Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-01 / 87. szám

Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98, 210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR Szerkesztőség: 819 11 Bratislava, Martanoviéova 25., 12 emelet Telefon: gazdasági rovat - 210 39 79, hírrovat - 210 39 83, sportrovat - 210 39 81. Telefax: 210 39 92, 210 36 00, Telex: 92 516. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKl KADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgató-főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Terjeszti a Postai HírlapszolgálaL Előfizethető min­den postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Érettségi a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskolában . N Gazdasági és érdekvédelmi napilap V_______________________J Változás menet közben A dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskolában május 27-én, a gyakorlati vizsgákkal kezdődött az érettségi. Az ebnéleti vizsgák ma érnek véget magyar és szlovák nyelvből, valamint a szaktantárgyakból. A 126 diák (könyvelés: 39, állattenyésztés: 19, növénytermesztés: 33, távhallgatók: 35) olyan időszakban hagyja el az iskolapadot, amikor a mezőgazdaság átalakulóban van, a szövetkezetek felbomlóban, az állami támogatás megszűnőben, a munkahelyek száma pedig csökkenőben. A végzősök hónapok óta érdeklődnek munkahelyek felől, ám nagyon kevesen kaptak biztató ígéretet a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, alak (ki)várják az elkövetkező hetek, hónapok változásait: hogyan alakul a mezőgazdaság sorsa. A megkérdezett diákok nagy része bár tisztában van a pillanatnyi helyzet kilátástalanságával, mégsem borúlátó. Kalmár Zsuzsa annak ellenére, hogy nem humán profi­lú iskolában végzett, a nyitrai tanítóképző főiskolára készül magyar-szlovák szakra, ha nem sikerül bejutnia, akkor egyéves katonai tanfolyam elvégzése után a hadse­regnél helyezkedik el. Huszár Hajnalka a galántai bank­nál jelentkezett, ahonnan negatív választ kapott, a légi szövetkezetnél sem járt jobban: azt a választ kapta, hogy csökkentik a személyzet létszámát. Addig is, amíg kedve­ző munkalehetőség kínálkozik, Hajnalka szülei boldog­fai kertészetében igyekszik hasznosítani ismereteit. Ta­lán a családi farmok jelentik a jövőt ezeknek a fiatalok­nak (?) A megváltozott körülmények között van-e jövője egy mezőgazdasági profilú iskolának? Jól felszerelt, modern iskola a dunaszerdahelyi, viszont a gyakorlati oktatás lehetőségei szűkösek és elmaradnak az igényektől. Ha­sonló jellegű ausztriai iskolában a diákok több hektáron gazdálkodnak, és ilyen módon elméleti ismereteiket ki­egészíthetik gyakorlati tapasztalatokkal. Andrássy Jolán igazgatóhelyettesnek volt alkalma megismerni az ausztriai gazdasági iskolák helyzetét. Az oktatás színvonalának emelése elképzelhetetlen tapasz­talat- és szakembercserék nélkül. — Diákjaink szakgyakorlatokat végeztek Magyaror­szágon, az ottani diákok pedig nálunk. Évek óta tartjuk a kapcsolatot a csornai mezőgazdasági középiskolával. Hasonló kapcsolat kiépítésén fáradozunk egy Bécs mel­letti iskolával. Igazgatósági szinten megtörtént a kapcso­latfelvétel, jártunk ott, rövidesen ők is viszonozzák a látogatást. (Folytatás a 2. oldalon) A vizsga előtti utolsó pillanatok. Izgulnak a lányok: Balog Mónika, Hegedűs Henrietta, Fodor Zsanett és Füsi Nagy Zsuzsa. (Zolczer László felvétele) Sajtótájékoztató a pozsonyi Magyar Kulturális Központban Felszámolni a rossz hagyományokat A Magyar Köztársaság Etnikai és Ki­sebbségi Hivatala képviseletében Wolfart János ismertette a kormány nemzetiségi politikáját és a készülő nemzetiségi tör­vényt. Már az idén sor kerülhet a törvény parlamenti elfogadására. (A magyar kor­mány állásfoglalását teljes terjedelemben alább közöljük.) Enlz Géza államtitkár beszámolt a l'rantisek Mikloskóval és Martin Porub­­jakkal a szlovák-magyar viszonyról folyta­tott tárgyalásairól. Elmondta, hogy az új európai helyzetben mindkét országnak helyt kell állnia és fel kell számolni azt a rossz hagyományt, amelyben a nemzeti ki­sebbségek kérdése szembeállította a fe­leket. Az integrációs folyamatokban a kisebb­ségi kérdésnek alapvető szerepe van. A ki­sebbségek igényeit nem a kormányoknak kell megfogalmazniuk, hanem önmaguk­nak; a kormányok csak erkölcsi és politikai támogatást nyújthatnak ahhoz, hogy a ki-' sebbségi intézményrendszerek kiépülhes­senek. — Néhány konkrét javaslattal jöt­tünk — mondta Entz Géza —, amely hoz­zájárulhat a légkör javításához, a jobb kap­csolattartáshoz. Egyik javaslat: növelni kell a határátlépők számát és ezzel párhuzamo­san leépíteni az adminisztratív korlátozáso­kat, amelyek megnehezítik a határforgal­­mat. Történelmi vegyesbizottság felállítá­sát, a tankönyvek közös felülbfrálatát és egyeztetését tartalmazta a másik javaslat. Végül megegyeztek abban is, hogy meg kell teremteni az anyanyelvi hitélet kereteit. Ez természetesen az egyházak feladata lenne, azonban hiánya feszültséget teremt, ezért túlmutat az egyházakon. Porubjak alelnök megígérte, hogy tárgyalni fog Sokol érsek­kel papok cseréjéről, az anyanyelvi teoló­giai képzés megteremtéséről. Szó esett a regionális együttműködés formáiról is. Entz Géza beszámolt arról, hogy talál­kozott a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségével, és örömmel értesült arról, hogy a cseh kormány támogatja működésű-A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata A Magyar Köztársaság kormánya rendkívül fontos feladatának tekinti a térség nemzeti és etnikai kisebbségei problémáinak az európai normák és elvek szerint való megoldását A feladatok teljesítésével összefüggésben az alábbi nyilatkozatot adom ki: 1. A nemzeti és etnikai kisebbség problémái a legújabb kori történelem produk­tumai. A XIX. századbeli társadalmi—gazdasági változások folyamatában meg­szilárdult a nemzeti öntudat, és a nagy monarchiák szétesése nyomán új európai nemzeti államok jöttek létre. Ezt a folyamatot azoknak az európai békeszerződé­seknek a rendszere zárta le, amelyekkel pecsétet nyomtak az I. világháború végére, azonban ezek a megállapodások önkényesen politikai államhatárokat húztak meg s így — új feltételek között és magasabb színvonalon — ismét nemzeti és etnikai problémákat idéztek elő. 2. A térség nemzeti és etnikai kisebbségei problémáinak megoldása, normatív és intézményi alapokra való helyezése és garanciák kidolgozása képezi európaisá­gunk feltételeit Rendezésük módja és terjedelme épp úgy hatással van belpolitikai helyzetünkre, mint a külkapcsolatokra. 3. A Magyar Köztársaság síkraszáll a helsinki Záróokmány elvei mellett, nem törekedik a határok erőszakos megváltoztatására, de célul tűzte ki a politikai határok tiszteletben tartását és a szabad átjárhatóságuk megteremtését. 4. A Magyar Köztársaság elítéli az asszimiláció bárminemű formáját, s érdekelt a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív tudatának erősítésében és identitásuk megőrzésében, illetve abban, hogy szabadon vehessenek fel kapcsolatokat az anya­országokkal és -nemzetekkel A kormány meg van győződve arról, hogy a kisebbsé­gi státusz az egyetemes emberi fogok érvényesítésén kívül a „nemzeti csoportjogok" tiszteletben tartásával is elérhető. 5. A nemzetiségek parlamenti képviseletét az alkotmánnyal összhangban és a parlamenti demokrácia keretén belül kell rendezni, amelyet a választási törvény módosításával, átmenetileg a nemzetiségi ombudsman funkció létesítésével kell rendezni 6. Az érintett szervekkel közösen mielőbb tötvényjavaslatot kell kidolgozni a nemzeti és etnikai kisebbségekről A Magyar Köztársaság kormánya a jövőben olyan politikát kíván következete­sen kifejteni amely a fenti elvekből indul ki és kéri a nemzeti és etnikai kisebbségek szervezetéig hogy képviselőik útján vegyenek részt a problémák rendezésében, ami­vel jelentős mértékben előmozdítanák egy belső konszenzus kialakítását és külkap­­csolataink fejlődését Egyúttal figyelembe kell venni, hogy a specifikus hátrányok — amelyek a sajátos kisebbségi létből erednek — leküzdése céljából a valódi egyenjogúság érdekében „ többletjogokat ” kell szavatolni ANTALL JÓZSEF, s. k. Az ügynök halála... Az alkotmányról — két hét múlva Budmericében tegnap találkoztak a parlamenti pártok képviselői, hogy az új csehszlovák alkotmányról tanácskozzanak. Az egésznaposra tervezett találkozó vá­ratlanul megszakadt a kora délutáni órákban, mert Boleslav Bárta képviselő, akiről kiderült, hogy együttműködött az StB-vel, hirtelen rosszul lett, majd kórházba szállí­tás közben meghalt. Az Önigazgatási Demokráciáért Mozgalom, valamint a Morva­ország és Szilézia Társaság képviseletében megjelent Boleslav Bárta miután elmond­ta beszédét — miközben a rosszullét semmilyen jelét sem tapasztalták nála — való­színűleg szívinfarktus következtében hunyt el. A váratlan esemény miatt félbeszakí­tott tanácskozás folytatására két hét múlva a morvaországi Kromeföban kerül sor. Václav Havel köztársasági elnök nyitotta meg a tanácskozást, s bevezetőjében röviden összefoglalta a három eddigi hasonló tanácskozás tapasztalatait. Frantiáek Miklosko arra hívta fel a résztvevőket, hogy szóljanak az esetleges államszerződés tartalmáról, valamint az államszövetség és a tagköztársaságok közötti illetékességi kérdésekről. A tanácskozás során egymásnak ellentmondó vélemények is elhangzottak, azon­ban az alapkérdésben, az államszövetség fenntartásában látszólag egyetértettek a felszólalók, még Jozef Prokeá, az SZNP elnöke is kijelentette: nem ellenzi. A konfö­derációra ezúttal senki sem tett javaslatot. Az Együttélés rendezésébetf Polgármesterek tanácskozása Hétfőn, 1991. június 3-án 10 órakor kezdődik Szepsiben az a tanácskozás, ame­lyet az Együttélés Politikai Mozgalom szer­vez a soraiból megválasztott polgármeste­rek és önkormányzati képviselők számára. A szakmai konferenciára a Járási Építői­pari Vállalat Nálepka utcai tanácstermé­ben kerül sor. Három fő kérdés szerepel a tanács­kozás napirendjén. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke A régiók Európája — regionalizmus, etni­kumok, önkormányzat és önrendelkezés címmel tart bevezető előadást, majd ezt követően Kvarda József, a mozgalom­nak az önkormányzatokkal megbízott titkára számol be az Együttélés országos kongresszusának az önkormányzatokat érintő határozatáról. (V) Körforgás Most, hogy egyre gyorsabban fogy el a havi kosztpénz, nagy pénzekről ál­modom. Nem tudom, milyen őrület ez, de újabban mindenki arról ábrándo­zik, mi lenne, ha kihúznák a számait az Ausztria Lottón, vagy a „kaparós” sorsjeggyel nyerne egy félmilliót. Nem­rég én is engedtem a kísértésnek és vettem egy ilyen kaparósat. Kapar­­gatom, kapargatom, egyszerre csak felvillan az első szám: 500 000. Kez­detnek nem rossz. Istenem! Másodszor is ötszázezer. A szívem a torkomban kalimpált, de azárt igyekeztem meg­őrizni a nyugalmamat, hogy józanul végiggondolhassam, mihez kezdek, ha harmadszorra is ugyanezt a hatjegyű számot sikerül előkapamom. Először is azonnal felmondok a munkahelye­men. Másodszor: a szüleimnek adok százezer koronát. Régi adósságomat törleszteném ezzel, még gyerekkorom­ban megígértem nekik, hogy, ha nagy leszek, sok pénzt kapnak tőlem. De alwgy őket ismerem, nem fogadnák eL Nem baj, majd postán küldök nekik havonta bizonyos összeget, névtelenül Előzőleg azonban, nehogy tévedésre hivatkozva vissza találják utasítani a pénzt, küldök nekik egy értesítést, mondjuk ilyen szöveggel „Társasá­gunk hozzá kíván járulni békés, nyu­godt öregségük biztosításához, ezért úgy döntött, hogy ezentúl havonta... koronát küld Önöknek nyugdíjkiegé­szítés gyanánt. ” Aláírás: A jó emberek anyagi és erkölcsi támogatásával fog­lalkozó humanitárius társaság. Har­madszor... De harmadszorra már nem volt semmi. Illetve igen, de az már nem ötszázezres volt. És a következő három szám sem. A dolog nem keserített el különö­sebben, mert be kell vallanom, hogy én milliomos vagyok. Jobban mondva — leszek. Most még ugyan anyagi helyze­tem olyan, hogy örömömben akár egy ezrest is adnék annak a betörőnek, aki a mi lakásunkban elvinni érdemes holmit találna, pénzről nem is szólva. De tudom, hogy nem kell aggódnom a jövőt illetően, már most biztosítva van békés, nyugodt öregségem. Gondtalan (Folytatás a 2. oldalon) Béke Angolában Lisszabonban aláírták az angolai fegyverszüneti szerződést. Az ok­mányt az UNITA részéről Jonas Sa­­vombi, a kormány részéről pedig Eduardo dos Santos államelnök ír­ták alá. Az eseményre Lisszabonba utazott Baker amerikai és Bessz­­mertnih szovjet külügyminiszer, je­len volt de Cuellar ENSZ-főIítkár is. A Biztonsági Tanács 15 tagálla­ma egyhangúan hozta meg határoza­tát, hogy Angolában 70-ről 440-re emelik a katonai és rendőri megfi­gyelők létszámát, akiknek munkáját 175 polgári alkalmazott egészíti ki. Az alakulat feladata, hogy felügyelje a fegyverszünet feltételeinek betar­tását és segédkezzen a szabad válasz­tások előkészítésében, amelyekre jö­vő ősszel kerül sor. A megfigyelők között lesznek Csehszlovákia képvi­selői is. Angolában a portugál gyarmati uralom ellen 14 évig tartott a parti­zánháború. A függetlenség elnyerése után 1975-től újabb polgárháború tört ki, amely ló évig tartott. A béke megteremtését az tette lehetővé, hogy 1988-ban Namíbiának megad­ták a függetlenséget, s lehetőség nyílt az 50 ezer kubai katona kivonására. Moszkva és Washington uganakkor kötelezték magukat, hogy nem szállí­tanak több fegyvert az országba és megállapodtak a békeszerződés megkötésének időpontjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents