Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-26 / 133. szám

4 Szabad ÚJSÁG 1991. július 26. • HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK • Válogattuk A nyári hőséget nyulaink nehezebben viselik el, mint a téli hideget. Ezt nem csupán a növendékek változó étvágya és lassúbb súlygyarapodása jelzi, de az is, hogy a nyári hónapokban az anyáknál csökken az ivarzás,_ gyakran hetekig szünetel a párzási hajlam, és általában gyengébb a termékenyülés. Jól teszi, aki ilyenkor kis pihenőt engedélyez a tenyészállatoknak, s július végén, augusztus elején nem pároztat. Augusztus végén, amikor ismét hűvösebbre váltanak az éjszakák, könnyebben vemhesülnek az anyák, s az egy hónap múlva megszületendő kicsinyek majd akkor érik el a vágósúlyt, amikor a legértékesebb a gereznájuk. (Kádek Gábor felvétele) Ha fial a nyúl A meleg, csapadékban bővel­kedő időjárás hatására meglehe­tősen buján fejlődik a paradicsom, ezért ezekben a napokban feltét­lenül időt kell szakítanunk a kötö­zésre és a kacsozásra. A még mindig túlsúlyban lévő bokortermesztés mellett a háztáji­ban, a kerttelepi kiskertekben is egyre több helyütt látni karó vagy támrendszer mellett nevelt para­dicsomot. A lugasnak nevelt, foly­­tonnövő fajták ápolása több fi­gyelmet és munkát igényel, de megéri a fáradozást, mert a nö­vényzet szebb bogyókat nevel, nagyobb hozamot ad. Persze ah­hoz, hogy a főhajtás magasra nő­jön és a tő késő őszig bőven teremjen, az oldalhajtásokat rend­szeresen el kell távolítanunk. Leg­jobb, ha fiatal korban kitörjük eze­ket a hajtásokat, mert a buján növekvő hajtások részben táp­anyagot fogyasztanak, részben nagyobb sebet hagynak maguk után, ha későn törjük ki őket. Már­pedig a nyitott sebek mindig ve­szélyesek, mert növelik a beteg­ségek megtelepedésének lehető­ségét. Azonkívül a nem, vagy ké­sőn kacsolt paradicsom besúrú­­södik, nehezen kezelhető, több permetlével is rosszul védhető, a fürtöket pedig kevesebb nap­fény éri. Igaz, hogy az oldalhajtá­sok révén több bogyót nevel a tő, csakhogy ezek a bogyók aprób­bak maradnak, s általában későn és rosszul érnek be. Szépen növekszik a főhajtás, ha mindig azonos irányban teker­jük a huzalra, illetve 20-30 óm­enként karóhoz kötjük. Ha egy­szer jobbra, máskor balra tekerjük a főhajtást a huzalra, a bogyók súlya alatt a növény előbb-utóbb lecsúszik a zsinórról. A sok csapadék, a gyakran pá­radús környezet sajnos a beteg­ségek terjedésének is kedvez. Nem véletlen, hogy a növényvé­delmi előrejelzésben immár hetek óta figyelmeztetnek a szakem-Rapid F,: kétvonalas görögdinnye, a Sósszigeti Nemesítő Állomáson ne­mesítették ki. Korai, bétermő hibrid, melynek vetőmagját egyszerű eljárás­sal termelhetik, kihasználva a rovarok megporzó tevékenységét. Közepes nagyságú (hozzávetőle­gesen 3 kg-os), kitűnő minőségű, gömbölyű, sötétzöld héjú gyümölcsö­ket nevel, melyeknél a piros gyü­mölcshús túlérése lassabban követke­zik be. Ami a termőképességét illeti, a három évig tartó ellenőrző kísérletek során hektáronkénti átlagban 49,2 tonna piacképes termést adott. A hib­rid egészségi állapota jó. Tápanya­gokban gazdag, könnyebb, jól átmele­gedő talajokat igényel. A nemesítők a meleg kukoricatermő körzetbe ajánl­ják, de megjegyzik, hogy a rosszabb éghajlati viszonyokat is jól túri. Előnevelt palántáról, fóliával takart (mulcsozás) területen célszerű termel­ni, szükség szerint öntözve. Az aján­lott ültetési távolság 0,15x0,10 m. A fajtajegyzékben a törölt Melko F, hibridet váltja fel. kacsozzuk berek a paradicsomvész (burgo­nyavész) elleni védekezés fontos­ságára. Az apró bogyókkal bera­kodott töveket tulajdonképpen egész Dél-Szlovákiában óvni kell ettől a veszélyes betegségtől. Az érvényes élelmezés-egészség­ügyi várakozási idők feltétlen megtartásával, permetezéshez Dithane M 45 (0,25 %), Polkupri­­tox vagy Kuprikol 50 (0,6-0,7 %), Novozir NM 80 (0,2 %) stb. ké­szítményeket használhatunk. Mivel a folyton növő paradi­csomfajták nagyobb lombot, több bogyót nevelnek, a termőképes­ség megtartása érdekében leg­alább kétszer, de inkább há­romszor fejtrágyázni kell az ültet­vényt. Mégpedig elsősorban nitro­génnel és káliummal, mert ezek­ből vesznek fel legtöbbet a tövek, illetve ezekből mosódik ki legtöbb a gyakori öntözés hatására. A nit­rogént ammónsalétrommal (a mészben szegény talajokon mész­­ammónsalétrommal) pótolhat­juk, a szükséges káliumot pedig kálisó vagy kénsavas káli formá­jában kínálhatjuk fel a paradi­csomnak. Az ajánlott adat minden trágyaféleség esetében 1,5-2 dkg négyzetméterenként. A műtrágyát sekély sarabolással dolgozzuk be a talajba, majd alaposan árasszuk be az ágyást. A nagyobb, árutermelésre be­állított ültetvényekben gyakran gépekkel végzik a talajmunkákat, ami néha a tövek sérülésével jár. Egy csallóközi kertészkedő ta­pasztalata szerint a sérült szár­részt Ronilanból kevés víz hozzá­adásával készített péppel célsze­rű bekenni. Ezzel az eljárással nem csupán a sebet lehet lezárni, de állítólag a már botritiszes szár is meggyógyítható. Most van elég természetes csapadék, de ha később tartósan aszályosra fordul az időjárás, ak­kor tíznapontként úgy árasszuk be az ültetvényt, hogy 25-30 cm mé­lyen átnedvesedjen a talaj. (dek) Nektar F,: a Sósszigeti Nemesítő Állomáson kinemesitett sárgadinnye hibrid, az állami fajtakísérletekben az SO-HY—22/Ö3 F, jelzés alatt szere­pelt. Ez az első hazai nemesítésú sárgabélú hibridünk. Igen korai, böter­­mö, az egészségi állapota jó. A megfi­gyelések szerint 6 nappal korábban érik, mint az Oranz, s három év átla­gában hektáronként 25,8 tonnás ho­zamot adott, vagyis 31 százalékkal haladta túl az Oranz hozamát. Jobban ellenáll az uborka-peronoszpórának, s a gyümölcshúsa kiváló minőségű, aromatikus, vajszerúen finom. Átlago­san 1,3 kg-os termései jól szállíthatók. A gyümölcsök oválisak, héjuk krém­sárga vagy barnássárga. Tápanya­gokkal jól ellátott, könnyen felmelege­dő talajt, kétszeri öntözést kíván. A nemesítők szerint a kukoricatermö körzetbe való, ahol nagyban és kicsi­ben, szabadföldön és fólia alatt (tám­­rendszeren) egyaránt termeszthető. Palántáit fóliával takart területre, 1,5x0,8m-es kötésben célszerű ül­tetni. Lubica Bolceková mérnök A nyulak fialásánál ugyan nincs szükség a tenyésztő segítségére, mégis előnyös lehet, ha figyelemmel kísérjük a viselkedését. Feljegyzése­ink alapján a fialás várható időpontja előtt néhány nappal tegyünk a ketrec­be elegendő puha szénát, szalmát, illetve helyezzük be a fialtató ládát. Előfordul, hogy az anya csupán a saját kitépett szőréből készít fészket. Ezen változtatni kell, mégpedig úgy, hogy a fészket kívülről körülrakjuk szalmával, szénával. Máskor azt ta­pasztaljuk, hogy az anya jó fészket épített ugyan, de nem tépett szőrt, nem bélelte ki a fészket. Néha elég, főleg az első fialó nőstényeknél, ha kicsit megtépjük az anyát, máskor ma­gunknak kell róla annyi szőrt tépnünk, hogy tökéletesen kibélelhessük a fészket, s a fiókákat is betakargat­hassuk. A szőrt mindig a hasi részről tépjük. Ritkaság, de előfordul, hogy túlbuz-Mit gyűjtsünk? Szurokfű Az egyik legértékesebb gyógy­növényünk, 40-60 cm magasra növő, a virágzatban elágazó, illa­tos növény. Szárának felső, zsen­ge részét virágzás idején, júliustól szeptemberig lehet gyűjteni. Illó­olajat tartalmaz, tehát feltétlenül árnyékos helyen kell szárítani. Száradási aránya 4:1, kilónkénti felvásárlási ára 22 korona. Teájának étvágyjavító, görcsol­dó, köptető, idegerósítö, vizelet­hajtó és fertőtlenítő hatása van, s gyógyfürdőkbe is ajánlják. Az góságában az anya túlzottan betakar­ja a fészket, s ez már veszélyezteti a fiókák életét. Ha ilyen anyával talál­kozunk, naponta távolítsunk el minden fölösleges dolgot (trágyát, szénama­radékot, etetőt, itatót) a ketrecéből, mert az ilyen anya minden mozdítható dolgot felhasznál a fészek takarására. Ha rendben lefolyt a fialás, három­négy nap múlva vizsgáljuk meg a fészket, pálcikák vagy sima deszka­darabok segítségével hempergessük ki a fiókákat, majd vizsgáljuk meg a fészek alját, nincs-e benne elpusz­tult fióka. Egyúttal állapítsuk meg a ki­csinyek életképességét, illetve a túl népes alomban csökkentsük a fiókák számát (ha egy mód van rá, dajkaság­­baadással). Egy alkalommal legfel­jebb 8 fiókát célszerű meghagyni, de aki tenyészsüldők nevelésére szako­sodott, az inkább 5-6 fiókát neveltes­sen egy-egy anyával. Balázs Ferenc állandó erjedési folyamatok miatt emésztési zavarokban, felfúvó­dásban szenvedőknek nagy se­gítséget jelenthet, mert serkenti az emésztést, és egyben fertőtle­níti az emésztőcsatornát, tehát nem engedi elszaporodni a rotha­dási és erjedési baktériumokat, védi a májat. A szurokfű (vadmajoránna) illó­olaja részben a vesén, részben a tüdöhólyagocskákon keresztül választódik ki, így fertőtleníti a ve­sét, elősegíti a hörghurut felsza­­kadozását. Kimerítő munka után nyugtató tabletta helyett célszerű elfogyasztani egy csésze szurok­­fúteát. A növény illióolaja idegerő­­sítö hatású. Még hatásosabb lesz a tea, ha citromfű és levendulavi­rág is kerül a házi keverékbe. A növény illóolaja az aromate­rápiában is használatos. Ha a für­dővízbe 5-10 csepp szurokfűola­­jat, illetve 2-3 marék drogból ké­szült főzetet adunk, rendkívül jó nyugtató hatású fürdőt vehetünk (20 perc). A fájdalmakat és a lelki szorongást egyformán csökkenti. Teája forrázással (20 perc) ké­szül, egy teáskanálnyi drogból és 2 dl vízből. Ez a mennyiség na­ponta háromszor fogyasztható. Emésztési zavarok ellen, a máj védelmére étkezés előtt 30 perc­cel, édesítés nélkül fogyasztjuk, egyébként ízesíthető és forrón kell fogyasztani. Or. Nagy Géza • Az uborka idegen beporzást igénylő növény, tehát a szabad­földön és a fóliaházban egyaránt nagy szükség van a rovarok se­gítségére. Vagyis lehetővé kell tenni, hogy a különben is rend­szeres és alapos szellőztetést igénylő fóliasátorban is sorra láto­gathassák a növényeket a bepor­zást segítő méhek, rovarok. A jó termés elérésének további előfel­tétele, hogy kielégítsük az uborka nagy víz- és tápanyagigényét. „Etetni, itatni“ kell a növényt, kü­lönben csak sínylődik. A vízhiány még a keseredésre nem hajlamos fajtáknál is keseredést válthat ki. • A fás bazsarózsát sokan kedvelik, hisz rózsaszín vagy sö­tétlila virágaival a tavaszi kert egyik legszebb dísze. Szaporítá­sa nem könnyű. Ha csírázóképes magot érlel, érés után azonnal ajánlatos elvetni nedvesen tartott, kissé árnyékolt, porhanyós talajba (hidegágy, virágcserép). Kísérle­tet tehetünk a bokor 50-60 cm magasan történő feltöltésével is, de még az állandóan nedvesen tartott földben sem mindig sikerül meggyökereztetni az ágait. • A csonthéjas fáknál gyakori mézgásodás olyan élettani meg­betegedés, amelynek több külső oka lehet. Például a talaj mész­­szegénysége, savanyúsága, a helytelen trágyázás, a nitrogén egyoldalú túladagolása, a magas talajvíz, a fát sanyargató gomba­betegségek (levéllikasztó, moní­­lia) és rovarok (kéregszú, kéreg­moly), a csonkolás, a túlmetszés, vadrágás, fagykár stb. egyaránt okozhat mézgásodást. Az előidé­ző ok megszüntetése után, a mézgás helyeket éles késsel meg kell tisztítani, 1 % sóskasa­vat vagy ecetet tartalmazó vízzel le kell öblíteni, majd fabalzsam­mal le kell zárni. • A kerti vagy hétvégi házak­ban gyakran elszaporodnak a svábbogarak. Általában későn fedezzük fel a jelenlétüket, mert főleg éjszaka bújnak elő rejtekhe­lyükről. Azokra a helyekre, ahol leggyakrabban tartózkodnak (pél­dául a padlólécekre, a kályha kör­nyékére) rovarirtó port szórunk. Az aerosolos és egyéb rovarirtó oldatok is hatásosak, de ezeket nem szabad olyan helyeken hasz­nálnunk, ahol élelmiszerekkel ke­rülhetnek érintkezésbe. A svábbogarak állítólag sörrel is csábíthatók. A sört Öntsük na­gyobb tálba, s a tál fölé kemény­papírból készítsünk hidacskákat. A bogarak a tál fölé másznak, beleesnek a sörbe és elpusz­tulnak. • Sokan kedvelik a pozsgás növényeket. Jó ha tudják róluk, hogy ezeknek a levelei száraz­­ságtürésre, víztárolásra rendez­kedtek be. A leveleik tulajdonkép­pen hártyába burkolt tüskék, me­lyeknél a hártya a levegő nedves­ségét szívja fel és adja át a nö­vénynek. Másoknál a levelek vas­tagodnak meg s lemezüket erős szőrzet borítja, amely gátolja a párolgást. A fiatal pozsgásokat nyáron is napos szobában kell tartani, vi­szont az idősebb növényeket kivi­­hetjük a kertbe vagy az udvarra, illetve az erkélyre. Edényestöl ágyazzuk őket a földbe, kőtörme­lék közé süllyesztve, bőségesen öntözve. A fagyok előtt vigyük vissza őket a lakásba, s télen legalább 10 fokos helyiségben tartsuk őket. Május végi magve­téssel, illetve a tavaszi átültetés­kor gyökér- vagy tösarjakkal sza­­poríthatók. Új nevek a fajtajegyzékben

Next

/
Thumbnails
Contents