Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)

1991-05-24 / 80. szám

(,--------, N I 1991. május 24. IC ÚJSÁG 5 Válságban az állattenyésztés /............................................................................................................................................ Az idő sürget Mi tagadás, a mezőgazdaság nincs rózsás helyzétben. A törzsállatte­nyésztés éltető eleme, a mezőgazda­­sági állattenyésztés jövője bizonyta­lan. Naponta válogatás nélkül százá­val vágják a teheneket és az üszőket. Eddig a megalomániás szövetkezete­sítés, most pedig a privatizáció és a szabadáras piac kényszeríti térdre a gazdákat. A mezőgazdasági termé­kek rossz minősége, az irreális felvá­sárlási árak és a fizetésképtelenség valóban nem járul hozzá a várt gyors gazdasági fejlődéshez. A szarvasmar­ha-állomány csökkentését egyesek a túltermelés felszámolását és az ön­költségek minimalizálását célzó intéz­kedésnek tekintik. Idöszűkében nagyobb a hibás dön­tések aránya. Még így is megmagya­rázhatatlan és elfogadhatatlan azon­ban, hogy a fejlesztés, a tudományos kutatás mellett a már elért eredmé­nyek megőrzésére sem vagyunk haj­landók anyagiakat áldozni. Egyet vi­szont nem hagyhatunk figyelmen kí­vül: ebben az esetben élő anyagról van szó, amely pótolhatatlan... Az idő pedig tovább sürget. Állandó probléma az állami támogatás, ha úgy tetszik a dotáció megvonása. Lehet, hogy csak régi reflexekről van szó. A mezőgazdaság azonban a fejlett országokban is támogatásra szorul A kérdés: miből? Milyen veszélyekkel jár valójában ez a folyamat? - kérdeztük Psota Tibort, a Nyitrai Agrártudományi Egye­tem Genetikai és Tenyésztésbiológiai Tanszékének tanárát- Felmérhetetlen károkat okoz. A következmények akkor is katasztro­fálisak, ha csupán a szarvasmarha­állományt vesszük alapul. 1961 óta a tanszéken dolgozom, és aktívan részt vettem a hazai tájfajta, a szlovák tarka marha nemesítésé­ben. A kezdetben 2200 literes évi tejhozamú fajtát többszáz szakember sziszifuszi munkája segítségével a mai országos 3700, és kísérletekben az állományszintű 5000 literes átlagra tornáztuk fel. A folyamatos teljesítménymérés, az örökletes tulajdonságok figyelemmel kísérése és eredményeinek alkalma­zása a tenyésztői munkában sok-sok ember fáradozását igényli. A hazai fajta feljavítása nagy sikernek számit, hiszen a körülményeknek a leginkább megfelelő, alkalmazkodó, igénytelen, és teljesítménye - akár tej vagy hús­hasznáról legyen szó - a mostohább viszonyok közt is optimálisnak mond­ható. A kényesebb importfajták mellett is megállja a helyét. • A szövetkezetek, a gazdaságok, illetve a gazdálkodók nem önszántuk­ból, hanem a piacon nehezen értéke­síthető, esetleg, eladhatatlan produk­tumaik felhalmozódása miatt válasz­tották a tehenek és üszők vágóhídi értékesítését. Várható ezen a téren a közeljövőben optimális megoldás?- Optimális megoldás nincs. A pó­tolhatatlan veszteségeket elkerülen­dő, gyors és hatékony válogatásra lenne szükség. A szarvasmarha-állo­­rriányok ma létező értékes génanya­gát meg kell menteni. A konkrét ada­tok hiányában erre a törzstenyésztö állami vállalatok szakemberein kívül nem sokan képesek. • Ha jól tudom, a törzstenyésztö á. v. jövője bizonytalan. Mi akkor a meg­oldás?- Gazdasági okokból sajnos, olyan intézményrendszer szűnik meg, amely nélkül elképzelhetetlen a komoly állat­tenyésztői munka, ezért mindenkép­pen valamilyen áthidaló megoldást kell találni. A privatizáció és az üzleti tevékenység arányának növelése csupán részmegoldás, valójában csak elodázza a végleges döntéseket. Álla­mi felügyelet és anyagi támogatás nélkül elképzelhetetlen a további mű­ködés. Nem lehet egy ország állatállo­mányának genetikailag meghatározott értékeit a véletlenre vagy éppen a pil­lanatnyi piaci helyzet kénye-kedvére bízni. • Segíthet ezen az áldatlan állapo­ton az állatok tenyésztésével kapcso­latos új törvény?-Azt hiszem, erről más fórumon kell dönteni. Mindenképpen bonyolítja a helyzetet, hogy a mezőgazdaság­ban végbemenő privatizációs folya­matok egyáltalán nem kedveznek a valóban komoly minőségi változá­soknak. Nincs „felesleges“ pénz sem a szolgáltatásokra, sem a kitűnő te­nyészállatok vásárlására. Ez az út most nem vezethet fejlődéshez. • Miben segíthet az egyetem?- Mindenekelőtt a szakemberek új generációját szeretnénk útjára bocsá­tani. Igyekszünk olyan szakembereket nevelni, akik nemcsak lekszikális, ha­nem konkrét gyakorlati tudással is rendelkeznek, aktívan reagálnak a fel­merülő problémákra, képesek az adott helyzetben megtalálni a megoldást és megvalósítani reális elképzeléseiket Állami támogatás nélkül viszont ez nehezen elképzelhető, hiszen hosszú, lassan megtérülő folyamatról van szó. SZTRUHÁR GYŐZŐ A Szőgyéni Földműves-szövetkezet gesztorszerepben Tank; helyett traktor A szőgyéni szövetkezet a John De­ere Export cég nyugat-szlovákiai gesztora. Az amerikai cég gépbemu­tatóját - mint arról lapunkban beszá­moltunk - áprilisban rendezték. A be­mutatott gépek iránt mintegy 150 ha­zai vállalat tanúsított érdeklődést. A szőgyéni szövetkezet megbízást kapott az amerikai cégtől a behozatal, a szaktanácsadás és a szervizszolgá­lat megszervezésére. A világszínvonalú gépek kedvező hitelre is megvásárolhatók, ötéves fi­zetési határidővel, 10 százalékos ka­matra. A vetőmagok és vegyszerek fizetési határideje egy év. A bemutatott gépek közül a részt­vevők legérdekesebbnek a traktoro­kat, a földmegmunkáló gépeket, a ga­bonakombájnt és a vetógépeket talál­ták. A gép használata növeli a munka termelékenységét, csökkenti az ener­giaigényt és környezetkímélő jellegű. Az Érsekújvári, a Komáromi és a Lévai járás 11 mezőgazdasági vállalata már ebben az évben alkalmazza a bemu­tatott gépek némelyikét - a piaci ver­senyképesség egyik hathatós eszkö­zeként. A rendezvényen a mezőgazdasági vállalatok vezetőin kívül megjelentek a nehézgépiparéi is. Lehetséges, hogy a jövőben tankok helyett nálunk is hasonló, modern, nagy hatásfokú és környezetkímélő gépeket fognak gyár­tani? SZAMÁK ESZTER „Ideológiamentes“ ellenség Az ember sok mindenről olvas a külföldi lapokban. Olyan dolgokról is, amelyektől aztán hetekig, hónapokig nem tud szabadulni. Mígnem valami arra készteti, hogy közreadja amit megtudott, és ami erről eszébe jut... így például azt, hogy Moszkva csatornarendszerét titokzatos szörnyek, vörösesszürke patkányok lepték el, melyek testhossza eléri az egy métert, magasságuk a hetven centit. Tavaly fedezték fel őket, amikor a besti­ák rátámadtak a gázvezetéket javító szerelőkre. A mun­kásoknak kezdetben senki sem hitt, ám a képtelen történetet újabb és újabb hasonló hírek erősítették meg. A patkányok idővel elömerészkedtek a föld alól, megje­lentek a szeméttelepeken majd a húskombinátok kör­nyékén. Visszaszorításuk és pusztításuk szinte lehetetlen, mert nem árt nekik a méreg sem. Ezért Moszkva város tanácsa úgy döntött, hogy az óriási patkányokkal a föld alatti járatokon, csatornákban, metróalagutakban, tele­fonvezeték-aknákban kell felvenni a közvetlen harcot. Először elfogtak három szörnyeteget. Elképesztő dol­gokat tapasztaltak: egy-egy patkány súlya 25-30 kiló volt, centiméteres fogukkal átharapták a ketrecek rácsát, adaptációs képességük és tanulékonyságuk felülmúlta a kutyákét és az emberszabású majmokét. Sikerült kideríteni, hogy a rágcsálók fokozott sugárzás, különbö­ző vegyi anyagok és elektromágneses terek hatására, génmutáció miatt váltak ilyen félelmetessé. Közben a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. A felszí­nen csak-csak sikerült megfékezni a patkányok rohamos szaporodását, de a föld alatt minden mesterkedés hiába­valónak bizonyult. A patkányok ma is elrágják a telefon­­kábeleket, megrongálják a metró jelzőberendezéseit, a szeretők pedig félnek lemenni az aknákba. A patkányokkal az,.afgán veteránok“ vették fel a har­cot. Az osztag ügyeletesei nap mint nap leszállnak a föld alá, pusztítják az útjukba kerülő patkányokat, felégetik a legutóbbi őrjáratuk óta készült fészkeket. Nincs könnyű dolguk. Moszkva alatt annyi titkos csatorna, járat, kom­munikációs rendszer húzódik, hogy lehetetlen felderíteni valamennyit. Vannak ugyan tervrajzok és térképek, de azok szinte hasznavehetetlenek, mivel az ellenség meg­tévesztése végett nem ott vannak a járatok, ahol a térkép mutatja. Most a patkányok a haszonélvezői az egykori katonai éberségnek. Lám, lám az évtizedeken át kitartóan emlegetett titkos ellenséget végül is sikerült tetemre hívni: felfedte kilétét! S ha számításba vesszük, hogy egy patkánypár évente 800 utódot is képes nemzeni. - a Kelet-Európából hazarendelt katonaságot talán mégsem kell leszerelni. Felveheti, sót fel kell vennie a harcot a legádázabb „ideológiamentes" ellenségükkel, hiszen a fővárosban (és más településeken is) több a patkány, mint Moszkva lakossága, és a szörnyek az élelem 30 százalékát is felzabálják... Jelenleg nem a patkányok eszik a mérget, mert nincs mivel (korpa, cukor, olaj) összekeverni, hanem a patkányirtókat és az éhező lakosságot eszi a méreg.-kl-Méhészsarok Vándoroltatás + megporzás = jövedelmezőség A méhészet gazdaságosságát a fő­­hordás határozza meg. Ideális lenne tehát a méheket természetes körül­mények között úgy elhelyezni, hogy több föhordást használhassunk ki. Mi­vel a gyakorlatban kevés ilyen lehető­ség van, a legtöbb esetben szüksé­gessé válik a méhek vándoroltatása, elsősorban virágporra, mézeltetésre és nem utolsósorban a mezőgazdasá­gi kultúrák megporzására. Ha eszerint elemezzük a vándoroltatást és gazda­ságosságát, kiderül, hogy az egyik szempont a másikat kölcsönösen ki­egészíti. Röviden ismertetném az összefüg­géseket. A virágpor (méhkenyér) bio­lógiai feltétele a méhek tavaszi fejlő­désének. Semmilyen mesterséges táp nem pótolja a méhek szaporodásához és fejlődéséhez szükséges aminosa­­vakat, fehérjéket, vitaminokat, vala­mint egész sor természetes bioaktív anyagot. Egyszóval a virágpor utáni vándoroltatás amely a legtöbbször jó- közepes természetes nektárforrást is jelent (pl. fűz-, gyümölcsfa) - az egészséges és erős méhcsalád kifej­lődéséhez járul hozzá. Sőt, az olajrep­ce esetében hármashatást is eredmé­nyezhet. Az olajrepce ugyanis bősé­ges virágport és nektárt szolgáltat, amely ideális feltételek mellett kötöt­­tebb talajon és optimális (28 °C) hő­mérsékleten még 8-14 kg-os mézho­zammal is meglepheti a méhészt. A harmadik, közvetett haszon pedig a megporzással történő 2-3-szoros terméstöbblet. A mézeltetéshez tehát feltétlenül szükséges a bőséges nek­tárforrás utáni vándoroltatás, amely azonban csak akkor lesz eredményes, ha erős családok állnak a méhész rendelkezésére. Néhány tájékoztató adat a gyakorló méhészek számára a családok állapo­tának megítéléséhez a fenológiai (ter­mészetnaptár) megfigyelések alapján. 5-6 keretfiasítás, kb. a cseresznye virágzásakor: 9 léputca takarása méhekkel a vad­­gesztenye virágzásakor: mézkamrás vagy fekvökaptárokban fészekszélesítés május 8-12 között - természetesen a családok fejlettségi fokának alapján, mert a túlzsúfolt csa­lád mézkamranyitása indokoltabb ko­rábbi időben, hiszen a rajzási ösztön megelőzéséhez is szolgál. Rövid ismertetőmben szerettem »volna felhívni méhésztársaim figyel­mét néhány méhészfogásra és a mé­hek vándoroltatásának fontosságára. Végezetül felhívnám a figyelmüket arra a jelenlegi piacgazdasági tényre, hogy a konkurens méhészet eredmé­nyességének a méz minősége lesz a függvénye, s nem csupán a külföldi, hanem a hazai piacon is! Méhészetünk jelenleg mély válság­ban van. A hozzá nem értés, a minden áron való meggazdagodásra törekvés, a természet devasztálása juttatta ide a valamikor virágzó európai, mi több világszínvonalú szlovákiai méhésze­tet. " ZÁBRENSZKY IMRE Húsfogyasztás és koleszterinszint ... jobb mint a csirke vagy a hal Nemzetközi viszonylatban is élénk figyelmet keltett táplálko­zástudományi körökben - az a hír, hogy amerikai kutatók meg­állapították: a sovány marhahús fogyasztása lényegesen egész­ségesebb, mint a csirke vagy a hal. A houstoni Baylor College of Medicine és a Texas AM Univer­sity tudósai által végzett vizsgála­tokhoz magas koleszterinszintű résztvevőket választottak ki. A kutatók a vizsgálati alanyok felének mindennap marhahúst adtak enni, négy héten keresztül, míg a kontrollcsoport csirkét, illet­ve halat fogyasztott. A négy hét elteltével megállapí­tották, hogy bár mindkét társaság tagjainál csökkent a vér koleszte­rinszintje, mégis a marhahússal tápláltaknál, több nagy sűrűségű zsírt, úgynevezett jó koleszterint (HDL-t) találtak, amely egyes or­vosszakértői vélemények szerint segít a vér tisztításában. A kis sűrűségű zsír, a „rossz“ kolesz­terin (LDL) azonos szintre esett vissza mindkét csoportnál. Az amerikai kutatók azt feltételezik, hogy az LDL a felelős a káros élettani hatású zsírlerakódáso­kért, így az érfalak szűküléséért az infarktus kialakulásáért, (American Medical Journa') Otto Vesely felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents