Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-17 / 100. szám
4 (Közgazdasági figyeld í A Szlovák Mezőgazdasági Bank pénzügyi híradója A Szlovák Mezőgazdasági Bank részvényeseinek jogai és kötelességei A Szlovák Mezőgazdasági Bank részvénytársaságként az államunkban bekövetkezett politikai és gazdasági változásokat követően jött létre, amelyek után lehetségessé vált kereskedelmi bank alapítása szövetkezetek, állami vállalatok, pénzintézetek és magánszemélyek tőkéjének társításával. Szlovákiában az első olyan bankok közé tartozik, amelyek a részvényesek kezdeményezésére alakultak. Szolgáltatásaival szeretné fokozatosan megszüntetni a bankszolgáltatások terén a fehér foltokat, elsősorban a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban és vidéken. A bank 356,5 millió koronás alaptőkéjét 1202 részvényes adta össze. A túlnyomórészt mezőgazdaságba és élelmiszeriparba tartozó vállalatokon kívül jelentős a fizikai személyek száma: 840-en vannak. A legnagyobb részvényesek közé a Szlovák Állami Takarékpénztár, valamint a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma tartozik. A földműves-szövetkezetek (230), állami gazdaságok (31), közös mezőgazdasági vállalatok (11) és mezőgazdasági kombinátok (9) 142,5 millió koronát jegyeztek. Ez a teljes alaptőke 40 százaléka. Az élelmiszer-ipari (35) és szolgáltatóvállalatok (38), valamint az, ágazat egyéb szervezetei (6) 68,5 millió koronát jegyeztek. A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumhoz tartozó szervezetek 59,2 százalékkal részesednek a társaság alaptőkéjéből. Mivel a részvényesek saját akaratukból viselik a vállalkozás kockázatait, fontosnak tartjuk megismertetni őket azokkal a kötelességekkel és jogokkal, amelyek a törvény és a társaság alapszabálya szerint rájuk hárulnak, illetve megilletik őket. A részvényesek jogainak gyakorlása ' lehet - és kell is hogy legyen - a vállalkozás motorja s a társaság vezetősége iránti bizalom vagy bizalmatlanság kifejezésének eszköze. Tehát bizonyos kockázatot a bank minden munkatársa visel. A részvényes a törvény és a társaság alapszabálya értelmében a társaságnak a vállalati regiszterbe való bejegyzésétől számított egy éven belül, azaz 1991. július 2-áig köteles befizetni a részvények teljes értékét. Ez alapvető kötelesség, amelyet a részvényjegyzési ív aláírásával vállalt. A befizetés szabályszerűen úgy történik, hogy a jegyzett összeg 10 százalékát az alakuló közgyűlés napjáig, a fennmaradó részt pedig az említett egyéves határidőn belül fizeti be. Természetesen egyszerre is lehet, mégpedig a közgyűlés napjáig. A késve fizető részvényes azután az összeg után, amellyel a társaságnak tartozik, évi 20 százalék kamatot köteles fizetni. E kötelesség elmulasztása a kamaton kívül a részvényesi jogok elvesztésével is járhat. Ezzel egyidejűleg lehetőség van arra, hogy más személy lépjen a helyébe. A nyereségből először a társadalom követeléseit elégítik ki, a többit pedig kifizetik a volt részvényesnek. A részvény kifizetése után a részvényes sem a társaság fennállásának idején, sem megszűnés esetén nem követelheti vagyonrészének viszszaadását. Ha nem akar tovább részvényes lenni, eladhatja vagy elajándékozhatja részvényeit. A részvényesek jogai közül az egyik legfontosabb az információra való jog. Jelentőségét a társaság szervezeti struktúrája is tükrözi: külön osztály létesült a részvényesekkel való kapcsolattartásra, amelynek feladata a tájékoztatás és az együttműködés megszervezése. Olyan feltételeket fog kialakítani, amelyek lehetővé teszik az alaptőke felhasználására való kritériumok szigorú érvényesítését. A részvényesekkel való kapcsolat nem korlátozódik a közgyűlésekre és a munkaértekezletekre, hanem a szükségleteknek megfelelően rendszeres lesz, és a bank tekintettel lesz az egyenlőség s a törvényesség elvére. Minden részvényesnek joga van részt venni a közgyűlésen, felvilágosítást kérni és észrevételeket tenni. Szavazásra jogosító (kifizetett) részvény birtokában javaslatokat tehet és szavazhat róluk, valamint a többi részvényes javaslatairól. Ezáltal a részvényesek segíthetik az irányítást, és befolyásolhatják az eredményeket. A közgyűlés napirendi pontjairól a részvényes informálódhat, ha kéri az igazgatóságot, az információkat legkésőbb a közgyűlés előtt nyolc nappal meg kell kapnia. Ha a részvényes részvényeinek értéke legalább az alaptőke egytizedét kiteszi, joga van felkérni az igazgatóságot, hogy hívjon össze rendkívüli közgyűlést, illetve hogy egy adott kérdést vegyen fel a közgyűlés napirendjére. A rendkívüli közgyűlés összehívása céljából beadott kérvényben a részvényesek kötelesek feltüntetni a közgyűlés célját és összehívásának okát. Továbbá joguk van felkérni a felügyelőtanácsot - a cél és az ok megjelölésével -, hogy vizsgálja felül a társaság vállalkozói tevékenységét. Ha a felügyelőtanács erre nem hajlandó, a közgyűléshez fordulhatnak. Bármelyik részvényesnek (továbbá az igazgatóság, illetve a felügyelőtanács tagjártak) joga van a közgyűlés jogellenes határozatának bírósági úton való megsemmisítését kérni. A felsorolt jogokból nyilvánvaló, hogy a részvényesek kezében van a bankrészvénytársaság sorsa. Minden részvényes tőkét helyezett el a részvénytársaságban, és arra vár, hogy igényelhesse az osztalékra való jogát. Az osztalék a közgyűlés által az évi zárszámadás alapján elosztásra kijelölt összegnek a részvények értékével arányos része. Hangsúlyozni kell, hogy egyetlen részvényesnek egyetlen részvénytársaságban sincs a kezében garancia arra, hogy a társaság tartósan nyereséges lesz, és így osztalékot fizet. A Szlovák Mezőgazdasági Bank a jövőben igyekezni fog vállalkozási tevékenységével maximális nyereséget elérni, és a gazdasági eredmények megfelelő alakulása tükröződni fog az osztalékokban s a tőke jövedelmezőségében. A részvényesnek a társaság esetleges feloszlásakor joga van a vagyonából való részesedésre. A vagyont csak a felszámolási eljárás befejeződése után lehet elosztani. A maradvány értéke lehet nagyobb is, mint a betét volt. Dr. Jozef Theis, a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. jogi osztályának igazgatója Szerkeszti: Pavel Va&ek Václav Klaus: Az állami költségvetés és a gazdasági reform A gazdasági reform folyamatában az állami költségvetés szerepe rendkívül jelentős. Közvetlenül befolyásolja a gazdaság fejlődését, és természetesen kölcsönhatásban is áll azzal. Úgy is mondhatjuk, hogy egyrészt eszköze, másrészt érzékeny barométere az ország gazdaságpolitikájának. I í ÚJSÁG )__________________ Ha szemügyre vesszük az idei óv első negyedének adatait, egy sokak számára örvendetes, sokak számára „gyanús" tény derül ki belőlük: az állami költségvetés 15,26 milliárd korona aktívumot ért el. Ez több mint 7 milliárd koronával haladja meg az egész évre (!) tervezett bevételi többletet. Mielőtt ennek okait elemeznénk, vizsgáljuk meg a kérdést az állami költségvetés és a gazdaság egészének összefüggéseiben. A szövetségi, valamint a cseh és a szlovák kormány azzal a tudattal fogott hozzá a gazdasági reform megvalósításához, hogy az árak liberalizálása, az év elején foganatosított egyéb gazdasági intézkedésekkel együtt egész sor problémát hoz majd magával. Számítani kellett a külső tényezők kedvezőtlen hatására is. Mindezek következtében várható volt a termelés csökkenése, az árak emelkedése és a munkanélküliek számának növekedése. Mára - pontosabban az első negyedév adatainak ismeretében - el kell ismernünk, hogy a gazdasági és a szociális szférában bekövetkezett kedvezőtlen változások súlyosabbak, mint vártuk. Mértékétől függetlenül olyan jelenséggel állunk azonban szemben, amely elkerülhetetlen velejárója $ piacgazdságra való áttérésnek, s ezen a stádiumon, ha tetszik, ha nem, át kell esnünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a vártnál kedvezőtlenebb kép nem egészen fedi a valóságot. Az árak, a termelés, illetve a munkanélküliség statisztikai mutatói ugyanis nem tartalmazzák teljes egészében a magánszektor fejlődésének dinamikáját. Ha ez is tükröződne bennük, kétségtelenül sokkal pozitívabbak lennének. Itt lényegében egy törvényszerű statisztikai „késedelemről“ van szó, amely minden „reformálódó“ országban megfigyelhető. Ugyanilyen oknál fogva nem lehet jelen teljes egészében a statisztikában a formálódó újszerű szolgáltató szféra sem. Ezzel együtt a gazdaság jelenlegi állapota és a gazdasági reform a legkülönbözőbb indíttatású támadások gyakori célpontja. Ezek közül számunkra egyedül a konstruktív bírálatok jelentenek segítséget. Kifejezetten károsnak tartjuk viszont az olyan nézeteket, amelyek a negatív jelenségek abszolutizálásán alapulnak, és szélsőséges esetben a teljes összeomlás víziójával fenyegetnek. Az ilyen vélemények hangoztatóinak ugyanakkor vagy egyáltalán nincs alternatív programjuk, vagy ha mégis, az többnyire az állami szabályozás csődöt mondott módszereire épül. Márpedig a gazdasági reform célja éppen ezeknek a módszereknek a piacgazdálkodással történő felváltása. A kormány pozitívan értékeli az első negyedév pénzügyi politikájának eredményeit. Itt elsősorban a korona belső konvertibilitásának, illetve árfolyamának megszilárdulására gondolunk, de idetartozik a fizetési mérleg, a hitelek és az állami költségvetés alakulása is. E makroökonómiai mutatók viszonylag pozitív alakulása azért jelentős, mert ellenkező esetben minden valószínűség szerint még nagyobb lett volna az áremelkedés és a munkanélküliség mértéke. Ugyanakkor józanul tekintünk az elért eredményekre, mert természetesen tisztában vagyunk a felgyülemlett problémákkal is. Ezekről most nem kívánok részletesen szólni, mivel számtalanszor elemeztük már őket a legkülönbözőbb fórumokon. A továbbiakban arra a kérdésre szeretnék választ adni, miképpen lehetséges, hogy a gazdaság jelenlegi állapota mellett - amikor a termelés egyértelműen csökkenő tendenciát mutat - az állami költségvetés negyedév alatt több mint 15 milliárd korona aktívumot tudott felmutatni. Mindenekelőtt tegyük helyre azokat a nézeteket, amelyek szerint ez döntő mértékben a restriktiv, tehát megszorító költségvetési politika eredménye. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy volt ilyen, hogy az egyes minisztériumok összehangolt tervek alapján jelentős mértékben szabályozták a költségvetés „kiadás“ rovatában szereplő tételeket, akár közvetlen dotációról, akár az anyagi támogatás egyéb formáiról volt szó. Az összegzésből azonban könnyen megállapítható, hogy nem az ilyen eredetű tételek járultak hozzá elsősorban a költségvetési többlet keletkezéséhez. Már csak azért sem, mert az 1991-re tervezett kiadások első negyedévre ütemezett részét csaknem teljes egészében ki is merítettük. Az aktívum tehát egyértelműen a „bevétel“ rovat túlsúlyának eredménye, amit az is bizonyít, hogy az egész évre tervezett összeg 26,5 százalékát teszi ki az első negyedév eltelte után. összehasonlításképpen: ez a mutató 1989 és 1990 azonos időszakaiban egyaránt 21 és 22 százalék között mozgott. Ha tételesen elemezzük a költségvetési többletet, egyértelműen a nyereségadóból befolyt összeg áll az első helyen: három hónap alatt elérte az egész évre tervezett mennyiség 41 százalékát. Hozzá kell azonban tenni, hogy eléggé ellentmondásos jelenséggel állunk szemben, mivel ez a látszólag pozitív mérleg olyan körülmények között született, amikor a termelés volumene csökken, ráadásul egész sor üzem tartósan fizetésképtelen. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, és igen egyszerű rá a magyarázat: a vállalatok hirtelen megnövekedett nyeresége az ugrásszerű áremelkedések egyenes következménye volt, amely egy nagyságrenddel múlta felül a bérek növekedésének ütemét. Nőtt tehát az üzemek és vállalatok tiszta jövedelme, amit a hazai piaci infláció, valamint a korona devalválásából eredő fokozott exportnyereség is elősegített. Ez a folyamat természetesen nem homogén módon ment végbe; ez magyarázza egyes vállalatok különösen rossz, míg mások viszonylag szilárd jelenlegi helyzetét. Ha azt mondjuk: józanul tekintünk az állami költségvetés váratlanul nagy aktívumára, ez azt is jelenti, hogy nem szabad túlértékelnünk. Még kevésbé tekinthetjük gazdaságpolitikánk hoszszú távú sikerei zálogának. Ugyanakkor lebecsülni sem szabad azt a szerepét, amelyet az első negyedév inflációs gazdasági körülményei között a kereslet szabályozásában betöltött. A reális értékelés során a helyzet átmeneti voltát kell elsősorban szem előtt tartani; súlyos hiba lenne automatikus következtetéseket levonni az év hátralevő részére. Ezt azért hangsúlyozom, mert a költségvetési többlet nyilvánosságra hozatalát követően egész sor szervezet és intézmény állt elő követelésekkel abban a hiedelemben, hogy azonnal szétosztandó összegről van szó. Márpedig ez téves szemlélet; elég emlékeztetni arra, hogy a költségvetést a tervezésekor 1991. június 17. elfogadott törvények szabályozzák, amelyek 8 milliárd koronás aktívummal számoltak. Igaz ugyan, hogy ezt az egész évre tervezett összeget már az első negyedév elteltével csaknem a duplájára „teljesítettük“, viszont az elmúlt évek költségvetési kimutatásaiból egyértelműen kiderül, hogy azok az év végéig nagyjából ugyanilyen mértékben váltak deficitessé. A költségvetésben is érvényesül ugyanis egyfajta idényjelleg, amelynek egyik fő jellemzője a IV. negyedévben mutatkozó fokozott merítés. Óvatosságra int továbbá néhány előre megjósolható körülmény is. Például: a lassuló infláció következtében átmenetileg csökkenni fog a vállalatok nyeresége s vele természetesen az állami elvonás összege is. Ugyanakkor fokozatosan emelkedni kezdenek a bérek, aminek közvetlen következménye szintén a nyereség csökkenése lesz. Továbbá: jóval többet tervezünk meríteni szociális célokra, és más fontos kiadások is elkerülhetetlenné válnak. Újra csak azt hangsúlyozhatom tehát, hogy az első negyedév eredményeiből semmiféle elhamarkodott következtetéseket nem szabad levdnni. A pénzt egyelőre a gazdaság további átfogó szabályozására kell fordítani, bármennyire is kedvezőtlen helyzet alakult ki bizonyos vállalatokat vagy akár ágazatokat illetően. A kormány kitart a jelenlegi, inflációellenes költségvetési politikája mellett, és nem tervezi a jóváhagyott költségvetés megváltoztatását vagy felülvizsgálatát. Ennek ellenére jó néhány „mentőintézkedésre“ is sor került az elmúlt hetekben, hónapokban. Ilyen volt például a sajtóperiodikumok forgalmi adójának 10 százalékos csökkentése. A behozatali illeték - amely szintén költségvetési tétel - is csökkent: 20- ról előbb 18 százalékra, jelenleg pedig 15 százalék. Felgyorsult továbbá az anyagi eszközök felszabadítása az is- • kolaügy és az egészségügy számára. Itt az áremelkedések következtében költségvetésük negyedéves valorizációjára is sor kerül. Nem hagyható említés nélkül, hogy a kőolaj világpiaci árának csökkenése, illetve az ebből eredő árkülönbségek is sok pénzt hoztak az államkasszába. Ezt a pénzt azonban mindenekelőtt környezetvédelmi jellegű akciók finanszírozására kell fordítanunk: halaszthatatlanul sürgős például a csallóközi kőolajvezeték áthelyezése, a pocerady erőmű kénszűrö berendezéseinem megépítése, és még folytathatnám. Jelentős tételt szabadítottunk fel ebből az összegből a Csehszlovák Államvasutak támogatására is. Az elmondottakból belátható, hogy az állami költségvetés a gazdasági élet rendkívül fontos stimulatív tényezője. Ez még a szilárd gazdasággal rendelkező országok esetében is érvényes; a mi esetünkben, a gazdaság transzformációjának érzékeny időszakában pedig kétszeresen is. Következtetésképpen továbbra is tartani fogjuk magunkat a gazdasági reform forgatókönyvéhez, és nem engedhetjük meg, hogy az ájlami költségvetés az egyes vállalatokkal való szelektív bánásmód eszközévé váljon. Ez a gazdaság olyan fajta átalakulásához vezetne, amely nem lehet cél, és amiért nem vállalhatjuk a felelősséget. Az átalakulást egyedül a piac törvényei irányíthatják, s ebben a folyamatban az egyes üzemeknek és vállalatoknak aktívan kell közreműködniük. (Hospodárske noviny 1991/102 - rövidítve)
