Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-02 / 139. szám

/

SäAG

Gazdasági és érdekvédelmi napilap

Péntek, 1991. augusztus 2. • I. évfolyam

139. szám

Ára 2,30 korona

A Magyar Hírlap szerint Bős egyenlő a népirtással

A találkozó megvolt, de a víz folyik tovább

Ján Carnogursky, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke tegnap végre fogadta Ján Babejt, az Eurolánc polgári kezdeményezés szóvivőjét, Öltői Árpádot, a Csallóközi Városok és Községek Társulásának elnökét, valamint Nagy Lászlót, Vajka és Lukovics Lászlót, Bodak polgármesterét.

A találkozón a vendégek a kormányfőnek átadták a felvízcsatoma közelében élő polgárok petícióját, amelyben kérik a szlovák kormányt, hogy állítsa le a csatorna vízzel való feltöltését, illetve, hogy ne folytatódjon a bősi vízerőműnek a C változat szerinti építése.

A találkozó után Ján Carnogursky úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélésen

szerzett megállapodás értelmében szeptember 15-éig a vízlépcső ellenzői és hívei tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy áttekintsék az egyes érveket. A kormányfő szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a találkozóig bárki is felfüggesztené aktivitását. Viszont annak lehetőségét sem zárta ki, hogy a tárgyalás eredményei befolyásolhatják a vízmű további sorsáról folytatandó tanácskozásokat.

Ján Babej a megbeszélés után közölte, hogy a találkozó ellenére tovább folytatódik az erőmű blokádja, mivel a kormány nem állítja le a felvízcsatoma feltöltését. Elmondta, hogy nyilatkozatot adnak ki, amelyben bizonyítják, hogy a feltöltés törvényellenes.

„Bős egyenlő a népirtással!” — ezzel a címmel jelent meg tegnap az az interjú, amelyet a Magyar Hírlap munkatársa készített Bogárdi Zoltán parlamenti képviselővel, a Magyar Demokrata Fórum tagjával.

„Nagy csalódást jelent számomra, hogy a szlovák politikusok nem vették észre, hogy a vízlépcsőt illetően engedték magukat becsapni” —jelentette ki a magyar kormánypárt tagja. Szerinte ugyanis bizonyos körök botrányt akarnak csinálni a magyarok és a szlovákok közötti ellentétekből. „Egész Európának nyomást kell kifejtenie, hogy a szlovák kormány megértse: csaknem népir(Folytatás a 2. oldalon)

A Csallóközi Értelmiségi Fórum

ÁLLÁSFOGLALÁSA

Már évtizedekkel ezelőtt, amikor idegen sugallatra felmerült egy gigantikus dunai vízmű építésének gondolata, agrár-, műszaki szakembereink de az egész dunatáj értelmisége kételyekkel fogadta a különböző tervezeteket.

A kietlen sztyeppéken, vagy szűzföldeken talán hasznos egy ilyen létesítmény de a sűrűn lakott, intenzív mezőgazdaságú dunamentén az embertelen léptékű beavatkozás semmi jóval sem kecsegtetett.

Közben az évek folytán a környezetrombolás, szennyezés és a különböző károsodások globális, világproblémákká fajultak.

Manapság a környezetvédelem tudományosan, szakmailag szilárdan megalapozott tudományággá nőtte ki magát.

A fejlett országokban környezetbarát technológiák és környezetkímélő gazdaság üzemel.

Éppen ezért a Csallóközi Értelmiségi Fórum nagy megütközéssel tapasztalja, hogy a bősi vízerőmű kapcsán ismét a dilettantizmus, a demagógia és az emóciók kerülnek előtérbe.

A döntéshozók figyelmen kívül hagyják a Szlovák Tudományos Akadémia, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásait, valamint a független szakvéleményeket.

Ezért:

— a Csallóközi Értelmiségi Fórum határozottan tiltakozik a tudományos és szakmai szempontok háttérbe szorítása ellen;

— követeli a bősi erőmű munkálataink azonnali leállítását;

— támogatja a parlamenti bizottság felállítását, mely független szakemberek bevonásával szigorúan tudományos, szakmai alapon és nem a pillanatnyi pártpolitikai érdekek függvényében hozza meg a döntést a bősi vízmű ügyében.

HULKÓ GÁBOR, a Csallóközi Értelmiségi Fórum elnöke

Egy kormányrendelet értelmezése

Mire vonatkozik a garantált felvásárlási ár?

Néhány hete napvilágot látott a szövetségi kormány azon rendelete, hogy a kenyérgabonát garantált áron vásárolják fel a termelőktől, mégpedig tonnáját 3000 koronáért. Ugyanez a rendelet tartalmazza azt a kitételt is, hogy a terményfelvásárlóval leszerződött mennyiségen túl az állami tartalékalapokba is vásárolnak fel kenyérgabonát ugyanezért az összegért, ha annak sikértartalma eléri vagy meghaladja a 26 százalékot.

• KAJTOR PÁL mérnöktől, az Ipolysági Hont Mezőgazdasági Szövetkezet elnökétől azt kérdeztük, hogyan fest a felvásárlás a gyakorlati életben?

— Erre a kormányrendeletre a felvásárló üzem úgy reagál, hogy a kenyérgabonát csak akkor vásárolja fel a garantált háromezer koronás tonnánkénti áron, ha az megfelel a kormányrendeletben megszabott legkevesebb 26 százalékos sikértartalomnak. A felvásárlók ennek alapján kidolgoztak bizonyos szerződésállami tartalékalapokba. Köztudomású ugyanis, hogy olyan a kenyérgabonatermés, hogy egymillió tonnát ki kellene vinni az országból.

(Folytatás a 2. oldalon)

Ján Carnogursky kormányfőnek és az Eurolánc képviselőinek tegnapi találkozóján Ján Babej egy „Stop Gabéíkovo” feliratú trikót adott át a miniszterelnöknek. A kormányfő a képen úgy tartja a ruhadarabot, mintha ő is ellenezné az erőmű építését. Vagy a mosoly mást takar? (CsTK-feJvétel)

formákat, melyek szerint, ha a kenyérgabona nem éri el a 26 százalékos sikértartalmat, csak tonnánkénti 2300 koronáért hajlandók felvásárolni. Mi a kormányrendeletet úgy értelmezzük, hogy a terményfelvásárlóval leszerződött mennyiséget — amennyiben az megfelel a CSN 46 1141-es számú csehszlovák szabványnak — a garantált áron kell felvásárolni, a huszonhat százalék feletti sikértartalom pedig csak arra a mennyiségre vonatkozik, amelyet a többlettermésből vásárolnak fel az

A szlovák kormány 100 napja

Csodák (egyelőre) nincsenek

Ján Carnogursky, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke tegnap nemzetközi sajtókonferencián adott számot a szlovák kormány működésének száz napjáról. A kormányfő elmondta, hogy a jelenlegi kabinet tagjai kőiött sok esetben nézeteltérések tapasztalhatók, ám ezt nem nevezte negatív jelenségnek.

A sírban nem nyugszik halott

Park lesz a temetőből(?!)

Rimatamásfalvát a kilencszázas évek elején még ezernél több — zömében magyar ajkú — polgár lakta. A második világháború befejeződése után jegyzőségi hivatala megszűnt, a települést közigazgatásilag Rimaszombathoz csatolták. Éveken keresztül Tamásfalva néven mint városnegyedet tartották nyilván, ma már csak egy utca őrzi a hajdani község nevét.

A város nyugati lakótelepe szinte beépült, befúrta magát a régi településbe. Az ott lakók házait egymás után rombolták le a földgyaluk, mert a „területrendezési” terv eszmei atyja a falu valamennyi épületét szanálásra ítélte. A hetvenes évek közepén sok — főleg fiatal — család költözött be a városba. Helyükre fokozatosan romák települtek, akiknek gyermekei a hársfákkal övezett temetőben tombolták ki magukat. A sírokról letépték a virágokat, a vázá-kát, üvegeket céltáblának használták.

— Mondtam is az akkori titkárnak, Pavel Piliarik elvtársnak (ma a járási hivatal jogásza — a szerk. megj.) — emlékezik vissza a nyolc évvel ezelőtt történtekre a hetvennégy éves Habán Lajos —, be kellene keríteni a temetőt, ő a kérésemen meglepődött, majd kérdéssel válaszolt: — Mi az, maguk még mindig a tamásfalvi temetőbe temetkeznek? — Néhány napon belül minden házhoz írásbeli felszólítást hozott a postás, amelyben az állt, hogy ezentúl csak a rimaszombati temetőben lehet halottainkat eltemetni — folytatja Habán bácsi.

(Folytatás a 2. oldalon)

Szlovákia gazdasági helyzetét értékelve elmondta, hogy a kormány nagy gondot fordít a garamszentkereszti alumíniumkohó korszerűsítésére, ezen belül környezetkímélő technológiák megvásárlására, természetesen, külföldi tőke bevonásával. A kormány az eltelt időszakban 8 milliárd koronát osztott szét az egyes tárcák között — korszerűsítésre, fejlesztésre. A testület döntése nyomán folytatódik a bősi vízerőmű építése. A miniszterelnök véleménye szerint a lakosok és a szakemberek többsége az erőmű üzembe helyezését támogatja! Ennek figyelembe vételével döntött úgy a kormány, hogy a vízerőmű építését be kell fejezni. Carnogursky az újságírókat megnyugtatta, hogy — egyes állításokkal ellentétben — a tervezők nem manipulálhattak az adatokkal, műszaki

paraméterekkel, hiszen a tervezés folyamán 200(!) tudományos kimutatás készült a Szlovák Tudományos Akadémián az erőmű biztonságáról. Ezért szerinte elképzelhetetlen, hogy a tudósok mind a kétszáz esetben tévedtek volna.

Az egyes pártoknak és politikai mozgalmaknak a kormányon belüli ellentétei kapcsán a szlovák miniszterelnök nem titkolta, hogy a koalíciós tanácskozásokon gyakran ideológiai ellentétek alakulnak ki a kereszténydemokraták és a NYEE képviselői között. Ám hozzátette, az elvi viták során eddig még mindig sikerült — igaz, sokszor csak kompromisszummal — egyezségre jutniuk.

Mindent összegezve Ján Carnogursky kormányfő végül is beismerte: tevékenységük száz napja alatt — sajnos — nem történtek csodák. (-nő)

(A szerző felvétele)

Hit és lehetőség

Az összefogás, a közös cselekvésre való törekvés szép és nemes dolog. Ez a megállapítás nemegyszer elhangzott az egyik mozgalom közelmúltban megtartott kenferenciáján is (a mozgalom neve nem véletlenül maradt ki — a szerző megj.). Igaz, nem mindig a legilletékesebbek szájából, mert a meghívottak egy része el sem jött, vagy mást küldött maga helyett. A szünetben pedig néhányon még ezek közül is „kereket oldottak”.

Pedig lett volna miről tárgyalni: van földtörvény, kárpótlási törvény, készül az új alkotmány, vagy itt van a szervezeti élet, amelyet szintén meg kell erősíteni Csakhogy úgy [Játszik, a legtöbben azt gondolták:

nincs súlya a tanácskozásnak, mert szavikat úgysem hallják meg „odafent"... Ezért aztán nem is nagyon lehet csodálkozni azon, hogy az elnöki beszámolót és néhány szervezési kérdés megvitatását követően érdemi döntés nem született. Már csak azért sem, mert a gyér megjelenés miatt a konferencia nem volt határozatképes.

A tanácskozást végigülve az elmondottakon kívül más benyomásom is támadt. Nevezetesen: úgy tűnt, hogy míg a mozgalom tagjainak a kezdet kezdetén több volt a hitük, mint a lehetőségük, most fordított a helyzet. Pedig mindkettőre egyformán szükség lenne továbbra

is...____________~______(kalács) J