Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-27 / 134. szám
4 1991. július 27. Szabad ÚJSÁG Tüntetés Pozsonyban, július 15-én, a csehszlovák-magyar kormányszintű tárgyalások napján Vízlépcső: Menteni kell, ami menthető! A ,,H“-variáns Miután a bösi erőmű építői és pártolói a forradalmi megtorpanást követően új erőre kaptak, teljes gőzzel ismét megindult a Kereszténydemokrata Mozgalom által hatékonyan támogatott vízügyi masinéria. A széles nyilvánosság is megismerkedhetett azzal a hét változattal, amelyet a kormány utasítására a pozsonyi Hydroconsult dolgozott ki az építkezés további sorsát illetően. Aki elolvasta, nemigen lehettek illúziói: mert igaz ugyan, hogy a tervezetben az eredeti elképzelések szerinti befejezéstől a teljes felszámolásig és a terület eredeti állapotába történő visszaállításáig valamennyi elméletben számbajöhetö lehetőség szerepel, az első pillanattól kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy az érdekeltek melyik mellett tették le a garast, illetve meddig hajlandók engedni. Ez utóbbi határát az úgynevezett C- variánsban jelölték meg, tehát: befejezni a bósi lépcsőt, kizárólag csehszlovák területen. Jellemző, hogy a két utolsó változat - az egyedüliek, amelyek nem tartalmazzák az erőmű valamilyen formában való üzembe helyezését - gyakorlatilag soha szóba sem jött a legilletékesebb fórumokon, vagy ha mégis, kizárólag azért, hogy mindkettőt azonnal elutasítsák. Emlékeztetőül: az F-változat az építkezési munkák teljes leállítása (az árvízvédelmet szolgáló létesítmények építését kivéve), a meglévő objektumok konzerválása és a földterület rekultiválása; a G-variáns pedig a bósi lépcső teljes felszámolása, és a terület eredeti állapotba történő visszaállítása. Ezúttal ne firtassuk e merev, nyilvánvaló érdekeket szolgáló, a környezeti katasztrófa veszélyét valósággal kihívó elutasítás okát. Amúgy is mindenki számára nyilvánvaló, aki csak egy kicsit is ismeri a legfelsőbb szlovák parlamenti és kormánykörök összetételét. Nézzük meg inkább azt, hogy valóban annyira elfogadhatatlan e két változat? S ha igen, más lehetőség valóban nincs, csak az erőmű beindítása? Aki mindezzel kapcsolatban elmondja a véleményét, nem „csupán“ szakember, hanem bizonyos vonatkozásban még ennél is több: a táj, a vidék geomorfológiai és vízrajzi viszonyainak, faunájának és flórájának kiváló ismerője. Hombauer Ferenc mérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetője a „saját“ változatán dolgozik, amellyel érdemes részletesebben is megismerkednünk: „- Azzal kezdeném, hogy a Hydroconsult G-variánsa teljesen abszurd. Az erőművet egészen a talajvíz szintjéig kellene szétszedni, arról nem is beszélve, hogy a tájat eredeti állapotába visszaállítani lehetetlen. Egy ökológiailag és enviromentálisan elfogadható állapotba azonban - igen. Menjünk sorjában: a tározó egész területén az ágvízrendszer 20 százaléka még ma is megvan, a kipusztított növényzet pedig már most mutatja, milyen hihetetlenül nagy a regenerálódó képessége: mintegy 30 százalékos az erdőfelújítás! A 6200 hektárt kitevő terület fele tehát gyakorlatilag ingyen, vagy minimális - 40-50 ezer koronás - ráfordítással újraerdősíthető, olyan fafajokkal, amelyek őshonosak e vidéken. Ami a „besegítést" illeti, csak a dunaszerdahelyi erdőgazdaság 4-500 hektár erdő kiültetését tudná vállalni évente, de számolni lehetne pl. a pozsonyival is. Ezt lehetne csinálni a tározó egyik felével; a másikon kéthárom elárasztással újra ki lehetne alakítani az ágrendszert. Tudjuk, hol vannak a „kapuk“ Gútornál és Somorjánál, azokon keresztül át lehetne vezetni a vizet. Természetesen nem a régi ágrendszer lenne ez, de a lényeg az, hogy lenne. Következik a felvízcsatorna. Ötszáztíz hektárt foglal el, amely eredetileg mezőgazdasági termőterület volt. Ez - veszteség, amelynek pótlására nincs mód, pontosabban soha nem lehet az, ami volt. Viszont egy erdősáv, mondjuk akácerdó, mélyfúrásos telepítéssel akár két éven belül kialakítható lenne! Látszólag talán túl sok már az erdő, de ne feledjük: Dunaszerdahelyi járás területének mindössze 7 százaléka erdősített, s ez még egy ilyen földrajzi fekvésű járás esetében is kevés. Különben is, pótlólagos megoldásokról beszélünk, s azok közül egyértelműen ezt nevezném a legésszerűbbnek. S ha az erdő, a fa értékét is a mai viszonyokhoz megfelelően felülvizsgálják, kiderülne, hogy ez a leggazdaságosabb is. Ami pedig a csatorna töltéseit illeti: nem lehetne probléma az aszfalt szigetelőréteg lemaratása - deponálása -, speciális malomban való megőrlése, majd újraolvasztása és -felhasználása. Ugyanez történik az útjavítások alkalmából felszedett aszfalttal is. A több millió köbméter kavics pedig, amely a töltéseket alkotja, egy időre pl. az egész Nyugat-szlovákiai kerületben feleslegessé tehetné a kavicsbányászatot. Minden nagyobb építkezéshez - pl. a közeli Pozsonyban- innen hordhatnák, a kitermelés költségei nélkül, vagyis gyakorlatilag ingyen, csupán a szállítást fizetve. Hátravan még maga az erőmű, illetve az alvízcsatorna. Az előbbi teljes lebontását, mint már említettem, megoldhatatlannak látom. Mivel aránylag jelentéktelen nagyságú területet foglal el - maradjon ott és úgy, ahol és ahogy van. Legyen belőle műemlék, múzeum, jelkép vagy hasonló; ezt már mások is javasolták. Az alvízcsatorna pedig? Nos, legyen az, amit a propaganda-hadjárat keretében amúgy is beharangoztak róla: üdülőterület, vagy akár vízisport-komplexum. Ez nem lenne holt víz, a torkolatától magasabb vízállásoknál rendszeresen „átöblítödne“, így erre a célra nagyon is megfelelne. Felszámolása már csak azért sem indokolt, mert szintén nem foglal el különösebben nagy termőterületet. ... Ez tehát - stílszerűen - a H-változat, vagyis Hombauer Ferencé. Mint a fiatal mérnök elmondotta, a szükséges műszaki és egyéb részletekkel együtt kb. szeptember elejére önti majd végleges formába, és hivatalos tervezetként a kormány elé szándékozik terjeszteni. Az elé a kormány elé, amely jelenleg egyre elvakultabban megy a saját feje és elképzelései után Bős ügyében; bizonyítja ezt a C-variáns megvalósításának a napokban erőltetett menetben történt elfogadása. Tényleges megvalósításáig azonban - szó szerint és jelképesen is- remélhetőleg sok víz lefolyik még a Dunán. Félreértés ne essék: az igazin. S ez az idő talán elég lesz arra, hogy végre felülkerekedjék a józan ész. Mert - mint láttuk - van olyan megoldás, amely ezzel is összefér. VASS GYULA (A szerző felvételei) Még a felvízcsatorna szigetelt medrébe is kezd visszamerészkedni az élet... Anyám mesél... „Mit tud ez a világ, fiam?!“- Meteorológia?! Nagyapád kiment az udvarra, megnézte jól a holdat, és tudta, hogy másnap vethet-e. Hajnalban nyakába akasztotta a korcost, mint egy batyut, és szórta belőle a magot. Ütemesen haladva, szép nyugodtan. Nem tudod, mi a korcos?! Lepedő nagyságú vászon, négy szárral, nagyanyád meg én szőttük kenderből. Milyen jó kenderföldek voltak felénk! A korcosban hozta haza aztán a zöldet is a libáknak; lucernát, lóherét, csalánt... . A búzát később géppel vetettük. A vetögépet Pajkos vagy Vihar húzta. Nagyapád elöl fogta a hajtószárat, és vezette a gépet, én pedig ballagtam utánuk, hogy kóró vagy más bele ne akadjon. Vihar szelíd, csendes ló volt, nem illett rá a neve. De Pajkos, akár a rossz kölyök. Istenem, de szerette nagyapád ezt a két lovat! Úgy vigyázott rájuk, mint a gyermekeire... A vetőkukoricát már fosztáskor kiválogattuk. A legszebb csövek hegyéről lemorzsoltuk az apró szemeket, és a háncssával fölaggattuk a kalászokat a padlásra, száradni. A szövetkezetek ezt persze, nem csinálják. Gép morzsol, az viszi a tározóba a morzsolt kukoricát is; kézzel nem is érintik. Sokkal jobb az őszi szántás, de aki tavaszra hagyta, szántás közben vethette a kukoricát. Az eke nyomán dobálta a barázdába a szemeket, s a következő sorban ráfordult a föld. A vetést boronálták és hengerezték, hogy a mag védettebb legyen, és a varjú se lássa a sorokat. , A vetökrumplit is átválogattuk, miután fölástuk a veremből. Nem a nagyját vetettük el, inkább a közepest, a tyúktojás nagyságút. Mi mindig csak a rózsát szerettük. Nincs is annál finomabb! Megfőzve hófehér, és mint a vaj, úgy omlik szét a szádban. Én nem tudom, hová lett az igazi rózsakrumpli?! A nagyot kettévágtuk és úgy raktuk a földbe. Aki nagyon szegény volt, meghámozta, és a héját vetette el. Az is kikelt, mert csíraképessége megmaradt. Ezt ma már nem is tudják... Mit tud ez a világ, fiam?... Korcsmáros László Kertészkedés és állattartás után - kenyérsütés Egy sikeres vállalkozás Manapság sok olyan embert találhatnánk, akiben már rég ott bujkált egy-egy dédelgetett vállalkozás szándéka. Sokan élnek is a lehetőséggel. Igen ám, csakhogy például kereskedőből a kelleténél is több van, azonban a szükségesnél lényegesen kevesebben vállalkoznak a szolgáltatói szférában. Legalábbis a keleti végeken. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor meghallottam, hogy a Latorca és az Ondava összefolyásánál meghúzódó, 350 lelket számláló Szentmária nevű falucskában magánpékség nyílt. „Ott ni, az az emeletes ház, a nyitott kapuval" - hangzott az egyik járókelő útbaigazítása, amikor a pékség felöl érdeklődtem. Késő délután lévén már csak a munkából hazatérők közül állnak négyen-öten a lakás hátsó részéhez épült földszintes kisüzem ablaka előtt. A fiatal vállalkozó felesége és fia szolgálja ki őket.- Lacikám, holnap is csak ilyenkor jövölL kettőt tegyél félre - mondja távozóban aA egyikük. Nagy László mosolyogva bólint, majd átadva helyét a feleségének készséggel áll a rendelkezésemre. Kérdéseimre válaszolva egyebek között azt is elmondja, hogy nem ez az első vállalkozása.- Királyhelmecen, az építőipari vállalatnál dolgoztam, de voltam villanyszerelő is - vallja magáról. - Közben foglalkoztam zöldségtermesztéssel, méhészettel, állattartással is. A kenyérsütés, mint vállalkozás többször megfordult a fejemben, mert az emberek is sokszor mondogatták, hogy szívesen ennének finom házikenyeret. E szavak hallatán mindig felidézódött bennem az egykori falusi kemencénkben sült kenyér illata. Aztán amikor az egyik újsághirdetés villanykemencét kínált kenyérsütéshez, úgy döntöttem: megpróbálom. Megvettem a kemencét, és a családommal, a rokonokkal hozzáláttunk a pékség építéséhez. Nagyék vállalkozása - bevált. - A kenyérnek nagy a keletje, Így nem csoda hogy napotna négy-ötszázat sütnek, sót, a hétvégeken nyolc-kilencszázat is. A helyieken kívül ők sütnek a kisgéresieknek, a Királyhelmeci Állami Gazdaság üzemi konyháinak, és ide járnak több szomszédos községből is. Kezdetben sokan csodálkoztak Nagy László vállalkozásán. Műszaki ember létére hogy boldogul majd az egészen eltérő szakmával? 0 azonban nem volt rest megtanulni a kenyérsütés minden csinját-bínját. Ma már azok is nála vásárolják a friss kenyeret, akik kétkedve fogadták az egészet.- Nem tagadom, voltak kezdeti nehézségeink, de átvészeltük. A családom tagjai - de jómagam is -, nehezen szoktuk meg az új munkaritmust, de ma már mindannyian természetesnek tartjuk a hajnali kelést, a vásárlók kora reggeli jövésétmenését. A munkánk természetes velejárójává vált. A kis házipékség forgalma igazolja, hogy Nagyék jól elsajátították a kenyérsütés mesterségét. Kis kemencéjükből ínycsiklandozó, étvágygerjesztő cipók kerülnek az asztalokra. Olyan finom és annyiféle kenyér készül itt, hogy azt a mesterségükre oly sokat adó déd- és ükanyáink is megirigyelhetnék. Azok véleménye ez, akik rendszeresen itt veszik meg a mindennapi kenyeret. ^ Katócs Gyula A Nádszegi Mezőgazdasági Szövetkezet (GALÁNTAI JÁRÁS) felkínál épületállvány-padlót Méretei: 120 x 50 cm Ára darabonként 85 korona Tájékoztatás Hradsky mérnöknél Telefon: 0706/962 55 FÚP-213
