Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-26 / 159. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. augusztus 26. Beszélgetés dr. Hankó László feltalálóval VARIKOPAX - gyógyír a visszérbetegeknek Szeretném elmondani, hogy végtelenül örülünk és hálásak vagyunk önnek a visszérkrém-küldeményekért. Amióta a krémet használja a férjem, nem fáj a lába, szépen visszahúzódtak az erek. Nem is tudom mi lett volna a lábával, ha véletlenül nem látjuk a TV- ben az ön műsorát. A férjem 39 éves, műszakvezető, naponta nyolc órán keresztül talpon van. A lábai nagyon csúnyák voltak és estére úgy be voltak gyulladva, hogy képtelen volt felállni. Amikor az ön által küldött krémet kezdte használni, és pár nap múlva viszszament az orvosához, az nem akart hinni a szemének. Még egyszer nagyon köszönjük a segítséget. “ (B. Pál és Pálné, Komló) Dr. Hankó László neve mintegy fél éve vált ismertté, amikor feltalálta a Varikopax visszérkrémet, amelyből azóta több, mint egymillió darab fogyott el Magyarországon. A feltaláló azóta a fentihez hasonló köszönőleveleket kap és állítja, hogy a Varikopax krém hatékonysága száizszázalékos. A Varikopax Super hat hónapja van forgalomban, s máris közel 500 ezer fogyott el belőle. Nem csoda, hiszen ez a krém hat napon belül képes megszüntetni a fájdalmat. • Bevallom őszintén nekem ez teljesen hihetetlennek tűnik. Eddig ugyanis úgy tudtam, hogy a visszereket csak műtét segítségével lehet eltüntetni.- Biztosan tapasztalta, hogy ha elvágja az ujját és ha semmivel sem kezeli, a seb beheged. A Varikopax is tulajdonképpen azt segíti elő, hogy a szervezet által kitermelt anyag kerüljön a vénához. Előbb letisztítja a vénáról a rárakódott zsírréteget, majd kívül-belül kitisztítja a vénát és átjárhatóvá teszi. Tehát gyakorlatilag megindul a tápanyag-szállítás és a salakanyagok elszállítása. Ezért van az, hogy a kék, barna, zöld, vagy fekete bőrelszíneződések szinte hetek alatt szűnnek meg. Ezelőtt ezt az elszíneződött bórfelületet műtét segítségével távolították el. Úgy, hogy két-három centis csíkokat vettek ki az elszínezödött bőrből és azt a test más részéről vett bőrrel pótolták. Előfordultak olyan esetek, hogy tízhúsz műtétet is végre kellett hajtani. A krém rendszeres használatával olyan hatást tudunk elérni, hogy a visszér teljesen visszahúzódik és sebészi beavatkozásra egyáltalán nincs szükség. • Ez valóban csodálatosan hangzik. Érdekeibe azonban, hogy a krém csak a kezdődő visszereket képes megszüntetni, vagy a betegség előrehaladottabb stádiumában is eredményesen használható?- Volt egy betegem, aki Amerikából látogatott haza. A lába olyannyira visszeres volt, hogy csak tolókocsi segítségével tudott mozogni. Kíváncsiságból kipróbálta a krémet, s most már egyáltalán nincs szüksége a tolókocsira. Természetesen ügyelni kell a krém helyes használatára. Mielőtt a krémmel bedörzsölnék a bőrfelületet, azt mosó-, illetve babaszappannal alaposan le kell tisztítani. Ellenkező esetben masszírozás közben a krémmel együtt piszok is bekerülhet a bőrbe, ami aztán apró, piros kiütéseket okozhat. A betegeim között már erre is volt példa. • Mi a különbség a Varikopax és a Varikopax Super között?-A Varikopaxot inkább csak azoknak ajánlom, akik nem rendszeresen használják a krémet. Ennek a terméknek a szavatossági ideje gyakorlatilag végtelen. Tehát egy-egy kezelés után fel lehet tenni a polcra, s ott akár öt évig is elállhat, és még akkor is lehet használni. A Varikopax Super az előző krém továbbfejlesztett változata, amelyben bőrtápláló és szívódást elősegítő anyagok is vannak. A fájdalmat ez a krém hat napon belül képes megszüntetni, míg a Varikopax körülbelül húsz napon belül. • Hány országban szabadalmazták ezeket a termékeket?- Eddig negyven országban. • A két krémet Csehszlovákiában az idei Inchebán mutatták be először. Az olvasókat bizonyára érdekli, hogy mikor lesznek kaphatók gyógyszertárainkban?- Ez nem csak a csehszlovák félen múlik. Én nagyon szeretném, ha minél hamarabb forgalomba kerülnének. Hiszen Csehszlovákia lakosságának több mint egyharmada szenved visszérbetegségben, s az állam rengeteg pénzt költ műtétjeikre, amelyek ugye a krém használata esetén elkerülhetők lennének. A kiállításon mind a két terméket megtekintette Alexander Dubcek és Ján Holőík ipari miniszter. Mind a ketten megígérték, segíteni fognak abban, hogy a visszérkrémek mielőbb bekerüljenek a csehszlovák piacra. • A két termékről elég sok ismeretet szereztünk. A feltalójukról viszont elég keveset tudunk...- Az egyetem elvégzése óta, tehát 1955-tól kutatóként dolgozom. A visszérbetegségeken kívül a rákkutatással és a fogszuvasodás-gátlással foglalkozom. • Köszönöm a beszélgetést. Kamoncza Márta A csehek ismét eljöttek... Már tavaly is sok volt a találgatás-fontolgatás a beavatottak körében: ezentúl szabadon lehet utazni, a határok nyugat felé nyitottak, vajon jönnek-e nyaralni Szlovákiába a csehek, pontosabban mennyire látogatják majd annak déli, illetve délnyugati tájékát. ■Tényleg, mennyire töltik meg az eddig általuk olyannyira kedvelt üdülőközpontokat és strandokat? Hiszen ott van nekik néhány kilométerre az annyira áhított nyugati paradicsom! A sok-sok kérdésre - nézetem szerint - egyértelmű a váiasz: a csehek újfent eljöttek, méghozzá szép számban. Lehet, hogy valamivel ugyan kevesebben, mint három-négy évvel ezelőtt, de hűek maradtak Szlovákiához. Rengetegen jöttek Dunaszerdahelyre, Nagymegyerre, Diószegre, Szencre... És nem csupán jöttek, de láttak, és ... - egy kissé más értelemben - győztek is. Győztek csodálkozni a csallóközi és mátyusföldi parasztember áldozatkészségén, igyekezetén és szakmai hozzáértésén. Ismét megcsodálták azon tulajdonságaikat, amelyekkel már számtalanszor találkoztak az elmúlt esztendők során ezen a vidéken. Igen, valóban ámuldoztak, hogy úgy július közepe táján megint van bőven paradicsom, paprika, uborka, hagyma meg kajszi. Szó, ami szó, az idei árak azért egy kicsit meglepték őket. Mert ugyebár pár évvel ezelőtt az említett időszakban mondjuk tizenötért volt a paradicsom kilója (most meg huszonnyolcért!), és jóval olcsóbban mérték a görögdinnyét (mondták is: négy-öt évvel ezelőtt ilyentájt már húsz koronáért egy szép, nagy dinnyét vehettünk. Most meg a kilója kerül ennyibe!). Ez van! Csakis ennyivel - és ilyen kurtán - válaszoltak az eladók-termelök. Ilyen az év, ilyen az árreláció, fűzték esetleg hozzá. És belenyugodtak. Tény, hogy kevesebbet vásároltak, mint korábban. De hát, ez érthető. Egy valami azonban fölöttébb örvendetes: egy árva szót nem szóltak etnikumról, nemzetiségi kérdésről, ne adj' isten parlamentről vagy különválásról, arról, hogy nem tudnak szót érteni... Jó, hogy ezúttal is így jöttek el a csehek! Susla Béla Kovács úr“ jó elvtárs: nem hagyja cserben egykori elvcimboráit ma sem. /Kovács úr“ okos elvtárs: agyafúrt, különféle gyorstalpaló pártszemináriumokon képzett, rendkívül ravasz ember. Ezerkilencszáznyolcvankilenc novemberében gyorsan eszmélt, felmérte a helyzetet, és menten kabátot, azaz hitet, meggyőződést, egyszóval eszmét cserélt. „Kovács úr“ ügyes elvtárs: olyan, akár a sebesen cseperedő kakukkfióka, amely a fészkéből rövid időn belül kiebrudalja a puszta létét veszélyeztető társait. „Kovács úr“ is ügyesen dolgozik, a tisztogatás nagymestere, mire az egyszerű földi halandó feleszmél, a gyárkapun, az üzemen, a hivatalon kívül találja magát... /Kovács úr" ravasz elvtárs: olyan, akár a fáraóhangya; onnan, ahová befészkelte magát, már szinte lehetettozás legyen a mérce. Tiszta lappal indulhasson mindenki, szajkózza, mert úgy tisztességes. Tisztességről papol, holott jónéhány hónappal korábban még csakis a legnyakasabb marxistákat volt hajlandó közelebb engedni a nagy, közös vályúhoz. Tollforgató ismerősöm, a pártállam hűséges kiszolgálója, a szerkesztőségi lapértékelóseken lépten-nyomon a szocialista újságírói etikát kérte számon kollégáitól, most pedig munkatársaitól kapitalista munkamódszert követel. Egyre több, aránylag magas pozíciót betöltött jellemtelen, kétkulacsos ember „csordogál“ szépen, lassan, szinte észrevétlenül vissza egykori munkahelyére is. A baj az egészben az, hogy újra vezető posztokra kerülnek. Mindezt a feletteseinek egyre jobban kiszolgáltatott dolgozó kénytelen tehetetlenül végignézni... Erről jut eszembe „Kovács úr“ jó elvtárs! len eltávolítani. „Kovács úr" is, amíg egyedül van, lapít, hallgat, buzgón helyesel, tapsol, maga a megtestesült szerénység. Eddigi cselekedeteit megtagadja, hamut szór a fejére, bűnbánatot tart, látványosan megszabadul párttagságát bizonyító igazolványától, immár hívő katolikusnak, buzgó kereszténynek mutatja magát. Ám nem feledkezik meg a „mozgalomról" sem. Körülbástyázza magát hajdanvolt szellemtestvéreivel, és egy szép napon, amikor már (ismét) elég erősnek érzi magát, elömerészkedik sáncárka mögül, s hozzá fog tisztogatási manővereihez. Az évtizedeken át vasdemokráciához szok(tat)ott állampolgár pedig egyre jobban elbizonytalanodik. És ismét félni kezd... Nézzünk csak alaposan körül. A gyárakban, hivatalokban, üzemekben, a különböző rendű és rangú munkahelyeken, egyre több jellemtelen helyzetlovag bitorolja a hatalmat megint. Megszabadultunk a nagy diktátoroktól meg a ránk erőltetett léleknyomorító ideológiától, ám (egyelőre legalábbis) ennél több nem igen történt. Sok helyen törtető zsebdiktátorok kaparintják meg újfent a hatalmat, s munkahelyükön a maguk íze szerint mikrodiktatúrát teremtenek. Élet-halál urai ismét, a megbuktatott rendszerben üldözöttek sorsáról dönthetnek! „Kovács úr" agyafúrt elvtárs: a munkahelyén fennhangon követeli, a szaktudás és ne a politikai hovatar-Az egyik palócföldi települést módfelett vallásos emberek lakják. A községben legalább a karácsonyi éjféli szentmisére többnyire még a legmegátalkodottabb kommunisták is elólálkodtak. Másnap persze keményen tovább folytatták az ideológiai harcot a „maradi gondolkodású, vallás rabigájában sínylődő" polgártársaik ellen. Ma már hithű katolikusok. Ezelőtt viszont a nagyobb koncért marakodók táborát gyarapították. A leváltott rendszerben, amikor deklaráltan a munkásé és a munkásosztályé volt a hatalom, az országban épp a munkásnak volt a legkisebb szava, helyette „szocialista próféták“ gondolkodtak. A „hatalom birtokosának" csupán bólogatnia volt szabad. Mostanság megint egyre erősebb a ránk vigyázni szándékozók hangja. S félő, hogy maholnap ismét teljesen a kezükbe kerül a hatalom. „Kovács úr“ szerény elvtárs: esztendőkön át kénytelen volt elviselni az élcsapathoz tartozás előnyeit. Hogy ki ne lógjon a sorból, s meg ne szólhassák falkatársai, alkalmazkodni kényszerült ö is, csúszópénzeket fogadott el, visszaélt a munkahelyén a hatalmával, s tetemes vagyont harácsolt össze. Most viszont vállalkozásba kezd, néhány rongyos millióért üzletet, bolthelyiséget vásárol magának, holott az emberek többségének alig jut minden nap pénzük tejre, meg kenyérre ... „Kovács úr“ elnyűhetetlen, harcedzett elvtárs: és most jót röhög a markába. Zolczer László Nyári szakgyakorlatok Középiskolás a farmon A szünidő elején a Rimaszombati az elmúlt hónap nagyon tanulságos Mezőgazdasági Szakközépiskola állattenyésztési ágazatának harmadikos növendékei közül huszonheten mezőgazdasági üzemben, ketten pedig magánvállalkozóknál kezdtek szakmai gyakorlatot Az utóbbiak egyike, Zdena Anovcinová, akit a gyakorlat utolsó napján kerestem fel a farmon.- Miért határoztál úgy, hogy az egy hónapot nem üzemben, hanem magánvállalkozónál töltőd?- Kíváncsiságból. Annyit beszélnek manapság a magánvállalkozókról, gondoltam, nem árt egy kicsit közelebbről is megismerkedni a munkájukkal.- És sikerült?- Részben igen, de azt hiszem, pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy (A szerző felvétele) volt a számomra. Eddig csak a nagyüzemi termelést ismertem, így magánfeltételek között egészen más kép alakult ki bennem a gazdálkodásról. A magánvállalkozó többet dolgozik mint más mezőgazdasági dolgozó, munkáját pontosabban, lelkiismeretesebben, de mindamellett mégis nyugodtabban végzi. Tudása sokrétű és minden tevékenységét egyfajta céltudatosság jellemzi. Kockáztat, de előre több megoldást is kidolgoz, vagyis egyben üzletember is. Szinte mindenben segíthettem neki, s közben részletesen elmagyarázta, hogy mit miért tesz úgy, ahogyan teszi és miért nem másképpen. Minden kérdésemre készségesen válaszolt, s amit lehetett, a gyakorlatban is bemutatott. Szóval nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. Tanáraink a tanév közben elméletileg jól felkészítenek bennünket - a szakdolgokra főleg nagy súlyt helyeznek -, de az a nézetem, hogy igazán csak most tanultam meg sok mindent, amikor valóságban is láthattam, végezhettem az egyes munkafolyamatokat.- Említhetnél néhány példát?- Ha tanulmányaim befejeztével sikerül az állattenyésztésben elhelyezkednem, gondolom, mindennaposak lesznek azok a munkák, amelyeket a gyakorlatban csak itt láttam először, mondjuk az oltás, a fialás, a herélés stb.- Nem gondoltál arra, hogy magánvállalkozó leszel?- Egyelőre egyáltalán nem. Hiszen ahhoz rengeteg szakmai tapasztalatra és főképpen pénzre van szükség. Farkas Ottó
