Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-03 / 140. szám
4 1991. augusztus 3. Szabad ÚJSÁG A vágfarkasdi szövetkezetben így vélekednek: Aki mer - az vállalkozik A jelenlegi gazdasági körülmények között mezőgazdasági üzemeink egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Egyes szövetkezetekben, állami gazdaságokban tehetetlenül szemlélik a változásokat, máshol viszont minden lehetőséget megragadnak a fennmaradás, a további lét érdekében. Ez utóbbiak közé tartozik a Vágfarkasdi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Szövetkezet, amelynek már a neve is jelzi: igyekeznék lépést tartani a kor követelményeivel. Az utóbbi két évben jelentős átalakuláson ment át a szövetkezet. Ezerkilencszázkilencvenben szétvált az eddig közösen gazdálkodó vágfarkasdi és negyedi részleg, s további fontos szerkezeti változásokra került sor. Mindenekelőtt az egyes ágazatokon belül önálló elszámolású központokat hoztak létre. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztési, a sertésszaporítási és a sertéshizlalási, a növénytermesztésen belül a szántóföldi, a speciális növénytermesztési központot, valamint a gyümölcsöst. Önálló központot képez a műhely, a villanyszerelői, a közlekedési csoport, a melléküzemági termelés. Ezenkívül kereskedelmi részleget is létrehoztak. A felsorolt részlegek vezetői teljes mértékben felelősek az ott végzett munkáért és az elért eredményekért. A központok kereskedelmi kapcsolatban állnak egymással, és szerződésekben rögzítik az egymásnak végzett szolgáltatásokat, az adásvételt. Mint azt Dezider Kolecani mérnöktől, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, a béreket teljes mértékben az elért eredményektől, tehát a bevételektől és a nyereségtől tették függővé. A jutalmazás szintén a részlegvezetők hatáskörébe tartozik. A kezdeti ellentétek és viták után úgy tűnik, a tagok fokozatosan megszokták és elfogadták ezt a bérezési rendszert, mert azt tapasztalták, ha valaki jobban dolgozik, az meglátszik a fizetésén is. x x x A hagyományos mezőgazdasági termelésen kívül a szövetkezet több irányban kibővítette tevékenységét. Még tavaly ősszel megkezdték a Váh Dezider Kolecáni nevű utánfutó gyártását, amelyet elsősorban kertészkedőknek, kisállattenyésztőknek, de építkezőknek is ajánlanak. Előnye, hogy bármely típusú személygépkocsihoz csatlakoztatható, és nincs szükség külön fékberendezésre. Felhívjuk azonban a vásárlók figyelmét, ellenőrizzék a műszaki igazolványban, hogy kocsijuk mekkora össztömegű fékberendezés nélküli utánfutót vontathat („celková hmotnosf nebrzdeného prípojného vozidla“). A rakodás során erre minden esetben tekintettel kell lenni. Az utánfutó önsúlya egyébként 149 kilogramm, hossza 1,86 m, szélessége 1,12 m, mélysége 0,34 m. Hasznos teherbírása 451 kg, a legnagyobb ajánlott sebessége 80 km/óra. A szövetkezet egy év jótállást nyújt a vevőknek. Az utánfutó jelenleg 8360 koronába kerül, ára a felhasznált nyersanyag és egyéb belépők árának változásától függően módosul. Az első darabokat még 7 ezer koronáért kínálták, sajnos azóta kénytelenek voltak emelni az árat. XXX A szövetkezet további terméke, amely szintén nagy érdeklődésre tarthat számot, a ZV 3-012 P típusú, Anna Ozd'anová és Alzbeta Mészára sóvá, a maconikészítö részleg két dolgozója (A szerző felvételei) fűtőtesttel „átszőtt“ betonpanel. Az alacsony fogyasztású, hosszú élettartamú fűtőtest 30-35 fok körüli felszíni hőmérsékletet biztosít. A betonpanel 0,7 mz alapterületű és kiválóan alkalmas a malacketrecek rácspadozata egy részének befedésére. Az állatok ösztönösen a meleg felületen tartózkodnak és alszanak, ezáltal csökken az elhullás, javul a súlygyarapodás. A panel többszintes objektumokban is használható. x x x Mint ismeretes, a mezőgazdasági üzemeknek egyre nagyobb gondot okoz a tej értékesítése. Vágfarkasdon erre is találtak megoldást. A naponta kifejt 3 ezer liter tejből 500-600 litert saját boltjaikban árusítanak - természetesen a szükséges pasztörizálás elvégzése után. A tejet egyelőre kannákból mérik a vásárlóknak, de a közeljövőben felszerelnek egy palackozót is. További 300 liter tejből pedig Maconit, egyfajta fermentált tejterméket készítenek. Az aránylag kis beruházást igénylő gyártási technológiát a Bioeffect magáncégtől vásárolták. A Maconit 3 korona 15 fillérért kínálják a kereskedőknek. Ez idáig Vágsellyére, Galántára szállították, illetve saját boltjaikban árusítják. Hamarosan azonban a pozsonyi boltokban is kapható lesz a vágfarkasdiak által előállított tejtermék. A 300 liter tej feldolgozását mindössze két személy végzi, pedig még a 2 dl-es műanyagpoharak feltöltése is kézi erővel történik. Ügy gondolom, ezek után nem szükséges bizonygatni, hogy a Vágfarkasdi Mezőgazdasági Termelő es Kereskedelmi Szövetkezetben valóban mindent megtesznek a túlélés érdekében. Teszik ezt többek között azért, mert tudják, csak így biztosíthatnak megélhetést tagjaiknak, és a falu érdekeit is így szolgálhatják leginkább. V. Krasznica Melitta Vevőre várnak a Váh utánfutók Csőd fenyegeti a rozsnyói gépgyárat Mi lesz a 416 dolgozóval? A prostéjovi Agrostroj állami vállalat rozsnyói fióküzemét 1979-ben alapították azzal a céllal, hogy tartozékokat és mezőgazdasági munkaeszközöket gyártson az anyavállalat által készített kistraktorhoz. Az évek során fokozatosan bővítették a gyártási programot, mígnem egy amerikai motorral ellátott MT8-070-es kerti kistraktor összeszerelésére is vállalkozhattak. A gépgyár az eredeti tervek szerint 1500 személy részére biztosított volna munkalehetőséget, de az üzem bővítése az állami támogatás elapadása miatt a nyolcvanas évek vége felé lelassult, majd végleg abbamaradt. Rossz idők sodrában Az 565 munkást foglalkoztató üzemben az elmúlt év tavaszáig a legnagyobb rendben mentek a dolgok; a termék java részét a volt NDK, valamint a szovjet és a lengyel piacon értékesítették. De midőn váratlanul nagyot lódult a történelem kereke, s rövid időn belül összekuszálódott minden - az eddigi vásárlók sebtében visszavonták megrendeléseiket. Az elmúlt év novemberében már hiába volt engedélyük külkereskedelmi tevékenységre a prostéjoviaknak, termékeik egyre nehezebben találtak vevőre. Az utóbbi hónapokban Rozsnyón is a raktáraknak gyártottak. Ezért 149 munkást kénytelenek voltak elbocsátani, majd- időnyerés végett - a kényszerű szabadságoltatással is megpróbálkoztak. Mindhiába. Az eladatlan termék értéke mintegy 20 millió koronára nőtt. Az idei tervükben 143 milliót kitevő áruforgalom mellett 11 millió korona nyereséggel számoltak. A szép terveket azonban elfújta a piacgazdaság szele. A végzet neve: 46.§ 1c A gépek iránti érdektelenség és az ebből adódó pénzhiány miatt a rozsnyói gépgyárra is rávetült a csőd árnyéka. Az üzem azonnali likvidálását elkerülendő, ideiglenesen (3-5 hónapra?) leállították a termelést. Jogilag ez úgy fogalmazható meg, hogy a Munka Törvénykönyv 46. paragrafusának 1c pontja szerint az üzem valamennyi dolgozójának (beleértve az igazgatót is!) 3+2 hónapos türelmi határidővel felmondtak. így- miután „kitakarították“ maguk után a szerelőcsarnokokat - megkezdhetik eddigi életük leghosszabb „pihenőkúráját“. A kiábrándultságig ábrándozhatnak a változó világ" érthetetlen dolgai fölött, és nyöghetik a hirtelen rájuk szakadt szabadság meg az ellehetetlenülés minden következményét... Van, aki derűlátó Voda Vilmos gépészmérnök, a gyár fiatal igazgtója mindezek ellenére bizakodó. De vajon miben reménykedik? Bevallása szerint abban, hogy az elkövetkezendő röpke öt hónap alatt teljes egészében, vagy legalább nagyobb részben sikerül túladniuk a raktáron heverő késztermékeken. A belföldi piacon máris jelentős kedvezményekkel kínálják azokat. Azt követően, hogy az anyavállalat vezetőségétől erre felhatalmazást kapott, Voda úr egyfolytában utazik, tárgyal, külföldi megrendelők után kutat, ötleteket gyárt és azok megvalósításán fáradozik. Bízik a lehetetlenben (?), abban, hogy az elvesztett piacok helyett új megrendelőket talál: talán Magyarországon, vagy valahol a világ más fertályaiban. Amennyiben bejönne a számítása, úgy- a megrendelések nagyságához mérten- a „felfüggesztett“ dolgozók egy bizonyos hányadát vissza lehetne venni az állományba. S ha egyszer újra beindulna az üzlet, a nyugati piacokon is jól értékesíthető új termékkel is elő tudnának rukkolni. Kié lesz a gyár? Az ám, de mi lesz akkor, ha a nagyprivatizáció keretében esetleg megvásárolja a gyárat mondjuk egy gazdag nyugati cég? Az igazgató azonban nem osztja ebbéli aggályaimat, mivel a vállalatot több tízmillió korona adósság terheli. De ha mégis előbukkanna egy ilyen „aprósággal“ nem törődő dollárpapa, aki fantáziát és majdani profitot is látna a gyárban, nos - a feleslegessé vált szakmunkások számára ez is egy mentőövet jelentene. Az illetékes szlovák kormánykörökben a rozsnyói fióküzem önállóságát, „szlovák fennhatóság alá vonását“ szorgalmazzák. Az üzem jelenlegi vezetői azonban az anyavállalattal való további együttműködés mellett szállnak síkra. A köldökzsinór elvágása helyett egy részvénytársaság keretében szeretnék megőrizni a status quot. És erre minden okuk megvan... Ezidőtájt még senki sem tudja, hogy mi lesz a huzavona vége, s vele a 143 millió 764 ezer korona értékkel bíró (a környéken eladdig a legtöbb dolgozót foglalkoztató) gépgyár vagyonának a'sorsa. Az átmeneti időre felmondást kapott - sporthasonlattal élve igazságtalanul büntetőpadra ültetett -416 dolgozó mindenesetre türelmetlenül (és egyelőre tétlenül) várja sorsfordulásuk végkifejletét. Korcsmáros László Az Agrostroj rozsnyói fióküzeme által gyártott MT 8 - MINI 070-es kistraktort 25 százalékos árengedménnyel kínálják. Tartozékaival együtt az ára jelenleg 32 ezer korona. További kedvezmény, hogy a magángazdálkodók adómentesen, illetve a területi földügyi hivataloktól igényelhető 30 százalékos szubvencióval vásárolhatják meg. A 11 lóerős, univerzális kisgép kb. 2 hektárnyi földterület komplex megművelésére alkalmas. Döcög, de halad a terményfelvásárlás Losoncon Hely van bőven - pénz már kevesebb Negyven év után végre beteljesült régi álmunk, önellátók lettünk gabonafélékből. Történt pedig mindez egy olyan évben (tavaly), amely a hozamot tekintve nem tartozott a leggazdagabbak közé. Ettől függetlenül sikernek számít, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a pártállam irányítása alatt - amely stratégiaként kezelte a gabonaprogramot - jelentős mennyiségű gabonát hoztunk be külföldről. Más kérdés, hogy ennek ellenére az üzletekben csak elvétve lehetett szemeset és darát kapni. Furcsa módon az elért eredménynek mégis a „sikerkovács“, vagyis a mezőgazdaság örülhet a legkevésbé. Mi lesz a fölösleggel? Nos, azt hiszem ezzel a kérdéssel keveset foglalkoztak az illetékesek. Pedig tavaly ősszel már sejteni lehetett, hogy az idén a gabonafélék felvásárlása nem lesz zökkenőmentes. A termelők képviselői időben fel is hívták a mezőgazdasági minisztériumok figyelmét, hogy tegyenek megelőző lépéseket a gondok elkerülése érdekében. Néhány mezőgazdasági üzem „házon belül“ igyekezett megoldást találni. Csökkentette a kalászosok vetésterületét, és speciális növények - főleg repce és napraforgó - termesztésére állt rá. Amint utóbb kiderült, ez sem hozott megoldást. Olajosokból ugyanúgy, mint kalászosokból, telített a hazai piac. Sőt, a Losonci járásban olyan hangokat is lehetett hallani, hogy eladhatóbb a búza, mint a repce és a napraforgó. Hogy a terményfelvásárlók még a tavalyi készletüket is kénytelenek raktározni. Milan Galat mérnök, a Losonci Terményfelvásárló Állami Vállalat dolgozója erről a következőket nyilatkozta:- Az utolsó pillanatban ugyan, de végül is sikerült minden raktáron lévő olajmagvat eladni, így a járásban megtermett repcét tonnánkénti 5400 koronás áron felvásároljuk. Napraforgóból mindössze 1500 tonnát vesz át tőlünk a Palma, ennél többet mi sem vásárolunk, pedig több mint kétszeresét kínálják eladásra a mezőgazdasági üzemek.- Mi a helyzet a kalászosokkal?- Raktárunkban bőven van üres hely, így ezek felvásárlásával nem lesz gond. Talán a felvásárlási árakkal kapcsolatban merülhetnek majd fel vitás kérdések.- Előreláthatólag mikor tudnak majd fizetni az átvett terményekért?- Abban az esetben, ha a mezőgazdasági üzem szerződést köt a vállalatunkkal tápvásárlásra, a takarmánygabonáért már szeptemberben át utaljuk a pénzt. Hogy a többi terményért mikor fizetünk, azt egyelőre még nem tudom.- Van egyáltalán olyan mezőgazdasági termény, amely iránt jelenleg igazán érdeklődnek a feldolgozó üzemek?- Talán a mustár és az étkezési bab. Mi legalábbis mindkettőből többet is el tudnánk adni, mint amennyi a járásunkban megterem. Igaz, az előbbiekből mindössze 20, a másikból pedig hatvan tonnát kínálnak eladásra a termelők.- Milyen a kapcsolat a vállalat és a mezőgazdasági üzemek között?- Azt hiszem, jó, viszont ennek ellenére úgy gondolom, hogy a termelők többsége - mivel csaknem mindegyik nagy raktárhelyiségekkel rendelkezik - a kenyérbúzát és a sörárpát csak a felvásárlási csúcsidény elmúltával adja be. Várakoznak, bíznak a kedvezőbb felvásárlási árakban, és én ezt meg is értem. Farkas Ottó
