Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-18 / 75. szám
4 ÚJSÁG 1991. május 18. Romeo Vasiliu A Tőkés-dosszié III. — Komp rom ittál ősi forgatókönyv — (Folytatás tegnapi számunkból) Radu Tinu őrnagy átvette a vezetést és megfogadta: legfeljebb három hónapon belül kikészíti a lelkészt. Konkrét feladatokat adott minden egyes tisztnek az I. ügyosztálynál s elrendelte: a mozgósításnak olyannak kell lennie, hogy „az a pap“ világgá szaladjon tőle... Azonnal átfogalmaztatta, keményebbre, a dossziéban szereplő feladatokat és megszervezte a mikrofonok beépítését a Timotei Cipariu utcai papiakba. Egy csoport szakember az utcán tartózkodott és rádiókapcsolatot tartott a bent dolgozókkal... Tőkés László persze ez idő alatt Erdélyben járt, ahova elintéznivalókkal a volt nagyváradi püspök küldte... Tanulmányozták egy szemben levő lakás felhasználását is, ahonnan fényképezni lehetett mindenkit, aki a Tőkés-lakásba belép. A 6 Martié sugárút 7. szám alatti tömbház két lakrésze került szóba, mivel ablakaik a papiakkal szemben állnak; egyik lakást a Nyomda volt párttitkára, s másikat egy nő bérelte, aki a Continental Szálló portáján dolgozott. Végül is a hajdani pártaktivista lakása mellett döntöttek, bár megállapították, hogy közeli rokonai vannak Nyugat-Németországban. El is kezdték azonnal a filmezést, párhuzamosan pedig több új besúgót irányítottak Temesvárra más helységekből „bizalmi“ embereket, akik ismerték a lelkészt és feladatuk a bizonyítékgyűjtés volt. Következésképpen a lelkészt elkezdték látogatni volt líceumi és teológiai kollégák, egyes ortodox papok, ismerősök, a nagyváradi püspökség küldöttei; mindnyájan kitalált mesékkel állítottak be és mindnyájan a lebeszélés szándékával. Persze, ezeket a beszélgetéseket előzetesen a legrészletesebben előkészítették a szekuritáte irodáiban, majd magnószalagra kerültek a lelkész lakásában elrejtett mikrofonok segítségével - ami egyben leellenőrizte az ügynöki hálózat megbízhatóságát is, annak, „becsületességét“ a szekuritátéval szemben. Reálisan használhatónak bizonyult ilyen értelemben Papp László nagyváradi püspök úr, hiszen régi besúgó volt már: a titkos szolgálat „fogásaival“ maga Sima Traian ezredes ismertette meg, bihari főnöksége idején. így aztán Sima még közvetlen telefonbeszélgetések során is adhatott megbízásokat a püspöknek. Ugyancsak az ügy lezárásának siettetése érdekében verbuváltak besúgókat a szomszédok és a presbitérium soraiból, de még reális lehetőségek nélkülieket is: aragáz-palack kihordókat, meg különféle díjbeszedőket is, akiktől ilyenszerű „értékes“ információkat nyertek: a lelkész sokat cigarettázik, nem bocsátkozik semmilyen politikai vitába, szereti és tiszteli feleségét, korrektül és nyugodtan viselkedik, átkozottul nyugodtan. Bevezették lakása közvetlen megfigyelését is; ezt az úgynevezett „lefedezett", tehát a lakosság számára ismeretlen „gorilla“, azaz tisztek csoportja végezte: feladatuk az volt, hogy kellemetlenkedjenek a tiszteletesnek, szükség esetén tettleg is, meg az éjszakai pihenését zavarandó, hangoskodjanak a lakása körül. Látogatóba érkezett rokonait és barátait már molesztálni kezdték, bekísérték az őrszobára és feketézés gyanúja ürügyén megmotozták. Amikor hazulról távozott, lépésről lépésre nyomon követték. Még temetések alkalmával is utcai kíséretnek „örvendett“, s ha valakivel szót váltott közben, azt azonnal igazoltatták. Mindenütt a budapesti rádió és tv felé irányított video- és audiokazetták után kutattak. Rendszeresen hallgatták és lemagnózták a „Vasárnapi Újság“ adásait, amelyek keretében a lelkész felhívásait szokták közvetíteni. Ezektől, főleg a főnökök, valóságos pánik- és dührohamot kaptak. Ebben az időszakban három különböző szerv majdnem teljes létszáma csakis a Tőkés-üggyel foglalkozott: a „belügyi hírszerzés“ I. számú ügyosztálya, a magyar kémtevékenységet elhárító különleges osztag (mert ilyen is volt Temesváron), valamint a bukaresti Független „D“ Osztály kihelyezett emberei. Valamivel később, a forradalom beindulása előtt, az Állambiztonság I. Igazgatósága egy csoport magasrangú tiszttel toldotta meg ezt az apparátust, majd felemelte a megfigyelési- és nyomozócsoportok létszámát is. A dolgok odáig jutottak, hogy a vezetőség naponta kiértékelte a foganatosított intézkedések hatékonyságát és keményen bírálta egyes beosztottait, mivel azok nem teljesítették a haza és a dolgozó nép iránti kötelességüket. (Ezek voltak ugyanis a leggyakoribb jelszavak). A vezetőség e feszült helyzetben még agresszívabb stratégiát diktált: a lelkészt állandóan terrorizálták, ablakait betörték a szekuritáte „dolgozói“ azzal az ürüggyel, hogy a temesvári Mechanikai Vállalat munkatársait sérti és zavarja a szegény lelkész, s ezért haragszanak rá... Legalább is ezt jelentették a minisztérium vezetőségének azokban az „eseményismertetőkben“, amelyek „beadták“ a Központi Bizottságnak, hogy a „temesváriak elégedetlenkednek“, s eszerint jelentettek tovább az „egyes kabinetnek“. Az „intézkedési tervbe“ foglalt feladatokat is bővítették két újabbal; mindkettő véglegesen kemény: esetleg felgyújtani a temesvári református templomot és megjátszani, hogy egy magyarországi turistánál - annak távozásakor - kompromittáló írásokat fedeztek fel, amelyek bizonyíthatón a nyugati szomszédaink javára kémkedő Tőkés Lászlótól származnak. Persze, mindennek célja a lelkész megfélemlítése és leszerelése, az országból való kiüldöztetése volt - amiben azzal is számoltak, hogy felesége áldott állapotban volt. Csakhogy a lelkész nem hagyta magát: újabb felhívást intézett a világ közvéleményéhez, oltalmat kérve - ismét csak a budapesti rádión és tv-n keresztül - mire Magyarország az ENSZ-hez fordult, ezúton kérve a román kormánytól erkölcsi és fizikai garanciáját a lelkész személyét illetően. Ekkor aztán őrületbe csapott át az egész ügy. Sima Traian ezredes jóváhagyásával, egy csoport „gorilla“ rontott a lelkész lakásába, vágó-, szúró-, ütőfegyverekkel felszerelve, fejükre és arcukra húzott harisnyával (akár a maffiafilmekben, vagy a horror-produkciókban) megjátsztva a „banditák“ szerepét olyan ordítozás közepette, amit egy inka törzs is megirigyelt volna tőlük. A helyi milícia és szeku nem tudott ezekről a „rablókról“, akik olyan időszakban hatoltak be a lakásba, amikor váltásonként hat tiszt őrizte azt szakadatlanul az utcán, míg a szemközti lakásban háromszor nyolcórás váltásban vagy mit tudom én mennyiben „dolgoztak“. Következett a temesvári per, amelylyel arra akarták kényszeríteni a lelkészt: hagyja el egyházközségét és lakását. A vádiratot Papp László nagyváradi püspök úr „írta alá“... Minden kommentár felesleges. Az események aztán hirtelen felgyorsultak, A Felügyelőség legfelső emeletén éjjel-nappal szakadatlanul kopogott a telex, folyton-folyvást csengtek a telefonok. Postelnicu miniszter a kagylóba ordított, Sima ezredes az irodákban és a folyosókon üvöltözött. Tisztjei észnélkül rohangáltak információk után, valóságos ostrom alatt tartották a lelkész szomszédait, küldték a nyakára az úgymond tehetséges besúgókat... A Bűnügyi Nyomozóosztály igyekezett nyilatkozatokat, bizonyítékokat szerezni Tőkés bűnösségére, hiszen hazaárulással és kémkedéssel kellett megvádolni, azaz adatgyűjtókkel a „Helga“ térség javára (ezt a fedőnevet adták Magyarországnak) vagy valamely amerikai titkosszolgálat számára - hiszen Amerikában él az egyik testvére. Abban reménykedtek, hogy a Tőkés'dosszié legrövidebb időn belül a temesvári katonai ügyészséghez kerül. Egy félelmetes éjszakán már arról tárgyaltak: végezni kell a lelkésszel, mert meg kell menteni a felügyelőségbeliek kényelmes vezetői zsöllyéit. Alkalmazzuk hát az „intézkedési terv“ végső és végleges előírását. Súlyos közúti baleset vagy banális véletlen... Leeshet egy cserép a templom tetejéről. A sötét tervet csak azért nem alkalmazták, mert féltek a nemzetközi közvéleménytől és féltek (főnöki szinten) a Szilágy megyei vagy botosani kihelyezéstől... Amint december közepén a református közösség tagjai elkezdtek a templom köré gyűlni lelkészük védelmére a hatóságok azonnal készenlétbe helyezték a temesvári különleges antiterrorista egység embereit. Ez részint a Felügyelőség fiatal tisztjeiből valamint a nemzetközi repülőtér őrségében működőkből áll. A telefonon közölt riadóztatási jelszó az ország e részének legfélelmetesebb szervezetét hozta mozgásba. A tiszteknek nagyteljesítményű automata fegyvereket, hadi lőszert, könnyfakasztó porlasztókat, szúró-vágó fegyvereket, robbanásszimulátorokat osztottak ki, valamint villamos áramütést előidéző botokat. Mindnyájan keki kezeslábasba öltöztek: az alatt is csak tréning, semmi vállpánt vagy más katonai jelvény - s ez annyi embert tévesztett meg, ugyanis azt hitték: ezek mind honvédelmiek! Bevetették az utcai harcokban legmozgékonyabbnak és leghatásosabbnak tartott, különleges megépíté'sű ABI kistankokat, melyeket eddig a garázsok melletti zugban rejtettek el. Előkészítették a szabotázs- és diverziós csapatot; ennek kirakatokat kellett betörni, üzleteket kifosztani és felgyújtani, cigányok és bűnözők nagy tömegét megmozdítani a kereskedelmi egységek kifosztására, hogy ezáltal megteremthessék a tömeges retorzió kereteit: mindezt pedig a létrejött helyzettel, az utcai zavargásokkal, lopásokkal, gyújtogatásokkal kellett megindokolni, hiszen mindent úgymond a tüntetők számlájára kell írni! (Ezalatt Nuta tábornok vezetésével a Minisztérium elitje Temesvárra érkezett a vérfürdő megrendezése érdekében). Az összes besúgókat, bizalmiakat és „biztos embereket“ telefonon kirendelték az utcára, hogy megtévesszék a békés tüntetőket és meggyőzzék azokat: a forradalom züllött elemek - alkoholisták, botrányhősök, huligánok, bűnözők - műve, tehát menjen mindenki haza. Az Állambiztonság III. Igazgatóságának parancsnoka, Macri Emil tábornok magasrangú tisztek egész seregével egyetemben felülvizsgálta és elemezte a helyzetet és ösztökélte Sima ezredest: lépjen fel keményen, fenyegessen mindenkit a katonai ügyészséggel, az inkompetenciáért való felelősségrevonással, arra hivatkozva, hogy a külső ellenség tevékenykedik Temesvár utcáin, magyarországi beszüremlett ügynökök, diszkréten bevetett ejtőernyősök működnek Temesváron, ők uszítják a tömegeket. (Ám ezt az állítást nem tudták alátámasztani sem a hírszerző tagozatbeli Stamatoiu tábornok, sem a kémelhárítós Mortoiu tábornok „fiai“ - bár Temesvárra a III. Igazgatóság legrátermettebb tisztjét, a „Fekete Fülöp" becenévre hallgató Teodorescu Filip ezredest vezényelték ki.) Románból fordította: Gelu Pateanu (Hétfői számunkban folytatjuk) Méhészskanzen Nem messze Szenckirályfához, egy kicsi parkban búvik meg a Szlovákiában, de talán Közép-Európában is ritka érdekességnek számító méhészskanzen. Már több mint fél évszázad telt el azóta, hogy a Szlovákiai Méhészek Szövetségének akkori tagjai megalakították az egyetlen, méhésziskolát. A skanzenbe vezető út két oldalát szegélyező fákon kicsi táblák vannak, s rajtuk az iskola alapítóinak neve vagy azoké, akik valami figyelemre méltót tettek a méhészetért. Ide gyűjtötték össze az érdekesnél érdekesebb kaptárokat is, amelyek alkotóik dús fantáziájáról tanúskodnak. A varázsló, a méhkaptárt tartó maci és a többi érdekes kaptár kellemes élményt nyújt felnőttnek, gyereknek egyaránt. Akit érdekel a természet, s benne egy kicsit a méhek, itt sok mindent megtanulhat róluk; hasznosságukról, a méhészetről és a méz felhasználásáról. Kép és szöveg: Adamcsík Ferenc Szükség van mezőgazdasági érdekvédelemre Követjük az erdélyi példát? Nemrégiben egy budapesti nemzetközi konferencián találkoztam Bónis Lajos nyugalmazott egyetemi docenssel, a Földművelésügyi Minisztériumnak a külhoni magyar agrárkoordinálással megbízott szakértőjével. Beszélgetésünk során elsősorban az erdélyi mezőgazdasági tapasztalatok szlovákiai hasznosításának lehetőségeiről, a mezőgazdasági érdekvédelem szükségességéről esett szó:- A romániai forradalmat követően jelentkeztek erdélyi barátaim. Szükségét érezték valamiféle mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet megalakításának, ezért fordultak hozzám segítségért. Igyekezetük sikerrel jáit, hathatós támogatásunkkal sikerült megszervezniük a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét (RMGE). • Milyen segítséget tudnak az erdélyi gazdálkodóknak nyújtani?- Az együttműködés kialakításához a leghatásosabb, bár talán legidőigényesebb utat, az ún. népi diplomáciai utat választottuk. Minden agrár- és élelmiszeripari, erdészeti feladat megoldásához igyekszünk segítséget nyújtani. A gazdasági felemelkedéshez előbb szellemi felemelkedés szükséges, ennek eléréséhez szükséges feltételek megteremtése a célunk. Támogatjuk az oktatás körülményeinek javítására irányuló erőfeszítéseket, a posztgraduális képzést, szakmai anyagokról, tankönyvekről, szakkönyvekről, -folyóiratokról, oktatási ismeretfilmekről gondoskodunk. Októbertől havonta egyszer egynapos szemináriumokat rendezünk Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig különböző helyszíneken. Vitafórumokat tartunk, a többi országgal való kapcsolatok kiépítésén fáradozunk. • Hány gazdakör jött eddig létre?- Meglepően nagy számban alakultak gazdakörök, eddig ötezernégyszáz megyei és helyi szervezet működik. Hogy az információktól idáig jórészt elzárt mezőgazdák mennyire áhítják az ismereteket, bizonyítja, hogy több magyarországi felsőfokú oktatási intézményben, így Hódmezővásárhelyen, Szarvason, Debrecenben folyik ebben az évben levelező oktatás erdélyi hallgatók részére. Az RMGE ezenkívül igényli a helybeli anyanyelvű oktatás bővítését, s kéri, hogy támogassuk magyarországi egyetemek és főiskolák évfolyamainak kihelyezését Romániába. • Szlovákia felé is tudnak lépéseket tenni?- Februárban megtörtént a kapcsolatfelvétel a felvidéki gazdákkal. Éppen az RMGE kérésének tettünk eleget ezzel a gesztussal, hiszen rajtunk keresztül szeretnének az erdélyiek kapcsolatba kerülni a más országokban élő magyar mezőgazdasági szakemberekkel. Hasznos lenne, ha a Felvidéken is megalakulna az erdélyihez hasonló agráregyesület, amely Pozsonytól Tőketerebesig összefogná a mezőgazdasági termeléssel foglalkozókat. Közép-Szlovákiában is létrejöhetne egy erős központ, a mezőgazdasági iskolákban agrárklubok alakulhatnának, a falvakban létrehozandó gazdakörök képviselhetnék az egész agrárkultúrát, annak érdekeit és fejlesztését. Szakértőinktől a felvetett kérdésekre szakmai válaszokat kaphatnak a gazdálkodók. A Határontúli Magyarok Titkársága a már hangsúlyozott agrárszellemi felemelkedést támogató alapítvány megszervezését tartja kívánatosnak. A Nyugaton élő magyarok is jelezték segítőkészségüket. Az RMGE-vel kapcsolatban említett konkrét lépésekre - igény esetén - sor kerülhet más országok viszonylatában is. A. KIS BÉLA
