Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-06 / 91. szám
4 ÚJSÁG 1991. június 6. Reformprogram kontra földtörvén y Kritikus pont a 33. paragrafus Mint már lapunk egy korábbi számában hírt adtunk róía, május 28-29-én tartotta 4. ülését Pozsonyban az Országos Földműves-szövetkezeti Szövetség. Az ülés megrendezésére néhány nappal a földtörvény elfogadása után került sor, így érthető, hogy a résztvevőket elsősorban az ebből eredő, mindenekelőtt a szövetkezetekre vonatkozó kérdések foglalkoztatták. A meghívottak között szerepelt a szövetségi mezőgazdasági minisztérium legiszlatív osztályának dolgozója, dr. Baresová, aki részletesen megmagyarázta az egyes jogszabályokat, majd válaszolt a résztvevők kérdéseire. Az elhangzott hozzászólásokból, észrevételekből kiderült, nem lesz könnyű a törvény gyakorlati alkalmazása. Ahány mezőgazdasági üzem, annyiféle specifikus probléma merült fel, amelyekre sokszor a jogásznő sem tudta a megfelelő megoldást. Félő, jó néhány vitás kérdés esetében a bírósághoz kell fordulniuk az érdekelt feleknek. Az ülés végén az egybegyűltek elfogadták a határozati javaslatot, amely a szövetségnek az elkövetkező időszakra CYRIL MORAVCÍK, a Szlovákiai FSZSZ elnöke:-Szövetségünk küldetése az elmúlt évekhez képest némileg megváltozott. Ezelőtt elsősorban a szociális kérdések voltak előtérben, ma azonban mindenekelőtt a gazdasági problémák megoldását kell szem előtt tartani. A szociális téren kifejtett tevékenységünk ugyanis szintén a gazdasági helyzettől függ. Természetesen arra törekszünk, hogy a szövetkezeti dolgozók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és megkapják ugyanazokat a juttatásokat, amelyeket az állami alkalmazottak. Az SZFSZSZ-nek, társadalmi szervezet lévén, sajnos, nincs olyan hatásköre, hogy beleszólhasson a kormány munkájába, de az egyes pártokkal, képviselőkkel együttműködve igyekszünk elképzeléseinket a megfelelő fórumok elé terjeszteni. Sokkal egyszerűbb lesz a dolog, ha a Mezőgazdasági Kamara megkezdi munkáját, és védeni fogja minden mezőgazdasággal foglalkozó egyén érdekeit. Természetesen nemcsak a szövetkezeti tagokéit, hanem a magángazdálkodókéit is. A kamarán keresztül mi is könnyebben megvalósíthatjuk céljainkat. Az elmúlt napokban nagy vihart kavart az elfogadott földtörvény. Sajnos, nem érthetünk vele teljesen egyet, hiszen egyes paragrafusai, elsősorban a 33., az ún. zárolási (blokacny) paragrafus - amely az utolsó pillanatban került be a törvénybe - nagymértékben nehezíti a szövetkezetek további munkáját. Az a gyanúnk, hogy itt tulajdonképpen nem kárpótlásról van szó, hanem a vagyon visszatartásáról a transzformáció érvénybe lépéséig. Pedig nem kellene attól tartani, hogy nem marad pénz az átalakításra, hiszen a szövetkezetek az új alapszabály megfogalmazásakor és elfogadásakor gondoltak erre, és tartalékalapot hoztak létre a kárpótlások kifizetésére. Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az OFSZSZ által előterjesztett transzformációs törvényjavaslatra miként reagált az SZFSZSZ. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az OFSZSZ elhamarkodott lépést tett, mivel azt gondolta, hogy a transzformáció is része lesz a földtörvénynek, és valamilyen javaslattal elő akart állni. Megjegyzem, nem a legmegfelelőbbel. Mégegyszer hangsúlyozom, kissé elhamarkodták a dolgot, nem egyeztették velünk elképzeléseiket, és sok olyan problémáról megfeledkeztek, amelyek Szlovákiára nézve specifikusak. Lehet, hogy Csehországban, ahol - ez idáig legalábbis úgy tűnik - több magángazdálkodó tevékenykedik majd, megfelelne az általuk előterjesztett transzformációs törvény, nálunk azonban más a helyzet. Ezért tiltakozunk a javaslat ellen és próbáljuk meg saját, némileg eltérő elképzeléseinket érvényesíteni. MILAN KRUZÍK, azOpatoviMSZ dolgozója:- Véleményem szerint szükség van a földműves-szövetkezeti szövetségre, arra, hogy segítse a szövetkezeti tagságot, de valahogy más sikra kellene terelni munkáját. Jelenleg a tagság inkább olyan szervezetet lát benne, amely elvonja ugyan a pénzt, de konkrét eredményeket nem tud felmutatni. Többet kellene tennie például azért, hogy a szövetkezetek jobban tudják értékesíteni termékeiket, hogy jobb kapcsolatokat alakíthassanak ki. Akkor bizonyára szorosabb lenne kötődésük is a szövetséghez. Mindaddig, amíg ez nem sikerül, ezek vonatkozó legfontosabb feladatait tartalmazza. Kérik, hogy az illetékes állami szervek értékeljék a múlt év október 11-én elfogadott gazdasági reformok gyakorlati megvalósítását, a pénzügyi politika hatékonyságát; biztosítsák a piacszabályozási alap célszerű működését. Követelik továbbá a feldolgozóipar és a kereskedelem demonopolizációját, a hitel- és bankpolitika megoldását, valamint kormányszintű mezőgazdasági bizottság létrehozását. Szerintük a hús- és tejértékesítés problémáit a felesleg külföldre történő szállításával kellene megoldani, és az államnak szigorúbb vámszabályokkal kellene védenie a hazai piacot. A földtörvénnyel kapcsolatban kifejtették, hogy annak 33. paragrafusa sérti a CSSZSZK alkotmányában foglalt alapvető jogokat, a nemzetközi szövetkezeti jogokat, és tagadja a tulajdonviszonyok egyenlőségét. Az ülést követően megszólaltattunk néhány résztvevőt. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, miként vélekednek mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről, a szövetség munkájáról és természetesen a földtörvényről. Elégedetlenek vagyunk a május 21-én elfogadott földtörvénnyel. A reformprogram és a valóság közt hatalmas az eltérés. A gyakorlati tapasztalatok egyáltalán nem érvényesülnek a törvényhozásban. A 33-as paragrafus beiktatásával olyan törvényt hoztak, amely teljesen lehetetlenné teszi a szövetkezetek működését. JÁN FENCL, a Cseh és a Morva FSZSZ elnöke:- Negyedik alkalommal jöttünk össze, hogy az időszerű teendőinket megvitassuk. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden tekintetben elértük célunkat. Egy biztos, a szövetkezetek gazdasági helyzete katasztrofális, és a törvényhozás ezt nem hajlandó figyelembe venni. A vállalkozások törvényes kereteit meg kell teremteni. A mezőgazdasági magánvállalkozók valós helyzete a szövetkezetekével szemben majd később mutatkozik meg, de az kijózanító lesz. Valójában nem szeretnénk ezt megvárni, jelzésnek elegendő a szövetkezetek kritikus állapota. A tennivalókat, amelyek az esetleges kiúthoz vezethetnének, három részre osztanám: Az első és pillanatnyilag a legfontosabb teendő a mindannyiunk által ismert értékesítési gondok megszüntetése. A viszonylagos túltermelés eléri a 25-30 százalékot. A megoldás: termékeink országhatáron kívüli értékesítése, mégha áron alul is. Mindez az államra hárul, ebben a szövetség és a szövetkezetek nem képesek önállóan cselekedni. A második súlyos gond a bank- és hitelpolitika reális keretek közé szorítása. A bankok váratlanul gyorsan reagálnak a piaci helyzetre, megemelve a hitelkamatok szintjét, miközben az elavult gazdasági szabályzókkal küszködő szövetkezetek egycsapásra fizetésképtelenné váltak. Megoldást jelenthet az adóssági terhek törlesztésének átütemezése a jövő évre, továbbá, hogy az idénytartalékokra lehetséges legyen a hitelfelvétel. Harmadsorban pedig fontos az ésszerű vámpolitika mielőbbi kialakítása. Az amúgy is olcsóbb külföldi áruk pillanatnyilag még ártámogatásban részesülnek, így a hazai termelők teljesen kiszolgáltatottakká váltak. Az egyértelmű elutasítás vagy az érzékelhető kedvezőtlen vámszabályozás esetén viszont megtörténhet, hogy az érintett fél ugyanúgy viselkedik majd az általunk felkínált áruval szemben. Az elfogadható megoldásokat a kormány illetékes tágjaival folytatott konzultációk alapján kívánjuk megtalálni A földtörvény elfogadása ékes bizonyítéka annak, hogy a pragmatikus gondolkodás helyett esztelenül politizálunk. Sok választópolgárhoz hasonlóan én is úgy látom, hogy az új törvény lényegesen eltér a meghirdetett programtól. Ha a parlamentek továbbra is destruktív törvényeket alkotnak, félő, hogy elvesztik politikai hitelüket. A kormány tehetetlen, hiszen hatásköre addig terjed, ameddig a parlament engedi. Olyan ez, mint a 22-es csapdája. Két különálló törvényt szerettünk volna. Egyet a restitúcióról. egyet pedig a földműves-szövetkezetekről. Nem Így történt. Alkotmányellenesnek és értelmetlennek vélem az új törvény 33-as paragrafusát. Bízom abban, hogy belátható időn belül kiiktatják a törvényből. V. KRASZNICA MELITTA SZTRUHÁR GYŐZŐ a tanácskozások is csak elméleti síkon maradnak. Hiába mondjuk itt el véleményünket, észrevételeinket ha azokat áz illetékes szervek nem veszik figyelembe. így volt ez a földtörvény elfogadásakor is. Azt tapasztaltam, nálunk Dél-Morvaországban eléggé elkeseredettek az emberek. A törvény korlátozza a szövetkezetek tevékenységét. Konkrétan a mi szövetkezetünkben egy 2 millió korona értékű objektum eladását tette lehetetlenné, de nincs mit tennünk, alkalmazkodnunk kell hozzá. Nem hiszem, hogy a szövetkezeteket teljes mértékben feldarabolják, de az biztos, hogy más alapokra kell azokat helyezni. Lesznek, akik csak növénytermesztéssel, illetve állattenyésztéssel foglalkoznak majd,' és ezek majd szövetségre lépnek. Valószínűleg a szolgáltatásokat, gépeket is külön szövetkezet biztosítja majd Mindenesetre más lesz, mint amit eddig megszoktunk. De ha jobb lesz - márpedig jobbnak kellene lennie akkor meqéri belevágnunk. EMIL DU FALA, az OFSZSZ elnöke- A piac természetes velejárója a konkurencia, de ahhoz, hogy valóban az olcsóbb, a gyorsabb és a célravezetőbb megoldás győzedelmeskedjék, megfelelő feltételekre van szükség. Már amerikai; francia és német szakértőkkel is konzultáltunk, hogy a pillanatnyi áldatlan állapotból megtaláljuk a kivezető utat. Az ó véleményük hasonló a miénkhez: a nagy egységek szövetkezetek mesterkélt szétzúzása az erőszakolt privatizáció mellett nem vezethet eredményhez. A mai piaci viszonyok között előre kiszámítható, hogy a támogatott fél győz. Ám legyen. Az viszont egyáltalán nem logikus, hogy a termelékenység növeléséhez nélkülözhetetlen eszközök a széteső szövetkezetekben rozsdásodnak, miközben a magánkézbe kerülő földek megműveléséhez szükséges műszaki beruházások hiteleire nincs elegendő fedezet. A folyamat célja nem lehet a csökkenő életszínvonal. Az sem, hogy az eddig működőképes szövetkezeteket erőszakkal csődbe kényszerítsük. Nyilvánvaló, hogy a privatizációt választók sem szeretnének ingoványos talajra lépni. Az átmeneti időszakot az életszínvonal megőrzése mellett kell túlélni. A fejlett szomszédos országok lakosai bevételük 16 százalékát, ml pedig a 36 százalékát költjük élelmiszerekre. Van mit behoznunk. A kilábaláshoz meghatározott feltételekre van szükség. Állítom, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ma is képesek világszínvonalon termelni. Megmozdulna a piac, ha a felgyülemlett tej- és marhahústartalékok értékesítése külföldön történne, ha találnánk fizetőképes vevőt a 250 ezer tonna marhahúsra. Sok a ,,ha", ugyanakkor nagyon lassúak vagyunk, még mindig óriási méreteket ölt a bürokrácia. Rendezni kellene a mezőgazdasági termelést lehetetlenné tevő gazdasági szabályozókat. A kész termékek eladási ára a tavalyihoz képest 102 százalékkal, a belépőké pedig 68 százalékkal nőtt. Az utóbbi a termelő kiadásait növeli, az első viszont a feldolgozók és az értékesítők nyereségét, miközben a tej és a hús felvásárlási árszintje alig változik. A nyereség az 1989-es évhez viszonyítva Csehországban 77, Szlovákiában csupán 57 százalék körül mozog. A szövetkezetek lehetséges továbblépését a jogi kérdések megoldása jelenthetné Emil Dufala Ján Fend Cyril Moravcík A résztvevők egy csoportja (V. Krasznica Melitta felvételei) A SZLOVÁKIAI FÖLDMŰVES-SZÖVETKEZETI SZÖVETSÉG OLDALA
