Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-26 / 159. szám

Szakvélemény Maria Treben könyveiről Gyógyítani, de nem ártani 1991 augusztus 26.__________________________Szabad ÚJSÁG A szép, Maria Treben könyvek el­­özönlötték a könyvpiacot. A könyvbo­rítók esztétikusak, a papír jó minősé­gű, szép képek és jobbnál jobb recep­tek sorakoznak a jó tanácsok sokasá­gával egyetemben ezekben a nagyon is vonzó könyvekben. Meg is van a hatásuk. Mi, gyógyszerészek, nem győzzük elmagyarázni, hogy minden, ami ide le van írva, a valóságban egy kicsit más. E receptek szerint összeál­lított teáink nincsenek, és nem is tud­juk mindig olyan összetételben szol­gáltatni azokat, ahogy azt Maria Tre­ben írja. Ha netán mást ajánlunk- a gyógyhatás érdekében még hatá­sosabbat - akkor az emberek kétel­kedve néznek ránk, és sokszor meg is mondják, hogy ók pedig csak Maria Trebennek hisznek. Ha minden igaz lenne amit a szerző ír, akkor nagyon is könnyű lenne a dol­gunk, de sajnos, nem így van. Nem a szakmai irigység beszél belőlem, nem vagyok kritikusa Maria Treben­nek, és tisztelem azért, hogy laikus létére mindezt leírta, de legszíveseb­ben STOPPOT mondanék könyvei­nek. Nem azért, mert nem igaz mindaz amit leírt, hanem mert egyes gyógynö­vények gyógyító hatását annyira eltú­lozza, hogy azok már inkább káros hatást gyakorolnak az emberi szerve­zetre. Ha a középkorban rájöttek, hogy egy gyógynövény valamilyen betegsé­get kitűnően gyógyít, akkor ezt a gyógynövényt felruházták olyan tu­lajdonságokkal, amelyekkel nem is rndelkezett. Ez talán az általános jellemzés Maria Treben könyveire is. Már régen foglalkoztatott az a gon­dolat, hogy írok egy jellemzést az első könyvére. Mivel már több mint 20 éve foglalkozom - s nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is - a gyógynövé­nyekkel, nem lehet számomra közöm­bös, hogy léteznek olyan könyvek, amelyek túlzott naivitással olyan javal­latokat ajánlanak a betegnek, amelyek egyáltalán nem igazak. Én azt tanácsolnám a betegeknek, hogy mielőtt M. Treben könyve szerint akarnának gyógyítani, kérjék ki azok­nak az orvosoknak és gyógyszeré­szeknek a tanácsát, akik otthon van­nak a gyakorlatban és a fytoterápiá­­ban is. Most arról szeretnék szólni, mi késztetett arra, hogy ezeket a sorokat leírjam. Nehogy valaki azt gondolja, hogy az általánosság teóriájába bur­­kolódzom, és csak azért bírálom Maria Trebent, mert esetleg nem vagyok hívő, vagy más okom van rá. Az egyedüli ok a következő: „Gyógyítani, de nem ártani“. Sajnos, Maria Treben nem is tudatosítja, hogy nemcsak gyó­gyít, hanem sok esetben árt is. Most azokat az eseteket emelem ki, amikor árt: 1) A 11. oldalon azt írja, hogy a cicka­fark Sz összes betegséget gyógyítja, a 10. oldalon pedig egy nyaláb friss cickafarkfüvet szedjenek - írja- a nők. Igenám, de Maria Treben nem tudja, hogy a cickafark 1000 egység női esztrogen hormonhoz ha­sonló aktivitású anyagot tartalmaz, és azoknál a nőknél, akik amúgy is hajla­mosak a mellcsomók képződésére, e csomók nagyobbodását okozza. Te­hát egyáltalán nem igaz az az állítása, hogy minden női betegséget gyógyít. Ismerem egy fiatal bösi származású nő esetét, aki féléves cickafarktea­­ivás után - amit M. Treben szerint alkalmazott - mellrákot kapott. 2) A 17. oldalon a Gyermekbetegsé­gek fejezetben azt írja: „Minden édes­anyának ajánlom, hogy évente tartson egy hathetes fagyöngykúrát gyerme­kének. Három héten át itasson vele napi egy csésze fagyöngyteát. Ettől a gyermek vérnyomása és vérkerigé­­se rendbe jön.“. Vajon hányéves gye­rekekre gondol M. Treben, talán már 1 éves kortó] kellene fagyöngyteát itatni a gyerekekkel. Minek a gyere­keknek vérnyomáscsökkentő teát in­niuk, ha még nincs is magas vérnyo­másuk? A legújabb kutatások szerint a fehér fagyöngy lúgos amonjai és hisztion részei rákkeltóek lehetnek, gondolom, ehhez nem kell kom­mentár. 3) A 61. oldalon a vérehulló fecskefú­rói ezt írja M. Treben: „A szürkehályog és a szaruhártya foltjai is eltűnnek lassanként. Még a látóhártya bevérzé­se és leválása esetén is segít. Ugyan­ez érvényes a gyengén látásra." Ha­bár a következőkben az van írva, hogy levét külsőleg becsukott szemekre kell alkalmazni, mégis találkoztam több olyan émberrel, aki megkérdezte, hogy belsőleg vagy külsőleg kell-e alkalmazni. Sót, Győrben a HERBA­RIA szaküzlet vezetője rádión keresz­tül gyógyítja a szürkehályogot vére­hulló fecskefű nedvével. A fecskefüvet tévesen a középkorban azért alkal­mazták így, mert valaki kitalálta, hogy akkor virágzik, amikor az első fecskék megjönnek, és hogy a fecskepár a kis­­fecskék szemét az ebből lecsípett le­véldarabkával kenegeti, hogy kinyílja­nak a szemeik. Nem sokáig alkalmaz­ták azonban, mert sokan megvakultak tőle. Úgy látszik a középkor téves nézete még a XX. század végén is érvényesül, pedig a vérehulló fecskefű sárga tejében húszféle méreg van, és ezt a nedvet szemölcsingek lepörkölé­­sére használjuk. A nedvében proteoliti­­kus (maró) hatású anyagok vannak, amelyek, ha a szembe kerülnek, tartós maró hatással vakságot okozhatnak. 4) A 21. oldalon a fekete nadálytőtink­­túrát külsőleg és belsőleg is ajánlja M. Treben. A fekete nadálytö szeszes kivonatai pirolizidin alkaloidokat tartal­maznak, amelyek rákkeltő hatásúak. Ezt valószínűleg nem tudja M. Treben, másképpen nem ajánlaná. 5) A 24. oldalon M. Treben a kakukk­fűről ezt Írja: Az a legjobb gyógyhatá­sú, amelyet déli napsütésben szedünk le. Általános szabály, hogy az illóolaja­kat tartalmazó gyógynövényeket soha sem gyűjtjük a déli órákban a tűző napon, mert éppen akkor tartalmaz­nak a legkevesebb illóolajat. Kivétel az orvosi zsálya (lásd 73. oldalon Do­monkos J. - Oláh A.: Gyógyítás illó­olajos növényekkel). 6) A 13. oldalon a csalánról ezt írja: „Megelőzés céljából akár egész éven át ihatunk csalánteát, de csak egy csészével naponta.“ Miért csak egy csészével? Ez nem igaz. Akárhány­szor ihatnak és akármilyen hosszú ideig, nem okoz semmiféle mellékha­tást vagy mérgezést. Ezt azért volt szükség leírni, mert sokan azt kérde­zik tőlem, igaz az, hogy féléves csa­­lánteaivás már ártalmas. A csalánteát reggel és délben jó fogyasztani, esti fogyasztása nem ajánlatos, mert ak­kor éjjel gyakran kell vizelni. Továbbá azt is írja a csalánról, hogy más növényekkel keverve a leu­kémiát is gyógítja. Itt el kellene azt is mondani, hogy melyek azok a gyógy­növények, amelyek a gyógyításhoz szükségesek. Erre választ dr. Sarkadi Adám a Természetgyógyászat dióhéj­ban c. könyvében kapunk. 7) A 22-23. oldalon a gyermekláncfű­ről szóló fejezetben több hiányosság is van. Több beteg panaszai alapján állítom, hogy nem úgy használ a cu­korbetegség ellen, ahogy azt M. Tre­ben írja, hanem úgy, hogy a gyökeré­ben sok inulin nevű poliszacharid van, amely nem úgy terheli meg a szerve­zetet, mint a répacukor, és ezért aján- Jott a cukorbetegeknek. Nem is iz­zasztó, ahogy azt M. Treben írja Maria Treben sikere abban rejlik, hogy a Svédkeserűt népszerűsítette, de ebben az esetben is a reklám annyira felnagyította a cseppek hatá­sát, hogy olyan betegségekre is ajánl­ják, amelyekre egyáltalán nem hat. Az emberek jobban megkedvelték M. Treben könyvei szerint a gyógynö­vényeket, de azt ajánlom, hogy ter­jesztésében inkább az döntsön, aki kompetens, vagyis az Egészségügyi Minisztérium. Mivel M. Treben könyveiben sok a pozitívum, jó lenne, ha az Egész­ségügyi Minisztérium kinevezne egy munkacsoportot, amely kihúz vagy helyrerak mindent, ami oda nem való, és nem igaz. Addig amíg ez nem történik meg, a könyvek szerint senki ne gyógyítsa magát, inkább minden egyes növény esetében kérje ki a szakemberek véleményét. Ellenke­ző esetben sokan megbetegszenek majd. Maria Treben több helyen említi a régi herbárokat, botanikus könyve­ket. Ö mindent, amit elolvasott, elhitt, felnagyított, túlzásba vitte egyes gyógynövények gyógyerejét. Ez a faj­ta gyógyítás a középkorra jellemző. Ma már azonban elfogadhatatlan. Hogy egyes javallatok nem igazak a betegek előbb-utóbb rájönnek saját maguk is, de a felismerés drága áron történik. Éppen ezt szeretnénk elke­rülni. Elnézést kérek a nyomdáktól, a könyvkereskedőktől, hogy rontom az üzletüket, de szent kötelességemnek érzem, hogy egészségünket az ánya­­giakkal szemben megvédjem. A XX. század végén már nem lehet közép­kori receptekkel gyógyítani. Elnézést kérek Maria Trebentöl is, hogy véle­ményt mondtam könyvéről, de ma már szükséges a tudományos felfedezé­sek ismerete is. Dr. NAGY GÉZA A Szlovákiai Alternatív Medicina Tudományos Társaság alelnöke ❖:*:*w*x*:-:*:*:*:«-x*x*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:^^ :£ ....................................... ............... 'i KÜLFÖLDÖN ELŐSZÖR! I í A Városi Művelődési Központ rendezésében ISTVÁN, A KIRÁLY Dunaszerduhelyen. A rockopera eredeti előadására (élőzenével, tűzijátékkal) 1991. szeptember 7-én 20.00 órakor kerül sor a DAC-stadionban. Jegyek 200,— Kés értékben a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban vásárolhatók, vagy megrendelhetők a 0709/257-40,51,52-es telefonszámokon. Az előadás szünetében a rendezőség kisorsol egy Skoda-Favorit sze­mélygépkocsit. * Mindenkit szeretettel vár a rendezőség! Sütő András Omló egek alatt A minap került kezembe ez az esszé­­gyűjtemény, amelyet 1990-ben jelentetett meg a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó 950 példányszámban a pozsonyi Madách Könyvkiadó részére. Ára 29 korona A nyelv ellaposodása, szegényedése ko­rát éljük. A kisebbségben élők nyelve foko­zatosan veszélyeztetett. Egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasnak, a televízió pedig NEM fejleszti a szókincset. A csecse­mő legfontosabb tápláléka az anyatej. Szá­momra fogékony gimnazista koromban a „szellemi anyatejet“ többek között Sütő András könyvei jelentették s jelentik rész­ben ma is. Megfoghatatlan, könnyeken is átmosoly­­gó, lelket simogató stílusa, páratlan nyelve­zete minden müvéből, így az ajánlott esszé­­gyűjteményből is sugárzik SZAMÁK ESZTER 5 Az első vaddisznó, amit az alsószeli határban lőttek 1984 október 3-án A szerencsés vadász Takács István. Nem vadászmese „Ki lőtt meg, Az alsószeli vadászszervezet vadgazdája ifjabb Patócs Mik­lós. Édesapja is kiváló vadász volt egykor, halászként is ki­tűnt, s messze földről hozták hozzá a kitömni, preperáltatni kívánt vadakat, madarakat. Az unoka is kacérkodik már a va­dászat gondolatával, hiszen er­dőben, vizek partján nőtt fel, s ezt a pályát választotta hivatá­sának is. Ifjabb Patócs Miklós a 23 tagú vadászszervezet mű­ködéséről beszélt.-Jelenleg négy tagjelöltünk van. A tagfelvételnek nálunk szigorú felté­telei vannak. Két évi tagjelöltség alatt komoly munkát kell végezni egy-egy tapasztalt vadász mellett, meg kell tanulni a vadgazdálkodás minden sza­bályát, fortélyát, az etetéstől kezdve a vadbefogáson át a vadászatig. Ez­után a jelölt részt vehet a járási va­dászszervezet tanfolyamain és levizs­gázhat. A fordulat óta minden cseh­szlovák állampolgárnak joga van ah­hoz, hogy vadász lehessen, ám a be­fogadásról az egyes vadásztársasá­gok tagsági gyűlése dönt. Mindenki nyúl koma?“ öregebb vadászt, egy „keresztapát“.-Milyen kérdésekre kell vála­szolnia?- Például hogy melyik oldalára esik a meglőtt nyúl. Ha nem tudja, hogy mindig a szőrös oldalára, egy liter bor a büntetése. De vannak pikánsabb kérdések is, mondjuk hogy mikor nem szabad lőni. Akkor az öreg vadász elárulja: mikor piros... Hát így folyik az avatás, végül a vadásztársaság öreg­jeiből álló „bíróság“ kimondja az ítéle­tet: huszonöt botot kap, amiért ezt és ezt nem tudta, de öt botot elengedünk, mert jól dolgozott, tehát az ítélet húsz bot és öt liter bor! Valamikor régen azért sokkal ke­ményebben ment a dolog, hallottam olyat is, hogy karóval leütötték valaki­nek a veséjét... Ma már ez csak amolyan szimbolikus dolog, játék.- ön mikor lőtte az első nagy­vadat?-Az első egy 113 kilós vaddisznó volt, a második egy szarvastehén. De a mi vadászterületünkön a nyúl, a fá­cán és az óz az ún. attraktív vad. A vaddisznó és a szarvas nem tartozik ide, de különleges kilövési engedéllyel itt is ki lehet lőni. Vaddisznók akkor kezdtek feltünedezni, amikor a bösi erőművet építeni kezdték. Megzavar­Vadászavatás 1976-ban. levizsgázhat, de nem mindenki van beiktatva valamely vadásztársaságba.-Az önök szervezetében minden év decemberében tartják a vadász­avatást. Hogyan folyik ez?- Minden vadászszezonban tartunk „nagyvadászatot“, ahol 150-200 nyu­­lat lövünk, meg fácánt. Minden alka­lommal megrendezzük a vadászva­csorát - ózgulyás, nyúl, esetleg vad­disznó a menü. Az üdvözlő beszéd után kezdődik a lakoma, utána egy öreg vadász behozza a kitömött, piros szalaggal felszalagozott nyulat, amelynek be van hasogatva a füle, lábai töröttek... És ez a nyúl panasz­kodni kezd, hogy „jaj, jaj, milyen rossz vadászok az alsószeliek, megsebez­tek, eltörték a lábam!" Az öreg vadász megkérdezi, ki volt a tettes, sorba mutogatva a vadászokat, míg végül ahhoz a bizonyos ifjú vadászhoz nem ér. Akkor a nyúl elkezd bólogatni, hogy „bizony ez volt az, olyan rosszul lő, hogy ellőtte a lábam, ellőtte a fülem, mégis futottam, hogy adjanak kegye­lemlövést, ne kelljen miatta tovább szenvednem!" No, akkor aztán kér­dőre vonjuk az ifjú vadászt, ismeri-e a vadásztörvényeket. A nyúl vádjai ellen meg kell magát védenie. Vá­laszthat egy „védőügyvédet", egy ták a Duna menti erdőséget, vízterüle­tet - azóta állandóan vannak vaddisz­nók. A mi körzetünkben először 1984- ben lőtt egyet egy kollégám, 158 kilós volt. Akkor ittuk a legnagyobb áldo­mást Az itt akkor még olyan csoda volt, hogy a falu apraja-nagyja össze­csődült megnézni. A vaddisznók elszaporodása bor­zasztóan veszélyes a kisvadállomány­­ra. Képzeljenek el egy anyadisznót, amint a malacaival végigcsörtet a bú­zatáblán vagy a Dudvág, a Feketevíz partján! Jó szaglása van, és mindent megeszik, amit talál: fácántojásokat, mindent. Erre is visszavezethető, hogy egyfolytában csökken a fácánál­lomány, és úgy sem tudjuk pótolni, hogy minden nyúl után kapunk egy fácánt. Évente 400 fácánt engedünk ki A kakasokat meggyűrűzzük, de volt olyan év, hogy mindössze 10-15 ka­kast tudtunk kilőni, a többivel nem tudni, mi lett. Néhányat héja, róka pusztított el, de ezek annyira háziasí­tott fácánok, hogy hiányzik a termé­szetes védekezöösztönük, sőt akármi­kor odamennek az emberhez, egysze­rűen le lehet őket verni... Az orvvadá­szok is sok kárt okoznak, pedig egy frissen kiengedett 8-10 hetes fácánon hús nincs! BALÁZS F. ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents