet szer­verek kivonásáról. Saposnyikov a német nagykövettel közölte, hogy az atomfegy­verek kivonását véglegesen befejezték, és hogy a Szovjetunió soha sem tartott vegyi fegyvereket Németország terüle­tén. Az örmény parlament szombaton úgy döntött, hogy a köztársaság területén ál­lamosítja az SZKP vagyonát. Befagyasz­tották a párt bankszámláit, a párt levél­tárát átadták az állami archívumnak. A párt jereváni székházában helyezik el a (Folytatás a 3. oldalon) Két gondtalan hónap után mától ismét új tanév kezdődik (CSTK-felvétel) A szlovák nemzeti felkelés évfordulóján Besztercebányán Kromérízről Václav Havel köztársasági elnöknek, Alexander Dubceknek, a Szövetségi Gyűlés elnökének, Marián Calfa szövetségi miniszterelnöknek, Petr Pithartnak, a Cseh Köztársaság és Ján Carnogurskynak, a Szlovák Köztársaság kományfőjé­­nek, valamint más vendégeknek a részvételével szombaton Besztercebányán emlékünnepséget tartottak a szlovák nem­zeti felkelés 47. évfordulója alkalmából. A hivatalos talál-A koszorúzási ünnepség után mon­dott beszédében Václav Havel egye­bek között hangsúlyozta, hogy „a fel­keléssel a szlovák nemzet világosan és egyértelműen kimutatta és megerősí­tette szuverenitását”. A továbbiakban rámutatott, hogy a felkelés valóban szlovák volt, amelyben mások is részt vettek, de a szlovákok saját szuverén akaratából tört ki. Ján Camogursky emlékeztetett: Szlo­vákia annak ellenére is elszánta magát erre a határozott lépésre, hogy „viszony­lag kedvezőbb helyzetben volt, mint a közvetelnül megszállt országok”, és úgy fogalmazott, hogy „ezt a momentumot nem mindig domborították ki kellőkép­pen, sőt nem egyszer hallgattak is róla”. Beszédében Alexander Dubéek örö­mét fejezte ki amiatt, hogy találkozha­tott azokkal, akik 47 évvel ezelőtt felkel-Gorbacsov interjúja a a kozó befejeződése után a cseshszlovákiai politikai repre­zentáció tagjai megbeszéléseket folytattak az ország helyze­téről. Történészek a felkelés eddig tabunak számított össze­függéseiről tanácskoztak. Találkoztak a demokráciáért és az emberi jogokért küzdő mozgalmak — köztük az Amnesty International, a Human mozgalom, a Charta ’77, a Politi­kai Foglyok Konföderációja — tagjai. kozzanak egymással. A tárgyalásokon az államfőn, a három parlament és kor­mány elnökén kívül részt vett néhány miniszter és pártvezető is. A moszkvai puccs óta ez volt a legmagasabb szintű találkozó. Michael Zantovskynak, a köztársasági elnök szóvivőjének tájékoz­tatása szerint a nem formális vita részt­vevői az ország jelenlegi politikai helyze­téről és arról a folyamatról beszéltek, amely elvezet a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti szerződés megkötéséhez. A jelenlevők közös véle­ménye az volt, hogy e tekintetben a kro­­méffii megállapodásokból kell kiindul­ni, s meg kell találni a közös alapállást a két tagköztársaság közötti szerződéshez. „Örömmel tölt el, hogy létezik egyet­értés az együttműködés szükségességét illetően”— nyilatkozta a csehszlovák (Folytatás a 2. oldalon) tek a fasiszta totalitás ellen. Ezzel össze­függésben hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzeti felkelés jelentőségét a múltban nem értékelték objektívan, ezért véle­ménye szerint „olyan helyre kell kerül­nie, amely a szlovák nemzeti és a cseh­szlovák történelemben megilleti”. Rövid beszédében Petr Pithart megállapította, hogy a korábbi sznf-ünnepségek az elő­ző rendszer rituáléinak számítottak, s az esemény jelentőségét eltorzították. Hangsúlyozta, hogy „a felkelés nem kommunista vállalkozás volt, hanem a polgároknak a totalitarizmussal szembe­ni ellenállásából fakadóan tört ki. Emlé­keztetett arra, hogy a harcokban nem­csak szlovákok, hanem csehek, zsidók, franciák, ruszinok, angolszászok és ro­mánok is részt vettek. A csehszlovákiai politikusok arra is felhasználták az ünnepséget, hogy talál­szovjet televíziónak és a CNN-nek Kudarcra ítélt puccskísérlet Gorbacsov szovjet elnök tegpap interjút adott a szovjet televíziónak és a CNN televízi­ós társaságiak. Hangsúlyozta, hogy az államcsíny-kísérlet eleve kudarcra volt ítélve, mert a szovjet társadalom számára elfogadhatatlan volt Hangoztatta, hogy a bünteté­sek, amelyeket a puccskísérlet után hoznak, csupán az összeesküvés vezetőit sújtják, nem pedig a katonákat, akik parancsra vonultak ki, de nem léptek fel a nép ellen. Nem lehet büntemi az egyszerű párttagokat sem Ezzel a nézettel Gorbacsov szerint az összes tagjcöztársaság egyetért Gorbacsov elmondta, hogy a népi küldöttek hétfőn kezdődő kongresszu­sának sürgősen alapvető döntéseket kellene hoznia, mert az emberek hatá­rozott intézkedésekre várnak. Remé­nyét fejezte ki, hogy rövidesen aláírják a gazdasági szerződést a szövetségi köztársaságok között. Beszélt az új vá­lasztások előkészítéséről is, amelyek­ből olyan szervek jönnek létre, ame­lyek élvezik a nép bizalmát. A szovjet elnök elmondta, hogy a kongresszuson nem szándékozik lemon­dani, mert úgy véli, hogy a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetben ez nem lenne erkölcsös. Kedvezően nyilatkozott a balti álla­mok külföldi elismeréséről. Azt mondta, hogy ez a folyamat megfelel az új szövet­ségről alkotott elképzeléseinek, s ebben a folyamatban látja a nemzetek önren­delkezési joga kiteljesedésének egyik formáját. Nagyra értékelte Sevardnadze volt külügyminiszter szerepét és megje­gyezte, hogy a közeljövőben képességeit megfelelő módon érvényesítheti. Gorbacsov kijelentette, hogy Jelcin­hez fűződő kapcsolatai már a novoogar­­jovi folyamat idején, az új szövetségi szerződés előkészítése során változni kezdtek. Ez a közeledés váltotta ki a de­mokratikus folyamatok ellenzőinek fé­lelmét. A szovjet elnök hangsúlyozta, hogy Jelcinnel együttműködik, és min­dennemű próbálkozás kettejük szembe­állítására eleve sikertelen kísérlet lenne. T - ' \ Kis iskola, nagy iskola... Ki várta az iskolát • Mitől fél a kisdiák • Gyermekekbe plántált egykori szülői ellenszenv • Példamutatás • A pedagógus is elrettenthet • Legfontosabb tényező: a szeretet A híres-hírhedt, félt és nem várt — vagy ami ritkább: a várva-várt Szeptember megérkezett. Szeleivel és esőivel, sárguló leveleivel, lan­­gyuló-hűlő melegségével; őszi nagy­­takarítással, betakarítással, tanulás­sal, iskolával... Szokás mondani, hogy nem is igazi diák, aki várja a nyár végét, aki az iskolapadba vágyik. Pedig igen­csak szép számmal vannak ilyen gyerekek. Igazából nem a tanulás, hanem a baráti osztályközösség, a kedves, „jópofa” tanító hiányzik ne­kik. Különösen az olyan gyerekek várják az iskolát, akik magányosan, a szűk városi lakásban untakozva, vagy éppenséggel az „anyu vagy az apu munkahelyén” töltik a nyár nagy részét. Nagy szerencséje van annak a városi fiúcskának, leányká­nak, akinek falusi nagyanyja vagy más vendégszeretető vidéki roko­nai vannak. De hát a nyár eltelt, nincs több gond a gyerekkel, gyerekekkel: megőrzi őket az iskola, a napközi. Ijesztgettük is őket eleget egész nyáron át, ha csintalankodtak, rosszalkodtak: „Na várjatok csak, majd az iskolában megtanuljátok, mi a rend!” S tettük ezt, sajnos, azokkal a pici, óvodás gyerekekkel is, akik az iskola épületét ez ideig csak kívülről látták — róla szóló ismereteik azonban bőségesek: idő­sebb testvéreik s szüleik rémhírei­ből, Hitchcockot szégyenbe hozó horror történeteiből. Kedves Szülőtársak, ne akarjuk, hogy saját félelmeink, egykori szo­rongásaink, ellenérzéseink gyer­mekeinkbe plántálódva újraéledje­nek. Szívet szorongató látvány a vi­­sító-félő kis elsős, akit úgy kell be­vonszolni az osztályba. Vajon mi­lyen rémek, szörnyek, boszorká­nyok és gonosz varázslók népesítik be az ő képzeletében a Tudás Há­zát. A család feladta tehát „előkészí­teni a terepet” az iskolára. S jöhet a „fránya szeptember” — gyermek­­(Folvtatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents