Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-11 / 120. szám
Szabad ÚJSÁG 1991. július 11. C Fajtaismertető J) Napraforgó A napraforgók közül két külföldi hibridet, a Sunbred és a Davil nevüeket minősítették. A magtermesztésre alkalmas Sunbred 285 hibridet az Egyesült Államokban nemesítették ki. A magvak közepes nagyságúak, a fajta ezermagtömege 56 g, maghozamban 2 százalékkal elmarad az F-206-os fajta mögött. Egészségi állapota jó, a szürkerothadásra érzékeny, szára szilárd, gépi betakarításra alkalmas, maghójaránya 26,6 százalék. Tápanyagokban gazdag talajokat igényel. A Davil (XF 4512) fajtát az Egyesült Államokban magtermesztésre nemesítették ki. Fajtavizsgálatokra a Pioneer cég terjesztette elő. Magva közepesen nagy, ezermagtömege 45 g. A kísérletek folyamán elérte a standard Fundulea 206 fajta hozamát, a HNK 81 fajtát 5, a HNK 173 fajtát pedig 9 százalékkal múlta felül. Olajtartalma 0,9-1,8 százalékkal alacsonyabb, mint az F-206-os hibridé. Maghéjaránya átlagosan 24,7 százalék. A hibrid nagyon jó kezdeti növekedésű, közepesen korai virágzású, érése közepesen kései kiegyenlített. Szára szilárd, a virágzat alatt nem törik. A tórothadásra jobban, a szürkerothadásra közepesen érzékeny. Vetömagmennyisége 4,5-6 kg/ha. A szóják közül az amerikai Pioneer cég által kinemesített késői érésű Gadir (P 9061) fajtát minősítették. A növény determináns, levele lehulló, közepesen nagy, a virág szine lila. A hüvely közepesen nagy, sárgásbarna, finom világos szőrökkel fedett, a hüvelyek száma átlagosan 22 db egy növényen, egy növény átlagban 43 db magot ad. A magvak kicsik, sárgák, ezermagtömegük 129 g. A standard Maple Arrow fajtánál 8 százalékkal magasabb terméshozamú. Kezdeti növekedése lassúbb, mint a standard fajtáé, betakarítás előtt ellenáll a megdőlésnek, vegetációs időtartama 132-143 nap. A kukoricatermő körzetekben 12 nappal későbben érik, mint a standard. Egészségi állapota jó, az öntözésre nagyon jól reagál. Vetőmagmennyisége 0,6-0,8 millió csíraképes mag, azaz 150 kg hektáronként. Nitrogénszükséglete 40-60 kg tiszta tápanyag hektáronként. Szlovákia és Morvaország kukoricatermő körzeteibe alkalmas. Rostlen A rostlenfajták közül két hazait, a Texát és a Supert minősítették. A kéken virágzó Texa (SU 670/80) fajtát a sumperki nemesitóállomáson (Lintex x Tverca) és a Luc fajták keresztezésével nemesítették ki. Szára hosszú, (81-110 cm), közepesen elágazó, levele keskeny lándzsás, középnagyságú, toktermése gömbölyű, magva közepes nagyságú. Tenyészideje rövidebb mint az Agron és a Bélén fajtáké, egészségi állapota jó. A megdőléssel szemben érzékeny. A szár terméshozama 3 százalékkal magasabb, mint a Horan fajtáé, az Agron és a Bélán fajtáéval összehasonlítva alulmarad. Maghozama magasabb a Belanénál. A szár összrosttartalma magas, felülmúlja az összehasonlító fajtákét, a hosszú rostok hektáronkénti hozama is magasabb a többi minösitett fajtáénál. Rosttartalomban is a rost minőségében is felülmúlta a minösitett fajtákat. A kékvirágú Super (SL-1585) fajtát a Slapy pri Tábore-i nemesítóállomáson nemesítették ki a Luc és a Natasja fajták keresztezésével. Szára hosszú (81-110 cm), közepesen elágazó, levele vonalasán lándzsás, középnagyságú, Hektáronkénti szárhozama átlagon aluli, a szár rosttartalma nagyon magas. Maghozama magasabb a Bélán fajtáénál (13 százalékkal), az Agron fajtáéval megegyező. Mindkét termökörzetben felülmúlta a csehszlovák minősített fajtákat és a Belinkát is. A szár rosttartalmában eléri a legjobb külföldi fajták hozamát. Hektáronkénti rosthozama 2 tonna is lehet. Vladimir Sodorna Közös érdek kell! Oldás és (meg)kötés A rendszerváltás nem hozott változást a gazdaság talpraállását célzó stratégiában. A gazdaságirányítás igyekszik még szorosabbra húzni a nadrágszíjat mindenütt, ahol erre a hatalomnak valós vagy vélt eszközei vannak. Ez pedig gúzsba köti az országot, s nemcsak gazdasági, hanem politikai tragédiájához is vezethet - ezekkel a gondolatokkal kezdi helyzetelemző eszmefuttatását Fazekas Árpád mérnök, a Pelsőci Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük közérdeklődésre számot tartó mondanivalóját: A rossz is romlik- Évekkel ezelőtt azt hittük, hogy az akkorra kialakult helyzetet már csak jobb követheti. Tévedtünk. Hiszen mindhiába használtuk ki hatékonyabban kapacitásainkat, javítottunk a minőségen, és csökkentettük a termékek gyártási költségét - nem lett jobb,, biztonságosabb a helyzetünk. Sőt, mindezek ellenére i:~etésképtelenekké váltunk, men termékeink jelentős részét önhibánkon kívül nem tudjuk értékesíteni, az elvesztegetett áru esetében pedig felvásárlóink zöme ugyancsak pénzhiányra hivatkozik! (Jelenleg mintegy 3 millió koronával adósak partnereink.) A rövidzárlatos gazdasági mechanizmus működésképtelensége folytán kialakult ördögi kör ezzel be is zárult. A piac törvényei helyett még mindig a monopóliumok uralják a gazdaságot. Mi hiába csökkentettük a marhahús (élősúlyban számított) eladási árát kilónként 35-40 koronáról 26 koronára, az üzletekben ettől nem lett olcsóbb a marhahús... A kitermelt tej 50 százalékát csak akkor veszi át tőlünk a feldolgozóüzem 3 korona 10 filléres egységáron, ha azt a lefölözés után 2 korona 10 fillérért visszavásároljuk ... Az újonnan létrejött kereskedelmi társulások sem képesek számottevő segítségnyújtásra. A nyakunkon maradt gyapjút és a selejtbárányt bagatell áron értékesítenék. A terményfelvásárló és értékesítő vállalat áprilisban közölte velünk, hogy nem tart igényt rozstermésünkre. Még szerencse, hogy ősszel 180-ról 100 hektárra csökkentettük a rozs vetésterületét. A kerületben mi vagyunk a máktermesztés rendszergazdái. Magunktól - csak úgy - nem szüntethetjük be ezt a tevékenységünket, és arról sem mi tehetünk, hogy utólag ultimátumszerűén bejelentették: a mákra nincs szükség! Ugyanakkor lóbabot minden mennyiségben szállíthatunk - közölték velünk, május közepén ... Abszurdumok, amolyan meghökkentő gazdasági mesékbe illő esetek ezek. A történtek után azon sem csodálkozhatunk, ha dolgozóink nemhogy a földet, de még egy istállót sem hajlandók bérbe venni. Félnek: ,,Mi lesz, ha szorgalmuk gyümölcsét nem tudják pénzzé tenni?“ így még a rossz is tovább romlik, hiszen a csökkenő reálbérek csak fokozzák a teljesítménnyel szembeni közömbösséget. Ezt a folyamatot még tragikusabbá teszi minden bércsökkentő intézkedés. Az ilyen kormányzati szándék ugyanis aligha valósul meg, de az emberek hangulatát, munkakedvét alaposan elrontja. A szellemi tőke A munkaviszonyban szerzett jövedelmek abnormálisán elmaradnak a magánvállakozásokban elérhetótöl. Márpedig amíg nem történik e téren valamilyen változás, addig a nagyvállalati és a költségvetési szektorban nem lehet számítani a hatékonyság javulására. Ezt azért kellene szem előtt tartani, mert minden eddigi gazdasági program a bérek megszorítására épült. Gondoljunk csak az évek óta tartó bérkorlátozásokra, az adórendszerre stb. A nyereség-, illetve a jövedelemadó is elsősorban a nagyvállalati szektort sújtja. A kormány főleg a költségvetési hiánnyal és a fizetési mérleggel foglalkozik. Nagyon ritkán említ olyan tényezőket, mint a lakosság szorgalma, optimizmusa, jövőbe vetett bizalma, igényessége, racionalizmusa, tisztaságigénye stb. Holott ezek is fontosak. Ahol ez utóbb említetteket is figyelembe vették, ott szinte minden pártnak, kormánynak, piacgazdasági mechanizmusnak sikere volt. Még akkor is, ha kezdetben nagy volt az infláció, s ha mindmáig jellemző a költségvetési hiány. Ezzel szemben ott, ahol a lakosság fenti tulajdonságait is leépítik, hiába van stabil pénz, oda hiába özönlik a külföldi tőke. Korunk legfontosabb erőforrása a szellemi töke, amely alatt nemcsak bizonyítvánnyal igazolt tudást, hanem a fenti erényeket is érteni kell. A pénzügyi mutatók ma is fontosak, nem lehet eltekinteni tőlük, de nem szolgálhatnak stratégiánk alapjaként. Hiaba nincs infláció (pedig van, s ráadásul nem is akármilyen!), ha nem megy a munka. Az infláció azonban ott, ahol az emberek életük jobbá tételéért áldozatokat is hajlandók hozni, időleges. Márpedig a tagságunk ilyen, a gazdasági felemelkedést itt csak ostoba intézkedések fékezhetik, s fékezik is. Egyelőre. Mi a teendő? Közös érdekeltségek kialakítása - mégpedig társadalmi szinten! Továbbá, a szociális feszültséget enyhítendő, csökkenteni kell a bérből élőkre nehezedő terheket. Csökkenteni kell a vállalkozások nyereségadóját. A luxuscikkek és -szolgáltatások árát kell emelni, amelyek elsősorban a magas keresetűeket sújtják. Ne essen a jelenlegi kormány is abba a hibába, hogy a politikailag hangosabb rétegek javára tovább rontja a csöndes többség amúgy is botrányosan csökkenő életszínvonalát. A dotációs politikát is mielőbb át kell dolgozni, mert a mezógaz-* dasági tárca jelenleg arra kényszerít bennünket, hogy olyan (veszteséges) termelési tevékenységet folytassunk, amelyből senkinek sincs haszna. Vajon hol van ebben a logika? Bárcsak a józan ész és a parasztbölcsesség győzedelmeskedne! Feldolgozta: K. L. A titokzatos Diascia Téli vetömagvásárlási körútjáról meglepetést hozott a párom. Szabvány Sempra-tasak kép nélkül, melyen csak ennyi állt: Diascia barberae - Pink Queen. A növény mivoltát feszegető kérdésemre választ nem kaptam, az ismeretlen növények azonosítása hosszú évek óta az én feladatköröm a családban. Nos, ezúttal „emberemre találtam“. A kéthetes lázas keresés az összes hozzáférhető szakkönyvben sem hozott eredményt. Felbontottam a zacskót, a magot nézve, szagolgatva kapaszkodót, az eddig ismert növényekkel való hasonlóságot kerestem. Utolsó dobásként felkerestem a Semex érsekújvári szakboltját, de ott sem ismerték a növényt. Már-már feladtam, amikor eszembe jutott az állami forgalmazásra engedélyezett vetőmagok jegyzéke. Nyertem, gondoltam. A jegyzékben azonban csak ennyi állt: a Diascia egynyári virág, tövétől bokros termetű, 30 cm magas, virágai tömegesen nyílnak, 2 cm nagyok, rózsaszínűek, két hátranyúló sarkantyúval. Termesztése, igényei, eredete, növénytani besorolása sehol. Elvetettem, palántát neveltem a magból. A képen látható növény még csak 15 cm-es a virágzási idény legelején. Aranyos kis növény, de termesztési tapasztalatok híján inkább csak a különlegességek, bizarr virágformák kedvelőinek tudom ajánlani. Lenne egy kérésem a kedves olvasókhoz. Kérem azt a kertészt, botanikust stb. aki ismeri a növény eredetét, rendszertani besorolását, küldje be az Újság szerkesztőségébe a nevemre. Hálából, amennyiben sikerül magot fognom sok fejtörést okozott növényemről, magmintát küldök a kedves olvasónak. Szarnák Eszter M inden rendszerváltás maga után vonja a maga földreformját. Ez történt, történik Romániában is. Az 1921-es földreform sok százezer egyéni törpegazdaságot hozott létre, de hamar bebizonyosodott, hogy a kis területen lezajló gazdálkodás életképtelen, nem gazdaságos. így hát az akkori piacgazdaság az úgynevezett „középgazdaságok“ tízezreit alakította ki, és a mezőgazdaság kiegyensúlyozottá, fejlődőképessé vált. Az 1940-es évek végén megkezdődött a szövetkezetesítés, sztálinista mintára erőszakkal megszervezték a kollektiv gazdaságokat. A művet 1962-ben be is fejezték, hiszen Romániában nem volt az 1956-os forradalomhoz Válsághelyzetben a román mezőgazdaság hasonló ellenállás, amely megtorpanásra kényszerítette volna az elindított folyamatot. A kezdeti, még lelkesedésből származó erőltetett előrelépés után a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fokozatosan leépültek, hiszen a tulajdonjoguktól megfosztott és félrevezetett emberek egyre inkább elszoktak az önmagukért végzett munka értékétől. A mezőgazdaság rendkívüli válsághelyzetbe került: elértéktelenedett földek, vetőmag és felszerelés idült hiánya, csak papíron megjelenő elégséges terméshozamok. Az 1989-es változások önmagukban még képtelenek a csodatevésre, főleg egy igencsak hiányos földtörvény alkalmazása mellett. Hiszen a törvény 10 hektárban maximálja a visszaadható földterületeket, amelyek amúgy is tovább darabolódnak az örökösök között. Ezáltal kötelezően újra kialakulnak az egyéni törpegazdaságok, amelyek a század elején már életképteleneknek bizonyultak - azt megelőző válsághelyzet nélkül -, tehát biztosan képtelenek lesznek felvenni a versenyt a fejlett országok mezőgazdasági termelöszintjével. Akkor hát hogyan lehetne kilábalni ebből a mély hullámvölgyből? Véleményem szerint csakis az immár magántulajdonjogot élvező kisgazdák tudatos, önkéntes és előnyös szövetkezése által. A földterületek, munkaeszközök, munkaerő összeadásából számos előny származik, melyek kiküszöbölhetik a sokak számára megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. Egyrészt kialakulnának újból a rentábilisan működő középgazdaságok, amelyek szervezettebbé, gazdaságosabbá tennék az egyes növények termesztését. Másrészt egymással szövetkezve a földművesek, földtulajdonosok könnyebben beszerezhetnék, összeadhatnák a szükséges mezőgazdasági eszközöket és anyagokat. így sokak számára nem kolonccá válna a föld, hanem megélhetési forrássá. Persze, még sok az előítélet, érthető, hogy a falu embere idegenkedve beszél újból a rossz emlékeket idéző szövetkezeti fogalomról. Kényszeríteni senkit sem szabad, de meggyőzni igen. Hiszen közös érdek kilábalni a remélhetőleg átmenetinek tekinthető válsághelyzetből. Ábrám Zoltán
