Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-31 / 137. szám

1991. július 31 Szabad ÚJSÁG 5 ' Kultúra ) Táncháztábor ’91 Az utolsó ítélet napjának szentjei Ahol a világ névjegyzéke készül... Az Utahi Genealógiai Társaság központja ___________________________________________________ A táncházmozgalom - és egyálta­lán a néptáncmozgalom - nemzetiségi kereteink között túlhaladja gyökereink keresésének, a népi életmód újrafelfe­dezésének, a hagyomány ápolásának feladatát. A nemzeti hovatartozás vál­lalását feltételezi és kisebbségi kultú­ránkban való állandó részvételt. Je­lenlegi bizonytalan létkörülményeink- gazdasági és nemzetiségi szinten- szükségessé teszik, hogy még ke­vésbé feledkezzünk meg e hovatarto­zás vállalásának fontosságáról. Ép­pen a körülöttünk zajló események figyelmeztetnek arra, hogy tevéke­nyen kell részt vállalni a nemzetiségi kulturális életben. Ilyen alkalom a néptáncosok és érdeklődök számára a táncháztábor, amelyben az egyetemes magyar nép­tánchagyományokkal ismerkedhet­nek, hogy élhessenek vele és tovább­adhassák. Idén július 15-22-igkeriM sor Zseli­­zen a IV. táncháztáborra. A résztve­vők gömöri, sóvidéki és dél-alföldi tán­cokat tanulhattak két-két napig. A gö­möri és a dél-alföldi néptánchagyo­mánnyal már tavaly elkezdtek ismer­kedni a táncosok, idén - a tábor folyto­nosságát elősegítendő - más oktatók­tól, más megközelítésből sajátíthatták el ezeknek a tájegységeknek a tánca­it. A gömöri táncokat Richtarcsík Mi­hály oktatta Őert'anská Dagmar és Brandt Ferenc közreműködésével. A dél-alföldi táncokat Csatai László és Redő Júlia magyarországi vendégok­tatók tanították. Ók vezették a Sóvidék táncaival megismertető gyakorlati fog­lalkozásokat is. A tábor napiprogramja a több éve megszokotthoz igazodott. Délelőtt és a délután folyamán volt a táncoktatás népdaltanítással kiegészítve. Népda­lokat Nagy Myrtill, Furik Rita és Agócs Gergely tanítottak. Este végre a tánc­házra került a sor, ahol mindenki ked­vére mulathatta és táncolhatta magát. A tábor jó hangulatát biztosította és a táncokat kísérte tájaink két ismert zenekara: a Varsányi zenekar és a Csiholók. A muzsikálásba Havasréti Pál, a Téka zenekar tagja is besegí­tett. A zselizi táncháztáborba sajnos idén kevesebben jöttek el, mint amennyien szoktak - s mint amennyit a rendezők vártak. (A tavalyi legláto­gatottabb nappal szemben, amikor 110 résztvevője volt a tábornak, idén csupán 60-an voltak.) Pedig ez a tábor a magyarországi hasonló rendezvé­nyekhez viszonyítva a legolcsóbb, szakmai színvonalában viszont nem marad mögöttük. Elgondolkodtató az amatőr néptáncegyüttesek táncosai­nak érdektelensége, hiszen jó részük­nek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy továbbképezze magát. Az esetleges érdeklődőket talán a meghirdetett 500 koronás résztvételi díj riasztotta el, pedig akarva-akaratla­­nul meg kell szoknunk, hogy „ingye­nes iskolázásokra" többé nincsen mód, meg kell adnunk tanulásunk árát. A tábor szervezőinek (élükön dr. Takács András táborvezetővel) segítő szándékát igazolja, hogy amennyi ter­het bírtak, levettek a résztvevők vállá­ról. A Csemadok pl. magára vállalta a szállásdíjat, s a meghirdetett összeghez képest a tandíjat egyötö­dével csökkentették. A folklórszövet­ség saját tagjainak további 10%-ot fedezett. Akik idén eljöttek a zselizi táncház­táborba, meggyőződhettek arról, hogy érdemes (főleg a maguk és a magunk érdekében) legalább érdeklődésükkel támogatni a hasonló jellegű és színvo­nalú rendezvényeket. GOROZDI JUDIT A véletlen hozta úgy, hogy ugyanaznap látogatott el hoz­zánk egy amerikai vendég Detroitból, amikor egy értesítőt kaptam kézhez a Salt Lake City-i Cloggers együttes vendégszerepléséről Dél-Szlovákiá­­ban. Megtudtam, hogy az együttes tagjai mormonok, hogy amerikai „nép­táncot" táncolnak rendkívüli dinami­kával - s még számos érdekes infor­mációt tartalmazott a tájékoztató - s ezt épp meg szerettem volna írni a kedves olvasónak, amikor férjem hazaérkezett Arthurral... Arthur Ottney fiatal, vidám, szü­net nélkül mosolygó irodalom- és nyelvtanár. A Szlovák Műegyete­men egy évig oktatta angol nyelvre a diákokat és tanárokat. Csupa lendü­let, kiegyensúlyozottság, magabiztos­ság. Számomra szórakoztató volt, ahogy fültől fülig kivillantott fogsorral mondta: az egyik nagyapám ír, a má­sik német, az egyik nagyanyám len­gyel, a másik magyar, én pedig ameri­kai vagyok. „/ am American." S való­ban így van: hiába vegyülhetne el arcvonásai alapján az itt élők között - kirí a sorból. Egy évvel ezelőtti ideérkezésekor férjem kicsit idegesen várta a pozsonyi reptéren, tartva attól, hogy nehéz lesz őt ismeretlenül meg­találnia a sok utas között. Tévedett. Csak körül kellett néznie, s már biztos is lehetett abban, hogy a korláthoz támaszkodó, lezserül szemlélődő fér­fiú az ő embere. Are you Arthur Ottney?"-,,- V'es/“Minden mozdula­tában, arckifejezésén magán viselte különös ismertetőjegyét: amerikaias­­ságát. Arthur rajong országáért, keresz­­tül-kasul bejárta az Államokat, s szívesen mesél róla. A szombat esti vendégeskedés közben én is örömmel újságolom, hogy noha 1976 óta nem járt tájainkon nagyobb létszámú ame­rikai együttes, az idén augusztus 7-től 14-ig az Ifjú Szívek meghívására ná­lunk turnézik a Salt Lake City-i Clog­gers együttes. Sok szépet hallottam róluk, de ami a leginkább piszkálja a csőrömet az az, hogy e majd három­száz fős együttes tagjai mormonok, én pedig sémit sem tudok a mormonok­ról. De talán Arthur...- Oh, yes, Salt Lake City a mormo­nok központja! - mondja, s már elég beszédes kedvében van ahhoz, hogy egyáltalán le lehetne öt állítani. Az időközben megszaporodott vendég­sereg is érdeklődve hallgatja ót.- A mormon vallást a múlt század­ban, 1827-ben, alapította Joseph Smith az Egyesült Államokban. Vég­eredményben keresztényebbek a ke­resztényeknél, mert a vallási külsősé­geket elutasítva hitüket tisztán a Bib­liából merítik, nem fogyasztanak alko­holt, nem dohányoznak, s Utah állam­beli központjukban, Sant Lake City­ben a legalacsonyabb a bűnesetek száma egész Amerikában. Mivel a mormonok nagyon dolgosak - a munkának vallásukban meghatá­rozó szerepe van -, s bevételük tíz százalékát egyházuknak adományoz­zák, így rendkívül gazdag ez a szekta, s városuk is.- Igen, Révai nagy lexikonában én is olvastam, hogy ...... szembetűnő jelenség a mormonoknál a kultúra ma­gas foka földjeik művelésében, külön­böző közhasznú intézmények: egye­tem, nyilvános iskolák, műhelyek, színházak stb. állításában, erőik egye­sítésében.“- De miért is van szükségük külö­nösebben erőik egyesítésére? Miben különbözik ez a vallás a többitől?- A mormonok, akik az „utolsó íté­let napjának szentjei"-ként tüntetik fel magukat, célul tűzték ki a Földön ed­dig élt valamennyi ember, adatának a feldolgozását egészen Adámig és Éváig visszamenőleg, mert ez a számbavétel szükséges ahhoz, hogy az utolsó ítélet napján mindany­­nyian egyenlőkként álljunk Isten ítélő­széke előtt. Hitük szerint ez az üdvö­zülés feltétele. Becsléseik alapján ed­dig mintegy 69 milliárd ember élt a Földön, s mindent elkövetnek, hogy a lehető legtöbben bekerüljenek adat­tárukba, s az elmúlt 450 évről kellő mennyiségű dokumentumuk is van. Emberfeletti összegező munkájukhoz az anyakönyvi kivonatoktól kezdve a hajónaplókig, a családi bibliákon keresztül az iskolák régi nyilvántartási jegyzékeiig mindent felhasználnak, az adatokat összegyűjtik és mikrofilme­ken rögzítik. A szekta tagjai először a saját családfájukat göngyölítik fel ameddig csak tudják, s csak azután kezdenek el „más telkekkel“ foglal­kozni, így minden mormon genealó­gus, azaz származástannal foglalkozó tudós is egyben. Sziszifuszi munká­juknak köszönhetően eddig már két­millió ember adatait dolgozták fel, s a „megmentett lelkek“ száma éven­te 5-6 millióval növekszik. Ezt a mun­kát igazán eredményesen 1938 óta végzik, akkor kezdték el a mikrofilmes rögzítést. Feltérképezték a világ tájait a Fü­­löp-szigetektól kezdve Mexikóig, leg­alaposabban természetesen az Egye­sült Államokat, mert a mormonok többsége amerikai, de Európa sem hiányzik a névgyűjteményükből, Nagy-Britannia, Németország, Hollan­dia után épp napjainkban rögzítik Len­gyelország, Jugoszlávia és Csehszlo­vákia adatait, Magyarország már ko­rábban bekerült a jegyzékbe. A világ legnagyobb nyilvántartása az övék. Az adatfeltáró munkát valamiképp koordinálni kell, erre hivatott az Utahi Genealógiai Társaság, mely egy iro­daház jellegű 28 emeletes épületben székel. A hatszáz fizetett alkalmazott munkáját jelenleg Patrick Coppin irá­nyítja. A többi hívő szabadidejében segíti a genealógiai munkát. Szerte a világban 43 mormon központban végeznek adatgyűjtést, de végül min­den itt összpontosul, s innen szállítják át az „összegyűjtött életeket“ a Grani­te Mountain Records Vault-ba, atom­biztos sziklatemplomukba, hogy árvíz, földrengés vagy más katasztrófa ne pusztíthassa el munkájuk eredmé­nyét. Minden bizonnyal a mormon „névgyűjtemény“ az emberi nem leg­tökéletesebb katalógusa a világon. A Genealógiai Társaság megalapí­tása és központi épületük felépítése a vallásalapító Joseph Smith első utó­dának, Brigham Youngnakaz érdeme, aki 1853-ban egy „látomás“ hatására győzte meg híveit e létesítmény szük­ségességéről. Igaz, maga a központ negyvenegy évvel később, 1894-ben készült el, a mai 28 emeletes „iroda­ház-központ" felépítése pedig Brig­ham Young unokájának, George Can­non Youngnak a nevéhez kötődik. Arthur ismertetőjének ezen a pontján egyik jól tájékozott vendégünk is bekapcsolódik a beszél­getésbe, mert tudni véli, hogy Brigham Youngnak 27 felesége volt és mintegy 300 unokája van. Konkrét adatokkal egészíti ki az Arthur által elmondotta­kat. A mormonok legendája szerint a vallásalapító Joseph Smith előtt megjelent egy angyal, aki nem volt más, mint Mormon próféta, s ó szólí­totta fel, hogy alapítsa meg az utolsó ítélet napja szentjeinek vallását. Ó ezt meg is tette, de nemcsak követőkre, hanem azonnal üldözőkre is talált. Híveivel New York Államból először Ohióba, majd még nyugatabbra, Mis­souri Államba kényszerült, míg onnan is el nem üldözték őket. Ezután Illi­nois Államban megalapították Nauvoo városát. Ekkor már mintegy 85 000 követője volt, de itt sem maradhattak soká- a mormonoknak menekülniük kellett. A vallásalapító Smith-t üldözői megöl­ték. Az üldözések elől 1846-ban Smith utódja, Brigham Young menekítette el a hívőket az Egyesült Államok akko­ri határpontjára, a Nagy-Sós-tó mellé, s 1847-ben ők alapították meg Utah Államot Salt Lake City központtal. Há­rom évvel később már egyetemük van, s itt, a Nagy-Sós-tó mellett, Wa­­sath-hegységben építik fel a sós-tói katedrálisukat, mely mind a mai napig a mormon szekta szimbóluma. A ka­­tedrális csúcsán messziről látható Mormon próféta szobra, amint fújja a trombitát, hogy jó hírt hirdessen... Joseph Smith először csak magá­nak, később híveinek is megengedte a többnejúséget, mert az üldözések idején nagyon sok mormont, főleg fér­fiakat, meggyilkoltak - s így kívánta a „mormonszaporulat" kérdését meg­oldani.- Talán ez vonzza az utolsó ítélet napjának szentjei közé az újabb hívő­ket? - viilanyozódunk fel mindany­­nyian.- Nem hiszem, mondja Arthur, bár nem vagyok benne biztos, de úgy tudom, hogy a századforduló után ők is megszüntették a többnejúséget...- Micsoda kár! - sajnálkozik az egyik vendégünk, de a másik azonnal rácáfol: - Ugyan már, így monogámiá­ban élve is néha eggyel több felesé­günk van, mint kellene ...- Ti tudjátok, mi a sok és mi a ke­vés - mondom én -, mindenesetre elégedett vagyok azzal, amit a mor­monokról megtudtam... Igaz, eredetileg a Cloggers együt­tesről szerettem volna írni, de őket már csak egy következő cikkben mutathatom be. CSANAKY ELEONÓRA Utószó helyett Albert Gábor magyarországi író, publicista, az Új Magyarország fő­­szerkesztője lapunk rendelkezésére bocsátotta Emelt fővel című doku­mentumkötetének javított, új kiadás­ra előkészített változatát, hogy belá­tásunk szerint közöljük belőle a csehszlovákiai magyarság kitele­pítésére vonatkozó részleteket. Nagy örömmel fogadtuk az írónak ezt a lapunkkal és a szlovákiai ma­gyar olvasóval szemben tanúsított gesztusát, s éltünk a felkínált lehető­séggel. Ez a könyv 1983-ban Budapes­ten, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában már megjelent, de a csehszlovák fél Magyarországgal szemben is kiépített szellemi vas­függönyének köszönhetően akkor, hivatalosan, egy példány sem kerül­hetett át belőle tájainkra. Most ezt a hiátust szerettük volna legalább részben pótolni, annál is inkább, mert a közeljövőben nem várható a könyv újbóli megjelentetése. Az Emelt fővel újranyomását 1986-ban politikai okokból állították le, nap­jainkban viszont a gazdasági helyzet kényszeríti várakozásra az ilyen jel­legű komoly olvasmányok értőit és vásárlóit. Tanulságos és jellemző e szo­ciográfiai munka első kiadásának a története is, hiszen iskolapéldája volt annak, hogyan lehet egy müvet úgy a könyvesboltokba csempészni, hogy egyben biztosított legyen a kri­tikák elmaradása. Az 1983. december 28-án piacra dobott könyv tárgyszerű értékelésé­re a budapesti irodalmi lapok közül egyetlenegy sem vállalkozott, ne­hogy szembe kerüljenek a hivatalos politikai elvárásokkal. A vidéki folyó­iratok főszerkesztői viszont érzéke­nyebbnek bizonyultak a kitelepíté­sek kérdése iránt, értékelték az író vállalkozását, bár azt, hogy a ma­gyarországi olvasók első ízben kap­hatnak információkat a „felvidéki kérdés megoldásáról“, azt ők is agyonhallgatták. Mindezek tudatá­ban talán egyetért velünk a kedves olvasó, hogy fontosnak tartottuk a könyv részleteinek publikálását. „Az ilyen jellegű munkákat csak abbahagyni lehet, miközben lelkiis­meretünket egyre súlyosabban ter­heli mindaz, amelyről talán saját mu­lasztásunkból hallgattunk, vagy egyszerűen nem volt alkalmunk ír­ni.“ - írta Albert Gábor 1983-ban. Ez a könyv tehát korántsem befejezett, de a szerzőnek jelenlegi politikai és főszerkesztői tevékenysége mellett az elkövetkező időkben aligha lesz ideje és energiája a tényfeltáró mun­ka folytatására. S miközben a történelem írja to­vább a maga lapjait, Albert Gábor azért időt szakít rá, hogy kifejtse véleményét: ő maga erdélyi szárma­zású, s így könyvének középpontjá­ban a bukovinai székelység áll, de nem titkolhatja, hogy a kisebbségbe került magyar népcsoportok kö­zül a legveszélyeztetettebbnek a csehszlovákiai magyarságot érzi, épp azok miatt a történelmi tények miatt, melyeket az Emelt fővel című kötetében összefoglalt. (csanaky) Imádkozó mormon család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents