Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-17 / 100. szám
1991. június 17. Füleki beszélgetés És ha nem akarunk válni? Jozef Kréek, a Szlovák Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere az első sajtótájékoztatóján többek között kijelentette, hogy a déli országrészben főleg a jól felszerelt nagygazdaságoknak van jövőjük. Nyilatkozata egyebek között azért keltett feltűnést, mert elődje, Michal Dzatko a legtermöbb vidékeken is csak a farmergazdaságokat tartotta életképeseknek. A sajtótájékoztató alapján ugyan már lehet következtetni az új miniszter jövőbeni elképzeléseire, de a részletkérdésekre - mert bizony akadnak azok is bőven - csak az elkövetkező időszakban kapunk választ. Például: területileg mit nevezhetünk nagygazdaságnak, egy faluközösséget vagy több község határát egyesítő szövetkezetei? Mi legyen a jelenleg még működő, és jól működő állami gazdaságok további sorsa... ? A gazdálkodási forma megválasztásakor a helyi igényekből kellene kiindulni. Vagyis, ha valaki farmergazdaságot akar, hát alakítson. Ha a faluközösség ki akar válni a nagyüzemből, hát tegye, de ha több község együtt akar gazdálkodni, annak se legyen akadálya. Ma még nehéz lenne megjósolni, hogyan alakul a Losonci járás egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemének, a 4980 hektár földterülettel rendelkező Füleki Állami Gazdaságnak a további sorsa. Mivel az üzem anyagi háttere még a jelenlegi nehéz időszakban is megalapozott, elképzelhető, hogy továbbra is közösen akarnak gazdálkodni. Viszont az sincs kizárva, hogy az öt falut egyesítő üzem már jövőre több részre szakad. Egyelőre azonban a falvak nincsenek „válási hangulatban". Pedig egy-egy település akár önálló nagyüzemmel is rendelkezhetne. Ragyolcon például öt gazdasági udvar van. Miért nem akarnak önállósulni? Többek között ez is szóba került Szabó Gyulával, a növénytermesztési ágazatvezetövel való beszélgetésünk során.- Nagyon nehéz megindokolni, mert szerintem ennek több oka is lehet. Az ország súlyos gazdasági helyzete és az egyre romló piaci körülmények mindenképpen befolyásolják a döntést. Másrészt az, hogy gazdaságunk még ilyen körülmények között is fizetőképes, a jelenlegi forma mellett szól. Pedig nálunk sem minden úgy alakult, ahogyan azt decemberben elképzeltük. Januárban közel 700 darab hízóbika állt eladásra készen - havonta nem kevesebb, mint félmillió korona veszteséget „produkálva" - és csak márciusban, illetve áprilisban került eladásra. Kőiben persze, a kisebbek is elérték a vágósúlyt, ezért a szarvasmarha-tenyészetünkben teljesen felbomlott az állandó körforgás. Pedig nem kevesebb, mint 4581 darabot tartunk nyilván. S hogy mint növénytermesztő miért az állattenyésztésről beszélek? Azért, mert az állatoknak az ágazatunk termeli az eledelt, amiből évek óta nem volt hiány. Silónk mindig kitartott a következő év novemberéig, szénát soha sem vásároltunk. Az előző évekhez képest, most jóval több tömegtakarmányt kell kitermelnünk és begyűjtenünk. A hatezer tonna terményt befogadó raktárunkban tavalytól ott ( ÚJSÁG ) I Szabó Gyula a Füleki ÁG növénytermesztési ágazatvezetője hever eladatlan 400 tonna kifogástalan minőségű malomipari búza, 500 tonna sörárpa és zab. Partnereink olcsón akarják felvásárolni, de „bagóért" nem adjuk. Csakhogy maholnap nyakunkon az aratás, és kellene a hely, mert 1060 hektáron vetettünk búzát, közel 550 hektáron árpát, 225 hektárra növeltük a napraforgó vetésterületét, és szójával is kísérletezünk. A gazdaság vezetősége végül is úgy döntött, hogy a raktáron levő termény egy részét (fejenként 3 mázsát) természetbeni juttatásként mérjük ki s dolgozók között. A döntések során - főleg manapság - egyre nagyobb szerephez jut a pénz. Tavaly állami gazdaságunk dolgozói tizenötször kaptak fizetést. Most - félév közeledtével — már az első prémiumosztásra készülünk. Csoda-e, ha falvaink nem akarnak önálló gazdaságokat létrehozni? FARKAS OTTÓ Megoldás a vegetáriánus étrend? Húsevési szokásaink és a világ éhezése Ha megőriznénk magfeleslegünket és állataink helyett a szegényeknek és az alultápláltaknak adnánk, etetni tudnánk szinte a világ összes éhező emberét. Ha feleannyi húst ennénk, elegendő élelmiszert megtakarítanánk, amivel az egész fejlődő világot táplálhatnánk. Egy harvardi táplálkozástan-tudós, Jean Mayer úgy becsüli, hogy ha csak 10 százalékkal csökkentenénk a hústermelést, elegendő mag szabadulna fel 60 millió ember táplálására. Az a megdöbbentő és tragikus igazság, hogy minden Amerikában termesztett mag 80-90 százalékát arra használják fel, hogy azzal állatot tápláljanak, vagyis húst termeljenek. 20 évvel ezelőtt az átlag amerikai 50 font (35 kg) húst evett évente; 1981-ben csak marhahúsból 129 fontot (64,5 kg) fogyasztott. Mivel az amerikai „húsra rögzült“, legtöbben kétszeresét eszik az egy napra ajánlott fehérjemennyiségnek. Az „élelmiszerhiány" mögött rejlő valódi tényezőket megismerve, alapvetően fontos megértenünk, hogyan használjuk fel megfelelően a világ tápanyagforrásait. Egyre több tudós és közgazdász híve és hirdetője a vegetárius étrendnek planétánk hatalmas élelmiszergondjai megoldásában, mert amint mondják, a húsevés egyike a probémák fő okainak. Hogyan függ össze a vegetarianizmus az élelmiszerhiánnyal? Egyszerű a válasz: a hús a legkevésbé gazdaságos és legkevésbé hasznos élelmiszer, amit csak ehetünk. Egy fontos (500 gramm) húsfehérje hússzor többe kerül, mint ugyanennyi növényi fehérje. Az állatállománnyal megetetett fehérjének és kalóriának csak 10 százalékát nyerjük vissza, 90 százaléka kárba vész. Hatalmas földterületeket használunk fel az állatállomány táplálékának előállítására. Ezek a földterületek sokkal produktívabban lennének felhasználva, ha az ember számára közvetlenül fogyasztható magvakat, szójababot, általában babokat és más főzelékféléket termesztenénk rajtuk. (Egészség) Az osztrákok is besegítenek Bővítik a prágai és a pozsonyi repülőteret A Cseh Köztársaság kormánya zöld utat adott a prágai repülőtér fejlesztési tervének, melynek értelmében évi 3 millió utas kiszolgálására alkalmas új indítócsarnokkal bővülne a légikikötő. A létesítmény elkészültével Prága -Ruzyné évente összesen mintegy 5,3 millió be-, illetve kiutazót tudna fogadni. A nemzetközi európai repülőterek színvonalának elérése érdekében a bővítéssel egy időben felújítják a repülőtér összes műszaki berendezését is. A szlovák kormány ugyancsak fővárosa légikikötőjének bővítésére készül, és e célból nemzetközi pályázatot hirdetett meg. Pozsonyból származó hírek szerint a schwechati repülőtér mint vállalkozó is szívesen részt venne a tervezett új fogadócsarnok felépítésében egy a pozsonyivánkai repülőtérrel létesítendő vegyes vállalat keretein belül. Az osztrák főváros légiforgalmi illetékesei emellett azon is gondolkoznak, hogy néhány, Bécsbe tartó repülőjárat a jövőben Pozsonyban is leszállhatna, és szóba került, hogy a két város gyors összeköttetését buszokkal, valamint vasút kiépítésével megteremtenék. A bécsi elképzelés szerint az osztrák és a szlovák fél egyenlő arányban venne részt a vegyes vállalatban, amely az 1995-re készülne el. (Industrie und Handels-Revue) 5 Pozsonyi beszélgetés Schöpflin Györggyel - I. Hogyan integrálódni a piacgazdaságba Elfecsérelt esztendő 0 Elszalasztott lehetőségek 0 Falusi rendszer az iparban (?) 0 Értetlenkedő munkásosztály Schöpflin György, az ismert politológus korábban húsz évig nem járt Pozsonyban, az utóbbi esztendőben viszont már harmadszor látogatott ide. Tavaly tavasszal aránylag optimistán Ítélte meg az itt kialakult helyzetet, ezért mostani látogatása során mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, miként vélekedik, beigazolódtak-e várakozásai. Tehát: londoni „szemüvegen" keresztül nézve mi a különbség 1990. májusa és 1991. májusa között Kelet-Közép-Eurépában, Csehszlovákiában, Szlovákiában?- Ez nagyon általános kérdés, ezért inkább maradjunk - legalább is egy időre - Csehszlovákiánál. Ahogy visszagondolok, egy évvel ezelőtt körülbelül így láttam a helyzetet: a változás különböző lehetőségeket jelent az itteni magyar kisebbség számára is. Akkor azonban túlságosan optimista voltam, persze a politika elemzéséhez az embernek mindig szüksége van bizonyos optimizmusra, mert enélkül az szinte elképzelhetetlen. Az elmúlt év folyamán sok minden megváltozott, ma már egészen más a helyzet. Az elszalasztott lehetőségek helyett azonban mindig születtek újak. Egy évvel ezelőtt a csehszlovák politikai rendszer tulajdonképpen még nem alakult ki. Tavaly ősszel beszélgettem csehszlovák politikusokkal, akik akkor nyíltan beismerték, hogy az elmúlt évet, tehát a forradalom utáni tizenkét hónapot voltaképpen elfecsérelték. Nem tettek szinte semmit. Sok mindent elkezdhettek volna, de nem tették, mert úgy gondolták, hogy erre még lesz idő. • időközben - s azt hiszem, ez az egész csehszlovák politikai életre jellemző - egyes lehetőségeket elszalasztottunk.-Talán megpróbálok az összcsehszlovákiai állapotból kiindulni, bár lehet, hogy magyar szemmel nézve ez kissé furcsa lesz. Csehszlovákia legfőbb problémája szerintem ugyanis nem a nemzetiségi vagy nemzet-nemzetiségi probléma, hanem a csehszlovák társadalom integrálása a piacgazdaságba. Több mint száz éve - elsősorban Csehországban - kialakult egy, hogy úgy mondjam európai viszonylatban sajátos munkásosztály, amely ugyan nem mindenben, de értékrendszerében mindenképpen független a társadalom többi rétegétől, önújratermeló értékrendje van és érdekes módon idestova majdnem száz éve megőrizte jellegzetességét. Nagyon közel áll a marxi klasszikus munkásosztályhoz abban a tekintetben, hogy rendelkezik öntudattal, és a többi osztályt, réteget lenézi, ellenségnek tartja. Ilyen munkásosztály Európában - talán Lengyelországot kivéve - másutt alig van. Magyarországon ez a típusú munkásosztály voltaképpen nem is létezik. Értékrendjében megvan a hierarchia szeretete, egyfajta hajlamosság az autoriter rendszerek iránt, a befeléfordulás, a szabad muftka lenézése. Ebből a munkásosztályból épült fel és építkezett tovább Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek a két háború közti időszakban és a második világháború alatt számottevő tömegbázisa volt. • Az ötvenes években - elsősorban Csehországban - sokkal inkább konszenzuálisabb rendszer uralkodott, mint mondjuk Magyarországon vagy Lengyelországban...- A kommunizmusnak volt jelentős társadalmi bázisa, részben a munkásosztály különféle berkeiben, de 1948-ban még a cseh értelmiség zöme is támogatta és csak a 60-as évek elején döbbentek rá, hogy ez bizony egy nagyon is igazságtalan rendszer. Szerintem körülbelül ezekre az évekre tehető az értelmiség és a munkásosztály eltávolodásának kezdete. Az 1969 utáni rendszer is az autoriter hajlamú munkásosztályra épített. A kommunista párt azzal, hogy körülbelül félmillió értelmiségi állást - az elbocsájtott „68-asok" állásait - „teremtett" a munkásosztály számára, hihetetlenül egyöntetű és szolid bázist biztosított magának. % Ha az eseményeket az ember történelmi és szociológiai távlatból szemléli, akkor nem mondható, hogy igen, bekövetkezett a forradalom, s ezzel egy csapásra minden probléma megszűnt...- Egyáltalán nem ez a helyzet. Ez a munkásosztály - elsősorban Csehországban - még mindig érintetlenül megvan. Persze, az elmúlt 20 év alatt bizonyos fokig Szlovákiában is kiépült ennek a hasonmása. Nem teljesen ugyanaz, hiszen Szlovákia társadalmilag és gazdaságilag fiatalabb társadalom, de mindkettő elfogadja az autoriter megoldásokat és a hierarchiát. Van azonban egy szociológiailag érdekes vonása: óriási vállalatokban dolgozik, s aki ilyen vállalathoz tartozik, az azonosul az életformájával is, amit egykönnyen nem ad fel. Szociológiai kategóriával élve: Csehszlovákiában sikerült életre hívni ipari körülmények között a hagyományos falusi rendszert, vagyis ezek az új mamutvállalatok voltaképpen a falu szerepét töltik be. Másutt mindez nem így van. Se Nyugaton, se Magyarországon, Lengyelországban, illetve Jugoszláviában, ez a falut helyettesítő mamutvállalat nem létezik. • Mit gondol, nem lesz nehéz ezt a fajta munkásosztályt bevonni a piacgazdaságba?- Ez a fajta munkásosztály minden erejével küzdeni fog az ellen, hogy a rizikóvállalás, a differenciálódás, a státuskülönbség, a szellemi munka megbecsülése komolyabb szerepet játsszon társadalmunkban. A sokat emlegetett demokrácia létrehozásának talán legfontosabb feltétele, hogy a munkásosztály érezze, meggyőződése legyen: hogy ez az egyetlen járható út. Amíg ez nincs így, addig nagyon nehéz lesz megvalósítani. Ami most Csehszlovákiára - elsősorban Csehországra - jellemző: van egy szűk értelmiségi réteg, amely valóban elfogadja a demokráciát, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az életképes legyen. Egy értetlenkedő munkásosztállyal találja magát azonban szemben, amely nem fogadja el se a privatizációt, se a piacgazdaságot. Úgy vélem ez lesz Csehszlovákia legnagyobb problémája az elkövetkező években. GYURCSÍK IVÁN (Holnapi számunkban folytatjuk)
