Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-27 / 109. szám
\ 4 Fajtaismertető Őszi rozs Az őszi rozsok közül a Beskyd, valamint az Albedo fajtákat engedélyezték. A Beskyd (2l-153) tetraploid fajtát Vladimír 2idek magánnemesítö nemesítette ki. Zöldtakarmány-termelésre alkalmas. A betakarítás legmegfelelőbb időpontja a kalászolás, később - mivel növekszik a rosttartalma - veszít minőségéből. A kísérletek szerint ebben az időpontban zöldanyaghozama 21 százalékkal magasabb, mint a Dankovské Nővé fajtáé. Egészségi állapota a többi fajtával összehasonlítva jó, de a lisztharmattal szemben kevésbé ellenálló. A fajta télállósága és hópenésszel szembeni ellenálló képessége jó. Hátránya, hogy megdőlésre hajlamos, amit főleg a szaporítási termesztésben kell figyelembe venni, ezért a szaporítást szárazabb feltételek között morforegulátorok felhasználásával végezzük. Az Albedo (KR-50) fajtát a krukonicei nemesítőállomáson nemesítették ki a Dankovské Nővé és a Motto (CH 181) fajták keresztezésével. Kalásza közepesen nagy, tömött, viaszos bevonatú, szálkás, ezermagtömege közepes vagy magas(32,1 g), a magvak száma a kalászban 37, a legnagyobb magvak (2,2 mm felett) aránya 83 százalék. A fajta szem- és zöldtakarmánytermelésre alkalmas. Termőképessége a szülőkével egyszintű, a Breno fajtáét 11 százalékkal felülmúlta. Egészségi állapota és télállósága jó, a hópenésszel szemben ellenálló. Megdőléssel szembeni ellenálló képessége a Motto fajtáéhoz hasonló. Vetómagmennyisége a burgonyatermó körzetekben 3 millió csíraképes mag, a többi körzetben 4 millió. Nitrogénszükséglete az előveteménytöl függően 60-90 kg/ha, de nem jó ószszel adagolni. Ajánlatos morforegulátor (Flordimex T, Retacel super) alkalmazása, mégpedig 3 liter mennyiségben 400 liter vízre. Főleg Csehország burgonyatermö körzeteibe alkalmas. Az őszi rozsok közül az 1980-ban engedélyezett Breno fajtát törölték a fajtajegyzékből. Nagyon hajlamos a megdólésre, és alacsony terméshozamú. A vetőmag utolsó kibocsátási éve 1992. Tritikale A tritikale esetében a Ring (UH-116) őszi fajtát ismerték el, amelyet az Uhreticei Állami Gazdaságban nemesítettek ki. Az ADD 547 - Kaátická szálkás búza és a Cseh rozs bonyolult keresztezésével hozták létre. Az utolsó keresztezést 1980-ban végezték: MexitoIxADD 72/79 - ADD 86/80. A kalász viaszos bevonatú, középhosszú (85-120 mm), ritka vagy közepesen ritka, szálkája hosszú, vastag. A növényzet középmagas (110-130 cm), ezermagtömege 42-45 g, magva hosszú, a magvak aránya 85-92 százalék. Közepesen késői fajta, a megdőléssel szemben jól ellenáll, a hópenésszel szemben már kevésbé. A szeptóriás levélfoltosságra és a rózsaszínpenészes rothadásra érzékeny. Télállós^ga gyengébb. Az ószi búzánál jobban bírja a savanyú földet. Ajánlott vetómagmennyisége 5-6 millió csíraképes mag hektáronként. A nitrogénadagolást ősszel csökkentsük, a minimumra, esetleg teljesen hagyjuk ki. A vetési határidő a burgonyatermö körzetekben szeptember vége, a répatermó és a kukoricatermó körzetekben október ötödiké. A kísérletek folyamán, főleg a répatermő és burgonyatermö körzetekben felülmúlta a Dagro fajtát. Az ószi búza standard fajtáinak terméshozamát 10 százalékkal túllépte, a Presto fajta mögött azonban 8 százalékkal elmaradt. Olyan meleg területeken a legmegfelelőbb termeszteni, ahol nem veszélyeztetik a talajmenti fagyok, mivel télállósága gyengébb. A szlovákiai feltételeknek megfelel. Valéria Rybárová és Vladimir Sodonja I ( ÚJSÁG )l Alternatív mezőgazdaság Szlovákiában A szakirodalomban, de a sajtóban is egyre gyakrabban találkozunk az alternativ mezőgazdaság kifejezéssel. Az alternatív termelés lényege, hogy nem használ műtrágyát, sem egyéb vegyszereket, a tápanyag-visszapótlást szerves- és zöldtrágyával, a növényvédelmet biológiai módszerekkel, célszerűen alkalmazott vetésforgóval stb. oldja meg. Hazánkban a mezőgazdasági termelésnek ez a formája még gyerekcipőben jár, ezért felkerestük Jozef Mudrochot, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályvezetőjét, hogy megtudjunk egyet s mást a problémakörről.- Eddig 36 szervezet nyújtotta be hozzánk tervezetét, mely szerint a hagyományosról alternatív termelési módszerre kívánnak áttérni. Ez egész Szlovákia területén összesen 15 140 hektár területet jelent, ami az összes megművet terület 0,7 százalékát teszi ki. Ezeknek a termelőknek az állam minden hektár után 4 ezer korona támogatást nyújt. • Az alternatív termelési módra áttérni kívánók között vannak magánvállalkozók is?- Jelenleg csupán termelőszövetkezetek, állami gazdaságok folytatnak alternatív termelést, de a magánvállalkozók számára is adott a lehetőség. Ugyanolyan állami támogatást kapnak, mint a szervezetek, aminek egyik formája például az, hogy az államtól felvett kölcsön kamatainak 50 százalékát a szubvencióból törleszthetik. • Korlátozzák-e, hogy mekkora területen folytathatnak a termelők alternatív gazdálkodást? Drágábbat, de jót- Nem, a magánvállalkozók is bármilyen kis területen belekezdhetnek, feltéve, hogy betartják az előírt szabályokat. Az állami támogatás 3 évre szól, az alternatív termelési tervezeteket viszont 5 évre kell kidolgozni. Vagyis a három év letelte után még legalábp két évig állami támogatás nélkül folytatni kell az alternatív termelést, ellenkező esetben a szubvenció teljes összegét vissza kell téríteni. • Mi szerint dolgozzák ki a termelők tervezeteiket?- Létezik egy szervezet, az Alternatív Mezőgazdaság Nemzetközi Szövetsége (IFOAM), amely kidolgozott bizonyos szabályokat, s ezek pontosan előírják, hogy az alternatív mezőgazdaságban mit tehet, illetve mit nem tehet a termelő. Mi ezeket az előírásokat mindegyik szervezet rendelkezésére bocsátottuk. • Hogyan ellenőrzik, hogy betartják-e ezeket?- Az ellenőrzés a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Felügyelőség (SPPI) feladata. Mintákat vesznek a terményekből, és ha azokban a megengedettnél több nemkívánatos anyagot találnak,a termelőnek kötelessége visszafizetni az államnak a szubvenciót. Ugyanezt a feladatot végzi a központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet a földmintákkal. • Az alternatív módszerrel termelt termékek, az ún. biotermékek tudvalevőleg drágábbak a hagyományosaknál.- tvz alternativ mezőgazdaságban 20-30 százalékkal csökken a termelékenység. Sokkal több kézi munkát igényel, többször kell sarabolni, a munkatermelékenység csökken, alacsonyabbak a terméshozamok. Ez szükségszerűen a termények árában is megmutatkozik. Hazai tapasztalataink e téren még nincsenek, de ízelítőül fel tudnék hozni egy-két külföldi példát. Németországban például egy kiló sertéshús a hagyományos tenyészetből 3,23 márkába, az alternatív rendszerből származó pedig 6,00 márkába kerül. A hagyományosan termelt ószi árpa mázsája 37, a bioterméké 90 márka, a burgonya mázsájának ára 25, illetve 70 márka. Ha nem is ilyen mértékben, de a mi termelőink is kénytelenek lesznek drágábban adni termékeiket. Az alternatív mezőgazdaság jövőjét a vásárlók határozzák meg azzal, hogy egészségük érdeké-* ben hajlandók-e mélyebbre nyúlni a zsebükbe. GAÁLLÁSZLÓ Méz ügyben Jó hír a méhészeknek Pontosabban azoknak, akiket át nem vertek. De kezdjük az elején: miről is van szó tulajdonképpen? Még csak bimbózott az akác, amikor a Jednota fogyasztási szövetkezeten kívül magán mézfelvásárlók is jelezték árkínálataikat, amelyek szinte naponta változtak. Méhészfülnek kellemes volt hallani: felfelé licitáltak. Csak a Jednota illetékesei nézték tétlenül a történeteket, aminek meg is lett az „eredménye“, azzal, hogy minden kikölcsönzött kannáért húsz koronát inkasszáltak, még rá is tettek egy lapáttal. Később, amikor már nemcsak az volt nyilvánvaló, hogy Közép-Szlovákiában nagy területen lefagyott az akác, hanem az is, hogy a megmaradt virág sem mézel jól, a magánfelvásárlók kapkodni kezdtek a méz után. Ekkor derült ki, hogy valójában egy, legfeljebb két osztrák felvásárlóhoz tartoznak. Csak éppen a központtól az egyes falvakig megsokszorozódik a számuk. A legutolsó láncszem a falusi felvásárló, ő kínálja a legalacsonyabb felvásárlási árat is, mivel - furcsa, de ez a valóság - a felvásárlók nem a külföldi megbízó, hanem a méhész pénzén szervezkednek. Mindegyikük lefarag egy keveset az árból. Keveset? Az általam ismert legmagasabb árkülönbözet egy kanna méznél (35 kilogramm) 135 korona. Egy szükebb körzetben aránylag gyorsan felismerhető az ilyen lánc, főleg az akác virágzása idején, amikor a vándorméhészek járják az országot. Sok méhész még nem adta el a mézet, s az a gyanúm, hogy az egy körzetben a legmagasabb árat kínáló mézfelvásárló egy távolabbi vidék láncszeme lehet. ' Nos, a Rimaszombati járásban eddig (június 16.) 40 korona az akácméz kilónkénti legmagasabb ára, és prémiumként minden kannára még 100 koronát fizet a felvásárló. A Losonci járásban is hasonló, árról hallottam, csak prémium nélkül. Liptovsky Hrádok környékéről sem jeleztek prémiumot, ellenben itt már meghatározták a vegyesméz és a mézharmat árát is. Az előbbi 45 korona, az utóbbi 55 korona. Rimaszombatban a vegyesméz árát még nem jelezték, a mézharmatért 50 koronát ígérnek. Hangsúlyozom, hogy irányárról van szó, amely a későbbiekben még fnódosulhat. A repcemézet egyedül a Jednota vásárolja fel (a Medos megbízásából), igaz 15 koronától nem ad többet kilogrammjáért. Egyelőre nem ismeretesek a vegyesmézre és a mézharmatra tett ajánlatai sem, minden bizonnyal marad 35 korona. Kár, mivel a magánfelvásárlók úgy nyilatkoztak, hogy bármennyit is fizet a Jednota, ők egy koronával többet adnak. Bárhogy is nézzük, akár bekapcsolódik a versenybe a Jednota, akár nem, az osztrákoké lesz a mézünk. Pedig a hazai piac is igényli a mézet, de ilyen alapon a Jednota (vagy a Medos) nem fog felvásárolni. Nagyon úgy fest a dolog, hogy méz nélkül maradunk. Vagy majd importálunk Ausztriából? Kép és szöveg: Farkas Ottó (1990-ben összesen 118 400 falkát jegyeztek az országban). Hollandiában 1300 helyen (13 399 falka közül), Belgiumban 60 állományban (14 140 közül). A kór Spanyolországban is kitört, két helyen. Az előzetes számítások alapján a Közös Piac tagállamain belül körülbelül 6000 malac pusztulásával kell számolni az elkövetkező tizenkét hónapban. Ez a szám a Közös Piac évi vágottállománya egy százalékának felel meg. (sz) A magános keringógalambok edzése A madárvilág Ikaroszai A keringógalambok népes táborának egyes fajtái nem csapatban, hanem egyedül törnek a végtelen magasságok felé. A dúc megnyitását követően, a világ minden égtája felé szétrepülve emelkednek a magasba, bár úgy tűnik, mintha egymással versenyezve tennék ezt. A galambok kondíciója elsősorban takarmányozásuk függvénye. Jó ellátás mellett megbízható a teljesítményük. A magános repülés a csapatmunkával szemben jóval igényesebb. A bemutató- és szólórepülök teljesítményét a takarmányozáson kívül leginkább a szülőktől örökölt képességek befolyásolják. Fontos szempont, a szigorú szelekció. Csak azokat a példányokat szánjuk továbbtenyésztésre, amelyek kitűnő eredményeket nyújtanak, képesek önállóan és hosszan repülni. A tenyésztési tapasztalatokkal tovább fokozhatjuk a tréningek eredményességét. Az egyéb, csapatban repülő galambokkal szemben az edzésfolyamat is eltérő. A legjobb, ha az edzések megkezdésekor az egyedek 3,5-5,5 hónaposak. Ekkor ugyanis rendszeresíthetjük számukra a „foglalkozásokat“. Az idősebb galambok is megszokhatják azokat, de teljesítményük általában már nem éri el a fiatalokét. A fészekből történő kirepülést követően a fiatalokat a szülőktől elkülönítve neveljük. Körülbelül két hónapos korban engedjük ki őket először a galambdúcból. Fontos, hogy a röptetések előtt megismerjék a környéket. Az első próbálkozásokat követően újra elzárjuk, majd naponta tervszerűen röptetjük őket. Ne engedjük, hogy szabadon, tetszés szerint távozhassanak a dúcból. A veszteségeket elkerülendő, jó, ha a tenyésztő ebben az időszakban türelmes és odaadó. A röptetések időpontját igyekezzünk állandósítani. így a galambok megszokják, s ennek közvetlen eredménye - az időzített repülési készségük - a versenyek során mutatkozik meg leginkább. A magános keringőket az edzések folyamán egyenként éu' kézből röptétjük. A röptetés folyamatos, amint felemelkedett az első, indítjuk a másodikat és így tovább. Néhány napon belül megismerkednek a környékkel, némely galamb már ekkor 150-350 méter magasra is felemelkedik. A legtehetségesebbekkel foglalkozzunk tovább. Ügyeljünk arra, hogy egyedül röpüljenek, s ne hárman-négyen egy csapatban. A későbbi edzések folyamán a következő galambot csak akkor eresszük ki, amikor az előző már a kívánt magasságban kering. A fiatalok ily módon a magános röpülést könnyen elsajátítják, s a versenyeken is jó teljesítményeket nyújtanak. Az edzések első fázisát követően kiengedhetjük az idősebb „beedzett“ példányokat is. Ezek megtanítják a fiatalokat, hogyan kell a nagy magasságokba emelkedni és ott hosszabb ideig tartózkodni. A három-öthónapos igényes edzőmunkát követően a keringök képesek már akár két-három órát is a levegőben tölteni. A tapasztalt galambtenyésztők szerint akár több, 3-7 galamb is röptethetö egyidóben. Ezek a versenyeken még jó eredménnyel röpíthetők a magasba. Karol Janik 1991. június 27. Rejtélyes sertéskor A brit Húsipari Bizottság közleménye szerint eltúlzottak a „Kék Fül" vagy „Titokzatos Szaporodási Tünetcsoport" (MRS) elnevezésű sertéskor lehetséges következményeit boncolgató jóslatok. A bizottság jelentése szerint a hústermelés kisebb mértékben fog csökkenni, mint a belga sertésláz kitörése óta, s hosszútávú viszszaesést eredményezhet a piacon az anyaállatok kényszervágása miatt. A jelentés megállapítja, hogy a kocáknak csak egy bizonyos hányada fertőződik, de nem pusztul el a betegség következtében. S mivel csak egy alom malacot érint a kór, elmondható, hogy „egyszeri“ törés áll be a húsellátásban. A betegség nem terjed át az egész sertésállományra, sem pedig a későbbi szaporulatra. Május elején a kórt Németország területén 3000 állományban észlelték
