Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-20 / 154. szám
Václav Havel a szovjetunióbeli puccsról / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kedd, 1991. augusztus 20. • I. évfolyam • 154. szám • Ára 2,30 korona Aggodalomra nincs ok Václav Havel köztársasági elnök tegnap délben nyilatkozatban reagált a szovjetunióbeli helyzetre. A prágai várban megtartott sajtóértekezletén egyebek között utalt arra, hogy Mihail Gorbacsov szovjet államfőt megfosztották tisztségétől, s az ország irányítását GennagyU Janajev alelnök vette át. „A jelenleg rendelkezésemre álló információk alátámasztják, hogy a Szovjetunióban súlyos belpolitikai válság alakult ki. Az orosz parlament szóvivője az eseményeket államcsínynek nevezte. A szovjetunióbeli helyzet felelevenítheti emlékeinket a több mint 20 évvel ezelőtt történt szomorú történelmi eseményről, amely éppen ezekben a nyári napokban történt. Ezért nem tekinthetünk felületesen a Szovjetunióban kialakult helyzetre. Nem kétséges, hogy a hatalmas ország népét nehéz pillanatok váiják. Azonban már a történelem kerekei nem forgathatók vissza. Meggyőződésünk, hogy a szovjet demokrácia felé vezető út visszafordíthatatlan, s a demokratikus erők végül győzedelmeskednek. Meggyőződésem, hogy bennünket semmilyen közvetlen veszély nem fenyeget. Nemzetközi helyzetünk szilárd s a radikális politikai és gazdasági átalakulás folyamata visszafordíthatatlan. Országunk ma Európa elválaszthatatlan részét képezi, s a kontinenshez kapcsolódik biztonsága. Viszont hosszú távon nem zárhatjuk ki, hogy bonyodalmak alakulnak ki a nemzetközi kapcsolatok és biztonság terén. A kormány és szemé(Folyta tás a 2. oldalon.) , Jobboldali, alkotmányellenes puccs” Határbiztosítás keleten ^ Pmral DiinliAéolnf m i f Air-Erőfitogtatás Moszkvában • Nemzetközi összefogás Gorbacsovért? • Jelcin: polgári engedetlenség és általános sztrájk! • Az új (?) rezsim kemény intézkedései • A hadsereg teljesíti a parancsot • Szovjet blokád Tallin kikötőjében • Rendkívüli „évfordulós” szovjet parlamenti ülés Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatottak tegnapra virradóra a Moszkvából érkezett hírek. Gorbacsovot leváltották, helyére eddigi helyettese, Gennagyy Janajev lépett, hét konzervatív kommunistából álló csoport vette át a hatalmat Később arról érkezett jelentés, hogy a „hetek bandája” felhívást intézett a szovjet néphez és a világ közvéleményéhez. Az orosz parlament jobboldali alkotmányellenes puccsnak bélyegezte a hatalomátvételt, Jakovlev és Sevamadze felszólította a Nyugatot a demokrácia támogatására. A hadsereg moszkvai erőfitogtatása ellenére puccsellenes nagygyűlésre került sor Moszkvában. A fennliekből is következtetni lehet arra, hogy a helyzet tegnap szinte áttekinthetetlen volt, viszont számos szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekre az eseményekre lényegében számítani lehetett. Pavel Rychetsky szövetségi miniszterelnökh-helyettes vezetésével tegnap délben megtartotta első koordinációs tanácskozását a szövetségi kormány. Az illetékes tárcaveze-Rövid TASZSZ-hírrel kezdődött. Janajev nyilatkozatát közölték, hogy „mivel Mihail Gorbacsov egészségi állapotára való tekintettel nem tudja teljesíteni elnöki tisztségével járó feladatait, az alkotmány 127. paragrafusának 7. bekezdése szerint átveszi a hatalmat”. Közzétették a rendkívüli állapot állami bizottsága 7 tagjának névsorát is. Janajeven kívül Dmitrij Jazov védelmi miniszter, Borisz Pugo belügyminiszter, Vlagyimir Kijucskov KGB-elnök, Oleg Baklanov védelmitanácsi alelnök, Vaszilij Sztarodubcev a szovjet mezőgazdasági szövetség elnöke, valamint Tizjakov, az állami vállalatok és az ipari, építőipari, közlekedési és távközlési vállalatok szövetségének elnöke alkotta az új legfelsőbb állami vezetést. Nem sokkal a közlemény közzététele után páncélosok jelentek meg Moszkva utcáin. Borisz Jelcin szóvivője aggodalmát fejezte ki és aggódott főnöke sorsáért. Közben a moszkvai önkormányzat képviselői rendkívüli tanácskozásra kezdtek gyülekezni, de a főpolgármester, Gavrijil Popov nélkül, aki szabadságát töltötte. Borisz Jelcin megpróbált kapcsolatot teremteni Mihail Gorbacsowal, de sikertelenül. Közben olyan hírek is elterjedtek, hogy Gorbacsov már nincs az élők sorában. Az orosz köztársasági elnök sajtóértekezletén kijelentette, hogy hatályon kívül helyezi az Orosz Föderáció területén az új, héttagú legfelsőbb szerv rendelkezéseinek 16 pontját. Síkiaszállt Gorbacsov hatalmának visszaállítása mellett. A két reformpolitikus, Jakojlev és Sevamadze felhívták a nyugati országokat, hogy alakítsanak bizottságokat a szovjet demokrácia támogatására. Jelcin állampolgári engedetlenségre és általános sztrájkra szólította fel Oroszország népét. Annak ellenére, hogy a rendkívüli állapot kihirdetése Moszkvára is vonatkozik, ezrek gyülekeztek az orosz parlament épülete előtt, hogy Jelcin felhívására Gorbacsov mellett tüntessenek. Jelszavaik: „A fasizmus nem győzhet”, „Szégyen a hadseregre”, „Oroszok, ne lőjetek oroszokra!”. A belügyi egységek elfoglalták a szovjet főváros valamennyi fontos stratégiai pontját és ellenőrzésük alá vették a hírközlő eszközöket. A sok egymásnak ellentmondó jelentés után délután közzétették, hogy „Mihail Gorbacsov ott tartózkodik, ahol szabadságát töltötte”. Eközben a RIA hírügynökségnek az egyik főtiszt arra a kérdésre, vajon használja-e fegyverét a hadsereg? „Ha ilyen parancsot kapunk, mi marad más hátra?” — szólt a lakonikus válasz. A Baltikumban viszonylagos nyugalom honolt, igaz, a szovjet haditengerészet hajói blokád alá helyezték Tallin kikötőjét. Eredetileg augusztus 27-ére akarták összehívni a szovjet parlament rendkívüli ülését, közben azonban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy erre már augusztus 21- én sor kerül. Emlékezetes dátum... Bakuból viszont olyan jelentés érkezett, hogy az azeri elnök, Ájaz Mutalibov egyetért Gorbacsov eltávolításával, mert annak politikája káoszba vezette az országot. Amire az új rezsim vezetőinek legújabb kijelentéseiből következtetni lehet, az elsősorban a szociális demagógia eszközének alkalmazása. Azonnali béremelést, árcsökkentést, korrupcióellenes harcot, a lakásépítések meggyorsítását ígérik. Ugyanakkor olyan vélemények is hallhatók a Szovjetunióban tartózkodó kommentátoroktól, hogy a fegyveres alakulatok közt nem látni a rendőröket, ami arra enged következtetni, hogy a puccsot mégsem készítették elő tökéletesen, feltehető hát, hogy még nem dőlt el minden. Megadta magát?! tők intézkedéseket hagytak jóvá a szovjetunióbeli helyzettel összefüggésben. A tanácskozáson részt vett Ján Langos, Lubos Dobrovsky, Emil Ehrenberger és Jirí Nezval miniszter, valamint Martin Palous külügyminiszter-helyettes és Karéi Schwarzenberg, a köztársasági elnök irodájának vezetője. A jelenlevők megállapították: a legfontosabb feladat az ország keleti határának biztosítása, hogy elejét vegyék személyek — a határátkelőhelyeken kívüli és érvényes útiokmányok nélküli — mozgásának. Páncélozott csapatszállító járművek Moszkvában (Telefotó: tSTK/AP) Országalapító királyunk ünnepén Országalapító első királyunkra emlékezik ma minden magyar. I. István neve és személyisége előtt tisztelgünk mi is, az egykori honszerzők kései ivadékai ezen a számunkra oly jelentős, történelmi együvétartozásunk jelképévé magasztosult ünnepen. Egyaránt tiszteljük benne a keresztény térítőt és egyházszervezőt, az államszervezés és központosítás nehéz feladatának művelőjét, jogi írásbeliségünk és törvénykezésünk beindítóját, a politikust és diplomatát, akinek zseniális személyisége a pogány magyarság számára kijelölte a megmaradás egyetlen járható útját: a beilleszkedést a keresztény Európába. A magyarság keresztény hitre való térésének, illetve a nyugati, keresztény Európába való beintegrálódásának szükségességét már István édesapja, Géza fejedelem is felismerte, e magasztos feladat elvégzése azonban a pogány Vajkból keresztény Istvánná vált púra várt. István valóban erős kézzel és elszánt akarattal, őszinte hitbeli meggyőződése, de a kívánt célszerűség által is vezéreltetve látott hozzá a korabeli magyar társadalom teljes átalakításához- Buzgó valkísosságában a legmagasabb ideálok felé törekedett, közben azonban azt sem feledte, hogy egy társadalom átformálásához bölcs államférjiúi, de nem ritkán hadvezéri képességek is kellenek. István birtokában volt mindezen tulajdonságoknak. Joggal elmondhatjuk tehát, hogy a magyarság megtérése az ő apostoli munkájának volt az eredménye, mint államférfi pedig egy évezredre szólót alkotott, miközben hadvezérként sem talált legyőzőre egyetlen háborújában sem. Tettei eredményessége és alkotásának maradandósága dicsérik legméltóbban e nagy király képességeit. István fejedelmet 1001. január 1-jén Székesfehérvárott királlyá koronázták II. Szilveszter pápa koronájával István mint fejedelem tudatosan fordult a pápához, és kért tőle királyi koronát, ugyanis a korabeli értelmezés és felfogás szerint csakis egy ilyen koronával a fején válhatna a többi keresztény uralkodóval egyenrangú királlyá, olyanná, aki szuverénül, cselekvőképességében senki által sem korlátozottan „Isten kegyelméből” bírja méltóságát. II. Szilveszter pápa koronát és keresztet küldött Istvánnak; a koronával elismerte mind az ő, mind törvényes örökösei szuverén uralkodói felségjogait, a kettőskereszttel pedig apostoli térítőmisszióját méltányolta. István királyunk tökéletesen megfelelt a világi uralkodás valamennyi követelményének. Törvényeket alkotott, azokat írásba foglaltatta, majd jogszerű alkalmazásukkal megteremtette az alapját egy új társadalmi rend kialakulásának. Megszilárdította saját belső hatalmát, várispánságok rendszerével országosan megszervezte a működőképes közigazgatást, diplomáciai sakkhúzásai rendre eredményesek és sikeresek voltak, háborúi győzelmekkel végződtek. Országalapító nagy királyunk egyaránt támaszkodott hűséges magyar alattvalóira, valamint a hazába tömegesen beköltöző idegen származású papokra, a fegyverforgató katonákra, a kereskedőkre és a bevándorló hospesek, azaz „vendégek” minden rétegére. A beköltöző idegeneket mindenütt előzékenyen fogadta, és különböző kiváltságokkal ruluízta fel közösségeikéi. Fiához, Imre herceghez írt Intelmeinek 6. fejezete „A vendégek megtartásáról és táplálásáról” címet viseli, s ebben többek között ezeket olvasluUjuh „A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztakattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt Iwzzájuk különb-különb tájakról Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másidt lakjanak. ” Bölcs királyunk 1038. augusztus 15- én, Nagyboldogasszony napján hunyta le örökre fáradt szemeit, s adta vissza lelkét teremtőjének. Többévtizedes uralkodása népünk számára kijelölte azI az utat, amely megmaradásunk szempontjából az egyedüli járható útnak bizonyult. Halála után negyvenegy évvel, 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa István királyunkat a szentek sorába iktatta. Az első keresztény királyunk halálától, majd szentté avatásától eltelt évszázadok csak növelték tiszteletét és tekintélyét mind saját népe, mind az idegen ajkú keresztények között. Nagy királyunk emléke népünknek főleg sűrű megpróbáltatásai idején jelentett menedéket és vigaszt- „Hol vagy, István király?” — hangzott a múltban és kiált fel napjainkban is oty gyakran az ének. „Tekints, István király, szomorú hazádra, /Fordítsd szemeidet régi országodra. ” POPÉLY GYULA
