Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-05 / 141. szám
FELHÍVÁS Az Együttélés Politikai Mozgalom Komáromi Városi Ügyvivő Testületé és az Eurolánc a bősi erőmű építése ellen Tiltakozó megmozdulást szervez holnap, 1991. augusztus 6-án 16.00 és 18.00 óra között az országúton az őrsújfalusi kempingnél. Kérjük a Duna menti községek lakosait, csatlakozzanak felhívásunkhoz hasonló akciók megszervezésével községük főútján ugyanebben az időpontban. Dobrovsky a hármastalálkozóról Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. augusztus 5. • I. évfolyam_____• 141. szám • Ára 2,30 korona Erősödik a bősi vízmű elleni tiltakozás Kommandó a környezetvédők ellen Augusztus 3-án, szombaton mintegy öt-l^atszáz tüntető vett részt a bősi vízerőmű elleni tiltakozáson Somorja határában, a körtvélyesi „tározó” területén. Aki figyelemmel kísérte az egyhónapos tiltakozássorozatot, láthatta, az eddigi legmozgalmasabb nap előtt áll. A csölösztői faluvégen megtartott rövid beszédeikben a szervezők, az Eurolánc és a Csallóközi Régió képviselői, a Szlovák Környezet- és Tájvédők Szövetsége pozsonyi szervezetének titkára ismertették, mire jutottak mindeddig, s elmondták: Ján Camogursky szlovák miniszterelnöknek a múlt heti találkozó végén bejelentették, hogy az akciók folytatódnak mindaddig, míg a kormány nem méltányolja a leginkább érintett lakosság követeléseit Ezt követően a tüntetők — transzparenseikkel a kezükben — a dunai szivattyúállomás felé vették útjaikat, hogy ott próbálják meg rákényszeríteni az építőket, állítsák le a törvényellenes csatornafeltöltést. Mint arról korábban hírt adtunk, ez azért volt törvénytelen, mert a felvízcsatorna elárasztását elrendelő végzés kiadásától (júl. 25.) még nem telt el a 15 napos fellebbezési határidő, tehát a végzés nem jogerős. Az öt-hatszáz embert útján nem tartóztatta fel a rendőrség, mely természetesen most is őrizte a szivatytyúhajót. Ott várták őket abban a munkagödörben, ahová a nyomócsöveket fektették, s ahol már e csövek rögzítése céljából a hét második felében egy gátacskát is csináltak. Az úszószivattyú és a „szárazföld” közé még drótkerítést is építettek a makacs tüntetők ellen, s úgy dél tájban elkezdődött az idegtépő játék. A rendőrök úgy gondolhatták, az áradó Duna látványa, meg az, hogy a nyomócsövekről le kellett kapcsolni a szivattyúhajót, ne hogy az ár tépje le róla, majd megnyugtatja a tüntetőket és haza mennek. De meg kellett lepődniük. Egy kis terepszemle után ugyanis a tüntetők mintegy 40 fős csoportja, villámgyorsan, a csöveken szaladva — a laza sorban álló rendőrök közt átvágva — elfoglalta a szivattyúhajót (melyen szintén voltak rendőrök őrizetként). Az akciót követően a rendőrök parancsnoka Galbavy őrnagy azt mondta a szervezőknek, hogy a szivattyúzást a dunaszerdahelyi ügyész állította le, mivel törvénytelen, de amikor magnót dugtak az őrmester úr orra alá, akkor ezt már nem merte megismételni, hanem ötölt-hatolt. Ezért született olyan megegyezés, hogy a helyszínre kérik a szerdahelyi ügyészt. Úgy fél három tájban meg is érkezett dr. Éva Józanová, a járási ügyész helyettese s elmondta a tüntetőknek, hogy tiltott területen tüntetnek, tehát törvényellenes. A szivattyúzással kapcsolatosan pedig elmondta, a Dunas'zerdahelyi járás nem illetékes az ügyben, az a Pozsony-vidéki járás hatáskörébe tartozik. (Nem igaz tehát az FMK Sajtószolgálata által közölt hír, melyet a múlt szombaton lapunk is közölt, s melyben Világi Oszkár képviselő és Dömény Tibor jelezte, hogy kezdeményezésükre eljárás indul az ügyben.) Az ügyésznő azt is elmondta, nem jogerős döntés ellen más ügyész sem léphet fel jogorvoslati kérelemmel. A víz tehát folyhat törvénytelenül is, csak az állampolgárnak kell törvénytisztelőnek lennie. Az égen közben kétszer is megjelent a BM helikoptere, hogy egészen közelről vegye szemügyre a helyzetet. Megjött a hír a városból is, hogy megérkezett a kommandó. öt óra tíz perckor a tüntetés helyszínére is megérkeztek. A szárazföldi tüntetőket rendőrkordon szorította le a töltés aljába, a kommandó pedig 18 óra 7 perckor megkezdte a szivattyúhajó kiürítését. Hogy Ján Camogursky elmondhatja-e, hogy adekvát volt a terrorista ellenes kommandót bevetni, s hogy adekvát módon léptek-e fel a kemény legények, majd eldöntheti, ha végignézi a BM videófelvételét, mert akkor már egyedül csak ők forgattak a helyszínen. A Global 2000 és a WWF osztrák aktivistáit — akik az Eurolánc megmozdulásait így is támogatják — úgy vágták le a bilincseikről, melyekkel kikötötték magukat. Néhányan gumibottal kaptak a kezükre, hogy elengedjék a hajót. Volt, akit hasbavertek, a szemébe nyúltak, megrugdostak... Huszonnyolc embert „gyűjtöttek be”, 17 hazait és 11 osztrákot, akiket éjfélkor engedtek el, kiutasítva őket az országból és egy évre nemkívánatos egyénnek nyilvánítva. A többi tüntető: „November 17", ’’Tegyetek a fejetekre barettsapkát is!”, „Fasiszták!”, „Állatok!”, „Gestapó” felkiálltásokkal kísérte az akciót, melynek szenvedő alanyai a legkisebb ellenállást sem tanúsították a kommandóval szemben. A régió képviseletében mindvégig a helyszínen volt a Somorja polgármestere, Gyulai Lajos — aki nem volt hajlandó felszólítani a tüntetőket a távozásra — és Pázmány Péter, Dunaszerdahely alpolgármestere, valamint Benkovics Klára, Botló Judit és Sárkány András, a szervezők. A somorjai rendőrőrs előtt pedig mintegy száz ember várta ki, hogy minden bekísértet kiengedjenek. Ilyen előzmények után mintegy öt-hatezer ember gyűlt össze vasárnap délután Bősön, hogy tiltakozzon az erőmű megépítése ellen, s hogy megszavazza azt a petíciót, amely már olyan konkrét követeléseket tartalmaz, hogy teljesítésük elől nehéz lesz kitérnie bármilyen hatalomnak, mely magát demokratikusnak mondja. (A petíció szövegét és néhány illusztris tüntető véleményét holnap közöljük.)-gyurkovits-Közösen olcsóbb lesz A krakkói találkozó célja nem egy katonai „kistömb” létrehozása volt, hanem a három ország hadseregének koordinálásáról szóló megállapodás — közölte a sajtó képviselőivel Luboü Dobrovsky csehszlovák védelmi miniszter Lengyelországból való hazatérte után, ahol Für Lajos magyar és Piotr Kolodziejczyk lengyel védelmi miniszterrel találkozott. Bizonyságul LuboS Dobrovsky elmondta, hogy Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország ezentúl nem szervez közös katonai akciókat, tehát közös hadgyakorlatokat sem. Szavai szerint a megállapodás főleg gazdasági vonatkozású. „A Varsói Szerződés ugyan már megszűnt, de némi örökséget hagyott maga után — mondta a védelmi miniszter. — Olyan fegyverrendszereket hagyott ránk, amelyek főleg szovjet eredetűek, vagy szovjet szabadalom alapján készült csehszlovák gyártmányok. Amennyiben gazdaságosan akatjuk megoldani ezeknek a fegyvereknek a karbantartását, javítását, szükséges, hogy ebben együttműködjünk. Főleg az egyes hadseregek javítókapacitásáról van szó, valamint újjáfegyverzéséről és olyan piacok bővítéséről, amelyek a védelemhez szükséges fegyverek hasznosítása szempontjából szükségesek. Amennyiben a termelői szférákat úgy osztjuk el, hogy az a három országnak mind gazdasági, mind pedig védelmi szempontból megfelel — hangsúlyozta Dobrovsky —, remélhetőleg olcsóbban megússzuk”. Önkormányzati küldöttség a kormánynál Nyomasztó pénzhiány Aligha mondhatjuk, hogy a tavaly megválasztott önkormányzataink eredményes működéséhez adottak a feltételek, csupán élni kell velük. Vagyoni helyzetük úgy-ahogy tisztázódott, de mozgásterük, lehetőségeik korlátozottak. Mondjuk ki nyíltan: ahhoz, hogy helyi szinten valóban kormányozhassanak, megvalósíthassák szociális és fejlesztési programjukat, minkenekelőtt pénzre van szükségük. Ennek előteremtéséhez pedig sok helyen nincsenek meg a kellő feltételek. Ezt az áldatlan állapotot próbálta enyhíteni a Szlovák Nemzeti Tanács, amely az 593/1990-es számú törvény értelmében több mint 6 milliárd koronát szavazott meg az állami költségvetésből célirányos dotáció címén a támogatásra szoruló városi és községi önkormányzatok részére. A támogatást célzó pénzösszeg elosztásánál azokat a kisebb lélekszámú településeket helyezték előtérbe, amelyeknél a gazdálkodáshoz szükséges pénzforrás előteremtésének lehetőségei minimálisak, vagy amelyek fontos közszolgáltatású létesítmények építéséhez kértek támogatást (ivóvíz-hálózat, csatornázás, szennyvíztisztító, szociális létesítmények, infrastruktúra, kulturális- és közművelődési központok, stb.). A rászorulókat ezek figyelembe vételével, illetve a települések ellátottsága alapján rangsorolták. Hamis adatok alapján A rangsoroltak között szerepelt Királyhelmec és Nagykapos is. Az ebbe a kategóriába tartozók közül 43 város kapott célirányos dotációt. A kritériumok alapján kapott pontok szerint Királyhelmec a lista 46. helyén, Nagykapos pedig még hát(Folytatás a 2. oldalon) Kétperces Legjobb védekezés a támadás? „Bősön folytatódik” — hirdette a Národná Obroda szombati számában a cikk címe, melyben arról tájékoztatták az olvasót, hogy Rudolf Chmel, Csehszlovákia budapesti nagykövete átadta Ján Camogursky levelét Antall Józsefnek. A levélben a szlovák kormányfő tudatta a magyar féllel a Szlovák Köztársaság és kormány döntését, miszerint folytatják a munkálatokat, melyek célja a bősi vízerőmű befejezése és csehszlovák területen való üzemeltetése. j Természetbarát lévén ennek a hímek a tényszerű közlése is elegendő lett volna lelki nyugalmam megbolygatására. Ha másból nem is, feketelevesből azonban mi mindig dupla adagot kapunk. Az írás további részében ugyanis arról tájékoztatnak, hogy Antall József magyar kormányfő Ján Camogursky levelének átvételekor rákérdezett a szlovákiai magyarság helyzetére. Mondhatnám, a kormányfő kötelessége az ilyen jellegű érdeklődés, hisz évtizedeken keresztül kénytelenek voltuk tapasztalni, hogy Magyarország nem sokat törődik a létezésünkkel — van hát lemaradás e téren bőven. A tudósításból azonban az derül ki, hogy a tényszerű tájékoztatás helyett a szlovák diplomata nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy a magyarországi hírközlő eszközök negatívan befolyásolják a közvéleményt a szlovákiai magyarság helyzetét illetően. S megkérte Antall Józsefet, hogy a magyar kormány intenzívebben foglalkozzon az ottani kisebbségek helyzetével Tény, hogy van vaj a magyarországi újságírók fején is, ott is írnak indulatos cikkeket, de megközelítőleg sem annyit, ahány uszító írással találkozunk nap mint nap a szlovák újságokban. Chmel úr jól tette volna, ha szeméből először eltávolítja a gerendát, s azután megy szálkát keresni... Mert egy diplomata ne egy ország sajtójából ítélje meg, hogy milyen lehet az általa képviselt ország kisebbségeinek a helyzete és semmiképp se éljen a „legjobb védekezés a támadás” eszközével! Mert ilyen hozzáállássaljó hadvezér talán lehet, de jó politikus semmiképp sem! Ha a magyarországi diplomácia a szlovákiai magyarság helyzetét a szlovák sajtó írásaiból ítélné meg, akkor az ellenünk irányuló támadó, ócsárló és bennünket megalázó cikkek hatására megállás nélkül kongatná a vészharangot. De nem teszi. Helyette olyan törvényeket próbál megalkotni és elfogadtatni a parlamenttel, melyekkel a Magyarország területén élő kisebbségeket pozitív diszkriminációban részesíti — de erről a szlovák sajtó hallgat. (csanaky)
