Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-08 / 117. szám
Jól tudnak szlovákul! / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. július 8. • I. évfolyam • 117. szám • Ára 2,30 korona Az EK-misszió és a jugoszláv vezetők találkozója Fegyvernyugvás Szlovéniában Összetűzések Horvátországban • Haladás Brioni szigetén Szlovéniában a hét végén általában nyugalom volt Válságos a helyzet Horvátországban, ahonnan összetűzésekről érkeztek jelentések a horvátok és a szerb kisebbség fegyveresei között A horvát védelmi minisztérium és a zágrábi rádió szerint ketten életüket vesztették és néhányan megsebesültek, némely lapjelentés szerint azonban az áldozatok és a sebesültek száma meghaladja a 80-at Az összetűzések Eszék közelében zajlottak le. Szlovénia elfogadott néhányat a jugoszláv Államelnökség Csütörtöki követelményei közül, így a szövetségi csapatok blokádjának feloldását, az utak szabaddá tételét, a hadifoglyok szabadon bocsátását és a területvédelmi alakulatok leszerelését. Szlovénia továbbra is elutasítja a köztársasági határok feletti ellenőrzés átengedését a szövetségi szerveknek. Milosevics, a szerb köztársaság elnöke arra hívta fel a szerbeket, készüljenek fel egy honvédő háborúra. A horvát kormány felhívta a jugoszláv Államelnökséget, vonja vissza katonáit Horvátország keleti határaitól. Mint ismeretes, az Európai Közösség ellenzi Szlovénia és Horvátország önállóságának diplomáciai elismerését, a tagországok nem szállítanak többé fegyvert Jugoszláviának, felfüggesztik a pénzügyi segélyt és megfigyelőket küldenek ki az országba. Szlovénia és Horvátország elismerése mellett álltak ki Litvánia, Grúzia és Örményország vezetői. Brioni szigetén, Tito marsall egykori nyári rezidenciájában megkezdődtek a tárgyalások az Európai Közösség háromtagú küldöttsége és a jugoszláviai vezetők között. Az EK-t Hollandia, Luxemburg és Portugália külügyminiszterei képviselik. Jugoszláv részről jelen van Stipe Mesic szövetségi elnök, Markovi cs kormányfő, továbbá Szlovénia és Bosznia-Hercegovina vezetés. Feltételezik, hogy a tanácskozáson részt vesz a jugoszláv külügyminiszter és a védelmi miniszter is. Az EK-misszió főleg az iránt érdeklődik, hogyan teljesítik a Közösség július el'•sejei hárompontos követelményét A tanácskozás zárt ajtók mögött folyt, és (Folytatás a 3. oldalon) Lesz-e magyar osztály? A tanévnek ugyan vége, de a szünidő gyorsan elrepül, s alig két hónap múlva ismét benépesülnek az osztályok A Hydrostav vállalat pozsonyi szakmunkásképző intézetének tanévnyitóján valószínűleg kevesebb lesz a gyerek, mint az előző években. Hogy mennyivel? Épp egy osztályra valóval Az a hír járja ugyanis, hogy idén nem nyílik meg az ács- és kőművesképző magyar osztály. Igaz-e a hír? Ezt kérdeztük Löw Titusztól, a magyar tagozat matematika-fizika szakos tanáráról, Anna Kostelnicákovától, a szakmunkásképző igazgatónőjétől és Milan Handlovic mérnöktől, a Hydrostav személyzeti osztályának vezetőjétől S noha a beszélgetés biztatóan zárult, még egyáltalán nem biztos, lesz-e magyar osztály. • Tanár úr, mint hallottuk, ön vákul, szeptembertől szlovák ősz csak növendékeitől tudta meg, hogy fel akarják számolni a magyar tagozatot? — Igen, mivel hivatalos formában eddig semmiféle erre vonatkozó utasítást, rendeletet nem közöltek velünk. Az elsős diákoktól tudtam meg, hogy még a félévi bizonyítványosztás előtt az igazgatónő bent járt az osztályukban, és azt mondta nekik, hogy miután jól beszélnek szlotályba járhatnának. • Ezek után ön megkereste az igazgatónőt, hogy megtudakolja, milyenek a szándékai? — Beszéltem vele is és a helyettesével is, s azt a választ kaptam, hogy majd szeptemberben meglátjuk, lesz-e elég magyar jelentkező. De van itt más probléma is. Nincsenek magyar szaktanárok, s noha erre (Folytatás a 2. oldalon) Alexander Dubéek nyilatkozata ’68-ban nem készült diktatúra Alexander Dubcek, a Szövetségi Gyűlés elnöke szokásos hét végi hírügynökségi interjújának bevezetőjéban arról nyilatkozott, hogy az elmúlt napokban a csehszlovák parlament határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy elfogadja az Észak-atlanti, Közgyűlésben való társult tagsággal kapcsolatos javaslatot. „Mindenekelőtt arról szeretnék beszélni, hogy mi is az az Észak-atlanti Közgyűlés — mondta elöljáróban a parlament elnöke, majd így folytatta: — Olyan interparlamentáris szervezetről van szó, amelyben parlamenti küldöttséggel az Északatlanti Szövetség minden tagállama képviselteti magát. Szervezeti felépítése olyan, mint minden parlamenté, vannak bizottságai és évente két alkalommal plenáris ülést tart. Nemcsak védelmi, hanem gazdasági, szociális és tudományos-műszaki kérdésekkel is foglalkozik. A csehszlovák parlament úgynevezett társult delegáció révén vesz részt a közgyűlés munkájában. Szeretnénk, ha a küldöttségünk tájékoztatná a NATO- tagállamok parlamentjeit Csehszlovákia politikai, gazdasági és szociális problémáiról, illetve az országban végbemenő változásokról, a pluraiis(Folytatás a 2. oldalon) A hét végén is folytatódtak a Cirill és Metó$l napja alkalmából rendezett ünnepségek. Képünk az első napon Velehradban készült, ahol Frantiáek Várták érsek (balról a második) celebrálta a szentmisét (CTK-felvétel) Beszélgetés Vígh Károly történésszel „Keressétek, ami összeköt.,.” Vígh Károly történész Losoncon született Édesapja nyomdájában készült a Mi lapunk című ifjúsági újság, amely nemcsak a szlovákiai magyarság körében volt igen népszerű: erdélyi és magyarországi írók művei is jelen voltak oldalain. Sokak szerint a szlovákiai magyar irodalmi élet Losoncon indult el olyan nevezetes személyiségek közreműködésével, mint Győry Dezső, Simándy Pál, Gombos Ferenc, Komlós Aladár és mások. Ilyen szellemi légkörben nőtt fel a gyermek Vígh Károly, aki a helybeli magyar gimnáziumban alapozta általános műveltségét és egészséges nemzettudatát. 1936-ban érettségizett a losonci Református Teológián, amely a két világháború közti Szlovákia egyetlen magyar főiskolája volt. Hogy miért került Pozsonyba egyetemre — erről így vall: — 1936-ban Losoncon megnyertem a csehszlovák ifjúsági sprinterbajnokságot 100 és 200 méteren, sőt a magasugrást is. Moravecz István, a pozsonyi tornaegylet edzője odajött hozzám és megkérdezte, mit óhajtok csinálni érettségi után. Én azt válaszoltam: mint szegény református gyerek, beiratkozom a teológiára. Erre ő: ha egyetemre akarsz kerülni, írjál, és én segítek neked. így lettem történelem—magyar szakos hallgató a Komensky Egyetemen. Két évet töltöttem itt olyan szellemi nagyságok közelében, mint Győry Dezső, Duka Zólyomi Norbert, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, akikre felnéztünk és tanácsokat kértünk tőlük. Támogatásukkal hoztuk létre az Eötvös Kör nevű ifjúsági szervezetet. Idealista szándékkal alapítottuk (Folytatás a 3. oldalon) KJ a egyszer majd akad valaki, aki megírja a csehszlovákiai A. A. magyar sajtó második világháború utáni történetét, ama dolgozatba most már mindenképpen bekerül két dátum: 1991. január 31-e és február 18-a. Ekkor jelent meg lapunk nulladik, majd első száma. Az értékelő azonban aligha tud mit kezdeni a címmel Szabad Földműves ÚJSÁG... Neid is szól a magyarázat: a jogfolytonosság miatt a címben megártott hetilapelőd címét eleve ideiglenesnek reméltük, hogy majdan Népújságra kereszteljük. Naivak voltunk, mert azt hittük, ez nagyon egyszerű formális aktus lenne. Kiderült, nem lett volna az. Ezért változtunk most Szabad Újsággá. Ez aránylag könnyű vök. Legalábbis formailag... Mert tudjuk, hogy napilapot csinálni nem kis dolog. Tudjuk, hogy attól még egyik sajtótermék sem lesz azzá, ha ráírják: napilap. Inkább attól ha naponta megjelenik. Méginkább, ha megfelel bizonyos elvárásoknak. Most már talán elmondhatjuk, kezdünk napilap lenni1 A névváltozás nem jelent törést a lap által még az elején meghirdetett programban, csak módosul kicsit: a vidék lapja akarunk lenni egyértelműen. Míg a korábbi név JFöldműves”-e megkötötte kezünket, most is vállaljuk: minden vidéki ember búját-baját magunkénak valljuk, s keresünk rá orvoslást Akár úgy, hogy a szinte naponta megjelenő törvényeket magyarázzuk — szakemberek révén —, mindenkinek, kis- és nagyvállalkozóknak is. Közben nem elégszer hangsúlyozva: gazdaságilag kell az itteni magyarságnak talpon maradnia ahhoz, hogy kulturális és társadalmi téren is talpon maradhasson, s hogy jogilag, erkölcsilegfölvértezve ne legyen kitéve mások kénye-kedvének. - _» Amikor lapunk februárban megjelent, akkor is valahogy így képzeltük el, csak éppen a megvalósítás körül nem alakult minden úgy, ahogy szerettük volna. Váratlanul sok olyan akadályba ütköztünk, amely a lap puszta létét veszélyeztette. Például a szűkén értelmezett „szakma” részéről. „Elbír a csehszlovákiai magyarság két napilapot?!” — tették fid Jóakaróink” a kérdést. Kár, hogy csak kevesen tudták (?) közülük, hogy az első köztársaság idején több is vök: Prágai Magyar Hírlap, Kassai Újság, Kassai Napló, Pozsonyban pedig A Reggel, A Nap, Esti Újság, Uj Hírek, Magyar Újság... Mégis, már a legelején sokan a legszívesebben „megfojtottak volna bennünket egy kanál vízben ”, csak hogy megakadályozzák az Újság megjelenését S mi munkáltatta eme szándékot? A szűk szakma részéről a kényelem, másfelől a megszokás. Csak kevesen szurkoltak nekünk, mondván, tekintsük nagykorúnak az itteni magyarságot joga van más információhoz is, hiszen eddig a kommunista pártlapból „etették”, most meg esetleg függetlenül”, de marad az „eszi, nem eszi, nem kap mást”. Szabad... Ezért is fájlaljuk, hogy elejétől fogva nem tudtuk az olvasót úgy szolgálni, mint ahogy szerettük volna, de ahogy azt már esetenként tesszük, s ahogy azt a jövőben akarjuk. Elsősorban éppen a fölvállalt célok érdekvédelmi vonatkozásainak akarván megfelelni Például a nálunk demokratikusnak mondott időszakról mi nem fogjuk azt állítani, hogy demokratikus volt, mert jogfosztásaival, deportálásaival, vagyonelkobzásaival sokkal inkább a fasizmushoz hasonlított. Igazunkat inkább a szemtanúk vallomásaival bizonyítjuk Politikust sem emelünk az égbe, hogy aztán saját hibánkat kiigazítva ugyanazzal a tollal szedjük le róla a keresztvizei Nem fogjuk azt mondani, hogy „micsoda nagyszerű dolog” az olyan kárpótlási vagy földtörvény, amely az egykori jogfosztást újabb törvénnyel szentesíti, s szinte—utólag és ismételten —jogerőre emeli a csehszlovákiai magyarok kollektív bűnösségét kimondó Kassai Kormányprogramot. Ha pedig valaki mégis lelkendezni akarna, ha nincs is rá ok, élünk a cáfolat jogávaL De nehogy azt higgye bármelyik hazai magyar politikai mozgalom is, hogy szemet hunyunk politizálásuk fölött! Ha egy döntés antidemokratikus és kisebbségellenes, azt kisebbségi politikusnak nem szabad megszavaznia, még ha úgy érvel is, hogy a kérdés ekképp merült föl kié lesz (marad) a hatalom (lásd nyelvtörvény, amelyért kaptunk cserébe kárpótlási és földtörvényt...) Mert az itteni magyarság így nemzetközi hitelét veszti. Azt is megígérhetjük, hogy mi nem tartjuk magunkat ahhoz a még mindig élő—egyébként kommunista — gyakorlathoz, miszerint már akkor igyekeznek egyesek valamit cáfolni, elítélni, amikor az még meg sem jelent, s a polémiában a cáfolat sem lehet hosszabb, mint amit kétségbe vonnak Tesszük mindezt azért, hogy méltók legyünk új nevünkhöz: Szabad Újság. De a vidék lapja ettől még tehetünk, s nem attól lennénk, ha úgy hívnának bennünket, mint egykor, a sztálinista ülők „legszebb” napjaiban. Nincs itt helye semmiféle nosztalgiázásnak —főként, ha vállaljuk a fentieket —> mert ez egyenlő lenne az öngyilkossággal, amiről pedig tudvalevő, hogy Isten ellen való vétek így aztán megszületett a névváltoztatásról szóló döntés is, még ha sokan nem is nézik jó szemmel Akárcsak a következő bejelentést: soha nem kerülhettünk volna olyan anyagi (?!) helyzetbe, mint egyik laptársunk, amely a szovjet munkatáborok áldozatainak kárpótlását kezdeményező közleményt fizetett (!) hirdetésként közölte, pedig mi aztán gyakran voltunk az anyagi csőd határán. Mostanra azonban lapunk helyzetfrjavult, így augusztustól hetente háromszor megjelenhetünk bővített kiadásban, 12 oldalon. 7\hál a kezdeti botladozó lépésektől már valahová eljutottunk, s már „csak” azt kell(ene) „elintézni”, hogy lapunkjóval több helyre jusson el.. Persze, ez sem könnyű. De már SZABADMÉSZÁROS JÁNOS
