Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-04 / 64. szám
I DSZt ■sze gom; Idnak ne, te >lnám Regény Ghymesről Bevallom, örömmel vettem kézbe Laco Zrubec: Gymeésky hárem (Ghymesi hárem) című könyvét, amely a Forgách család Zobor vidéki ágának drámáját, hanyatlását, időnként keserves sorsát ecseteli, akik a ghymesi kastélyban telepedtek le. Laco Zrubec e családról nem történelmi regényt írt, a kornak csupán egy szeletét tárja az olvasó elé. Sikertémát, napjainkban a könyvpiacot elárasztó „vörös szalon“ körüli ,,szex“-legendát dolgozott fel. Regénye első részében id. gróf Forgách Károly szerencsétlenül végződő házasságából adódó vergődését ecseteli, ám nem hiányoznak a hűtlen asszony praktikái, szerelmi kalandjainak részletei sem. Egy pillanatra politikusként jelenik meg az idősebb gróf. Ezt bizonyítja 1835. november 11-én „Ludovít Botani“-hoz írt levele. Az olvasó nyilván sejt', hogy a „Botani“ név mögött, gróf Batthyány Lajost (1806-1849) kell értenünk, aki a szabadelvű reformoknak tántoríthatatlan szószólója volt. Később Magyarország miniszterelnöke, történelmünk tragikus sorsú hőse, akit a szabadságharc bukása után kivégeztek. Az Európaszerte „brutálisnak“ tartott kivégzésről a regényben nem olvashatunk, azonban a szóbanforgó levélnek van egy érdekes fejezete, amelyet szeretnék az olvasó elé tárni. Az eredeti magyar szöveget nem ismerem, ezért csak a szlovákból történt hevenyészett fordítást tudom idézni. íme a részlet: „Nem tudom, hogyan értetted meg szavaimat, amelyeket a parlamentben mondtam el. Nálunk békesség van. A szlovákokat hagyom, hadd járjanak iskolába, hadd olvassanak és hallgassanak szlovák prédikációkat.“ A fenti idézetet azért tartottam szükségesnek elmondani, mivel a regényíró Laco Zrubec újságírói minőségben (Zivot 3. szám - 1991. január 17.) az idézetnek pontosan az ellenkezőjét állítja, a monarchiának csak a szlovák iskoláit ért sérelmeket hajlandó tudomásul venni... A regény második része ifjabb gróf Forgách Károly megrögzött agglegényéletével foglalkozik. Különösen a „vörös szalon“ körüli „hőstetteit“ tartja érdekesnek és fontosnak. Ifj. Forgách Károly szerelmi kalandjain kívül másról is nevezetes. Politikai tevékenysége mellett híres vadász volt. A vadászkönyvekben és krónikákban a muflonok meghonosítójaként tartják számon. Mint vadászíró korának szakértője volt. Az Egy öreg vadász és Vadászműszótár című munkái 1875-ben jelentek meg. Ismertek még az Afrikai utam, Keleti rándulásaim, és az Állandó vadásznaptár című alkotásai. Kár, hogy a szerzőt leginkább a „vörös szalon“ legendája foglalkoztatja. A közepesre sikerült regény hibájaként felróható, hogy a magyar történelmi neveket: Forgáö (Forgách), Moteéicky (Motesiczky), Ágoét (Ágoston), Ludovít Bat'áni (Batthyány Lajos) - pontatlanul írja. A bibliográfiában Jozef Novák: Rodné erby na Slovensku (Családi címerek Szlovákiában) című munkájára hivatkozik, ebben azonban csak tévedésből található helyesen írt magyar családnév. Nem ártana a könyvet magyarra fordítani, egy alaposabb bevezetőben az olvasók elé tárni, mivel valós, egykoron élt személyekről van szó és az ősrégi Forgách családot a tisztelet és a megbecsülés mindenképp megilleti. MOTESÍKY ÁRPÁD „Valami van“ a Tháliában... „Válámi ván, de az ném áz igázi“ - mondaná Rajkin, ha még élne és betekinthetne a Thália Színház háza tájára. Ugyanis az utóbbi hetek színházi előadásainak a közönsége kissé meglepődve vett tudomást arról, hogy a társalgó ajtóját zárva találta. Később a függönnyel elkülönített helységbe bekukkantva a rombolás és rendetlenség számos nyomát fedezte fel. Ám napközben arra járva észrevehette, hogy mindezt a beindult szorgos munka okozza. A kézsmárki és szepesváraljai magáncég munkásai ugyanis átépítést valósítanak meg a kassai Thália Színház társalgójában. Az adott körülmények szerint végzett .átalakítás (részben térbővítés) befejezésével ebben a megszépített helyiségben nyílik meg a Thália Klub.- „Ez a tény sokat Ígérő színfoltja lesz a színházat szeretők táborának“ - jegyezte meg Pásztó András, a Thália Színház dramaturgja és művészeti vezetője. „Mindezt annak köszönhetjük, hogy minisztériumunk biztosította az ezzel járó anyagi feltételeket. Itt, ebben a klubban szeretnénk rendezni kamara jellegű előadóesteket, irodalmi műsorokat. Ezeken persze nemcsak a Thália tagjai lépnének fel, hanem tág teret kapnának más hazai és külföldi művészek, hivatásosak és amatőrök egyaránt. Hisszük, hogy az eddiginél sokkal jobban tudjuk majd kielégíteni a publikum műfajilag tagolt, sokrétű érdeklődését. Az ilyen értelemben végzett eredménytelen kísérletek után végre pontot tehetünk a közönség eddigi meddő elvárásai után“!- „Új hírként említem azt is, hogy anyagi feltételeink javítása érdekében megalapítottuk „A kassai magyar kultúra“ alapítványt. Elsősorban a Thália Színház utánpótlásának a képzése érdekében. Ebből akarjuk fedezni a tanulmányutak anyagi biztosítását, a stúdió-színházképzést, de magát a Stúdió beindításához szükséges honoráriumokat is“.- „Ami a tervezett Thália Klubot illeti, az átépítési munkák befejezése után (előreláthatólag májusban) megnyílik, s majd naponta 9 órától 23 óráig - gazdag újságkínálattal is - várja az érdeklődőket. A Klub elsősorban a Thália bérletesei, valamint klubigazolvánnyal ellátott Csemadok tagok számára áll rendelkezésre“. Tehát ismét „van valami“, aminek örülhetnek a színházat szerető emberek. Akik ma megelégedetten és köszönettel nyugtázzák a Thália Színház mostani vezetésének ezt az eredményes lépését. Persze - Rajkint idézve - „ez még nem igazi“. Majd csak akkor lesz azzá, ha a város vezetősége a Thália Színház problémáit magáévá teszi és orvosolja, valamint segít megteremteni a Thália művészeti, minőségi kibontakozásához szükséges feltételeket. SZŐKE ISTVÁN Csatajszkyné Gódány Ágnes A Duna halála Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, Volt egy áldott folyó csallóközi réten. Éltető friss vize mint a kristály, tiszta, Mindenfajta vizen lakók víg paradicsoma. Ezerféle halnak milliója lakta, A békakirály is várát iderakta. Ezüst vizén úszott vadkacsák garmada, Fölöttük keringett sirályoknak hada. Kék selyem hullámok fehér csipkefodrán pajkos vízi sellők hintázgattak léhán. A vízinövények ringó bokraiban smaragdszárnyú szitakötők fogócskáztak vígan. Kinn a parton a víz szélén vízimalmok álltak, Őrölték az áldott lisztet kenyérnek, kalácsnak. Nem volt villany, sem erőmű, de volt boldog élet. így köszöntek: „Aggyék Isten erőt, egészséget!" Látva gazdagságát, a hétfejű sárkány Gazul reátelepedett, forrását elzárván. Csúf hat pofájával a bendőjét rakja, Hetedik torkából a tüzet okádja. Förtelmes bélsarát a vízbe üriti, Kristálytiszta vizét méreggel sűríti. Ezt látva, a szajkó messziről kiabál. A szarka a hírrel egy parti fára száll. Egymásnak kiáltják a vízi madarak: Átégett a Duna, megsültek a halak! Szalad ki a molnár, hogy a csodát lássa. Látván a sok halat, vetkőzik gatyára. Nem kell háló, horog - kézzel foghat halat. Lehet válogatni, melyik a jobb falat. Gyerekek boldogan úszkálnak a vízben, Hordják a sok halat puttonyban, teknőben. Viszik a piacra, viszik a konyhára, Sütik, főzik, itt mindenki halat eszik máma. Míg ez történt, aközben azt írja a sajtó, Hogy a régi gazdálkodás ódivatú, nem jó. Halállományt emelni kell az ötéves tervben! Visszájára sikeredett, ami szép volt elvben. Emelték is az állományt - hátukon a zsákba. De nem soká tart az öröm, mert az a hír járja, Hogy a halak mérgezettek, nem szabad megenni. Tonnaszámra kellett a sok halat eltemetni. Kipusztult az édesvízi halak rengetegje. Elment a gyilkos mocsártól mindenkinek kedve. Eltűntek a vízi tyúkok, vadkacsák, molnárok, így lett vége a kincseket érő Kis-Dunának aki ezt megcselekedte, szálljon rá az átok! 'S bér volt, nem oktathatta a gyerekeket. A nagyszombati apostoli adminisztratúra engem nevezett ki hitoktatónőnek. 1955-ben, a plébános úr halálát követően egy ideig munka nélkül voltam, majd Királyfiakarcsán helyezkedtem el az iskolában. 1962 őszén Jókára mentem férjhez. Azóta itt lakunk a Kis-Duna partján, az egykori vízimalom szomszédságában, négy kilométerre a falutól, tanyán. Fiatalkoromtól szeretem a veru r zban egen a tűzvész fészke van függönyön ilaktika edtem hajad zuhatagában ablakot n jöttem hajad szagában lan házba ilaktika tűzvész fészke van függönyön nyegen sa A falu poétái Csatajszkyné Gódányi Ágnes Közreadja: 1924. január 4-én születtem Mórockarcsán. A szüleim földművesek voltak. Öten voltunk testvérek, a gazdaságban nőttünk fel. A nyolc osztályt Egyházkarcsán végeztem. Továbbtanulásra nem volt lehetőségem. Aratni, kapálni jártunk az uradalomba 16 éves koromig. Akkor háztartási alkalmazott lettem az iskolaigazgatónál, Hubalik Károlynál, majd a plébániára kerültem Bohus Rezső plébános úrhoz, aki beteges em-Haraszti Mária seket. Versírásra a plébános úr tanított - még versenyeztünk is, ki ír jobbat. Sok verset nem írtam, talán 40-50-et, mert nagyon elfoglalt vagyok, és a versíráshoz nagy nyugalom kell. És ihlet. Ha nincs ihlet, akkor hiába van időm is, nem tudok írni. Ha van egy téma, ami megragad, akkor félóra alatt papírra vetem. De ha nincs, hetekig gondolkodhatok, akkor se tudok írni semmit. Pókháló-csipkék közt Ősszel, amikor már színesek a bokrok, olyankor végeznek nagymosást a pókok. Harmatos reggelen menj ki a ligetbe: Ki van teregetve a sok csipke. Százával a csipke, ágon, bokron csüngve, Mind feléd integet lobogva, libegve. Csak a város minden! - mondhatja akárki. Ne kívánd magadat kőfalba bezárni! Künn a természetben is van mit csodálni, Falun is van szépség, Csak meg kell találni. Pókháló-csipkék közt tűnődöm megállva, Rút apró féregnek honnét e tudása? S vajon te, művelt nép, Ki égig akarsz nőni, Vajon te tudsz-e ily Mesterien szőni?
