Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-21 / 77. szám
4 c Parkoló Autóárak Ausztriában (1) ALFA ROMEO DAIHATSU 33 i.e. (1.5 ti) .................. 194 000 33 Sport Wagon 4x4 .. . 216 000 33 Quadrofolio.............. 223 500 AUDI 80 CC .......................... 248 670 80 (66 kW).................... 254 800 80 (83 kW).................... 282 880 80 Diesel ...................... 242 030 80 Turbodiesel.............. 262 630 AUSTIN Mini 100 Mayfair ............ 84 900 Metro 1.3 LS ................. 107 900 Montego ....................... 158 900 Montego 2.0 Mayfair ... 178 000 BMW 316 i.............................. 270 000 318 i.............................. 293 000 320 i.............................. 341 000 325 i.............................. 422 000 CHRYSLER ES 2.5 Turbo................ 232 640 Voyager SE 3.0 ............ 316 900 Le Baron GTC Coupé . . 356 000 CITROÉN AX 11 TE....................... 116 400 AX 11 TGE ................... 122 900 AX14TRS......................141 400 BX 14 GTE ................... 160 400 BX16TZI ..................... 197 700 BX17TGD ................... 179 200 Cuore............................... 99 000 Charade TS................... 118 900 Charade CSi ................. 127 900 Charade 1300CX......... 137 900 FIAT Panda 1000Lie.......... 106 900 Panda 1000 CL i.e........ 113 900 Panda4x4i.e............... 145 900 Uno 45 i.e ..................... 125 900 Uno 45 S i.e................... 134 900 Uno 75 S i.e................... 149 900 Uno 75 SX i.e................. 154 900 Uno Turbo i.e................. 196 900 Uno 60 D....................... 139 900 Uno 60 DS..................... 149 900 TipoHOO ..................... 156 900 Tipo 1400 GTD ............. 172 900 FORD Fiesta 1.1 ....................... 129 900 Fiesta 1.1 i.CL............... 138 600 Fiesta 1.8 DC............... 143 900 Escort 1.4 i.C ............... 148 900 Escort 1.4 i.CLX.......... 157 500 Escort 1.6 i. CLX.......... 170 300 Escort 1.8 D (kat.)........ 163 300 Escort 1.6 i Ghia ........... 187 500 Orion 1.4 i CLX ............. 167 500 Orion 1.6 i CLX ............ 174 600 Orion 1.8 D .................. 173 300 Sierra 1.6 i CL............... 201 400 Sierra 2.0 i CL............... 209 400 (Befejezés a jövő heti számban) Favorit-szerviz Fordulatszámmérő helyett... A jelenlegi benzinárak mellett nyilván minden kocsitulajdonos fokozottabban törekszik a gazdaságos vezetésre. Ha eltekintünk attól, hogy ezt milyen mértékben befolyásolja az autó műszaki állapota, gyakorlatilag egyetlen meghatározó tényező marad: a vezetési stílus. Ennek pedig ilyen szempontból az alfája és ómegája a motor teljesítményének mindenkori optimális kihasználása. Előbb röviden az elmélet: minden motor akkor működik a leghatékonyabban, tehát a leggazdaságosabban is, ha fordulatszáma egybeesik a legnagyobb forgatónyomaték tartományával. Minél szélesebb ez a tartomány, annál „rugalmasabb“ motorról beszélhetünk. Figyelem: nem az elérhető legnagyobb motorteljesítményhez szükséges fordulatszámsávról van szó! Ez általában közel jár a megengedett maximális „pörgetéshez", és az ára aránytalanul magas üzemanyag-fogyasztás. Az optimális forgatónyomatékon működtetett motor viszont ezzel szemben a lehető legkevesebb energiából termel ki a gyakorlatban teljességgel elegendő teljesítményt, vagy másként kifejezve a kettő viszonyszáma itt a legkisebb. A Skoda Favoritok legelterjedtebb, 136 L és 136 LS típusaiban használt 1289 köcentiméteres, 9,7:1 sűrítési arányú benzinmotor esetében ez a tartomány a 2500 és 3500 percenkénti fordulatszám között található. Az LS típus volánja mögött nincs nehéz dolga a vezetőnek, ha figyelembe akarja venni ezt a tényt: Elég a műszerfalba épített fordulatszámmérőre pillantania. A 136 L-ből viszont - néhány egyedi darabot leszámítva - hiányzik ez a hasznos műszer, és a helyén egy archaikus, aránytalanul-domináló, modern autóba végképp nem illő óra díszeleg. Tulajdonosaik számára tehát hasznos lesz megismerkedni az alábbi összefüggésekkel: I IV V 2500 tord./perc 20 km/h 35 km/h 53 km/h 72 km/h 93 km/h 3500 ford./perc 28 km/h 49 km/h 74 km/h 100 km/h 130 km/h A táblázat „használata" rendkívül egyszerű. Lényegében a sebességmérőt használjuk fordulatszámmérő helyett, tehát az optimális fordulatszám-tartomány alsó és felső határát a kocsinak sebességéből állapítjuk meg az egyes menetfokozatokban. Az viszont már csakis a konkrét körülményeken - emelkedő, csúszós útburkolat stb. -, illetve a vezető „érzékén“ múlik, hogy mikor melyik sebességfokozatot használja. A kilencvenöt kilométeres óránkénti sebesség például, mint a táblázatból láthatjuk, a IV. és az V. fokozat optimális tartományában egyaránt elérhető, illetve tartható; nyilvánvaló azonban, hogy egy hosszú emelkedőn nem fogjuk kínozni a motort az V.fokozatban, hanem időben visszakapcsolunk „négyesbe". Vészhelyzetben, pl. egy előzés gyors, kényszerű befejezésekor pedig szó szerint életbevágó a maximális fordulatszámhoz közeli,.kipörgetés", a megfelelő, alacsonyabb sebességfokozaton. Normális körülmények között, a tipikus „utazósebesség“ megválasztásakor viszont feltétlenül tanácsos megtanulnunk, és persze alkalmaznunk az ismertetett sebességtartományokat, már az első tankolások során utána számolhatunk. EGY DICSŐ MÁRKA VISSZATÉR. A Bugatti név még mindig megdobogtatja a telivér sportkocsik rajongóinak szívét. Nemsokára azonban közéi sem emlék lesz csupán, hanem újra a legkézzelfoghatóbb valóság: az Olaszországban létrehozott új üzemben elkészült a Bugatti 110 prototípusa (Nem tévesztendő össze a Skoda 110-el.) _________Szerkeszti; Vass Gyula_________ I ( újság ) 1991. május 21. Csökken a nemzeti munka hányada - nő az importfüggőség-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— < Importáljuk az inflációt s__________________________________________;__________________________________________________________ Nem ellenzem a restriktiv politikát. Főleg az olyan országokban nélkülözhetetlen, amilyen a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság is, amely termékegységekként 50 százalékkal több nyersanyagot és energiát használ fel, mint a gazdaságilag fejlett országok, s amelynek lakossága hajlamos a pazarlásra. A megszorítások politikájának gyakorlását azonban azzal kell kezdeni, hogy „,fogyókúrát“ írunk elő az elterebélyesedett, gyatra teljesítményű államigazgatásnak Ez elsősorban a pénzügy- és a gazdasági minisztériumokra vonatkozik Évszázadokon át érvényes volt a J. J. Rousseau által megfogalmazott alapelv: „Jobban gazdálkodni azzal, amivel rendelkezünk." Az állam gazdaságpolitikájának tehát elsősorban arra kell koncentrálnia, ami számunkra a legértékesebb: a dolgos emberekre és alkotókészségükre. E tekintetben 1989 novemberétől mindmáig lényegében még az első lépést sem tettük meg. Figyelmünk a vagyon, a pénz, a nyereség stb. problémáira összpontosul, de az ember továbbra is csak Hamupipőke. A műveltség és a szakképzettség problémáit helyettünk nem oldja meg sem a piac, sem a monetarista mágikus elmélet, amelyet vakon követ sok teoretikusunk. Kissé tovább kell látnunk, s ezért a dolgokra nem tekinthetünk csupán a devalvált korona prizmáján keresztül. A devalválás nem gyógyít A deviza kereskedelmi árfolyama 1990 december 28- án 1989 novemberéhez képest megváltozott. (Lásd a táblázatot.) A turista árfolyam még nagyobb mértékben növekedett. Szomszédaink a csehszlovák belpiacon pénzükért kétszer annyi árut vásárolhatnak, mint egy évvel ezelőtt és tízszer, sőt hússzor többet, mint hazai piacukon. A meghatározó fontosságú pénznemek, vagyis a német márka és az osztrák schilling esetében a koronát 55,7 százalékkal devalváltuk, ami kilencszerese a korábbi évek átlagos devalválási ütemének A korona kereskedelmi devizaárfolyama Pénznem 1989. nov. 1990 dec. koeficiens NSZK márka 8,07 18,23 2,255 Osztrák schilling 1,15 2,35 2,252 Svájci frank 9,19 21,34 2,322 USA dollár 14,90 28,00 1,879 S mi a következménye ezeknek az intézkedéseknek? Az eredeti szándéktól eltérően nem sikerült felszámolni a valutaüzérkedést s elérni a kiegyensúlyozott kereskedelmi és fizetési mérleget. Ellenkezőleg, számolni kell azzal, hogy eladósodottságunk legalább kétmilliárd amerikai dollárral növekszik. Ezenkívül exportteljesítményünk (ennek támogatására devalváltunk) szüntelenül csökken. A kivitel 1989-hez képest világpiaci reálárakban (s nem inflálódó koronában) 1990-ben 12 százalékkal csökkent. Exportteljesítményünk egy főre számítva a belga teljesítmény egy tizedére s átlagban a kis európai országok teljesítményének - hozzávetőleg - egyhetedére esett vissza. Gazdaságunk megkezdett gyógyítása tehát nyilván nem lesz eredményes. Növekvő veszteség Nézzük konkrét helyzetünket. • A legutóbbi, 1987. évi ágazati mérlegek szerint exporttermékeink importigényessége 30,2 százalékos volt (ebből 10,4 százalék esik a piacgazdaságokra és 19,8 százalék a volt rubelelszámolású területre). • A kérdéses időszakban a következőképpen alakult az exporttermékek deviza- és koronaigényességének költség mérlege: Import a KGST-országokból (tüzelő-, nyers- és alapanyag) Import a piacgazdaság országaiból A nemzeti munka költségei 19,8 korona 10,41 korona 69,79 korona összesen (nagykereskedelmi árakban) 100,00 korona Az amerikai dollár átlagos újratermelési költsége 1989- ben 17 korona volt, s így a külföldön elért ár 5,88 amerikai dollár, illetve 8,82 német márka volt. A vállalatok azonban a dolláronként 15,05 koronát kitevő átlag árfolyamnál exportjukért csak 88,53 koronát értek el, vagyis veszteségük 11,47 korona volt, s ezt állami dotáció fedezte. Az átlagos vállalat számára tehát elég lett volna az árfolyamot mintegy 13 százalékkal módosítani (az extenzív devalváció helyett, amelynek körülményei között a konvertibilis európai pénznemekért 100 százalékkal többet kellett fizetnünk.) • Az 1991 -es esztendő új körülményei között (mind a két területen konvertibilis valuta elszámolásban kell lebonyolítani a kivitelt és a behozatalt egyaránt) ez a kalkuláció a következőképpen alakult: Tüzelő-, nyers és alapanyag importja 4,71 márka Más import (változatlan) 1,29 márka Importigényesség összesen 6,00 márka 112,02 korona plusz a bérszabályozás feltételei között a változatlan nemzeti munka 69,79 korona Összesen (új nagykereskedelmi ár) 181,81 korona A külföldön elért 8,82 márkás ár és a vételkor a márka 18,13 koronás árfolyama mellett a 160,08 koronás új frankoár esetében a veszteség 21,73 korona. A fogyasztási szükséglet importköltségei tehát koronában 3,7-szeresére növekedtek, az exporttermékek nagykereskedelmi ára 81,8 százalékkal, s a belpiacon kedvezőtlenül alakultak a kiskereskedelmi árak is. A 21,73 koronás veszteséget azonban, amelyet a devalválás és a konvertibilis pénznemekre való átmenet idézett elő, az ebben nem ludas vállalatoknak senki sem téríti meg. Ennek következtében vagy megcsappan exportaktivitásuk, vagy tovább rosszabbodik amúgy sem fényes anyagi helyzetük (a vállalatok jelentős hányada, köztük több jó is, önhibáján kívül fizetésképtelenné vált). A munka lebecsülése Súlyos probléma az is, hogy az új értékviszonyokban csökken a nemzeti munka hányada, mégpedig 69,8 százalékról 38,4 százalékra, s ezzel szemben 30,2 százalékról 61,6 százalékra növekszik az importfüggőség. Ez ahhoz vezethet, hogy növekedni fog a devizahiány, és pénznemünk késve válik ténylegesen konvertibilissé. Mindenképpen csökken a nemzeti munka vásárlóereje Míg 1989-ben az adott mennyiségű nemzeti munka átlag 4 óra szakmunkát igényelt, s az adott termék értékesítési ára megfelelt 5,7 óra munkának, addig 1991-ben az ilyen termék előállítására már átlag 10,4 órára volt szükség. Ha pl. 5 százalékos béremeléssel számolunk, akkor a termék ekvivalense a bérekben még mindig 9,9 koronát tesz ki. A reálár növekedése tehát 74 százalékos, illetve a reálbér csökkenése 42,4 százalékos. Vagyis tudatosan lebecsüljük a legértékesebbet, amivel rendelkezünk - nemzeti munkánkat. A helyzet nem jobb azon termékek esetében sem, amelyeket csak belső szükségletre termelünk. Egyébként az árszintet további kedvezőtlen tényezők is emelni fogják, pl. a magas kamatláb, amely jelenleg már eléri a 30 százalékot. A fizetésképtelen vállalat számára tehát előnyösebb naponta 500 korona kötbért fizetni egymillió korona után, mint a banknak a naponta 820 koronát kitevő kamatot. Az inflációt csak gyorsítja az aránytalanul magas kamat és nyereség (beleértve a vétel és az értékesítés közti árfolyamkülönbséget). De vajon várható-e más, mint a belső árak inflációjellegű mozgása olyan közegben, amelyben mindenki igyekszik saját vállalata számára (magán-, szövetkezeti, illetve még „nem privatizált" állami vállalata számára egyaránt) minél többet, minél nagyobb előnyöket elérni? A devalváció által előidézett magas importköltségek következtében belpiacunkra beszivárog a nem kívánatos infláció. Ezt egyelőre egyetlen kelet-európai országnak sem sikerült hatásosan megfékeznie. A bérek visszafogásának receptje nem eredeti, és hosszú távon nem megbízható. Tagadja ugyanis az áru, a munka és a pénz komplex piacán a liberalizálás lényegét. Még Milton Friedman, a liberalizmus „atyja" szerint sem lehet a bérek liberalizálása nélkül liberalizálni az ^árakat -és a valutaárfolyamokat. Különben a megoldás terhét egyszerűen azokra hárítjuk át, akik eladásra nem kínálhatnak fel mást, csak munkaerejüket. Ez főleg az alkotó dolgozókra, végső soron a diákokra is vonatkozik, akik a „bársonyos forradalom" mozgatóerejét képezték. Persze „vállalkozhatnak" vagy külföldre távozhatnak (ahogy ezt egyébként nemrég tanácsolta nekik a Polgári Fórum elnöke). Továbbra is pazaroljuk tehát intellektuális kapacitásunkat, s annak veszélye fenyeget, hogy politikai emigránsok helyett gazdasági emigránsaink lesznek. Világviszonylatban ezt már régen találóan brain drain-nek vagyis „agylecsapolásnak" nevezik. JAROMÍR KUBÁLEK
