Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-04 / 64. szám
Szemelvények a nyugati magyar Irodalomból alap- és középiskolások részére. (------------------------------------------------------------------------------------IRODALOM • MŰVÉSZET Szerkeszti: Balázs F. Attila V_______________________________________________/ Nyugati magyar irodalom II. Az 1956 után emigráltak között olyan írók is akadtak, akik idehaza a korábbi években már komoly tekintélyt, megbecsülést szereztek maguknak, s a személyi kultusz évei során igazságtalanságokat kellett elszenvedniük, vagy hosszabb hallgatásra kényszerültek. A fiatalabb, 1956-ban jórészt még egyetemista korosztályú költők és prózaírók műveiben nem a politikai tartalom az elsődleges, hanem a nyugati életformával való találkozás élménye. Működésüket két alapvető törekvés határozza meg: igyekeznek megteremteni a magyar irodalmi hagyomány és a világirodalmi törekvések egyfajta szintézisét, és kendőzetlen őszinteséggel elemzik a múltat, amely eltéphetetlen szálakkal fűzi őket most is magához. FALUDY GYÖRGY nevét Villon-átköltései tették ismertté. 1939-ben Franciaországba távozott, innen Afrikába, 1941-ben pedig Amerikába utazott, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Második emigrációja, 1956 után egyike lett a külföldi magyar irodalom tekintélyeinek. Verseit Emlékkönyv a rőt Bizáncról (London 1961) címmel jelentette meg. Hogy az emigrációban ritkábban írt, arra talán az a legjellemzőbb, hogy a Levelek az utókorhoz című ciklusban, melyben 1957 és 1961 között írt verseit csoportosította, összesen három költemény szerepel. Az egyik valóságos kafkai látomás, mely egyszerre érezteti a múlt kötöttségeit és a jelen kilátástalanságát. Faludy György My happy days in Hell címmel jelentette meg keserű önéletírását; összegyűjtött verseit 1980-ban adta ki Püski Sándor. HATÁR GYŐZŐ 1938-ban építészmérnöki oklevelet szerzett a műegyetemen. Egyetemi évei alatt jelent meg sokszorosított formában első könyve (A veszélyes fordulatszám, 1938), amelyet a francia utópisták műveinek hatása alatt írt. A sokszorosított példányokat a sajtótörvényre hivatkozva elkobozták. Hasonló sors érte filozófiai regényciklusát is, amelynek sokszorosított példányait ugyancsak lefoglalták 1943- ban. Határt ekkor bíróság elé állították, és felségárulás címen 5 évi fegyházra ítélték. A háború pusztításai összes addig írt művét megsemmisítették. 1945-ben, rögtön a felszabadulás élményeinek hatása alatt írta Zsuzsika fényképalbuma című regényét, amelyet egy kötetben akart megjelentetni Horthyról szóló szatírájával (Egy államfőnök története). A két mű kiadására azonban nem kerülhetett sor, így a közönség Határ sajátos, szürrealisztikus művészetét csak a Heliáne (1947) című regényéből ismerhette meg. Határ Győzőt 1949-ben kizárták az írószövetségből, 1950 januárjában pedig két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1952 végén szabadult. Lawrence Sterne műveit fordította, mellette orosz, német, spanyol klasszikusokat, 1956 végén a Pepito és Pepita című regény félig befejezett kéziratávalkülföldre távozott. 1957 óta Londonban él. Külföldön egyre-másra jelennek meg írásai. Rendkívül sokoldalú alkotó, regények mellett kultúrfilozófiai esszéket, verseket, elmélkedéseket ír. 1963-ban a párizsi Julliard kiadó francia nyelven is megjelentette regényét, a Pepito és Pepitá-t. A regény a romantikus érzelmek karikatúrája, s annak a gondolatnak a kifejezője, hogy az igazság relatív, mindenki számára létezik egy külön igazság, de az igazság, mint olyan, megfoghatatlan, mindenki számára más és más arcát, lehetőségét villantja fel. 1966-ben Stockholmban jelent meg magyar nyelven Bábel tornya című misztériuma, amely csak címválasztásával emlékeztet bibliai előképére, voltaképp az emberiség nagy kérdéseire keresi a választ. Münchenben jelent meg, ugyancsak 1966-ban, Pantarbesz című traktátusa. 1969-ben a párizsi Denoél kiadó a Les Lettres Nouvelles sorozatban megkezdte Anibel című trilógiája kiadását. Hajszálhíd (München 1970) címmel összegyűjtött verseinek kötete három évtized terméséből válogatott. Költészetére is, egyéb írásaira is a filozófiai érdeklődés, a folytonos gondolkodás izgalma a legjellemzőbb. Verseiben e törekvése elsősorban a nyelv szintjén érvényesül. Az őrző könyve (München 1974) című „fiktív világtörténet“ében azonban már történetfilozófiai szinten is igyekszik kifejteni, a Sírónevető (München 1972) hatalmas drámafolyamában pedig olyan gondolati ívet teremt, mely a kétezer évvel ezelőtti világképet Zsuzsika fényképalbuma című regényét, amelyet egy kötetben éppúgy magába foglalja, mint az avantgarde törekvéseket. Világvéghangulat felhőzi be az élete főművének szánt Golghelóghi (1976) című passiójátékot, mely az Úr születése utáni 1000. évben játszódik. MONOSZLÓY DEZSŐ (1923 - ) 1946-ban telepedett le Pozsonyban, ezután hosszú időn keresztül a szlovákiai magyar irodalom körében folytatott alkotó munkát. Zaklatott élete során többször is fizikai munkásként dolgozott, de volt kiadóvállalati vezető, rádiószerkesztő, az Irodalmi Szemle belső munkatársa, illetve a csehszlovák írószövetség magyar titkára is. Égből üzenek című első verseskötete 1941-ben jelent meg Budapesten, ezt követték Gombostűk háborúja (1943), Csak egyszer élünk (Pozsony 1957) , Két lányom van (Pozsony 1958) , Virrasztó szerelem (Pozsony 1959), Töltés-szimmetria (Pozsony 1961) és Csók (Pozsony 1965) című kötetei. Válogatott költeményeit Aranykor (Pozsony 1966) címmel adta ki. Megjelentek Égetett sienna (Pozsony 1947, csak szlovák fordításban), Tetovált angyalok (Pozsony 1964) és A milliomos halála (Pozsony 1969) című regényei, illetve A villamos alatt (Pozsony 1958) és Sivatag (Pozsony 1964; című novellás kötetei. Mint termékeny műfordító főként cseh és szlovák költők műveit tolmácsolta magyarul. 1968-ban Jugoszláviába távozott, majd Ausztriában telepedett le, jelenleg Bécsben él. Újabb költeményeit Arany mecset (München 1973) címmel adta közre: önéletrajzi jellegű verseiben a lírai realizmus hagyományait követi, a modern művészértelmispo helyzetéről kialakított nézeteit pedig ironikus és groteszk parabolákban fejezi ki. 19,75-ben Rómában jelent meg Menekülés Sodomából cimű regénye. Hangjátékaival német nyelvű rádióállomások közönségénél aratott sikert. HORVÁTH ELEMÉR (1933 - ) Csornán, majd budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult, tanulmányait Firenzében és Rómában fejezte be. 1962-ben települt le az Egyesült Államokban, 1962-ben jelent meg A mindennapok arca című verseskötete, ezt követték 1976-ban Egy fehér néger naplójából, 1980-ban A homokóra nyaka című kötetei. Verseinek kétségkívül van valamelyes önéletrajzi jellege, noha a hagyományos élménylíra tárgyai helyett a költői eszmélet változásait, a személyiségben végbemenő folyamatokat ragadják meg. VITÉZ GYÖRGY (1933 - Budapesten töltötte gyermekkorát, 1956 óta Montrealban él, az ottani egyetemen végezte tanulmányait, mint klinikai pszichológus dolgozik. Lefordította és kőnyomatos formában megjelentette Allen Ginsberg Üvöltés című költeményét. 1975-ben a Magyar Műhely adta közre Amerikai történet, 1979-ben pedig Missa agnostica című verseskötetét. A „nyugatos“ költői hagyományokon nevelkedett, később az amerikai líra tradícióit sajátította el: hosszú sorait ugyanaz a gyanútlan lendület viszi előre, amely Walt Whitmantól Allen Ginsbergig az amerikai költészetet. THINSZ GÉZA (1934 -) Budapesten töltötte ifjúságát, 1956 őszén Svédországban telepedett le, az uppsalai egyetemen végezte tanulmányait. Stockholmban él, egy svéd kiadóvállalatnál dolgozik. 1960-ban jelent meg Még mindig így című verseskönyve, ezt követték 1964-ben A jó hatványain, 1966-ban Asszonyáldó, 1970-ben Árnyjáték, 1976-ban Határsávok és 1979-ben Vizek távlatai című kötetei, valamennyit a Stockholmi Magyar Intézet, illetve Magyar Könyvkiadó adta ki. Verseiből 1978-ban Konsten att fűre dialog címen adott közre svéd nyelvű válogatást. Kiváló műfordító, 1974-ben a budapesti Európa Kiadónál jelent meg Szédítő táj című modern svéd költői antológiája. Komoly szerepet tölt be a magyar irodalom svédországi népszerűsítésében. Thinsz Géza Mikesen innen, Berzsenyin túl És összefogódzkodtunk: hivatott és hívatlan kenyerespajtások, mindvalahányan e körforgásban, magadért, temiattad, énte-ő-mi-ti-ők-én, kiszellőztetve született és kimunkált önösségünk folyvást osztozódó szavakkal, búvópatak-identitásunkat bizonygatva övön aluli iaposvágással, hívságos hízelkedéssel, tolvajnyelven és jambusokban - döngetjük hát szaporán, ősi verbunkossal, újmódi piruettel, s ha már ránkhagyományozták a nagytudományú atyáink a mérgezett tűt és a furkósbotot: forgatjuk emberül, én-te-ő-mi-ti-ők-én, - elhal a visszahang ha nem fogódzunk össze a táncban, sohasem egyedül, mindvégig külön-külön, gyűlölködőn-közönyösszerető ölelésben, hiszen ha illendően ropjuk, talán csak bejutunk, sipostúl, koreográfostúl a megszületendő unokáink már-már porosodó irodalomtörténetébe, hosszúra nyúlt lábjegyzetként. Vitéz György Naív én A Gondolat vetetlen ágyál fölhúzott lábbal üldögélten láthatatlanná tett az este, átlátszóvá a napi szégyer hogy haszontalan mikrokc melenget napjával az ég bennem, - s véletlen tartj életem csillagrendszerét. Ó, tudom, kérkedő panas hamis szégyennel szól a bűvös értelme életemnek árnyékom árnyékán csata és megszólít a veröfénybi minden alkonyig elkísér és a folyó hold hintaszéke tótágast áll a kedvemért. De hát mi haszna? Lesz a hamarosan hús-vér lakója a Tejúton végigporoszkál majd unokáim űrhajója, de itt lenn százszor többe ha minden félholt reggele - ami szépet gondoltán valaki elhinné nekem. Kitöltené reggeli kávém, meghámozná vacsora-alr borotvámat is helyretenné s a zsebkendőmet kivasa A gondolat másnapos ág; nem hagyná bevetetlenül s csodálkoznék míg megc:- aki hisz, néha üdvözül. Horváth Elemér Intéi A nem-egészen makulátlan a faliórától balra a bordó sz ahol a papucsod hagytad a ahol jelenléted lángja szala ahol beszikrázik az álmatla egy éjjel a Pázmány utcára égtek a villanyok esett vert< akkor falnak fordultam és jc vissza a nem-egészen mák ahol beszikrázik az álme'.la ahol papucsod hagytad ahc ahol jelenléted lángja szala s a faliórától balra a bordó a szanitéc szeplőtlen fogan
