Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-13 / 47. szám
r------------------------------------------------------------------------IRODALOM • MŰVÉSZET Szerkeszti: Balázs F. Attila Domonkos István------------------------Játék A homok nem volt, se tiszta, a hullámok sok mindent rajta felejtettek, miután visszahúzódtak. Meleg sem volt, s nem fehéres szürke színe volt, hanem sötét, majdnem fekete, s ha az ember letérdelt rá vagy beleült, akkor érezte csak, hogy kátrányszaga van. Papírdarabok hevertek rajta szanaszét, újságlapok, melyeket félig már szétmart a sós víz, fehér papírcsomók összegyűrve, súlyosan a víztől, ha az ember kibontotta valamelyiket, kenyérhéjat vagy szalonnabőrt talált benne, sajtdarabkákat, melyeket a halak oly szívesen fogyasztottak volna el. Közvetlenül a víz szélén zöld fűcsomókat mozgattak a hullámok, levonszolták őket a homokról, aztán ismét visszatúrták rá őket. A fű között itt-ott sárga falevél látszott, azokat is a hullámok hozták ide valahonnan, ahol fák álltak a parton. Alig hallhatóan paskolták a homokot, fehér fodrukat rajta hagyták az apró, fényes hasú kavicsok között. A cigarettacsikkek sötétbarnák voltak, az egyik végük kormos, a másik meg sárga, némelyek papírburka felrepedt, a dohány olyan volt bennük, mint reggelenként a haj, amikor összetapad és beleakad a fésűbe. Apró rongydarabok is voltak itt, melyek még nem vesztették el teljesen színüket, de ha az ember fel akarta venni őket, szétmállottak az ujjai között. Csak találgatni lehetett, ingaljából valók-e vagy egy régi vitorlából, nem abból, mely foltos hassal bukdácsolt a hullámokon s aztán eltűnt a város irányába, hanem egy másikból, mely ki tudja, hol hevert a parton egy törött árbocra csavartan. A víztől távolabb a fű száraz volt, csak a szél érte, szélei élesek voltak, mint a borotva, helyenként víztócsa fészkelt közte, mint valami lapos, kék madár. Itt-ott fekete szőlőszem villant fel körülötte, vagy egy vörös rózsabogyó felrepedt hassal, az apró, sárga, szőrös magvak egymás hegyén-hátán benne. A szólócsumák kidöntött fáknak tűntek, ha az ember az alattuk idegesen rohangászó hangyákat észrevette. Üveg volt minden színben, még sárga is, meg lila, mint a mentökocsik fénye. De a legérdekesebbek mégis a repedtek voltak, bár azokban sem volt semmi sós vízen kívül, se kishal, se rák. A címkéket majdnem mindről félig már leáztatta a víz, úgyhogy semmi nehézséget nem okozott egészen leválasztani őket, mint borítékról a bélyegeket, s csak nagy ritkán szakadt el mégis az egyik vagy a másik. Néha kép volt rajtuk, mely egy esernyőt ábrázolt, vagy egy másikról két lány nevetett le, szöveg állt a lábuk alatt idegen nyelven, egyikén azoknak a nyelveknek, melyet azok az emberek beszéltek, akik ide jártak a homokra, mikor még az embernek fizetni kellett azért, hogy ráléphessen, vagy nagy kerülővel odaúsznia úgy, hogy senki se vegye észre. A gumidarabok látszatra mindig egészségesek voltak, csak ha az ember nekiveselkedett, és megkísérelte kihúzni őket, akkor látszott, hogy ugyanolyan rothadtak azok is, mint a parafák és a rongyok. Nádszálak hevertek szanaszét, hosszú nádszálak, de felvenni nem volt érdemes őket, ha az ember mégis megtette, hogy mint egy lándzsát eldobja a víz fölött a város irányába az egyiket, gyorsan kiderült, hogy több helyen is törött. A lécdarabok meg teleitatódtak vízzel, mint a szivacs, és mint egy macskafog, rozsdás szög ágaskodott ki belőlük. Egy szurokkal átitatott deszkalap alatt nagy, fehér madártoll hevert, sirálytoll meg egy egészen apró, rózsaszín kagyló, akkora, mint egy inggomb. Még távolabb a víztől összetépett papírzsákok feküdtek, és fekete szélükről látszott, hogy egyszer valahol égtek a parton, mielőtt a hullámok értül; jöttek. Bőven volt fenyötoboz is körös-körül, melyek oly szép lánggal égnek, sárgavörössel, otthon, a halak alatt. Sokkal érdekesebbek azonban az ezüstpapírok a fenéken, míg az ember rá nem jön, hogy nem legelésző halak csillogó hasáról van szó. A tojáshéjakban néha giliszta hever, vagy egy szabad szemmel alig látható pók, vagy egy kukoricaszem. Ég-e a mandulahéj? A parttól nem messze a vízben hirtelen felbukkan valami, valami nagy, de mindjárt el is tűnik a következő hullám alatt. Nem, nem érdemes utánaúszni, a hullámok úgyis a partra vetik majd, és ki fog derülni, hogy nem volt más, csupán egy pálmalevél, melynek vastag szárából csónakot lehet csinálni. De hát pálmaágat ilyenkor ősszel lépten-nyomon találhat az ember, amikor a pálmafákat tisztogatják az emberek, és ha már a csónakokról van szó, annak egy konzervdoboz sokkal jobban megfelel, körös-körül hevernek itt a homokba süppedve, mint a teknősök. Itt egy gyufásdoboz. Üres. Néhány lépéssel odább hagymahéj, vékony, mint a villanykörték üvege. Jó lenne találni egy villanykörtét, és odavágni, hogy durranjon. Dinnyehéj. Egy fél dinnye. A nejlonzacskóban az ember néha egészen száraz papírdarabra bukkanhat, s az meg viszont csak egyszer fordulhat elő vele az életben, hogy egy kést találjon az egyikben, egy igazi bakelitnyelűt, fűrész élűt. Ez a homok tényleg semmire sem való, a falak leomlanak még félig készen, mert túl nedves, kifolyik az ujjak közül. Még csak az hiányozna, hogy ez a torony is ledőljön, mely csak azért áll még, mert a belsejében egy lécet szúrtak, az tartja az egészet. Mégis ledőlt. Hány óra lehet? Sírni nem érdemes, mert senki sincs a közelben. Szemelvények a jugoszláviai magyar irodalomból alap- és középiskolások számára Sziveri János Felhőszakadár itt a tavasz már a vállfák is virágoznak micsoda látvány ragad az emberre a kátrány kemény a márvány mint a kenyér kereső feje tudnám csak: hol a vége - s hol az eleje fölöttébb nagy ekkora hátrány jópár beidegződött lárva mocorog a stációban s leveleznek mint a fák itt a tavasz tehát tavasz van ám csak néhány kiebrudalt madár énekel Ma vie Rendezzük el, amit elrendezni kell. Takarítsuk ki e ronda boltot. A romlott részeket jegyeztessük fel, lajstromozzunk követ, belet, májfoltot. A kisebb-nagyobb tételből összeáll mindig valami szokatlan rendszer - lágyan, mint lélek a testből ha elszáll. Sejti csak ezt a révült gyermekember, aki voltam, s ki itt nyugszik bennem holtan és majdan új életre vár - Miért kizárólagosnak lennem- dolgunk végeztével a bazár bezár -, ma sínylem amit a gyermek vétkezett, a világra hogy előttem érkezett. Kortárs költészet és próza napjai Dél-Szlovákiában szép hagyományai vannak a kortárs költészetnek és prózához kötődő rendezvényeknek. A tavaly ősszel megalakult Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága e hagyományok szellemében író-olvasó találkozó körutat szervez Délnyugat-Szlovákia néhány helységében Kiss Dénes József Attila-díjas költővel, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkárával, a Magyar Fórum főszerkesztő-helyettesével és Kosa Csaba íróval, a Magyar Fórum főszerkesztőjével, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság titkárával. Az 1991. április 11-13 között sorra kerülő találkozók a következők: április 11 -én délelőtt a dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskola nagyobb diákjaival, délután pedig a Csallóköz c. járási hetilap szerkesztőjével találkoznak az írók. Aznap este a Csemadok Nyárasdi Alapszervezete és a helyi népkönyvtár vendégei lesznek. A rendezvények szervezésébe a járási népkönyvtár és a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Választmányának titkársága is bekapcsolódott. Másnap délután a komáromi gimnázium diákjaival, majd este a párkányi Balassi Bálint Közművelődési Klub diákjaival beszélgetnek el a vendégek. Az író-olvasó találkozó turné utolsó állomáshelye Pozsonyban a Stefánia kávéházban lesz, ahol szombaton 17 órai kezdettel sorra kerülő irodalmi zenés délután keretében ismerkedhetnek meg a pozsonyi irodalom- és könyvbarátok a két magyarországi íróval. A rendezvény további vendége lesz még Hackenberger Béla, a kávéház egykori tulajdonosa, aki a kávéház korabeli irodalmi életéhez kötődő emlékeit meséli el a hallgatóságnak, közreműködik továbbá Makovínyiné Kramár Hédi fuvolaművészrlő. A beszélgetéseket Mács József vezeti, aki alkotó munkájuk jó ismerőse, hiszen mindkettőjüknek személyes jóbarátja. Reméljük, most sem marad el az olvasók kellő érdeklődése, s kellemes élményekkel és hasznos tapasztalatokkal térnek haza írók, olvasók és szervezők egyaránt. Rédli Margit Hont ___a Nekünk, mai közép-európai - magyaroknak, szlovákokna -1848-49 számos tanulsággal s, ténelem természetesen sohaser magát, azonban botorság volna ból, erényeinkből nem levonni a ciát, netán ismételten egyazon nünk. Tájainkon a XVIII—XIX. század f< anyanyelvhez tartozás még nen tette az egyént arra: legyen elköt mindenki mást a közösségből zetelképzelésnek. Egyszerübber tezett egy olyan korszak, amely zethez tartozás fő ismérve nem Ekkoriban az állam számított fc nyezőnek; az együttélő, egyazc zást elviselő, egyazon kiváltságé sülő (vagy éppen ellenkezőleg: ni lő) egyének alkották a nemzete Magyarországot hazájának, éd< (és nemcsak szülőföldjének) éré; gyáron kívül a szlovák, a szetu v£ S ha külföldi egyetemet látog; jelölte meg „nemzetiségét“: húr lőföldjéhez, pátriájához fűződő éi zafias beállítottságát joggal , .hungarus-patriotizmusnak“. Tény, hogy az 1800-as évek a Kárpát-medence népeinek nerr ta egymás ellenében fogalma; A reformkori magyar középnem elnemzetlenítő törekvéseivel szt dó nacionalizmust képviselt, az c lüli másajkúak hasonló azonosa hez, szabadságvágyához azont szonyult kellő megértéssel. A fet hungarica“ helyébe a „politikai n zet“ koncepciója lépett, amely t beszélő, egyazon nemzetként l< akkor már sok nemzet által laki lakosságát. Mielőtt azonban r nánk ruhánkat, tekintsünk körű Európában: a helvét konföderácii lunk-e a nyelvi, nemzeti egyenjoi akkor a gyakorlatba átültető állat Mivel a nemzetiségek radikál követelései kielégítetlenül marad pánszláv kongresszus a magya és szabadságharc helyett a csás radalom támogatása mellett dönt beépített ügynökei 1848 őszén a népek tömegeinek körében siket tottak a fegyveres felkelésre. Ami! nemzeti mozgalom az európai h nalában harcolt és jellegében e a másokkal való szolidaritás tuda dott ki, a nemzetiségek részint erők oldalán álltak. Hogy milyen jól jellemzi a következő adat: a szervezett ellenforradalmi csap 1848 szeptemberi betörés a^ali a decemberi akcióban 750 fee részt. A szlováklakta megyék közel 10 000 újoncot küldtek a harc hadseregébe. A pillanat nagyszerűségét fel
