Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-28 / 83. szám
1991. május 28. [( ÚJSÁG ~\ Egy hazai magyar külkereskedelmi vállalat A llllllllllllllllllllllllllll KOVO-VARGA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW magáncég Varga László magánvállalata az érdeklődök szolgálatára áll Nemrégiben éri véget a nyolc napon át tartó brünni nemzetközi áruvásár. A rendezvényen bemutatkozott a nagyszarvai KOVO-VARGA külkereskedelmi magánvállalat is. Varga László cégvezető édesapjától örökölte a fémmegmunkálás szeretetét. Néhány éve autóutánfutót készítettek barkácsmühelyükben, s a szerkezettel óriási sikert arattak. Ki gyártotta, hol vásárolták, ostromolták egyremásra kérdéseikkel őket az emberek, szívesen vennénk mi is belőle... Ezért elhatározták - próba, szerencse - belevágnak a szállító alkalmatosságok sorozatos gyártásába. Előbb azonban legalább a részleges iparengedélyt ki kellett váltaniuk. Erre 1989 márciusában került sor. Egy ideig szabad idejükben gyártották az utánfutókat, ám később - mivel nem győztek a sok kérésnek eleget tenni - főállásban folytatták a tevékenységet. Varga László - habár jól ment az üzlet - nem elégedett meg ennyivel: a Dunaszerdahelyi járásban elsőként külkereskedelmi engedélyt váltott ki, amely a termékek külhoni forgalmazásának lehetőségén túl adásvételi tevékenység végzésére is feljogosította ót. Ez idő tájt szerzett tudomást különféle szaklapokból a magyarországi Külkereskedelmi és Lízing (magán) Kft. létezéséről, amely többek között egy világhírű termék, a SLIDER 2000 magyarországi forgalmazásával is foglalkozott. A SLIDER 2000 - legalábbis gyártói szerint - valóságos csodaszer, környezetkímélő vegyi készítmény, amelyet a kutatók az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki. Rendszeres használata egyebek mellett lényegesen meghosszabbítja a különböző gépek, eszközök, autómotorok élettartamát, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, véd a belső korrózió ellen, növeli a motor teljesítményét, redukálja a mérges gázok keletkezését, s csökkenti a kocsi zajszintjét is. A kenőanyag 165 000 kilométer megtételig használható. A KOVO-VARGA külkereskedelmi magánvállalat más sokhasznú termék készítmény kizárólagos forgalmazási jogát is megszerezte azáltal, hogy a magyarországi Külkereskedelmi és Lízing Kft-vel közös társaságot alapított. A cég forgalmazza a DEXOL motoröblítőt is. A DEXOL a dízel- és benzinmotorok, munkagépek és turbinák hatékony „kéményseprője", s lényegesen megnöveli a motorok élettartamát, a gép szétszerelése nélkül megtisztítja az olajutakat, csapágyakat, furatokat a lerakodott szennyeződéstől. Varga László pár hónap alatt vérbeli üzletemberré vált, és magánvállalata tevékenységi körének további bővítésére törekszik. (Kép és szöveg: zé-ell) Az élelmiszer-felesleg és -behozatal Dunába vizet Kissé fanyar mosollyal nézi az ember az egyébként ötletes osztrák kecsupreklámokat a csehszlovák televízióban. A reklámok ugyanis azt hirdetik, hogy ezek a kitűnő készítmények csak úgy özönlenek hazánkba. Az utóbbi időben azonban minderről önkéntelenül a csehszlovák élelmiszerpiaci gondok jutnak eszünkbe. A hosszú éveken keresztül büszkén hirdetett önellátásunk az élelmiszerek terén most szinte sorscsapásnak tűnik. Csehszlovákia húsfeleslegét 70 000, szárított tejfeleslegét pedig 20 000 tonnára becsülik. Hasonló a helyzet a vajjal is, amelyből szintén 20 000 tonna a felesleg, bár ezt a többletet már sikerült exportálniuk termelőinknek - igaz, az SZK Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Minisztériumának piacszabályozási alapjából vett támogatással. Az állam tehát a külföldiek számára támogatja az olcsó vajat. A mezőgazdászok szívesen szállítanának más terméket is külföldre, amelyek iránt itthon nem nagy a kereslet. De kérdés, hová? A nyugati országok nemigen „törik magukat“ élelmiszereinkért. A közhiedelemmel ellentétben nem is mindig a minőséggel van a baj. Hiszen például mindig fiatal bikáikat exportálunk, a hazai boltokban viszont - ugyanazon az áron - öreg, kiselejtezett tehenek húsát kapjuk fiatal marhahús gyanánt. Az érdekeltség oka az, hogy az EK-országokban szintén felesleg mutatkozik az egyes élelmiszerekből. Itt vein még a keleti piac, elsősorban a Szovjetunió, ahol üresen állnak a boltok és az élelmiszerhiány miatt mindenütt jegyrendszert vezettek be. Ki érdeklődne azonban olyan üzlet iránt, amely megkötésekor nem biztos a partner fizetőképessége? Ebben az esetben az állam beavatkozáisára várnak a termelők, mint ahogyan például Németországban történt. Ott sem tudtak mit kezdeni a volt kelet-németországi területeken fellépő húsfelesleggel. Ezért a kormány úgy döntött, hogy középlejáratú hitelre húst exportál a Szovjetunióba. Úgy tűnik, a bizalmatlanság korlátái lassan nálunk is ledőlnek. Pithart kormányfő Borisz Jelcinnel folytatott tárgyalásán hús- és gabonakivitelről született megegyezés. Állítólag keményvalutáért. Míg mezőgazdászaink a réseket keresik, amelyeken kijuttathatnák áruikat nyugatra, addig mi tárt karokkal fogadjuk az onnan felénk irányuló élelmiszer-áradatot. Illetékes szerveink ugyanis mindeddig nem tartották szükségesnek a hazai piac védelmét. Bizonyítják ezt a vámvédelmi előírások is. Áki például EK-országba szeretné bevinni termékét, annak nemcsak a kontingenst (a szigorúan elórt mennyiséget) kell betartania, hanem a 16-20 százalékos vámpótlékot is meg kell fizetnie. Aki viszont hazánkba hozza áruját, mindössze 2,2-4,1 százalék vámpótlékot fizet. A vaj esetében ez az érték 24, illetve 7,5 százalék. Északi szomszédaink, a lengyelek már rájöttek mi forog itt kockán. Ezért nemrégiben a húsra, vajra és cukorra vonatkozó behozatali pótlékot 20-24 százalékra emelték. Az olvasók közül bizonyára sokan úgy vélekednek, hogy számukra, fogyasztók számára mindegy, honnan származik az élelmiszer, fő az, hogy olcsó és jó minőségű legyen. Igazuk van. Van azonban más szempont is. A fejlett országok nem véletlenül védik mezőgazdaságukat. Tudják, milyen fontos szerepe van a gazdaságban, a vidék képének formálásában, a hagyományok ápolásában, a lakosság foglalkoztatásában... Ne gondolja senki, hogy ezek a szempontok nálunk nem érvényesek, és hogy a piac minden problémát megold. Áz ilyen szemlélet könnyen megbosszulhatja Maholnap virágzik a bodza, ezért tartom időszerűnek, hogy az örökké szomjas és jobb híján ..gyári pancsokat“ ivó csemeték mamáinak öttetet adjak egészséges és viszonylag - a bolti műszörpökhöz képest - olcsó, finom muskotályos ízű szörp elkészítésére. A fekete bodza (Sambucus nigra) - nem tévesztendő össze a gyalogbodzával (Sambucus ebulus) és a fürtös bodzával (Sambucus racemosa) - félig kinyílt virágzatait szedjük, lehetőleg forgalmas utaktól, gyáraktól, intenzív művelésű szántóföldektől távol Egy adag szörphöz 25 darab Bodzavirágszörp szép, egészséges virágzatot szedjünk. Alaposan mossuk meg, vastag szárát vágjuk le, tegyük négyliteres befőttesüvegbe vagy hasonló űrtartalmú üveg-, illetve zománcos edénybe. Két liter, előzőleg felforralt és lehűtött vízzel öntsük le a virágzatokat, és lefedve hagyjuk állni 24 órán keresztül. Azután szűrjük le a levet, tegyünk hozzá 3 kg kristálycukrot és 70 gramm citromsavat, vagy megfelelő menynyiségű citromlét. Kevergessük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. Üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk, sokak szerint szükségtelen, ám „biztos, ami biztos" alapon 100 C-on 10 percig gőzöljük. Az alapadag körülbelül négy liter szörpöt eredményez, tehát érdemes három-négyszeres adagot készíteni a csemeték „mindennapi" örömére. A bodzavirág megszárítva, forrázva gyógyteaként is fogyasztható, SZAMÁK ESZTER 5 A magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában 1918-1938 II. A húszas években csökken a magyar iskolák száma A Csehszlovák Köztársaságban külön alkotmánytörvény, az 1920. február 29-én elfogadott 121/1920. sz. te. lett volna hivatott kerettörvényként biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét. Ez a törvény kimondta, hogy a „Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai a törvény előtt egyenlőek és fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezhetnek". Az idézett törvény értelmében az erőszakos asszimiláció mindennemű formája tilos és büntethető. Az állam mindenütt, ahol jelentősebb a nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok száma, gondoskodni tartozik kielégítő anyanyelvi iskolahálózat létrehozásáról és fenntartásáról. Egy másik alkotmánytörvény, az ugyancsak 1920. február 29-én elfogadott 122/1920. sz. te. 5. paragrafusa pedig azt szögezte le, hogy a nemzeti kisebbségek számára szervezett és fenntartott iskolákban a tanítás az illető kisebbség anyanyelvén folyik. A Csehszlovák Köztársaság iskolaügyi törvényei és rendeletéi aránylag kielégitőeknek voltak mondhatók. Hadd szögezzük le azonban ezzel kapcsolatban, hogy Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségek különféle politikai, kulturális, nyelvi, iskolaügyi stb. jogait biztosító törvények és rendeletek gyakorlati alkalmazása soha nem párosult kellő nagyvonalúsággal, sót az nagyon is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez volt az oka, hogy a húszas évek folyamán a liberális iskolaügyi törvények ellenére folyamatosan tovább csökkent a magyar népiskolák száma és azok látogatottsága. Az 1921/1922-es tanév 845 magyar elemi iskolájával és azok 119 750 tanulójával szemben az 1925/1926-os tanévben a Felvidéken már mindössze 806 magyar elemi iskola működött, 705 Szlovákiában, 101 pedig Kárpátalján. A magyar iskolák tanulóinak száma ebben a tanévben 91 627 fő volt, ebből 79 547 szlovákiai, 12 080 tanuló pedig kárpátaljai magyar iskolába járt. A szóban forgó tanévben azonban működött még a Felvidéken jónéhány vegyes tanítási nyelvű elemi iskola is; ezek közül 28 volt csehszlovák-magyar, 11 rutén-magyar, 4 német-magyar, 2 csehszlovák-rutén-magyar 1 pedig csehszlovák-német-magyar. A polgári iskolák kategóriájában is ehhez hasonló folyamat ment végbe a húszas években. Ennél az iskolatípusnál is az 1921/1922-es tanévtől áll rendelkezésünkre az első megbízható statisztikai kimutatás. Az említett tanévben a felvidéki magyarságnak még 19 magyar tanítási nyelvű polgári iskolája volt, amelyet összesen 4087 tanuló látogatott. A húszas évek közepére itt is módosult ez az állapot a magyarság rovására, bár a polgári iskolák vonatkozásában inkább az évtized második felében állt be jelentősebb rosszabbodás. Az iskoláknak erről a típusáról érdfemes elmondani, hogy a húszas évek első felében a Felvidéken még a régi magyar iskolarendszertől örökölt iskolatípus állt fenn. A négyosztályos polgári iskola első osztályába a tanuló az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után iratkozhatott be. A cseh országrészek azonban a régi osztrák típusú háromosztályos polgárit örökölték, s ott továbbra is az maradt életben. A csehszlovák iskolarendszer egységesítése keretében az 1925. június 18-án kelt 137/1925. sz. kormányrendelet értelmében az 1925/1926-os tanévtől kezdődően a polgári iskolák a Felvidéken is háromosztályosakká váltak, azzal a módosítással, hogy a tanuló az első osztályba ettől fogva már nem az elemi iskola negyedik, hanem csak az ötödik osztálya után iratkozhatott be. A kormányrendelet értelmében a háromosztályossá vált polgári iskolák mellett azonban az iskolaügyi miniszter engedélyével egyéves továbbképző tanfolyamok létesítése is lehetővé vált, ennek abszolválása azonban már nem volt kötelező. Ez a továbbképző tanfolyam lényegében a régebbi típusú polgári iskola negyedik osztályának felelt meg. Az újtípusú polgári iskolák tananyaga nem sok tekintetben tért el az elemi iskolák VI—Vili. osztályainak tananyagától. A két iskolatípus között valójában az volt a legszembeötlőbb különbség, hogy amíg az elemi iskolában minden tantárgyat egy tanító tanított, addig a polgári iskolákban az egyes tantárgyakat külön-külön szaktanítók oktatták, s ezáltal az oktatás színvonala természetszerűleg magasabb volt. A húszas évek közepén a magyar polgári iskolai hálózat 18 iskolából állt, s ezek mind Szlovákia területén működtek. A magyar polgárikat látogató tanulók száma az 1925/1926- os tanévben 2485 fő volt. A polgári iskolákkal kapcsolatban is meg kell azonban említenünk, hogy ennél az iskolatípusnál is előfordultak vegyes tanítási nyelvű iskolák, amelyek közül 6 iskolában magyarul is tanítottak. Szlovákiában volt 2 csehszlovák-magyar és egy német-magyar tanítási nyelvű polgári iskola, Kárpátalján pedig 3 rutén-magyar. A prágai Állami Statisztikai Hivatal az 1925/1926-os tanévre vonatkozóan összeállított egy rendkívüli érdekes statisztikai táblázatot a Csehszlovák Köztársaság egyes nemzetiségeinek anyanyelvi iskoláztatását illetően a népiskolák elemi és polgári iskoláinak kategóriájában. E táblázat kimutatásai szerint az iskolába járó magyar gyermekek 86,6 százaléka látogatott magyar tanítási nyelvű elemi és polgári iskolákat, ugyanakkor a lengyeleknél ez az arány 89,6, a ruténeknél 89,8, a németeknél 96,2 a „csehszlovák" nemzetiségnél pedig 99,1 százalék volt. A magyar gyermekeknek 7,2 százaléka járt vegyes, 4,7 százaléka „csehszlovák", 1,4 százaléka rutén, 0,5 százaléka pedig német tanítási nyelvű iskolákba. A húszas évek közepére beállt állapot az elemi iskolák vonatkozásában az elkövetkező években már nem módosult jelentékenyebb mértékben. Az 1930/1931 -es tanévben például a felvidéki magyar elemi iskolák száma 813 volt, 97 274 tanulóval. A magyar polgári iskolák száma a harmincas évek elejére azonban lecsökkent 18-ról 13-ra, az azokat látogató tanulók száma az 1930/1931-es tanévben pedig már csak 1684 fő volt. A harmincas évek közepén az iskolaügyi hatóságok szükségesnek látták a polgári iskolai oktatás minél szélesebb körű kiterjesztését az addig csak a nyolcéves elemi iskolákat látogató tanulók között is. Ezt a célt volt, illetve lett volna hivatott szolgálni az 1935. december 20-án kelt 233/1935. sz. te. is, amely a polgári iskolák körzetesítéséről intézkedett. E törvény értelmében 1936. január 1-jétöl minden polgári iskolához hozzácsatoltak volna egy kb. 5 kilométeres sugarú körzetet, amelyen belül az elemi iskola ötödik osztályának elvégzése után a polgári iskola látogatása minden tanuló számára kötelezővé vált volna. A Felvidéken a polgári iskolai oktatás körzetesítését azonban nem hajtották végre hiánytalanul, s itt is főleg a magyar iskolai körzetek kijelölését hanyagolták el az illetékesek Az óvodákat a tárgyalt korszakban a népiskolák kategóriájában tartották ugyan nyilván, ennek ellenére azonban vitathatatlan, hogy ezek az intézmények valójában még nem iskolajellegúek. Elterjedtségük a maihoz viszonyítva szinte elenyésző volt. Első konkrét számadattal is csak a harmincas évek elejéről, az 1931/1932-es tanévtől rendelkezünk ebben a vonatkozásban, de csakis a Felvidék szlovákiai területéről. Az említett tanévben Szlovákiában 26 magyar óvoda működött 30 osztállyal, s azokat 2162 3-6 éves gyermek látogatta. Az óvodák terén azonban szlovák viszonylatban sem voltak kedvezőbbek az állapotok. Az 1931/1932-es tanévben Szlovákiában például mindössze 98 szlovák óvoda működött 115 osztállyal és 7558 gyermekkel. Még aránylag a szlovákiai németek helyzete volt ezen a téren a legkedvezőbb. Az említett tanévben ugyanis Szlovákiában 16 német óvoda működött 19 osztállyal, az azokat látogató gyermekek száma pedig 1249 fő volt. A szintén a népiskolák kategóriájába sorolt kisegítő iskolákat a testi fogyatékos, a szellemileg visszamaradt, valamint a speciális javítónevelést igénylő iskolaköteles korú gyermekek számára szervezték. A Csehszlovák Köztársaság fennállása alatt egyetlen ilyen jellegű magyar iskola működött, a pozsonyi állami kisegítő iskola a szellemileg visszamaradt gyermekek számára. (Holnapi számunkban folytatjuk) POPÉLY GYULA
