Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-21 / 155. szám
1991. augusztus 21. Szabad ÚJSÁG 5 Az alapkérdés az anyanyelvű oktatás Beszélgetés László Béla dékánhelyettessel A nyitrai tanárképző főiskola magyar tagozatán a fő probléma többek között a szakpárosítások színesebbé tétele: megtalálni a legmegfelelőbb szakpárosításokat. A magyar alap- és középiskolák szempontjából falun kissé mások az igények, mint a városon, ahol egy nagyobb iskolában nagyon eltérő szakpárosítással is lehet érvényesülni, míg egy falusi kisiskolában ez már nem ilyen egyszerű.- Készült-e felmérés arról, hol, milyen szakos pedagógusokból van hiány?- Szeretnénk megvalósítani egy nagyszabású felmérést, annak kivédésére, hogy állandóan támadás célpontjai vagyunk, miszerint nincs szükség pedagógusokra. A felvételi keretszámot ahhoz kötik, hány magyar pedagógusra van szükség. A szlovák tagozaton nem mérvadó, hány pedagógus szükségeltetik. Ez lényegében a jelenlegi nacionalista politika megnyilvánulása. Mivel ilyen zsákutcába kergetnek bennünket, saját kezdeményezésünkre fel szeretnénk mérni a szakpárosításokban jelentkező igényt, a nyugdíjba készülők számát, hogy megtudjuk szervezni a magyar pedagógusképzést. Az alapkérdés azonban az anyanyelvű oktatás, amelyet mi egyértelműen követelünk. Természetesen nem vagyunk annyira elfogultak, hogy speciális, választható tantárgyakban ne járulnánk hozzá más nyelven folyó előadásokhoz is. De az alaptantárgyakat és a tantárgyak túlnyomó többségét anyanyelven kell hallgatni és gyakorolni. Ez alapkövetelmény. Másik: megfelelő mennyiségű diák felvétele, hogy ne álljon elő a mostanihoz hasonló pedagógushiány, legyen folyamatos anyanyelvi pedagógusképzés. Ehhez kapcsolódik a megfelelő magyar oktatási kar kialakítása, amely roppant lényeges, hiszen éppen ebben gördítik a fejlődés elé a legnagyobb akadályokat.- Mik ezek a nehézségek konkrétan?- Az oktatói kar kialakításának gyakorlatilag két feltételéről beszélhetünk: 1. vannak-e körülöttünk olyan megfelelő tehetséges szakemberek, akik főiskolai oktatásra jogosultak lehetnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csehszlovákiai magyarság körében nagy számban vannak olyanok, akik szakmai szempontból főiskolai oktatóként működhetnek. 2. ha az államilag dotált intézményben nincs béralapfejlesztés, nem lehet pedagógusokat felvenni, hiszen a főiskola fenntartása is egyre költségesebb... Tehát elő kell teremteni a plusz béralapot. Tavaly kértünk külön béralapfejesztést magyar oktatók felvételére, hiszen elkerülendő a nemzetiségi súrlódásokat az iskola eredeti béralapjából nem lehet elvonni összegeket e célra. Köztudott, hogy tavaly gyakorlatilag ez évre kaptunk béralapfejlesztést. Ennek kihasználása volt probléma: ahogy az a sajtóból a tavasz folyamán megtudható volt, a magyar pedagógusok fölvételére megadott béralapfejesztést a helyi vezetők nem voltak hajlandók erre fordítani. Ezért stagnált a pedagógusok felvétele egy félévet. Valószínű, a jövőben is a folyamatos fejlesztés lesz a legnagyobb gondunk. Jövőre már kevesebb pedagógus felvétele igényeltetik, aztán még kevesebb. - ez azt jelenti, hogy két-három éven belül valószínűleg ki tudjuk alakítani azt a magyar oktatói gárdát, amely megfelel a szükségleteknek. Vagyis még két évre kellene nekünk folyamatosan béralapfejlesztés. Nem nagy öszszegról van szó; 10 oktató számára az egész évi béralap 500-600 ezer korona lenne, ámi az állami költségvetést nem terhelné meg.-Nem félnek attól, hogy az oktatók, akik nem nagyon vannak megfizetve, időközben jövedelmezőbb állások után néznek?- Csehországban megindult már ez a folyamat. Főleg a természettudósoknál. Itt is fönnáll ez a veszély. Másik gond: Nyitrán nincs magyar kulturális háttérbázis, ezért oktatóink, akik magyar iskolába szeretnék járatni gyerekeiket, nem nagyon vonzódnak a város iránt. Azonkívül lakást biztosítani itt szinte lehetetlen. Többek között ezek azok a problémák, amelyek miatt azon gondolkodunk: jó helyen van-e Nyitrán a pedagógusképzés. Sajnáljuk azokat az önfeláldozó kollégákat, akiket ősszel vettünk fel, és a megnövekedett utazási költségek ellenére is bejárnak Pozsonyból, Somorjáról, Érsekújvárból, Léváról és Komáromból. Ezek az emberek különösen értékesek számunkra, hiszen a főiskolai oktatói állást hivatásuknak tekintik.- Gyarapodott-e a hallgatók létszáma?-A tavalyi év rendkívüli volt. A felvételik a politikai mozgások miatt mind a szlovák, mind a magyar tagozaton meglazult légkörben folytak, ennek következményeképp tavaly az iskola vezetése teret engedett nagyobb számú jelentkező felvételének. 141 rendes, és kb. 20 levelező hallgatót vettünk fel. Ezévben már bizonyos korlátozásokat igyekeztek bevezetni a magyar és a szlovák tagozaton egyaránt. Szlovák pedagógusképzés Kassán, Besztercén, Pozsonyban is folyik, tehát a szlovák pedagógusok számát ez nem befolyásolja. A magyar iskolák esetében a pedagógushiány veszélyt jelent, a felszámolódás veszélyét. 90 hallgató felvételére kaptunk lehetőséget, de végül sokféle igyekezet hatására mégiscsak sikerült nappali tagozatra 120 diákot felvenni. 25 alsótagozatost és 95-öt tanári szakra. Ez a jelentkezők számát és minőségét tekintve elégséges. Sejtésem szerint az utóbbi két évben a középiskolákban az oktatásra hatással voltak a belső problémák, igazgatóváltások stb. Ez érvényes a szlovák iskolákra is: a diákok nem voltak intenzíven felkészítve a felvételire. Mindezt tekintetbe véve, a 120-as létszámmal meglehetünk elégedve.-A hírek szerint önök kissé engedékenyebbek voltak idén a felvételiken, főleg a tehetségvizsgán ...-Elvünk a relatív igazságosság: mi ennek alapján voltunk engedékenyek. Úgy gondoltuk, hogy az alapiskola alsó tagozatán nem kevésbé fontos az anyanyelv, a matematika és a szlovák nyelv, mint a képzőművészet, a zene vagy a torna. Ebből kifolyólag egy diákot ha elutasítanak azért, mert nem csinálta meg valamelyik tehetségvizsgát, és közben a főtantárgyból kitűnő, akkor ez nem igazságos.- Számtalan pedagógus hagyja ott a tanári pályát az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt. így megtörténhet, hogy néhány év múlva mégsem lesz elég az utánpótlás.- 10-15 évig eltartanak azok a feszültségek, amelyek a magyar pedagógusképzés eddigi gyakorlatából erednek. Nem állítom, hogy 120 leendő pedagógus elegendő, de egy bizonyos színvonalat tartanunk kell a felvételiknél - ilyen értelemben mondtam, hogy ezzel a létszámmal elégedettek lehetünk. Itt hívnám harcba a pedagógusszövetséget annak átgondolására, hogyan lehetne elérni, hogy a magyar alap- és középiskolákon emelkedjék az oktatás színvonala. Társadalmi igény a tudásszint emelése. Egy intenzív, nagyon célratörő iskolai vezetés mellett megítélésem szerint néhány éven belül a színvonal lényegesen javítható, s ez két év múlva megmutatkozik a felvételi vizsgák eredményein is. Ezt példákkal is alá tudom támasztani. Vannak középiskolai tanár kollégáink, akik kiváló eredményekkel felfigyeltettek magukra: diákjaik mindig nagyon jól megfelelnek. Tárgyamból, a matematikából mondhatnék példát: a zselízi gimnázium eredményeire figyeltünk fel, ahol Balázs Lajos a fiatal matematikaoktató; Galántáról Mészáros József tanítványai mindig megfelelnek a követelményeknek. Szeretnénk feldolgozni főiskolánk magyar tanszékével közösen a felvételi eredményeket iskolák és szakok szerint. Ez tanulságos lenne és segédanyagul szolgálna az iskolaszékek és az igazgatók számára is. A jövőben aztán azoktól a tanároktól, akiknek éveken át rosszak az eredményei, az iskolaszékeknek el kell búcsúzniuk... Itt lép be a konkurencia. A másik dolog, amit fölvetettem az iskolaszékek és a pedagógusszövetség irányába, hogy esetleg egy kívülálló szerv, mondjuk a pedagógiai fakultás egyes tanszékei, fölméréseket végeznének a középiskolás diákok tudásáról. Természetesen ehhez anyagi eszközökre is szükség van. Ez egy további lehetőség az objektív értékelésre. El kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban a magyar iskolák szakmai felügyelete, ellenőrzése el volt hanyagolva. Ez oda vezetett, hogy főleg vidéki, kisvárosi iskolák nem tudván máshoz mérni magukat - úgy tudták, jól végzik a munkájukat. Ezért kéne valami más módszerrel értékelni az egyes iskolák oktatási színvonalát is. Itt volna a pedagógusszövetség nagyon fontos feladata, mert ezt a felmérést nem végzi el helyettünk más.- Igaz-e, hogy szeptembertől néprajz- és néptánc-szak is indul?- Az új főiskolai törvény elveiben sok esetben nagyon jó, de a gyors munka eredményeit magán hordozván, nagyon sok hiányossága is van. A felsőoktatási intézmények gondolkoznak azon, hogy milyen részképzést szervezzenek meg. A lehetőségek keresése közben született a javaslat, hogy mivel jó nevű szlovák folklóregyüttes működik a főiskolán, vállaljuk ilyen jellegű szakemberek képzését. Részképzés formájában, érettségizettek számára néptánc, kórus vezetésére feljogosító végzettséget nyújtana. A végzettek oklevelet kapnak, nem főiskolai diplomát. A magyar tagozaton nem nyitottuk meg a szakot. Meg szeretnénk tudni, van-e értelme beindítani ezt a képzést. 1989-ben már gondolkoztunk rajta, hogy a leendő pedagógusok birtokában kell legyenek ezeknek az ismereteknek. Hiszen jó lenne minden faluba olyan tanító, aki szakszerűen tudna foglalkozni tánc- és énekescsoportokkal.- Elképzelhető, hogy harmadik szakként felvegyék a diákok a néprajzot?- Ez lenne a legjobb megoldás, hiszen csak néptánccsoport vezetéséből nem él meg egy szakember. A magyar tagozaton fokozatosan szeretnénk nyitni olyan szakpárosításokat, amilyenek 15 éve nem nyíltak. Tavaly beindítottuk a kémiát, idén a földrajzot. Szerettük volna a történelmet is oktatni, de ehhez az iskola vezetősége nem járult hozzá. ígéret van arra, hogy talán jövőre engedélyezik. Nagy problémánk volt a felvételiknél: meghirdettük a történelmet, szinte arra volt a legnagyobb túljelentkezés, és az iskola vezetősége mégsem engedte megnyitni. Remélem, jövőre nem történik meg, hogy a jelentkezők a felvételi előtt néhány hónappal Mert a napok gonoszok A július végétől augusztus végéig tartó időszakot, amikor a Nap az Oroszlán jegyében halad, a norvég fjordok népe ,,kutyanapoknak“ nevezi. Az ókori egyiptomiak úgy képzelték, hogy azért olyan forró ez az időszak, mert a Nap megközelíti a Siriust, a kutyacsillagot. A skandináv néphagyományban a „kutyanapok“ nyári időjósló napok - minden településnek megvannak a velük kapcsolatos helyi hagyományai. Egy biztos, ezt az időszakot mindenütt gonoszjáró napoknak tartják. Anne Karin Elstad, a viszonylag későn (38 évesen) debütáló író hetedik regénye egy norvég fjord Breibygda-melléki falvába kalauzolja el az olvasót. A főszereplő az „amerikás“ aggastyán, a hetvenéves Robert és a már nem éppen fiatal, ám még mindig viruló, életerős, negyvenéves Hildegunn. Robert még sihederként Amerikába szökött - menekült a családját kiközösítő falutól, anyjától, a falu fölötti dombon meredező Viskótól. Amerikában Viskó Robert - mert a falu csak így hívta ót - rövid ideig boldog is volt. Megnősült, ám gyermekét elvesztette, s felesége ebbe belerokkant. Robert egész életén keresztül ápolta, s csak halála után tért vissza szülőfalujába - megöregedve, sorsa beteljesedéséért. Már anyjáról, az öreg Marjáról is Hildegunn, a különcnek tartott asszony gondoskodott; mikor meghalt, tisztességgel eltemettette, s azóta is rendben tartja a dombtetőn álló „Marja-Viskót.“ Mikor Robert hazatért, őt is pártfogásába vette - főzött, mosott rá, törődött vele. Robert újra boldognak érezte magát - szerette a ház melletti nyírfát, alatta a padot, az udvar virágait, a ködbe vesző hegyeket, a sziklákon megtörő hullámokat; szerette a sétákat, a hajnali halászatokat - s szerette Hildegunnt. Boldogsága átragadt Hildegunnra, aki már-már szerelemmel szerette a jóindulatú, daliás, szép öregembert. A falu persze a szájára vette őket: gonosz praktikák, cselszövések, rosszindulatú pletykák céltáblájaként a végsőkig emelt fővel viselték a megaláztatásokat, amelyekbe Robert végül belehalt, Hildegunn beleőrült. Egy könyv love story, krimi és modern fikciók nélkül - letenni mégsem tudja az olvasó. Nincs lincselés, nincsenek rémek - ennél sokkal szörnyűbbek a koncentrált emberi indulatok, a gonoszság, a rosszindulat szégyentelenül prűd kitörései. R Ferenczy Éva hirtelen más szakra kénytelenek átorientálódni. A felvételi vizsgák eredményeit ez is sokban befolyásolta. Ha csak rajtunk múlna, ezeket a folyamatokat időben megterveznénk, de mások befolyásolják a tetteinket, és nekünk kell elszenvedni a következményeket.- Ezek szerint mégis szükség volna egy önálló döntési joggal bíró, szuverén magyar felsőoktatási intézményre, ahol többek között a pedagógusok képzése is folyhatna.- Ez az a téma, amely tavaly óta a köztudatban van, az emberek szívét-lelkét megmozgatja, főleg a komáromiakét. Ne legyünk optimisták és naivak sem: az elkövetkező időben lényegesen nem változik meg Szlovákia társadalmának közgondolkodása. Megítélésem szerint hosszú távon, ha kormányszinten nem is, de közép- és alacsonyabb szinten állandó akadályokat fognak gördíteni a magyar művelődés fejlődése elé. Tehát ahhoz, hogy színvonalasan, komolyan munkálkodhassunk, sajátos tudományt művelhessünk itt, nyugodt légkörre van szükség. És ez csak egy önálló felsőoktatási intézményben lehetséges. A csehszlovákiai magyarság körében az egyetemet végzettek aránya nagyon kicsi, a világ népcsoportjai közt hátul kullogunk e tekintetben. Ennek a behozatalára egyetlen esély Szlovákiában egy önálló egyetem létrehozása, ahol nemcsak pedagógusokat, hanem más szakembereket is képeznének.- Adófizető polgárokként ez járna is nekünk.- Igen. A közvélemény elé talán még nem került a Tudományos Társaság júniusi szemináriumának az anyaga, amelyből kitűnik, hogy lényegében kb. 2000-2500-zal kevesebb magyar egyetemista és főiskolás van, mint kellene. Ez azt jelenti, hogy 2500 egyetemista költsége, amelyet az adófizető csehszlovákiai magyar polgár befizet, valahová máshová megy. 2500 diák egyetemi költségeinek fedezéséből mi Komáromban luxus főiskolát tudnánk alapítani. Mindaddig, amíg ez teljesül, a magyar nyelven folyó pedagógusképzés kiépítése létkérdés számunkra. Meg kell teremteni ennek a jogi garanciáit, hogy ne a gyakran változó vezetőktől függjön az, nyitunk-e bizonyos szakokat, fel vehetünk-e pedagógusokat. Sokan értetlenségüket fejezik ki amiatt, hogy egyrészt a magyar tagozat kiépítésén, fejlesztésén munkálkodom itt, másrészt viszont támogatom egy önálló felsőoktatási intézmény létrehozását Komáromban. Számomra jelen esetben más megoldás nem adódik. Nagyon sok segítő, önfeláldozó kollégára találok. Csak pénzügyi és jóváhagyási probléma az, hogy a magyar tagozat lemenjen Komáromba. Mert a pedagógusok Nyitráról is bejárhatnak Komáromba, ha most Komáromból be tudnak járni Nyitrára. Mellőzni a magyar pedagógusképzést: ez lenne ma a legnagyobb bún, amit elkövethetünk a magyar kisebbség ellen. BALÁZS F. ATTILA
