Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-30 / 85. szám
I \ I í ÚJSÁG ) Humusztermelés vagy gilisztatenyésztés Mi az igazság a gilisztafronton? A környezetünk állapota iránt remélhetőleg egyre kevesebben viseltetnek közönnyel. Az utóbbi időben a környezetvédők hasznos tevékenységének hatására egyre inkább igyekszünk szorosabb kapcsolatba kerülni a természettel. Sokat hallani mostanában a biohumuszról, mint a legújabb csodaszerről. A hírek szerint a vegyszeres kezeléssel tönkretett termőfölddel csodákat művel, használata erőteljes terméshozam-növekedést eredményez, lerövidíti az érés időtartamát, növeli a termény vitamintartalmát, a növényi kultúrákat ellenállóbbakká teszi a betegségekkel szemben. A biohumusz - giliszták segítségével - bármilyen állatfajtól származó istallótrágyából előállítható: a giliszták a trágyát elfogyasztják, és humusszá alakítják. Termelésével mind többen foglalkoznak, egyre-másra alakulnak a társaságok tájainkon, de mivel a humusz hatását felmérni eddig csak kevesen tudták, megállapítható: inkább csak gilisztatenyésztésről, mint humusztermelésről beszélhetünk. Nemrégiben Pacs István, A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állatgenetikai Tanszékének professzora, a Humusztermelők és Gilisztatenyésztők Országos Egyesületének elnöke tartott erről egy nagyon érdekes előadást Dunaszerdahelyen. A rendezvény házigazdája az etrekarcsai székhelyű Bioflóra Kft. - az említett egyesület rendszerének kizárólagos csehszlovákiai forgalmazója - volt. A mintegy százhúsz főnyi hallgatóság nagy része már foglalkozott a gilisztatenyésztéssel, de újabb információkat kívántak szerezni. A magabiztos előadó nem egy esetben elképesztette a jelenlévőket kijelentéseivel, felfogásának és módszerének másságával. Az alábbiakban az általa kifejtett néhány gondolatnak, a kérdésekre adott válaszainak, néhány gyakorlati tanácsának adunk teret. A giliszták igényesek a környezetükkel szemben, kívánalmaik vannak, amelyeket ki kell elégíteni. Közegüket - a szerves trágyát - olyan állapotba kell hozni, hogy jól érezzék benne magukat. Ebben az esetban nem kell tartani attól, hogy elhagyják a prizmát, tehát teljesen felesleges azt deszkával körülkeríteni. Az egyes alkotóelemek a trágyából a hosszú tárolás alatt a napfény, szél, csapadék hatására eltávoznak, ezért a gilisztáknak nem érett, hanem a beltartalmi értékek szempontjából frissen készült trágyára van szükségük. A szerves trágya nem tartalmazhat hosszú lebomlási idejű fertőtlenítő- és rovarirtó szereket, mert ha ezek a gilisztaprogram alatt jelen vannak, megszűnik a termelés. Amennyiben a trágya érettebb, meghatározott mennyiségű szalmát kell hozzákeverni, mégpedig úgy, hogy jó erősen szalmás legyen (nagyjából 60-70 százalék szalmának, 30-40 százalék ürüléknek kell alkotnia). A trágya nem tartalmazhat idegen anyagokat, így földtípusú anyagokat sem, mivel a trágyagilíszták mindent, ami a szájukon befér - homokszemcséket, szilícium típusú földanyagokat - megesznek. Ennek elkerülése végett legjobb, ha a szerves trágya szilárd burkolatú állattartó technológiából származik, ahol nincs lehetősége földdel keveredni. A giliszták egyébként naponta a testsúlyuknak megfelelő tömegű takarmányt fogyasztanak el. A különböző beltartalmi érték miatt nem hasznos a különböző állatfajoktól (ló, marha, juh) származó istállótrágyát összekeverni. A prizmát télre a hideg ellen ajánlatos szalmával letakarni úgy, hogy azért levegőzzön. A letakarás ne egy előre megadott hónapban, hanem az időjárástól függően az első három-négy talajmenti fagyot követően történjék. A fagy elől a kártevők igyekeznek melegebb helyekre vonulni, tehát ha nem takarjuk le a prizmát idejekorán, nem ütnek benne télire tanyát a rágcsálók (egerek, patkányok, cickányok, pockok). Komoly károkat okozhatnak a gilisztaállományban a vakondokok - ellenük megfelelő módon elhelyezett, hatásos fertőtlenítőszerei védekezhetünk. A giliszták hímnősek, petékkel szaporodnak, méghozzá nagyon gyorsan. A kisgiliszták a közhiedelemmel ellentétben nem fehérek, hanem rózsaszínűek, a kokonból kelnek ki, amit nem ajánlatos a kisgilisátákkal összetéveszteni. A gilisztaállomány kilencven százaléka minden típusú technológia esetében a prizma ún. aktív zónájában tartózkodik, amelynek vastagsága legfeljebb tíz centiméter lehet. A giliszták számának megállapítása (három-négy százalékos tévedéssel) becslés útján lehetséges, mégpedig a következő módon. Az aktív zóna vastagságának felmérése után négy-öt helyről egységnyi felületet kell kiemelni, meg kell számolni a gilisztákat, az átlagot annyival kell megszorozni, hogy egy négyzetméter felületet kapjunk, és hozzá kell adni tíz százalékot, hiszen az állomány kilencven százaléka tartózkodik csupán az aktív zónában. Az érdeklődők megtudhatták, hogy a nagytermelői bázis kialakítására törekedő rendezők olyan teljes, átfogó programmal rendelkeznek, amely minimálisnak veszi az emberi tényezőt. Elhangzott az is, hogy Magyarországon eddig ugyan már sok biohumuszt előállítottak, de nem valami jó minőségűt, ezért az exportálási tervek meghiúsultak. A jó humorú és magabiztos fellépésű előadó - aki egyébként nem oly régen könyvet jelentetett meg a fenti témakörről - nyilvánvalóvá tette: rendszerükkel más nem nagyon vetekedhet. De mivel mindenki a maga lovát dicséri, a nem kis befektetést igénylő tenyésztés-termelés gondolatával foglalkozóknak nem árt, ha alaposan tájékozódnak, utánajárnak a dolgoknak - több partnerrel is tárgyalnak, még mielőtt a tenyésztés-termelés, illetve bármelyik technológia mellett döntenek - elsősorban a biohumusz-felhasználás előnyeit, a befektetés kockázatát, a tenyésztés-termelés célját illetőleg. A. KIS BÉLA Az időjárás közbeszólt Drágábbak a gyümölcslevek Európában a gyümölcslevek piacán az elmúlt évek bőséges túlkínálatában változás következett be 1990-ben. Kínálati oldalról a kelet-európai (elsősorban lengyel) szállítások csökkenése mérsékelte a készleteket, keresleti oldalról viszont a német egyesülés nagymértékben megnövelte az igényeket. Különösen az almalékoncentrátum árában vált érezhetővé a túlkínálati helyzet megszűnése. A múlt év vége óta emelkedő tendenciájú árak az év elején még meredekebb irányzatúvá váltak. Az árak felszökésének oka elsősorban a kedvezőtlen tavaszi időjárás. A francia, olasz és német gyümölcsöskertek komoly fagykárokat szenvedtek, sok helyen a szőlőben is kárt tett az éjjelente 0 C-fok alá csökkent hőmérséklet. Franciaországban például 1945 óta nem volt ilyen hideg tavasz, amikor is a hőmérséklet több éjszaka -7 C° alá esett. 1990 decemberében az almalékoncentrátum kilónkénti ára 1,40 DEM volt, májusi szállításra most 2,60 DEM-t kell fizetni kilogrammonként, és a következő hónapokra már 3,00 DEM-ért lehet csak lekötni a tételeket. Valószínűleg bekövetkezik az az eddig soha nem tapasztalt helyzet, amikor az almalé-koncentrátum drágább lesz, mint a narancsból készült. Az USA-ból ugyanis jelenleg 1350 dollár/tonna áron lehet narancslé-koncentrátumot vásárolni. A magas koncentrátumárakat az üdítőgyártók kénytelenek áthárítani a fogyasztókra is. Az NSZK legnagyob termelői például május közepétől áremelkedést jelentettek be a kiskereskedelemnek is. Az 1 literes doboz almaié árát 0,20 DEM-mel, az 1 literes üveges almaléét 0,15 DEM-mel, az 1 literes (50 % almalétartalmú ivóié árát pedig 0,10 DEM-mel kívánják emelni. A szőlőlé-koncentrátum ára valószínűleg követi az almaié ármozgását. Jelenleg ugyan még nehéz felbecsülni, hogy milyen lesz a szőlőtermés ebben az évben, a fagykárok azonban előrevetítik itt is az alapanyaghiányt. Május végén, június elején már többet lehet tudni a várható termésről. A gyártók a szőlőlé áremelkedését is valószínűnek tartják. Egyelőre még bizonytalan a többi gyümölcsfaita terméseredménye, azonban ,,iint helyettesítők, valószínűleg az őszibarack, sárgabarack, körte és egyéb gyümölcslésűrítmények esetében is számítani lehet a növekvő árakra. n. ' Ü-t 1991. május 30. Az állami fajtaminősítő bizottság a fajtakísérleti intézet hivatalos képviselőjének javaslatára 1991. április 3-án fajtának elismerte és április 24-én országosan jóváhagyta Lívia néven a diószegi növénynemesítő üzem (Őlachtiterská stanica Sládkovicovo) SK 5871-61-83 z jelzésű őszi búzáját, és azt a Szlovák Köztársaság egész területére, valamint a Cseh Köztársaság Dél-morvaországi kerületére körzetesítette. A már előző években is átlagon felüli terméseredményeket adó új fajta különösen 1990-ben tűnt ki, elsősorban két nagyon értékes tulajdonságával: 1/ A viszonylag alacsony termetű búzagenotípus a biomassza nagyobb hányadát szemtermésre fordította, így a 90-es év szélsőségesen száraz éghajlata kevésbé károsította. 2/ A hegyvidéki körzetekben, ahol csonkakúpszerűen enyhén elvékonyodó, nagy, illetve igen nagy. Ezermagsúlya 54-60 g. Malomipari minősége nagyon jó, a szem acélos törésű, a liszt sűtőminősége A2-B,. Fehérjetartalma 12-4 százalék, így kimagasló hektáronkénti fehérjehozama is. A Lívia búza ellenálló a szár-, a levél- és sárgarozsdával szemben, jó toleráns a lisztharmattal szemben is. Télállósága jó közepes. Érése a Kosútkánál két nappal későbbi. A megdőléssel és a pergetéssel szemben nagyon ellenálló, a szemtörés megelőzése érdekében ellenőrizzük a gépet. Erős tarlója vékony talpú cipőben járva balesetveszélyes. Agrotechnikai követelmények: Inkább október eleji vetését javasoljuk a szeptemberivel szemben. A hegyvidéki körzetekben se vessük szeptember 25-e előtt. Vetésmélysége 5-6 cm. Ügyeljünk a szemek folyóméterenkénti lehető egyenletes elosztására. Leg-Új búzafajtával az idei aratásba Lívia az esők következtében nagy volt a búzák megdőlése, zömök, szilárd szalmájával a legellenállóbbnak bizonyult és ez megmutatkozott a terméseredményekben. Származása: A K 5871 -62-83 z törzs a K 5871-76 számú (kalkulációs száma: 305/76), 1976-ban végzett keresztezéséből származik. Anyja a K 1246/53 és Kaukaz kombinációjából létrehozott K 3756-1-76-os törzs (P. 62), apja a 10 éve elismert fajtánk: a Kosútka. A K 3756 bevitte a kombinációba az igen magas ézermagsúlyt, a rendkívül erős szárat, és ezek által megalapozta az új fajta perspektivitását. A Kosútkától kapta a koraiságot és állományképző képességét (a viszonylag jó bokrosodást), valamint a jó minőséget. . Az öntözés szempontjából egyike a legígéretesebb fajtáknak. A Lívia búza kalászolás előtt nagyon sötét, kissé kékes színű állományával és sudár levétállásával tűnik ki. Töve jól bokrosodik, és jó állományt fejleszt. Szára rövid (átlagosan 72 cm), nagyon szilárd és rugalmas. Kalásza éréskor fehér (halvány fakósárga), szálkás, a kalász felső harmadából kivett szálkák elérik, sőt meghaladják a kalász hosszát. A kalász jól termékenyült, átlagosan 35-45 szemmel. A szemtermés piros, hosszú, telt jobb előveteménye a burgonya, repce, mák, len, kender, dohány, borsó és egyéb egyéves pillangós növények. A lucernát nem tartjuk e fajta kívánatos elöveteményének, még kevésbé a maglucernát vagy a fűmagszaporítást. Jó előveteménye az idejében letakarított silókukorica. Nagyon jól tűri a gabona-előveteményt, közülük a zab ideálisnak tekinthető. Az egyenletes állomány kialakítás érdekében mellőzzük az átmenetileg kedvezőtlen talajállapotot teremtő répa-, magrépa, napraforgó vagy szemeskukorica előveteményt. Vetőmagmennyiség: 4,8- 5,5 millió szem hetkáronként. Vegyi beavatkozás: Alacsony állományában a gyomok veszélyesek, megfelelő gyomirtóval védekezhetünk. Eddig nem tapasztaltuk a fajta speciális érzékenységét. A gombaölő szerekre eddig nem volt szükségünk. Nagyon ellenezzük morforegulánsok (CCC, Retacél stb.) használatát. Ezek megbontják a többéves szelekciós munkával kinemesített fiziológiai egyensúlyt, és akár a Kosútka esetében, a Líviának is ártalmára vannak. A fajtát kinemesítő társszerzők: Szarnák István mérnök, Bachrati Béla, dr. Fülöp Péter, Edita Macalyová, Józef Baráth mérnök, Frantiska Őincarová. SZAMÁK ISTVÁN növénynemesítő ez Szalai Miklós: Könyvespolcra 5> Halimbai füveskönyv Utólagos, kissé megkésett erkölcsi jóvátételként idén március 20-án engedélyezték a nyomtatást. Szerzője, a közel 90 esztendős halimbai esperes ugyanis tavaly nyár elején, végelgyengülésben meghalt. Nem érte meg az 1973-ban 20 ezer példányban kiadásra előkészített, Fűben, fában orvosság! c. könyvének bezúzását elrendelő, egyéni sérelmet, társadalmi érdeket sértő intézkedés jóvátételét. Három orvos lektorálta a könyvet: dr. Halmay János, dr. Oláh Andor és dr. Tolnai Pál. Az utóbbi, mint a halimbai körzet szakorvosa nemcsak a gyógyfüves esperes tevékenységének leírását közli, hanem orvosi szempontból is értékeli a füveskönyvet megállapítva: az esperesnek köszönhető a nagyüzemi gyógyteakészítés alaptételének kidolgozása. Négy, könnyen mérgezést okozó növény - a beléndek, a hunyor, a maszlag és a nadragulya - kivételével a Bakony-hegység és a Kisalföld gazdag gyógynövénytermő területén fellelhető, szám szerint 427, gyógyító hatású növény leírása található a könyvben. Külön fejezetek tárgyalják 50 külföldi gyógynövény leírását, valamint a gyűjtési időt, havonkénti beosztásban. A könyv második felében, mintegy negyven oldalon, különböző betegségekre népi gyógymódokat vagy az általa összeállított gyógyteákat ajánlja. Érdekes és értékes fejezete a könyvnek, amelyben az orvos lektorok leírják a gyógyfüves esperes munkájának módszerét, és a gyógyteák szabadalmi jogának eladásához kapcsolódó hiteles történetet. A Szilas Menti MTs? ugyanis már 1982-ben megvásárolta 16 leghíresebb teájának receptjét, abból 6 félét már kereskedelmi áruként elő is állítanak, a gyógyfüves esperes pedig a szabadalmakért kapott jutalékot a katolikus egyháznak adományozta. A Mezőgazdasági Kiadó és a Planétás Kft. közös kiadásában megjelent könyv ára 119 Ft. (hajdú)
