Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-08 / 117. szám
1991. július 8. 3 Szabad ÚJSÁG Fegyvernyugvás Szlovéniában A szövetségi kormány felhívása után megkezdték az akadályok és torlaszok bontását a szlovén-horvát határon. Képünk egy nehéz munkagépekből és vastraverzekbOl épült (Telefotó: ÖTK7AP) Bush gyorsítást kér Gorbacsovtól Bush amerikai elnök levelet küldött Gorbacsov szovjet elnöknek, amelyben arra kéri, hasson oda, hogy gyorsítsák meg a stratégiai atomfegyverek csökkentéséről folytatott tárgyalásokat. Az amerikai elnök újságírók előtt elmondta, kész mindent megtenni azért, hogy szovjet partnere sürgesse kormányát a START-egyezmény mielőbbi megkötésére. Bush még a „hetek” londoni csúcsértekezlete előtt szeretne haladást elérni a START-egyezményben. „Amennyiben ez a folyamat felgyorsul, úgy vélem, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozót július végére tűzhetjük ki” — mondta Bush. A palesztinok leadják fegyvereiket A Dél-Libanonban állomásozó PFSZ-alakulatokat a kormánycsapatok kiszorították az izraeli fegyveres erők közeléből. A palesztin fegyveresek megkezdték nehézfegyvereik leadását a libanoni kormánycsapatoknak. A négynapos harcok után a menekülttáborokba szorult palesztinok elhagyták erődítményeiket. A táborok védelmét a libanoni hadsereg vette át. A palesztinok a libanoni hadseregnek átadnak 10 rakétakilövő berendezést, 14 légelhárító ágyút és egyébb fegyvereket. A Reuter hírügynökség szerint a négy napig tartó harcokban 73-an vesztették életüket és 200- an megsebesültek. A többi, keresztény és muzulmán fegyveres csoportosulás már a múlt héten leadta fegyvereit. A libanoni kormány meg akarja valósítani felügyeletét az ország egész területe felett és azt követeli, hogy Izrael vonja vissza csapatait az ún. ütközőzónából, amelyet Dél-Libanonban tart megszállása alatt. Libanon az Egyesült Államokhoz fordult, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre és az hagyja el Dél-Libanont. A kérést a libanoni elnök az USA bejrúti nagykövetének tolmácsolta. Az amerikai nagykövet szerint az USA mindig támogat ta a gondolatot, hogy a libanoni államhatalom terjedjen ki az ország egész területére. (Folytatás az 1. oldalról) az Eötvös Kört, látva a magyarság körében a széthúzást a kommunista párttól a jobboldali pártokig, egy olyan időszakban, amikor valóban szükség lett volna a magyar kisebbség egységére. Rendkívül élénk szellemi életet éltünk; akkor a magyar kisebbségnek sokkal több lehetőség adatott meg politikai és kulturális téren, mint most. Működött a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, amelynek prágai, brünni és pozsonyi egyetemisták voltak tagjai. • Milyen párhuzamot lehetne vonni az akkori és a mostani politikai helyzet között? —Amikor én Pozsonyba kerültem, akkor már nem járt gyermekcipőben a demokrácia. Kiépült egy olyan demokratikus Csehszlovákia, amelyben a demokratikus intézmények jól működtek. Azt tudom mondani tapasztalatok alapján, hogy azzal a sovinizmussal és nacionalizmussal, amivel sajnos ma még találkozni lehet, az akkori Szlovákiában nem találkozhattunk. Ez lényeges különbség és ezt kissé fájdalmasan említem. Örülnék, ha a demokráciának ez a gyermekbetegsége nem lenne tartós, és hamar kilábalna belőle. Mert ez nemcsak a magyar kisebbság érdekeit szolgálja, hanem a szlovák nemzetét is. • Miért és hogyan került át Magyarországra? — Az 1938-as történelmi események következtében, amikor a dél-szlovákiai sávot Magyarországhoz csatolták, Budapesten folytattam tanulmányaimat. De nem lettem hűtlen szűkebb pártiámhoz. Amikor elvégeztem a történelem—magyar szakot, az új és a legújabb korral kezdtem foglalkozni. Tanáraim között volt Szekfű Gyula. Tudtam, hogy nem írták még meg a szlovákiai sajtó törté(Folytatás az 1. oldalról) még a délután során véget ért. ATanjug hírügynökség jelentése szerint foglalkoztak a szlovén függetlenség három hónapos felfüggesztésével. Nemhivatalos források szerint Szlovénia ideiglenes megoldást javasolt a szlovéniai határátkelőhelyek szövetségi ellenőrzése kérdésében. Eszerint a kérdésről politikai tárgyalásokat kell még folytatni. A Szovjetunió is intenzíven érdeklődik a jugoszláviai helyzet alakulása iránt. Gorbacsov elnök különmegbízottja Belgrádban kijelentette, hogy a Szovjetunió Jugoszlávia egységének a híve. A szovjet megbízott átadta a jugoszláv vezetőknek Gorbacsov üzenetét, amely szerint a Szovjetunió támogatja a demokratikus megoldást, de nem olyat, amely veszélyeztetné az európai határokat. A jugoszláv hadsereg szerepéről nyilatkozott Kadijevics jugoszláv védelmi miniszter. Azt mondta, hogy a belpolitikai válságot csak politikai eszközökkel lehet megoldani, a katonai eszközök alkalmazása nem hozhat tartós eredményt. A miniszter elutasította azt az állítást, hogy a hadseregnek a kaszárnyákban kellett volna maradnia és egyúttal elhatárolta magát attól a nézettől, hogy a hadseregnek magához kellett volna ragadnia a hatalmat. „Ha a hadsereg a kaszárnyákban maradt volna, Jugoszlávia drámai módon széthullott volna. A katonai hatalomátvételt eleve kizártnak tartottuk” — hangsúlyozta a jugoszláv védelmi miniszter. netét, ezért vállaltam „A XIX. század szlovák sajtójának története” című dolgozatot, amely szovjet katonai cenzúrával jelent meg 1945-ben. A Teleki Pál Tudományos Intézet szlovák referense lettem 1949 végéig, amikor a Rákosiféle hatalom elmozdított az intézetből, bizonyos AVH-s beavatkozás folytán. Ez volt az első törés az életben. Az Országos Levéltárba kerültem. 1956 újabb törést hozott. Szeretném hangsúlyozni, nem tartom véletlennek, hogy akik átkerültek Csehszlovákiából Magyarországra, azok nagyon nehezen vették be mindazokat a dolgokat, amelyekre a pártállam időszakában sor került. Az a demokratikus mentalitás, amit mi megtanultunk, belénk rögződött. Úgyhogy azt lehetett tapasztalni: azok jó része, akik átkerültek, meglehetősen mellőzött emberré vált. Jócsik Lajos, aki a hontalanság éveiben azzal a feladattal lett megbízva, hogy lebonyolítsa a magyar— szlovák lakáscserét, ezt nem sokáig vállalta. Szalatnai Rezsőt, aki Pozsonyból került át és egy ideig kollégám volt a Történettudományi Intézetben, ugyanúgy félreállították, az Egyetemi Könyvtárba került, de úgy halt meg, hogy nem nyert rehabilitációt. Peéry Rezső ’56 után elkerült Magyarországról... De nem sorolom a többieket. Az '56 utáni időszak, az ún. stabilizáció időszaka lehetőséget biztosított arra, hogy viszonylag nyugodtabb körülmények között lehessen dolgozni. A Nemzeti Múzeumtól mentem nyugdíjba. Végigcsináltam az ellenzéki mozgalom különböző periódusait. Negyedszázada kutatója vagyok a Bajcsy Zsilinszky témának. Miután elszakítottak a nemzetiségi témától, utána választottam egy olyan területet, amely közel állt hozzám: mindig is rokonszenveztem Bajcsy-Zsiútakadály eltávolításakor készült. Stipe Mesic a Der Spiegelnek adott interjújában a többi közt azt mondta, hogy a határátkelőhelyek ellenőrzése kérdésében erőszakmentes megoldást keresnek. Hangsúlyozta, a szlovéneknek meg kell érteniük, hogy a szuverenitás folyamat. A jugoszláv autós szövetség tegnap bejelentette, hogy Szlovénia útjain normalizálódik a helyzet, a legtöbb határátkelőhelyet megnyitották. linszky tiszta alakjával. Egy losonci atyai barátom, Simándy Pál vitt el a Bajcsy- Zsilinszky Társaságba, neki köszönhetem, hogy ezzel a témával kezdtem foglalkozni, és ha igaz, ez év végén a Szépirodalmi Könyvkiadónál fog megjelenni a Zsilinszky-életrajzom. Amikor az ellenzéki mozgalmak lehetővé tették Magyarországon, hogy viszonylag zökkenőmentesen jöjjön létre a hatalomátvétel és a pártállam fölszámolása, akkor én a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnökeként tagja voltam annak az ellenzéki kerékasztalnak, amelyik aláírta azt a bizonyos megállapodást a hatalom képviselőivel. • A csehszlovákiai változásokat követően lehetősége nyílt újra szűkebb pátriája történetével foglalkozni? — A Magyarságkutató Intézet kiadásában Budapesten készül egy tanulmánykötet a két világháború közti Losoncról. Ebbe vállaltam egy politikatörténeti tanulmány megírását. Egy másik munkám is előkészületben van: szlovákiai magyar kisebbség két világháború közötti helyzetét próbálom összehasonlítani a második világháború utáni időszakkal. • Sikerült-e megőrizni a kapcsolatait a szlovákiai magyar értelmiséggel? — Megvoltak a kapcsolataim, elsősorban a losonciak és a pozsonyiak révén. Tekintettel arra, hogy Duray Miklós szüleivel fiatalkoromtól kezdve kapcsolatban voltam, figyelemmel kísértem Miklós útját. Amikor bebörtönözték, akciót indítottam kiszabadítása érdekében, emlékiratot szerkesztettem, amelyet 37 szlovákiai származású értelmiségi írt alá. Ez az akció nem járt sikerrel, de alkalmas volt arra, hogy az akkori pártállam, az MSZMP fölfigyeljen arra, mi történik a szomszéd országokban a magyar kisebbséggel. A legújabb jelentések szerint Horvátországban kiéleződött a szerbek és horvátok közti viszony, a csatározásokban aknavetőket is bevetettek és egyre nő a halálos áldozatok száma. A horvátok szerint a szerb nacionalistákat a „csetnikek” segítik, a szerbek szerint „usztasák” támadják őket. Beavatkozott a szövetségi hadsereg is és fegyverszünetre kényszerítene a harcoló feleket. Eszék környékéről sokan a Vajdaságba menekülnek. • Az a tény, hogy az említett és nem említett személyiségek nagy része Magyarorszgára került, nem jelent bizonyos törést a szellemi kontinuitásban? Nem jelent emlékezetkiesést a szlovákiai magyar szellemtörténetben? — Sajnálattal kell megállapítanom, ami ugyan természetes is, hogy ha valaki évtizedek óta nem él a szülőföldjén, sok mindent nem érzékelhetett folyamatosan. Az a nemzedék, amelyhez tartozom, sajnálatos módon, a történelmi események következtében, különösképpen a ’45 utáni években, sok esetben kényszer következtében átkerült Magyarországra. A szlovákiai magyar értelmiség legkiválóbbjai, de nemcsak ők, hanem a pedagógustársadalom többsége is áttelepült. Azt kellett tapasztaljam, hogy ennek következtében hiányzik az a folytonosság, amivel itt találkozni lehetett. Tehát a második világháború után újraszerveződő szlovákiai magyar értelmiségnek újra kellett mindent kezdenie. A szlovák értelmiségnek is újra kellene kezdeni mindazt, amit humanizmusnak és demokráciának neveztünk a két világháború közti Csehszlovákiában, mert azt, ami pillanatnyilag itt van, sem humanizmusnak, sem demokráciának nem lehet nevezni. Még nagyon a kezdet kezdetén tartanak itt az állapotok. Mi, akkori fiatalok, olyan illúzióban éltünk, hogy össze lehet fogni és össze lehet terelni a szlovákiai magyarságot egységes célok érdekében. Sajnos, azt tapasztalhatjuk Magyarországon is, hogy túl nagy a széthúzás. Azt szokták mondani, hogy ez magyar átok. Lehet, hogy így van — de mégis arra kellene törekednünk, amire Tamási Áron figyelmeztetett bennünket: azt keressétek, ami összeköt, ne azt, ami szétválaszt. Érvényes ez a jelszó Erdélyben éppúgy, mint a Felvidéken és Magyarországon. Azt hiszem, az összmagyarságnak ez lehetne a legfontosabb jelszava. BALÁZS F. ATTILA (íjJSÁGhír) * Gorbacsov és Kohl kijevi tárgyalásaik után sajtóértekezletet rendeztek. Kohl kijelentette, hogy támogatja a szovjet reformokat. A találkozón a két politikus kicserélte az új szovjet-német szerződés, valamint a beruházások kölcsönös védelméről szóló szerződés ratifikációs okmányait. * Az örmény-azcrbiydzsáni határon újabb harcok lángoltak fel, miután feloldották a 18 hónapja tartó rendkívüli állapotot és kivonták a szövetségi csapatokat a térségből. Az összetűzések során az örmények lakta területen két embert megöltek. * A NATO érdekelt abban, hogy Románia minél nagyobb mértékben bekapcsolódjék az összeurópai szervezetekbe. Ezt a NATO főtitkára jelentette ki bukaresti látogatása során. A NATO arra készül, hogy megszilárdítsa diplomáciai kapcsolatait Romániával. * Nelson Mandelát választották meg az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökévé. Mandela úgy véli, hogy a Dél-Afrikaellenes szankciókat továbbra is fenn kell tartani. * A kubai parlament úgy döntött, hogy egy évvel meghosszabítja a képviselőtestület mandátumát. A döntést a rendkívüli körülményekkel magyarázzák és azzal, hogy a választási törvény megváltoztatásához idő kell. A képviselők mandátuma öt évre szólt és ez év végén lejárt volna. * A kurd meneküllek között a betegségek és az éhség 6700 ember halálát okozta. A menekültek áprilisban és májusban az iraki-török határtérség hegyeibe menekültek Husszein csapatai elől. * Ramiz Alia albán elnök rövidesen a Szovjetunióba látogat. Erről az albán parlamenti küldöttség állapodott meg Gorbacsowal Moszkvában. * Franciaország újabb atomfegyverkísérletet hajtott végre a csendes-óceáni Mururoa szigeten. A robbanás 10 kilotonna erősségű volt, tehát kisebb, mint a Hirosimára dobott amerikai atombomba. Franciaország tavaly 6 atomfegyverkísérletet hajtott végre és idén már május óta ötöt. * Szlovák képviselők csoportja tárgyalt Lengyelországban a közös környezetvédelmi problémákról. A négynapos látogatás középpontjában a határokon át ható környezetszennyezés állt. *Az ENSZ szakértői bizottsága közölte, hogy szombaton megsemmisítették az iraki hadsereg utolsó ballisztikus rakétákban használható robbanótöltetét. Egy további szakértői csoport is érkezett Bagdadba, amely azt ellenőrzi, van-e Iraknak atomfegyverek előállítására használható berendezése. A csoportban 22 ország 37 szakértője vesz részt. ♦A Szovjetunió költségvetési hiánya idén az első öt hónap alatt elérte a 39,1 milliárd rubelt, ami 12,4 milliárddal több, mint amennyit az egész idei évre terveztek. A legnagyobb adósok továbbra is a szövetségi köztársaságok, amelyek közül pl. az OSZSZK 15 milliárd rubellel tartozik. ♦Az USA-ban június végén a munkaképes lakosság hét százaléka volt munka nélkül, ami egytized százalékkal több, mint egy hónappal korábban. Az elmúlt hónapban 105 ezer amerikai vesztette el munkáját, a legtöbben az elektronikai iparban és a gépiparban. Az USA-ban jelenleg 8,7 millió a munkanélküliek száma. * Egyiptomot tavaly 2,6 millió turista látogatta meg, 80 százalékuk az arab országokból és Nyugat-Európából jött. A legtöbben Líbiából, Németországból és Franciaországból érkeztek Egyiptomba. A turisták átlagosan 7 napot töltenek az országban. * A Szovjetunióban 68 évi szünet után újra megkezdte működését az Üdvhadsereg. Központját Leningrádban hozta létre, s elsőként 5 ingyenkonyhát létesít a rokkantak számára. A tervek között van egy gyermekotthon és hajléktalanok számára szállás létesítése is. * Örmény képviselők a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában arra hívták fel Gorbacsov elnököt, sürgősen hívja össze az ország biztonsági tanácsát, hogy megtárgyalja^ azerbajdzsáni-örmény határon kirobbant összetűzések ügyét. Gorbacsov helyesli a Demokratikus Reformok Mozgalmát. Új platform szerveződik Gorbacsov esetleges belépését a Demokratikus Reformok Mozgalmába örömmel fogadnánk —jelentette ki Sevarnadze volt szovjet külügyminiszter, aki egy új demokratikus platformot szervez, amely távlatilag össz-szövetségi párttá fejlődhetne. Sevarnadze a mozgalom szervezését Leningrádban kezdte el, ahol az ügyet Anatolij Szobcsak polgármester támogatja. Gorbacsov a mozgalmat illetően eleinte kitérő válaszokat adott, bár a mozgalom kezdeményezői között számos közeli munkatársa van. A Helmut Kohllal együtt megtartott ukrajnai sajtóértekezletén azonban egyértelműen kijelentette: „Egy mozgalom, amely minden haladó és demokratikus erőt együttműködésre hív a peresztrojka sikeréért, s ezt a jellegét meg is tartja, részemről kedvező fogadtatásban részesül”. Sevarnadze a mozgalomról kijelentette, hogy nyitva áll a kommunista párt tagjai előtt is, akik azt szeretnék, ha pártjuk egy pluralista politikai rendszer része lenne. Bírálta az SZKP Központi Ellenőrző Bizottságának magatartását, amely őt támadja ahelyett, hogy kivizsgálná azoknak a párttagoknak a tevékenységét, akik részt vettek a grúziai és litvániai tragikus események szervezésében. Sevarnadze mozgalma támogatja a vállalkozást, tanulmányozza a munkanélküliség elleni harc módszereit és arra törekszik, hogy az állami intézmények tevékenysége politikamentessé váljon. A mozgalmat az üzemekben is megszervezik, amennyiben az SZKP elveti ezek depolitizálását. „Keressétek, ami összeköt...”
